A Kuruc.info hírportál is meghívást kapott, így képviselte magát a bemutatón, melyet az Uránia Nemzeti Filmszínház dísztermében tartottak a kommunizmus áldozatainak emléknapja előestéjén. Korábban Wittner Mária sajtótájékoztatón közölte, hogy nem volt könnyû a filmet elkészíteni, mert közben – különösen a történelmi helyszínek felkeresésekor – lélekben újra átélte a korabeli eseményeket. Matúz Gábor elmondta, hogy a film további vetítése még bizonytalan, egyelőre nincsen szerződésük egyetlen mozival sem. Tervezik azonban a portréfilm televíziós bemutatását is (azt ugyan tervezhetik, legfeljebb az Echo TV-ben van esély, ahol ők készítik az Éjjeli Menedék c. mûsort – a szerk.), valamint DVD-n is szeretnék kiadni.

A film felülmúlja Koltay Gábor alkotásait (egyébként ő is részt vett a bemutatón), lényegesen érdekesebb, megindítóbb és pergőbb. Modern és fiatalos is egyben, remek rockzenei betétekkel, s mindez anélkül, hogy a minőség, az érték, az alázat rovására menne Talán, mert a téma is testközelibb… Akárhogy is, semmiképp sem egy száraz dokumentumfilm (bár Rékasi Károllyal már Koltay is igyekezett kitörni ebből a kategóriából). Ezt hangsúlyozandó nem is tüntették fel a megszólalók neveit, ami kissé nehezíti a megértést, de amúgy sem a lexikális információk átadására összpontosítanak. Bár az elején kissé aladozónak tûnik a film, később már csak egy erdélyi cigánylány szép, de oda nem illő énekét érezhetjük tölteléknek – pláne, hogy alatta a képanyag is gyengébb volt.

Sokat dob a filmen Jenei Szilveszter eddig nem túl ismert (pedig már 2002-ben kiadott) zenéje, az „1956 – Aki magyar…” c. rockopera, melynek egyes dalai csak most, megfilmesítve nyertek értelmet igazán. A kitûnő vágások a Dextra Média stúdió utómunkáját dicsérik. Sok amatőr klipet láthattunk már a 2006-os rendőrterrorról (legismertebb ezek közül az épp Wittner Mária közremûködésével készült Kárpátia-dalra vágott összeállítás), de ilyen jól megszerkesztett képsorokat még nem láthattunk. Persze hozza a formáját a régi börtönökben, illetve akasztófa mellett búsan tangóharmonikázó Waszlavik „Gazember” László is. Az egyik operatőr a Kuruc.info hírportálnak elmondta: kisebb botrány volt, amikor a Parlament egyik folyosóján rákezdett nótájára külön engedély nélkül, de a kormányőrség Matúz Gábor kérésére nem tudott olyat idézni a házszabályból, mely tiltja a tangóharmonikázást.

A változatos, színvonalas CD-n közreműködik többek közt: Varga Miklós, Nagy Feró, Deák Bill Gyula, Rudán Joe, Szabó Csilla, Szvorák Kati, Tóth Renáta, Jenei Szilveszter, Orosz Győző, Dörner György, Forgács Péter, Gazdag Tibor, Gesztesi Károly, Makrai Pál

Wittner esete a Fidesszel

Nyilván rendezői akarat, hogy – szélesebb köröknek megfelelni akarván – a „politikailag korrekt” protokoll szabályai szerint minden húgymeleg fideszest bevágtak, így Deutsch Tompikát is, amint hányingert keltő képmutatással fogadja Wittner Máriát egy rendezvényen. Kíváncsian vártuk, amikor a zenei album címadó dala kezdődött („Aki magyar, velünk tart ma / Térdeplésből ugorj talpra!”), hogy e döntő pillanatban mit mutatnak majd Siklósi Beáék; ott azért helyreállt a rend, gárdisták álltak díszsorfalat Wittner egyik beszéde alatt.

Bár a forradalmisághoz nem sok köze van a Fidesznek, szabadságharcos kakukktojásuk – mint a filmben is elmondja – kitart Orbán Viktor mellett, de a pártba nem lépett be, és 2006. október 23. után felmerült benne, hogy visszaadja mandátumát (ezeket a mentségeket gyakran hangoztatja, mert azért ő is érzi, hogy nem jó helyen ül). „Kitartás” persze inkább egy nemes eszme mellett szükséges, nem egy többszörösen bukott, levitézlett, a rendőrök elől páncélozott autóban menekülő „vezénylő tábornok” oldalán. És nem is a Parlamentet kéne otthagynia, csak a Fidesz-frakciót, melynek tagjaként legutóbb belesodorták a hazánknak nem sok jót ígérő kétharmados lisszaboni szerződés megszavazásába is.

