A rajvédő (=cigányfajvédő rövidítve) Népszabadságban Berki Juditnak megjelent egy nyílt, cigánysajnáltató levele (eredeti a Függelékben). Jellemző, hogy, miután a cikkre 99%-ban elutasító reakciók érkeztek (ahogy újabban a lap cigányos cikkeire szinte mindig), a lap minden egyes hozzászólást kitörölt és letiltotta a további kommentelési lehetőséget.
Mielőtt egy olvasónk válaszlevelét közölnénk, hadd hívjuk fel a T. Nagyérdemű figyelmét Berki ITT található önéletrajzára. Azon felül, hogy időtlen idők óta hivatásos rajvédőként dolgozó propagandista (azaz nem csak egy mezei átlagcigány), nézzük csak meg az „Oktatás és képzés” szekció első bejegyzését: 2002-től (nyolc(!) éve) doktori iskolát végez. Értsd: nyolc év alatt képtelen volt megszerezni a fokozatot. Hiába, oda már nem elég az, ha valaki cigány – egy diplomát még megkap egy ork csak a fajtája és a pozitív diszkrimináció miatt, még akkor is, ha különben síkhülye (hadd utaljunk Balogh Artúr és a tegnap este tárgyalt Nótár Ilona példájára), de egy doktori fokozatot már nem, ahhoz ui. nemzetközi referencia, elismertség is kell, amihez már nem elegendő a származás. Példának okáért a tudomány elsődleges nyelvén, angolul normálisan ki kell tudnia fejezni magát. Berki úrhölgy ellenben, ahogy azt önéletrajzának „Egyéb nyelvismeret” szekciójában is olvashatjuk, csupán alapszinten beszéli a nyelvet (és semmilyen más idegen nyelvet nem ismer, tegyük hozzá – a tudományos fokozathoz két nyelvvizsga is kell). Az angol beszédkészség viszont elengedhetetlen: anélkül nem is álmodhat valaki a fokozatról, hogy több nemzetközi konferencián prezentáljon, tartson előadást. Angolul, élőszóban, ahova nem elég a nyelven jobban tudó mentorok, haverok által nyelvileg lektorált vagy éppen lefordított cikk.
Mielőtt egy olvasónk válaszlevelét közölnénk, hadd hívjuk fel a T. Nagyérdemű figyelmét Berki ITT található önéletrajzára. Azon felül, hogy időtlen idők óta hivatásos rajvédőként dolgozó propagandista (azaz nem csak egy mezei átlagcigány), nézzük csak meg az „Oktatás és képzés” szekció első bejegyzését: 2002-től (nyolc(!) éve) doktori iskolát végez. Értsd: nyolc év alatt képtelen volt megszerezni a fokozatot. Hiába, oda már nem elég az, ha valaki cigány – egy diplomát még megkap egy ork csak a fajtája és a pozitív diszkrimináció miatt, még akkor is, ha különben síkhülye (hadd utaljunk Balogh Artúr és a tegnap este tárgyalt Nótár Ilona példájára), de egy doktori fokozatot már nem, ahhoz ui. nemzetközi referencia, elismertség is kell, amihez már nem elegendő a származás. Példának okáért a tudomány elsődleges nyelvén, angolul normálisan ki kell tudnia fejezni magát. Berki úrhölgy ellenben, ahogy azt önéletrajzának „Egyéb nyelvismeret” szekciójában is olvashatjuk, csupán alapszinten beszéli a nyelvet (és semmilyen más idegen nyelvet nem ismer, tegyük hozzá – a tudományos fokozathoz két nyelvvizsga is kell). Az angol beszédkészség viszont elengedhetetlen: anélkül nem is álmodhat valaki a fokozatról, hogy több nemzetközi konferencián prezentáljon, tartson előadást. Angolul, élőszóban, ahova nem elég a nyelven jobban tudó mentorok, haverok által nyelvileg lektorált vagy éppen lefordított cikk.
Miről is beszélünk akkor? Ez – meg Balogh Artúr és Nótár Ilona – a cigányság „krémje”, ezekkel akarnak felvágni, többek között egy olyan nővel, aki, bár nyolc éve dolgozik a PhD-ján, máig sem volt képes a fokozatot megszerezni, például azon okokból, hogy egész egyszerűen lusta volt legalább középszinten elsajátítani az angol nyelvet, ami ugyebár a fokozat megszerzésének szükséges, de nem elégséges feltétele? És akkor hol van még egy másik idegen nyelv, aminek a nyelvvizsgáját azért prezentálni kéne a papírhoz. Ennyit róla meg a „színvonaláról”, „igényességéről”, „felkészültségéről”, komolyan vehetőségéről.
