A Scripta Kiadóban jelenleg a Free Press Románia Alapítvány a többségi tulajdonos, fő kiadványai az Új Magyar Szó és az Erdélyi Riport – melyek köztudottan az RMDSZ szócsövei. A manna.ro-t ritkán nézegettem, de rendben volt – eddig.

Ez a cikk azonban megdöbbentő, szerzője a Csíkszentmártonban és Csíkszentkirályon kirobbant, szerencsére súlyos következmények nélküli magyar–roma ellentétek kapcsán ragad tollat (Az esetről itt vagy itt olvashatnak - a szerk.) – valószínűleg azért, hogy minden tévedést kizárjon –, és már elöljáróban leszögezi: „Hogy Székelyföld sötét, indulatos, szegény, tanácstalan és igazságtalan, az csak most vált egyértelművé."

Parászka Boróka írása az elhallgatás és a nyílt hazugság technikáit váltogatja, szerinte a konfliktus azért tört ki, mert pár ló máshol legelt, s az anyák „csökött répát loptak a híg levesbe". Mivel Parászka tudatosan elhallgatja, lehazudja azt, hogy mindkét községben a romák sorozatos erőszakos tettei (Szentkirályon például nem a répát majszoló cigánygyerek éhsége, hanem a késsel ölni akaró és súlyos sérülést okozó felnőtt roma férfi büntetlensége) miatt fogyott el a lakosság türelme, nyilván, hogy következtetése csak lesújtó lehet: azok a „szent csíkiak", akik kaszával és kapával kergettek gyerekeket, milyenek is lehetnek?

Parászka Boróka bátran kérdez és válaszol: „Miféle szerencsétlen, nyomorult ember a csíki magyar? Nyomorultak között is a legnyomorultabb." S még itt sem áll meg, a Ceausescu-korszak végére jellemző rasszista, magyarellenes dühvel kimondja a szentenciát: „A legnagyobb szégyen azonban nem a csíki cigányügyekbe belebukott intézményeké, hanem az ott lakóké, és mindazoké, akik hallgatnak. Előbbiek csak mulasztottak. Utóbbiak cinkosai a bűntettnek, aktív vagy passzív elkövetők. Állatok."

Ezek vagyunk tehát mi, csíki magyarok, székelyek Parászka Boróka és a manna.ro honlap szerkesztői szerint: szerencsétlen nyomorultak, állatok.

Az írás a honlapon található információk szerint 2009. július 13-án, pontosan 18 óra 30 perckor került közszemlére, valószínű, nagyon sokan olvasták. Érdekes azonban, hogy sem elhatárolódás, sem tiltakozás nem történt, pedig – eddig azt hittem legalábbis – az erdélyi magyar közélet nagyon érzékenyen reagál az ilyen jellegű uszításra.

Pár hónapja csak, hogy közéleti személyiségek aláírásgyűjtést indítottak tiltakozásul egy lapunkban megjelent György Attila-írás nyomán, pedig abban sem fajt, sem vallást nem sértett a szerző, csupán egy magyarországi liberális pártot érintett meg...

Van azonban egy halvány, igen halvány sejtésem: ha Parászka Boróka nemes felháborodásában nem saját népét, hanem teszem azt az udvarhelyi zsidókat vagy a gyergyói örményeket nevezi szerencsétlen, nyomorult állatoknak, lett volna már rég akkora jujujujj, amilyen illik!

Gyűlnének az aláírások, kiállna Kelemen Hunor, első oldalon tiltakoznának többek között a Scripta Kiadó újságai is... Ám ne hagyjam elszabadulni a lovakat, hiszen tévedhetek... Lehet, csak a nyári szabadságolások, a politikai táborok nyüzsgése miatt kerülte el ez a förmedvény azok figyelmét, akik odafigyelnek.

Akkor rendben, nem maradtunk le semmiről, most, ezúton tudatom: magyarellenes, uszító hangvételű, gyűlöletkeltésre alkalmas cikk jelent meg a manna.ro honlapon, szerzője bizonyos Parászka Boróka. Kíváncsian várom a MÚRE, a Diszkriminációellenes Tanács s más, erre hivatott szervek lépéseit.

Utóirat: A haszonlesők, érdekből helyezkedők könnyen felismerhetők, hiszen majd' mindig túllihegik szerepüket, ott sivalkodnak az első sorban. Jelen esetben is süt a cikkből Parászka Boróka igazi szándéka: reakciót kiprovokálni, s azáltal válni hőssé a maga obskúrus köreiben, hogy egy-két ember felháborodik és megírja véleményét. És ezúttal elérte célját, büszkén futhat kenyéradó gazdáihoz, mert ezt az ámokfutását már tényleg nem lehetett szó nélkül hagyni.

S higgyék el, tisztelt olvasók: ma az ilyen emberek haladnak.

Szondy Zoltán - Hargita Népe

Szerk. megj.: Mint Parászka Boróka adatlapjáról (lehet üzenni neki) kiderül, a "Nő" tagja a Kendermag Egyesület klubjának. Persze ez is csak véletlen... Ahogy az is, hogy az SZDSZ pénzelte A Hét című, általa főszerkesztett ÉS-szerű lapocskát, míg érdektelenség miatt ki nem került a nyomtatott lapok családjából.