Wittner részéről persze érthető az emberi hála Orbán iránt, aki képviselőnek felkérte őt, de tudnia kell, hogy csak transzparensként kihasználta a Fidesz, nem szívből kellett nekik. A szabadságharcosnő sok fejfájást okozott a liberális pártnak, mely épp emiatt - információink szerint  - a következő választáson már nem teszi listán bejutó helyre. (A szavazatokat meghozta, mehet…) Hacsak nem jön fel a parlamenti küszöb közelébe a Jobbik, hiszen akkor nincs más választásuk legnagyobb ellenségük kiszorítására (Morvait, a pletykákkal ellentétben várhatóan nem tudják kilóra megvenni).

Tiszteletreméltó Wittner Mária 1956-os szerepvállalása, sőt az utána következő éveit is mérceként tekinthette volna pl. Csurka, mielőtt az új rendszerben az antikommunisták vezetője akart lenni. Raszkolnyikov néven ugyanis különösebb kényszer nélkül is III/III-as lett, míg Wittner nő létére sem engedett: nem tudott volna fogolytársai szemébe nézni, ezért inkább a büntetést választotta (ha jól emlékszem, 20 nap szigorított elzárásról beszélt a filmben, s így tiszta maradt).

Bár még a Pesti Srácokról sincs utca elnevezve, a lányokról sem feledkezhetünk majd meg, ha egyszer egy kerületnek valóban nemzeti vezetése lesz (nem konkrét személynév esetén nem kell fővárosi hozzájárulás)

Érdekességek hősnőnk életéből

A filmben elkísérjük Mária nénit fodrászához is, aki nem más, mint Mansfeld Péter testvére, László. Viccelődnek Horn Gyulán, aminél a nézők közt csak az keltett nagyobb derültséget, amikor a Wittner Máriát felnevelő karmelita nővér jámbor arccal elmondja, hogy ő bizony rendszeresen imádkozik Gyurcsányért, hogy ne jusson a pokolra. A rendkívül idős apácát egyébként a filmbemutatót követő tapsviharban Petrás János, a Kárpátia vezetője támogatta fel a színpadra.

Többnyire persze inkább nyomasztó cellákba (a mai Képviselői Irodaház ÁVH-s pincerendszerébe), a moziban pedig síráshoz vezet a film. Wittner Máriából is csordul ki könny, de hát hogyne csordulna, amikor többek közt arról beszél, hogyan végrendelkezett csecsemőjéről, s hogy az „emberséges” ÁVO-sok még egy búcsút is engedtek a halálra ítéltek cellájában. A film főcímének – Hóhér, vigyázz! – is külön története van, de ezt már mesélje el Önöknek Mária néni a filmben…

Havrila Béláné Sticker Katalint (balról) és Wittner Máriát e fénykép alapján ítélték halálra, előbbit 1959-ben ki is végezték

Wittner Mária az 1956-os forradalomban vett részt aktívan. A rádió ostroma közben csatlakozott a harcoló felkelőkhöz, a Corvin közben segédkezett a sebesültek ellátásában. A Vajdahunyad utcai csoporthoz csatlakozva már a fegyveres összetûzésekben is részt vett. A forradalom leverése után disszidált, néhány hetet Ausztriában töltött, de végül visszatért Magyarországra. 1957. július 16-án letartóztatták és „fegyveres szervezkedésben való részvétel, illetve az államrend megdöntésére irányuló fegyveres szervezkedés, többrendbeli, meg nem állapítható gyilkossági kísérlet, fegyveres rablás, disszidálás” miatt 1958. július 23-án, 20 éves korában első fokon halálra ítélték. Kétszáz napot töltött börtönben halálraítéltként, a másodfokú bíróság azonban 1959. február 24-én – épp a film bemutatása előtt 49 évvel – életfogytiglanra változtatta az ítéletet. 1970. március 25-én szabadult nemzetközi nyomásra.

Kapcsolódó cikkeink:
Portréfilm készült Wittner Máriánkról
Bemutatták Koltay Gábor új filmjét Wass Albertről + interjú