Talán mondanunk sem kell azt, hogy Berki még csak véletlenül sem említi meg a Jobbik „táboroztatása” kapcsán azon tényt, hogy az olaszok sokkal-sokkal keményebben állnak a kérdéshez. Ugyanúgy, ahogy a kizárólag faji alapon, válogatás nélkül a korcsokat táborba záró, kiutasító, deportáló dánok, franciák vagy finnek is. (Kapcsolódó, konkrét, többek között Népszabadság(!)-idézetek, hivatkozások ITT.) Miközben, ezt nem lehet elégszer hangsúlyozni, a Jobbik csak és kizárólag igazoltan bűnözőket zárna az olaszokénál sokkal kevésbé keményebb táborokba, még csak véletlenül sem minden cigányt.
Nézzük olvasónk írását:
Tisztelt Kurucok!
Mint azt alább olvashatják, ez a levél egy válasz, az egyik Népszabadságban megjelent nyílt levélre. Nos, ezt a válaszlevelet természetesen először a Népszabadság szerkesztőségének küldtem el, naivan azt gondolva, hogy leközlik, vagy legalább valamilyen választ küldenek. A fentiek közül persze egyik sem történt meg.
Éljen a "szólásszabadság", a "demokrácia" és az "objektív sajtó"!
Szebb jövőt!
És akkor íme a levél:
Tisztelt Szerkesztőség!
Szeretnék reagálni arra a nyílt levélre, amelyet a szombati Népszabadságban olvastam "Cigány vagyok. Őrületesek a mindennapok" címmel.
Nos, az én levelemnek a címe: Magyar vagyok. Őrületesek a mindennapok.
Szeretném, ha engem is meghallgatna valaki, mint a csendes többség egy tagját, mint miskolci, avasi lakost. Mivel ez egy nyílt levél, szeretném, ha a T. Szerk. ezt is leközölné, hadd hallgattassék meg a másik oldal is. Amennyiben ez elmarad, az Önök részrehajlásában egy szemernyi kétségem sem lesz.
Akkor kezdődött minden, mikor a párommal sikerült egy kis lakást vennünk az egyik avasi panelház tizedik emeletén. Mondanom sem kell, hogy szülői segítség és hitel nélkül nem ment volna. Végül nagy nehezen mégis sikerült, és roppant boldogok voltunk, amiért magunkénak tudhatunk egy 36 négyzetméteres, másfél szobás panellakást. Beköltözésünk után kb. 2-3 hónappal új szomszédok költöztek mellénk. Egy fiatal ( 17-18 év körüli) cigány pár egy gyerekkel, de az asszonyka már terhes volt a másodikkal. Már ott laktak egy pár hete, mikor a hetediken megürült egy lakás, majd nem sokra rá a harmadikon is egy. Mire észbe kapott a lépcsőház, már be is költöztek a mi szomszédaink rokonai mind a két lakásba. Azért gondolom, hogy rokonok voltak, mert elkezdődött a jövés-menés, bulizás, hangoskodás ezek között a családok között.
Feltehetőleg egyébként mindannyian a Fészekrakó program keretén belül kapták meg a lakásokat. Innentől kezdve senkinek nem volt egy perc nyugta sem a lépcsőházban.
Először is: megjelentek a csótányok. Aztán éjjel-nappal üvöltött a zene, teleszemetelték a lépcsőházat napraforgómag héjjal, cigicsikkel, mindennapos volt az emberi ürülék, vizelet vagy okádék a liftben. Az erkélyről dobták le a szemet zsákostul, de olyat is láttam, hogy valamelyikük kipisilt az emeletről. Lakott még azon a szinten egy idős házaspár. Az öreg egyszer rászólt a lift előtt álló cigányokra, hogy ne hangoskodjanak, erre azok betuszkolták a kisöreget a liftbe és amíg a lift leért a tizedékről a földszintre, addig verték. Mi fizettük a közös költséget, ők nem. Mi fizettük a számlákat, ők nem. Nem dolgoztak, a gyerek nem járt se bölcsibe, se oviba. Azóta már született még két gyerek. Ha szóltunk a rendőrnek, ki se jöttek. És akkor mi még szerencsések voltunk, mert a mi szomszéd cigányaink nem vették le a bejárati ajtójukat, hogy eladják, és aztán egy pokrócot tegyenek fel a helyére. Mert hallottam ám ilyet is. El tudják ezt Önök képzelni? A szüleim pénzén és a hitelen vett lakásom 10 perc alatt eladhatatlanná válna! Nem csak a mi lépcsőházunk járt így, hanem szinte minden ház az Avason. Van ahol csak mulatoznak a nap 24 órájában, van ahol disznót vágnak a nyolcadikon, és a lépcsőházban véreztetik ki.
