A muzulmán-keresztény vallásközi konfliktusokban érvényesülő egyensúly persze egyáltalán nem befolyásolja a kereszténycionista propagandagépezetet, amely nyilvánvaló geopolitikai célzattal folyamatosan napirenden tartja a keresztényeket muszlimok részéről érő atrocitásokat, miközben a hallgatás cinkos csöndjébe burkolja az izraeli keresztények távolról sem irigylésre méltó helyzetét. Zsidó szemszögből a keresztények mint „bálványimádók” jelenléte Izraelben nemcsak utálatos, hanem politikailag is rendkívül kényelmetlen, mivel a palesztinokat egységesen „muszlim terroristáknak” kellene tekinteni, akik között keresztényeknek nincs helyük.

Pierbattista Pizzaballa, az izraeli római katolikus egyház feje szerint a keresztények nehéz kihívásokkal szembesülnek Benjamin Netanjahu szélsőséges kormányának megalakulása óta, amely felbátorította az ultranacionalista vallási aktivistákat, akik a klérus férfi és női tagjait zaklatják, és egyházi tulajdonokat rongálnak meg. „Ezeknek a támadásoknak, az agresszióknak a gyakorisága újdonsággá vált. Ezek az emberek úgy érzik, hogy védve vannak ..., a kulturális és politikai légkör most már igazolhatja vagy tolerálhatja a keresztények elleni cselekedeteket.” Kollégája, Francesco Patton, a Szentföldi Ferences Kusztódia rendfőnöke mondja: „Megdöbbenéssel és fájdalommal tölt el bennünket az a sok erőszakos és gyűlölködő incidens, amely az utóbbi időben történt a katolikus közösség ellen Izraelben.”⁽²⁾

Jeruzsálem maradék keresztény közössége is kimondottan a Netanjahu-kormány ténykedéséhez köti a keresztényellenes erőszak növekedését, a keresztényekre támadó zsidó szélsőségesek ugyanis ugyanazokhoz a körökhöz tartoznak, mint a kormánykoalíció egyes tagjai, például Itamar Ben-Gvir nemzetbiztonsági miniszter. „Az elkövetők biztonságban érzik magukat, mert úgy gondolják, hogy az állam bizonyos értelemben velük van”, értékeli a helyzetet az egyik helyi szakértő. Jeruzsálem lakosságának már csak alig egy százalékát alkotják keresztények.⁽³⁾

A szentföldi keresztények védelmének szentelt kampány honlapja több mint egy évtizedre visszamenőleg nemzetközi sajtóhírek alapján nyújt némi ízelítőt a helyi keresztények kálváriájából, és „Gyűlölet-bűncselekmények okozzák az őshonos keresztények számának drasztikus csökkenését” főcímmel arra a következtetésre jut, hogy „ilyen ütemű csökkenés mellett egy nemzedéken belül nem maradnak keresztény közösségek a Szentföldön” a zsidók részéről a keresztényeket sújtó „tulajdonmegkaparintási manőverek”, „megfélemlítés, erőszak és gyűlölet-bűncselekmények”, „gyújtogatás és a vallási helyek meggyalázása” miatt.⁽⁴⁾

„Izraelben egyre több támadás követnek el keresztény szentélyek ellen. Jeruzsálem és Haifa városában az elmúlt években megnőtt a keresztény szentélyek elleni támadások gyakorisága”, mondta Wadie Abu Nassar, a Szentföldi Katolikus Rendek Közgyűlésének tanácsadója. Öt év alatt 157 támadást követtek el keresztény szentélyek ellen, csak 2022-ben 40 dokumentált támadás történt szent helyek, szerzetesek és apácák ellen.⁽⁵⁾

Egy 36 oldalas tanulmány szerint a világ keresztény közösségeinek csaknem általános közönye mellett folytatódik palesztinai hittestvéreik „erőszakos kiszorítása és kisemmizése”. A szerzők hét olyan politikát írnak le, amelyet Izrael a palesztinokkal szemben alkalmaz Palesztina egész területén és a száműzöttekkel szemben: a letelepedés megtagadása; a föld elkobzása és használatának megtagadása; diszkriminatív tervezés; a természeti erőforrásokhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférés megtagadása; engedélyezési rendszer bevezetése; töredezettség, elkülönítés és elszigetelés; a jóvátétel megtagadása; az ellenállás elfojtása.

