Hiánypótló történelmi krónika az 1942-es Szent László ünnepi hétről a HVIM nagyváradi szervezetének kiadásában! 
 
„…A hercegprímás követte a Szent Jobbot, annak őrével és kíséretével, utánuk következett dr. Antal István miniszter a kormány képviseletében. Mögöttük haladtak a főpapok és a hivatalos katonai és polgári küldöttségek, valamint a díszszázad harmadik szakasza. Így vonult lassú, méltóságteljes léptekkel a menet a Mezey Mihály utcán át a Szent László térre, ahol már többezres tömeg várakozott...” 

Több száz éves hagyományra tekint vissza országépítő Szent László királyunk tisztelete Nagyváradon, ezért a csausiszta kommunizmus 1989-es bukása után a város lakossága a történelmi hagyományt felelevenítve ünnepi hetet szentel a városalapító lovagkirálynak, s egyben Nagyváradnak is. A Varadinum elnevezésű emlékhét egyaránt bővelkedik egyházi, közéleti és kulturális programokban.

Az idei, 2009-es ünnepi hét különlegességét képezi a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom nagyváradi szervezetének kiadásában megjelenő történelmi gyűjtemény: Árpádházi királyok kései találkozója Nagyváradon címmel. A könyv ára 15 új lej, illetve 1200 forint.

A szerző a világháborút, majd a megszálló román kommunista diktatúrát átélt, ám hitében és lokálpatriotizmusában rendületlenül kitartó Dr. Jósa Piroska, aki műve révén visszakalauzolja az olvasót az 1942-es történelmi Nagyvárad Szent László hetébe.

„A fáradhatatlan szorgalmú és városa múltja iránti töretlen érdeklődést tanúsító Jósa Piroska újabb érdekes, tartalmas olvasnivalóval ajándékozott meg bennünket. Mintegy folytatásaként nagy sikerű, Virágszőnyeg a váradi utcaköveken című könyvének, megírta az 1942 évi nagyváradi Szent László ünnepi hét hiteles krónikáját.
Hiteles ez a krónika, már csak azért is, mert nyiladozó értelmű gyermekként maga is résztvevője volt a felemelő, nagy hatású ünnepségsorozat egy részének. A hitelesség megerősítését azonban az általa felhasznált, ma már nehezen hozzáférhető forrásmunkák: újságok, kiadványok, korabeli feljegyzések, beszámolók biztosítják.

Mindezekből a forrásokból színes, vonzó és érdekes képet vázol fel az ünneplő Nagyvárad, de egyben az elhangzott előadások, beszédek idézésével, számos adattal, ma már feledésbe merülő vagy ismeretlen történelmi tényekkel gazdagítja olvasóit.

A Szent László ünnepi hét tulajdonképpen ünnepi évvé terebélyesedett 1942-ben, ahogy ebből a krónikából is kiderül, s jelentős mértékben hozzájárult a megelőző két évtized alatt meggyengült nemzettudat újbóli megerősödéséhez. Erre ma is nagy szükség lenne, s éppen ezért tartjuk fontosnak, hogy minél több nemzettársunkhoz eljusson ez a munka.

Amint a könyv címéből is kiolvasható, nem csupán Szent Lászlónak állítottak elődeink emléket ezzel a rendezvénysorozattal 1942-ben, hanem a többi Árpád-házi szentnek is, akik meghatározó alakjai történelmünknek.” 

Kupán Árpád,
történész
 
 
„Újból részesei vagyunk az apostoli Nagyvárad történelmi lényegének, a nagybetűs Otthon valódi ölelésének, amelyet a gyermek erezhet édesanyja karjaiban.

Számunkra ezt az immanensen és elidegeníthetetlenül génjeinkben elő történelmi valóságot Szent László apostoli királyunk által alapított Nagyvárad jelenti, amely ismét megelevenedik Jósa Piroska munkája által és reményeink szerint úgy fogja áthatni a hiteles történelmi tanulmányok iránt érdeklődők köreit, mint ahogyan lovagkirályunk híre egykor a keresztény Európát. Hiszen a mű nem csupán mementó a Boldog Váradnak, hanem méltó emlék városalapító és országépítő Szent László királyunk múlhatatlan emlékének és azon városépítőknek, akik hittel, hűséggel és bátorsággal gyarapítottak, védték apostoli királyunk örökségét, aki Mozgalmunk védőszentje is egyben.

Mert nem elég erezni, tiszta forrásból kell tudomást szerezni, hogyan működött szeretett szülővárosunk Magyarország szellemi-lelki, valamint kulturális központjaként az elmúlt vérviharos évszázad elején is, miként tartott meg magyar apostoli jogfolytonosságban nemzetet és hazát egy évezreden keresztül.