Az egyik barátnőm, aki szintén az Avason lakik és nemrég szült, inkább kiköltözött a szüleihez a gyerekkel az egyik közeli faluba, mert félt kismamaként az Avason. Fényes nappal ütnek le, vernek meg, rabolnak ki olyan embereket, akik ott laktak 20-30 éve békében! A szülők nem merik elengedni a gyerekeiket iskolába, vagy le a játszótérre játszani felügyelet nélkül. Ezek a cigányok mindent ellopnak, amit meg nem tudnak ellopni azt tönkreteszik.
Berki Juditnak a saját népében kellene hibát keresni és arra biztatni őket, hogy illeszkedjenek be, tartsák be a társadalmi normákat.
A magyarok folyamatosan adnak. Az nem a mi hibánk, hogy az ő cigány vezetőik az integrációra szánt pénzt zsebre teszik.
Nekem vannak olyan cigány barátaim, akik normálisan élnek, nem úgy mint azok, akikkel folyamatosan probléma van országszerte, akik gyerekeket terrorizálnak az iskolában, időseket vernek, ölnek (!) meg falvakban.
Én is fel lennék háborodva, ha a Jobbik azt mondaná, hogy minden cigányt zárjunk be.
De amíg az ilyeneket - akikkel egyébként nem lehet mit kezdeni, illetve lehetne csak senkinek nincs bátorsága - akarja közrendvédelmi telepekre telepíteni a Jobbik, addig mi, tisztességes, dolgozó magyarok és cigányok csupán egyetértően bólogatni tudunk.
Tisztelettel:
Sávos Árpádné
Függelék: az eredeti Berki-cikk:
Tarthatatlan az, ami a hazámban történik.
Cigány vagyok.
Őrületesek a mindennapok.
Mindenhonnan a gyűlölet hangja szól, szinte mindegy, hogy hol vagyok, már nyíltan megy a „cigányozás", büntetlenül teheti a többség, nincsen ami, kontrollálja, mert a politikai közbeszéd, az Országházában folyó disputa is sok esetben nyíltan rasszista. Hol a határ? Hol a türelem határa? Mindennap felteszem magamnak a kérdést, amikor hazatérek a munkából. Sok idő kell, hogy regenerálódjak, hogy hitet tudjak önteni magamba, hiszen munkám során szükségem van erre.
A józan többség „kiabálása mégsem hallatszik az égig," mert úgy látszik, hogy elfelejtődött a gyilkos XX. század számomra kitörölhetetlen időszaka, amikor sok millió embert pusztítottak el csak azért, mert zsidónak vagy cigánynak született.
A többség vette a bátorságot, hogy megmondja, ki élhet és ki nem, kinek van a gettóban a helye, ki, mit tehet, kivel házasodhat, milyen hivatalt tölthet be, és melyik koncentrációs táborba fogja vinni az a vonat, ami a legbrutálisabb emberi vérengzések utolsó állomására fuvarozta a gyerekeket, nőket, időseket és a férfiakat.
Én még nem éltem ebben az időszakban, de túlélőkkel sokszor találkoztam.
Ma kísértetiesen látom ismétlődni a folyamatokat. A barátaim azt mondják, ne aggódj, ne túlozz, ne ez, ne az… de bennem ott van a kisördög. Akkor sem akarták elhinni az emberek, hogy megtörténhet. Sok okos, nagy tudású ember nem ismerte fel a veszélyt, csak akkor, amikor késő volt. Sokan asszisztáltak a folyamathoz, és felvetődik a társadalom kollektív bűnösségének a kérdése.
Elővettem országházi beszédeket abból az időből! Jó lenne, ha politikusaink is megtennék ezt! Kísérteties a hasonlóság!
Miskolcon nyíltan megfogalmazódott, hogy gettó kell a „miskolci cigányoknak".
Fantasztikus elképzelésekkel oldanák meg azt a problémát, ami lassan szétfeszíti a falakat, kettéosztja a társadalmat és felkorbácsolja az egymás elleni gyűlöletet.
Igen, a cigánykérdésről van szó. Azokról az elmulasztott lépésekről, melyeket a többség soha nem mert megtenni a valós integráció érdekében, mert féltette politikai ambícióit a helyi képviselőtestületekben és az úgynevezett nagypolitika színterén.
A jelentős intézkedések mindig elmaradtak, bármilyen kormány is volt hatalmon az elmúlt húsz évben. Minden csak akkor, ha politikai érdeke fűződött hozzá, ha nem, akkor várni kellett. Eltapsolt úgynevezett „cigánypénzek", melyek soha nem értek célba, de arra jók voltak, hogy tudathatták a többséggel, hogy látjátok adunk, és mégsem történik semmi!
Igen, tisztelt honfitársaim, a húsz éve fennálló munkanélküliség, a folyamatos jövedelemhiány, a romló lakáskörülmények, a kikapcsolt közművek, a telepek megtartása, a szolgáltatásoktól történő elzárás oda vezet, hogy belepusztul egy népcsoport. A gettót már nem kell megteremteni, mert a gettósodó kistérségek, települések már kialakultak. Az LHH (leghátrányosabb helyzetűeknek szánt) projektek, ahol a sokszor a szűklátókörűség nem engedte érvényesülni a valós problémák tényleges kezelését. A pénzek, szerződések későn érkezése, a hosszú huzavona a bírálatok megszületéséig - a jóllakott emberek ráérős döntési mechanizmusa - nem segítette a gyorsabb segítség megjelenését. A közmunkák rendszere, az egy család egy RÁT (rendelkezésre állási támogatás), mind még inkább sújtották az amúgy is kiszolgáltatott emberek csoportját. Sok helyen egymás ellen is fordultak, mert kinek is fontosabb a munka? A te családodnak, vagy az enyémnek? Még azt is elérték, hogy csoporton belül is szembenállás van, mert a szegénység, a legnagyobb úr. „Ember embernek farkasa" lehet.
A társadalom egy csoportja, jelen esetben a roma közösség egy része a fent leírt helyzetéből adódóan teljesen marginalizálódott, a társadalom peremére szorult vagy kilökődött.
A probléma csak az, hogy bárki, aki hasonló helyzetben él, vagy oda kerül, mint a cigány közösség jelentős része, beleshet ebbe a csapdába. Nem kell ehhez barnább bőrűnek lenni, nem kell ehhez cigánynak születni. Belepusztul, mert kialakult a csoport felé a többség részéről a gyűlölet, az előítéletek észrevétlenül lopták be magukat a mindennapokba. Hányszor hallottam én is, hogy „milyen rendes ember, de milyen kár, hogy cigány…" Ha nem lennének nagyon biztos gyökereim, ha nem jutna eszembe mindennap édesapám, aki 46 évet dolgozott ebben a hazában, értünk és másokért, akkor lehet, hogy már öngyűlöletem lenne, és megkérdezném, mint ahogyan sokan megkérdezik, hogy tényleg ilyen rosszak vagyunk mi, mint ahogyan állítják?
Így azonban azt mondom magamnak, megengedhetetlen, hogy az az ország, ahol én élek, ahol születtem, ahol nevelkedtem, tanultam és dolgozom, ilyen cudar módon bánjon velem és társaimmal, mert cigányok vagyunk! Mi hová fordulhatunk védelemért?
Meddig mehet még a mindentől való megfosztottság? Meddig lehet hagyni, hogy olyan emberek törjenek pálcát felettünk, akiknek fogalma nincsen arról, hogy mit jelent így élni? Mit jelentenek a szorító mindennapok?
Mit jelentenek az átsütő gyűlölködő megjegyzések? A folytonos cigányozás, a „szappan lesz belőletek" felirat a Magyar Nemzeti Gárda masírozása, az árvízi károk okozta súlyos veszteségek, és még abban a helyzetben is megnyilvánuló kirekesztés.
Lassan megfojt mindenkit közülünk ez a légkör.
Magyar vagyok, cigány vagyok. Kettős identitástudattal rendelkezem. Csak Radnótit tudom idézni:
„Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent, nekem szülőhazám…"
Igen, tisztelt gyűlölködő honfitársaim!