Tudniuk kell az utánunk jövő nemzedékeknek is azokat a tényeket, amelyek majd’ egy évszázada kimaradnak a történelemkönyvekből. Hogy miként vált Nagyvárad a keresztény világ védőbástyájává és hogyan óvta és építette a nagyváradi lakosság apostoli magyar szentjeink példáját követve az értékelvű, méltó jövőt, amelyre büszke lehet minden nemzedék, amennyiben a napjaink válság-metropolisza helyett az örökkévalóság fundamentumára épített történelmi Nagyváradot tudja otthonának. 

Őszintén remélem, hogy még sokan dolgoznak és imádkoznak az apostoli sziklára épített, bennünk élő eredeti Nagyvárad feltámasztásáért. 

Hiszen sokan érezzük azt a láthatatlan, mennybolttal egyesülő katedrálist, amely Szent László öröke fölé borul ma is, amelynek égi harangja minden percben megszólalhat, ha a lovagkirály jobbja ismét megkondítja, mint egykoron, a Szent István királyunk által építtetett első Bihar varmegyei szentegyház harangját.

És feljajdulnak majd akkor a hívatlanul varosunkba kényszerített hagymakupolás betonszörnyetegek, a válságplázák, amelyek az apostoli király fundamentumát hivatottak eltakarni, eltüntetni az utókor szeme elől. Az égi harangszóra ismét megnyílik a „megbékélés parkjává” dózerolt, meggyalázott több ezer sír és elnyeli az elmúlt század önkényuralmi káoszát.  És a válság után végre elkövetkezik az igazság és béke korszaka, amely fölött nem emberi önkény, hanem azon isteni rend fog uralkodni, amelyre Nagyvárad alapozva lett.

Mert hiszem és vallom, hogy turulvérű Szent László királyunk városa nem csupán örökkévalóságra ítéltetett, hanem a feltámadás dicsőségére is ki lett választva!” 
 
Lokodi Ferenc Attila

a Hatvannégy Varmegye Ifjúsági Mozgalom
országos alelnöke,
erdélyi szervezeteinek elnöke 
 
„Hallgathatunk-e itt és most arról, ami szívünket különös varázzsal remegteti meg, hogy Isten és a magyar nép hőse közelebbről Erdély hőse is? László király az, aki Erdélyt valóságosan belekapcsolta a magyar föld egységébe. Ő szabta meg örök hivatását, melyet századokon át, különböző módokon, de egy értelemmel szolgált, amelyből csak időlegesen és erőszakkal lehetett eltépni s amelyhez mindig, most is visszatért. Ez a hivatás a keleti bástya szerepe a Kárpát-medence, a magyar anyaország védelmében. Ő emelte Kraszna, Borsa, Dés várát a besenyő vonal kun hullámok gátjául, erdélyi földön aratta feledhetetlen győzelmeit a betörő rablóseregeken. Cserhalom, Kalotaszeg, Torda hegyeihez, völgyeihez fűződnek legendái s erdélyi ősi templomok falfestményei őrizték meg vitézi képét. Holta után, századok múlva is erdélyi bércekről látták lezúdulni megdicsőült alakját villámló csatabárdjával a rémülettől kővé meredő ellenségre. Az akkor még lakatlan gyepű-elve dombjainak tengerként hullámzó rengetegein túl, az őstavak és pusztaságok mögött. László király építtette Küküllő várát, annak a völgynek a torkában, amely a két Küküllő között a Maros völgyére tárul, Gyulafehérvár felett. Ebbe a városba helyezte képviselőjét, a székelyek ispánját, az országkapukat védő harcias nép vezéréül és ellenőréül.

Végül, de nem utolsósorban László király Várad hőse. Még gyermekkorában forrt hozzá a lelke ehhez a gyönyörű tájhoz, mikor atyja, Béla király mint herceg, Bihar várában tartotta székhelyét. Itt nőtt vitéz daliává a fiúcska. Innen szállt ki első harcaira, itt pihent, itt tanult, itt merült el a lelke Isten dolgaiban. Váradra hozta és itt alapította újjá a bihari püspökséget, építette a székesegyházat, itt akart örök pihenőre térni s ide is temették el. Itt állott híres lovasszobra, sírjához jöttek imádkozni és esküvést tenni királyi utódai, itt folytak az országos igazságosztások, ide zarándokoltak a bűnbánók és keservesek. Várad az óriás hős kapujává magasodott, amelyből örökké vigyáz a két lángoló gyémántszem Erdély felé és az Alföld felé. Méltó hely a nemzet királyi őréhez a hegyek s a rónaság találkozópontja.

A magyar sors kapuja ez, itt dől el újra és újra: kicsoda és mire méltó a magyar?”