Bármennyire hihetetlen is, így érzek, így érzünk több százezren ebben az országban!
Mi önökkel ellentétben senkinek nem kívánjuk azt, hogy gettóban éljen, hogy csendőrök vigyázzák, és csak kilépővel hagyhassa el a területet!
Magyar alkotmány! A jogállamiság intézményeiben dolgozók, alkotmánybírók, törvényhozók, jogvédők, civilek és normálisan gondolkodó állampolgárok! Hol vagytok????
Berki Judit, Bátonyterenye
Nézzük olvasónk írását:
Tisztelt Kurucok!
Mint azt alább olvashatják, ez a levél egy válasz, az egyik Népszabadságban megjelent nyílt levélre. Nos, ezt a válaszlevelet természetesen először a Népszabadság szerkesztőségének küldtem el, naivan azt gondolva, hogy leközlik, vagy legalább valamilyen választ küldenek. A fentiek közül persze egyik sem történt meg.
Éljen a "szólásszabadság", a "demokrácia" és az "objektív sajtó"!
Szebb jövőt!
És akkor íme a levél:
Tisztelt Szerkesztőség!
Szeretnék reagálni arra a nyílt levélre, amelyet a szombati Népszabadságban olvastam "Cigány vagyok. Őrületesek a mindennapok" címmel.
Nos, az én levelemnek a címe: Magyar vagyok. Őrületesek a mindennapok.
Szeretném, ha engem is meghallgatna valaki, mint a csendes többség egy tagját, mint miskolci, avasi lakost. Mivel ez egy nyílt levél, szeretném, ha a T. Szerk. ezt is leközölné, hadd hallgattassék meg a másik oldal is. Amennyiben ez elmarad, az Önök részrehajlásában egy szemernyi kétségem sem lesz.
Akkor kezdődött minden, mikor a párommal sikerült egy kis lakást vennünk az egyik avasi panelház tizedik emeletén. Mondanom sem kell, hogy szülői segítség és hitel nélkül nem ment volna. Végül nagy nehezen mégis sikerült, és roppant boldogok voltunk, amiért magunkénak tudhatunk egy 36 négyzetméteres, másfél szobás panellakást. Beköltözésünk után kb. 2-3 hónappal új szomszédok költöztek mellénk. Egy fiatal ( 17-18 év körüli) cigány pár egy gyerekkel, de az asszonyka már terhes volt a másodikkal. Már ott laktak egy pár hete, mikor a hetediken megürült egy lakás, majd nem sokra rá a harmadikon is egy. Mire észbe kapott a lépcsőház, már be is költöztek a mi szomszédaink rokonai mind a két lakásba. Azért gondolom, hogy rokonok voltak, mert elkezdődött a jövés-menés, bulizás, hangoskodás ezek között a családok között.
Feltehetőleg egyébként mindannyian a Fészekrakó program keretén belül kapták meg a lakásokat. Innentől kezdve senkinek nem volt egy perc nyugta sem a lépcsőházban.
Először is: megjelentek a csótányok. Aztán éjjel-nappal üvöltött a zene, teleszemetelték a lépcsőházat napraforgómag héjjal, cigicsikkel, mindennapos volt az emberi ürülék, vizelet vagy okádék a liftben. Az erkélyről dobták le a szemet zsákostul, de olyat is láttam, hogy valamelyikük kipisilt az emeletről. Lakott még azon a szinten egy idős házaspár. Az öreg egyszer rászólt a lift előtt álló cigányokra, hogy ne hangoskodjanak, erre azok betuszkolták a kisöreget a liftbe és amíg a lift leért a tizedékről a földszintre, addig verték. Mi fizettük a közös költséget, ők nem. Mi fizettük a számlákat, ők nem. Nem dolgoztak, a gyerek nem járt se bölcsibe, se oviba. Azóta már született még két gyerek. Ha szóltunk a rendőrnek, ki se jöttek. És akkor mi még szerencsések voltunk, mert a mi szomszéd cigányaink nem vették le a bejárati ajtójukat, hogy eladják, és aztán egy pokrócot tegyenek fel a helyére. Mert hallottam ám ilyet is. El tudják ezt Önök képzelni? A szüleim pénzén és a hitelen vett lakásom 10 perc alatt eladhatatlanná válna! Nem csak a mi lépcsőházunk járt így, hanem szinte minden ház az Avason. Van ahol csak mulatoznak a nap 24 órájában, van ahol disznót vágnak a nyolcadikon, és a lépcsőházban véreztetik ki.
Az egyik barátnőm, aki szintén az Avason lakik és nemrég szült, inkább kiköltözött a szüleihez a gyerekkel az egyik közeli faluba, mert félt kismamaként az Avason. Fényes nappal ütnek le, vernek meg, rabolnak ki olyan embereket, akik ott laktak 20-30 éve békében! A szülők nem merik elengedni a gyerekeiket iskolába, vagy le a játszótérre játszani felügyelet nélkül. Ezek a cigányok mindent ellopnak, amit meg nem tudnak ellopni azt tönkreteszik.
Berki Juditnak a saját népében kellene hibát keresni és arra biztatni őket, hogy illeszkedjenek be, tartsák be a társadalmi normákat.
A magyarok folyamatosan adnak. Az nem a mi hibánk, hogy az ő cigány vezetőik az integrációra szánt pénzt zsebre teszik.
Nekem vannak olyan cigány barátaim, akik normálisan élnek, nem úgy mint azok, akikkel folyamatosan probléma van országszerte, akik gyerekeket terrorizálnak az iskolában, időseket vernek, ölnek (!) meg falvakban.
Én is fel lennék háborodva, ha a Jobbik azt mondaná, hogy minden cigányt zárjunk be.
De amíg az ilyeneket - akikkel egyébként nem lehet mit kezdeni, illetve lehetne csak senkinek nincs bátorsága - akarja közrendvédelmi telepekre telepíteni a Jobbik, addig mi, tisztességes, dolgozó magyarok és cigányok csupán egyetértően bólogatni tudunk.
Tisztelettel:
Sávos Árpádné
Függelék: az eredeti Berki-cikk:
Tarthatatlan az, ami a hazámban történik.
Cigány vagyok.
Őrületesek a mindennapok.
Mindenhonnan a gyűlölet hangja szól, szinte mindegy, hogy hol vagyok, már nyíltan megy a „cigányozás", büntetlenül teheti a többség, nincsen ami, kontrollálja, mert a politikai közbeszéd, az Országházában folyó disputa is sok esetben nyíltan rasszista. Hol a határ? Hol a türelem határa? Mindennap felteszem magamnak a kérdést, amikor hazatérek a munkából. Sok idő kell, hogy regenerálódjak, hogy hitet tudjak önteni magamba, hiszen munkám során szükségem van erre.
A józan többség „kiabálása mégsem hallatszik az égig," mert úgy látszik, hogy elfelejtődött a gyilkos XX. század számomra kitörölhetetlen időszaka, amikor sok millió embert pusztítottak el csak azért, mert zsidónak vagy cigánynak született.
A többség vette a bátorságot, hogy megmondja, ki élhet és ki nem, kinek van a gettóban a helye, ki, mit tehet, kivel házasodhat, milyen hivatalt tölthet be, és melyik koncentrációs táborba fogja vinni az a vonat, ami a legbrutálisabb emberi vérengzések utolsó állomására fuvarozta a gyerekeket, nőket, időseket és a férfiakat.
Én még nem éltem ebben az időszakban, de túlélőkkel sokszor találkoztam.
Ma kísértetiesen látom ismétlődni a folyamatokat. A barátaim azt mondják, ne aggódj, ne túlozz, ne ez, ne az… de bennem ott van a kisördög. Akkor sem akarták elhinni az emberek, hogy megtörténhet. Sok okos, nagy tudású ember nem ismerte fel a veszélyt, csak akkor, amikor késő volt. Sokan asszisztáltak a folyamathoz, és felvetődik a társadalom kollektív bűnösségének a kérdése.
Elővettem országházi beszédeket abból az időből! Jó lenne, ha politikusaink is megtennék ezt! Kísérteties a hasonlóság!
Miskolcon nyíltan megfogalmazódott, hogy gettó kell a „miskolci cigányoknak".
Fantasztikus elképzelésekkel oldanák meg azt a problémát, ami lassan szétfeszíti a falakat, kettéosztja a társadalmat és felkorbácsolja az egymás elleni gyűlöletet.
Igen, a cigánykérdésről van szó. Azokról az elmulasztott lépésekről, melyeket a többség soha nem mert megtenni a valós integráció érdekében, mert féltette politikai ambícióit a helyi képviselőtestületekben és az úgynevezett nagypolitika színterén.
A jelentős intézkedések mindig elmaradtak, bármilyen kormány is volt hatalmon az elmúlt húsz évben. Minden csak akkor, ha politikai érdeke fűződött hozzá, ha nem, akkor várni kellett. Eltapsolt úgynevezett „cigánypénzek", melyek soha nem értek célba, de arra jók voltak, hogy tudathatták a többséggel, hogy látjátok adunk, és mégsem történik semmi!
Igen, tisztelt honfitársaim, a húsz éve fennálló munkanélküliség, a folyamatos jövedelemhiány, a romló lakáskörülmények, a kikapcsolt közművek, a telepek megtartása, a szolgáltatásoktól történő elzárás oda vezet, hogy belepusztul egy népcsoport. A gettót már nem kell megteremteni, mert a gettósodó kistérségek, települések már kialakultak. Az LHH (leghátrányosabb helyzetűeknek szánt) projektek, ahol a sokszor a szűklátókörűség nem engedte érvényesülni a valós problémák tényleges kezelését. A pénzek, szerződések későn érkezése, a hosszú huzavona a bírálatok megszületéséig - a jóllakott emberek ráérős döntési mechanizmusa - nem segítette a gyorsabb segítség megjelenését. A közmunkák rendszere, az egy család egy RÁT (rendelkezésre állási támogatás), mind még inkább sújtották az amúgy is kiszolgáltatott emberek csoportját. Sok helyen egymás ellen is fordultak, mert kinek is fontosabb a munka? A te családodnak, vagy az enyémnek? Még azt is elérték, hogy csoporton belül is szembenállás van, mert a szegénység, a legnagyobb úr. „Ember embernek farkasa" lehet.
A társadalom egy csoportja, jelen esetben a roma közösség egy része a fent leírt helyzetéből adódóan teljesen marginalizálódott, a társadalom peremére szorult vagy kilökődött.
A probléma csak az, hogy bárki, aki hasonló helyzetben él, vagy oda kerül, mint a cigány közösség jelentős része, beleshet ebbe a csapdába. Nem kell ehhez barnább bőrűnek lenni, nem kell ehhez cigánynak születni. Belepusztul, mert kialakult a csoport felé a többség részéről a gyűlölet, az előítéletek észrevétlenül lopták be magukat a mindennapokba. Hányszor hallottam én is, hogy „milyen rendes ember, de milyen kár, hogy cigány…" Ha nem lennének nagyon biztos gyökereim, ha nem jutna eszembe mindennap édesapám, aki 46 évet dolgozott ebben a hazában, értünk és másokért, akkor lehet, hogy már öngyűlöletem lenne, és megkérdezném, mint ahogyan sokan megkérdezik, hogy tényleg ilyen rosszak vagyunk mi, mint ahogyan állítják?
Így azonban azt mondom magamnak, megengedhetetlen, hogy az az ország, ahol én élek, ahol születtem, ahol nevelkedtem, tanultam és dolgozom, ilyen cudar módon bánjon velem és társaimmal, mert cigányok vagyunk! Mi hová fordulhatunk védelemért?
Meddig mehet még a mindentől való megfosztottság? Meddig lehet hagyni, hogy olyan emberek törjenek pálcát felettünk, akiknek fogalma nincsen arról, hogy mit jelent így élni? Mit jelentenek a szorító mindennapok?
Mit jelentenek az átsütő gyűlölködő megjegyzések? A folytonos cigányozás, a „szappan lesz belőletek" felirat a Magyar Nemzeti Gárda masírozása, az árvízi károk okozta súlyos veszteségek, és még abban a helyzetben is megnyilvánuló kirekesztés.
Lassan megfojt mindenkit közülünk ez a légkör.
Magyar vagyok, cigány vagyok. Kettős identitástudattal rendelkezem. Csak Radnótit tudom idézni:
„Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent, nekem szülőhazám…"
Igen, tisztelt gyűlölködő honfitársaim!
Bármennyire hihetetlen is, így érzek, így érzünk több százezren ebben az országban!
Mi önökkel ellentétben senkinek nem kívánjuk azt, hogy gettóban éljen, hogy csendőrök vigyázzák, és csak kilépővel hagyhassa el a területet!
Magyar alkotmány! A jogállamiság intézményeiben dolgozók, alkotmánybírók, törvényhozók, jogvédők, civilek és normálisan gondolkodó állampolgárok! Hol vagytok????
Berki Judit, Bátonyterenye