A jelentés idéz Munther Isaac palesztin teológus The other side of the wall: A Palestinian Christian narrative of lament and hope (2020) c. könyvéből: „Sok (nyugati) keresztény számára sokkal kényelmesebb és kevesebb kihívást jelent a palesztin-izraeli konfliktusra úgy gondolni, mint két ideológia és erő közötti konfliktusra… "a jó tengelye a rossz tengelye ellen". Az előbbi alatt a zsidó-keresztény hagyományt, az utóbbi alatt pedig az iszlámot értjük... Itt van tehát a kihívás, amelyet mi állítunk: palesztinok vagyunk, de nem vagyunk muszlimok. Megszüntetjük a sztereotípiákat, és kihívást intézünk az általános narratívához azzal, hogy ragaszkodunk ahhoz, hogy a mai földön való létezésünk nem a zsidó-keresztény civilizáció és az iszlám terrorizmus közötti összecsapás.”⁽⁶⁾

Egy jeruzsálemi székhelyű ökumenikus szervezet 2024-ben 111 esetet dokumentált a keresztény közösség elleni zaklatásról és erőszakról Izraelben és Kelet-Jeruzsálemben. A jelentés olyan ellenséges légkört tárt fel, amely a tanulmány egyik szerzője, Federica Sasso szerint csak „egy sokkal nagyobb jelenség jéghegyének csúcsát” jelenti. A 111 bejelentett bántalmazásból 47 esetben fizikai támadás történt, elsősorban „köpködéssel”, amely viselkedés alkalmanként nyíltan agresszív megnyilvánulássá fajult. Számos területen, különösen Jeruzsálem óvárosában papok, apácák és szerzetesek „naponta ki vannak téve ezeknek a támadásoknak, mivel könnyen azonosíthatók”, és az izraeli hatóságok csak ritkán avatkoznak be.⁽⁷⁾

Ilyen mostoha körülmények között nem csoda, hogy Izrael keresztény népessége folyamatosan zsugorodik, jelenleg kb. 160 ezer főt számlál, közülük 50 ezren Ciszjordániában élnek. Gáza keresztény népessége a háború előtt kb. 1200 fős volt, akiknek a 3 százalékát Izrael tavaly májusra kiirtotta.⁽⁸⁾ Ezen túlmenően a Gázai övezetben tavaly – valószínűleg szándékosan – ősi templomokat bombáztak le, idén április 13-án, virágvasárnap pedig egy légicsapás lerombolta az anglikán egyházi fenntartású Al-Ahli arab kórház járóbeteg- és laboratóriumi részlegét. A légicsapás okozta törmelék elérte a szomszédos Szent Porfíriosz görög ortodox templomot, amely éppen a virágvasárnapi ünnepségre készült a területén menedékre talált helyi közösség hajléktalan maradványaival együtt.

Izraelben a keresztények vegzálása húsvétkor sem szünetel. A cionista rezsim több tízezer palesztin keresztényt akadályozott meg a húsvét megünneplésében Jeruzsálemben, ahová a túlnyomó többségüket nem engedte be virágvasárnapra. A Palesztinai Egyházi Ügyek Felsőbb Elnöki Bizottsága (HPCCAP) nyilatkozatot adott ki, amelyben elítéli Izrael intézkedéseit, mondván, hogy a húsvét a „gyász és a szenvedés” időszakává vált. Gázában a keresztények a kihalás szélére kerülve 624-en maradtak. Idén már 41 olyan incidensre derült fény, amelyeket keresztény civilek és intézmények ellen követtek el Izraelben. Így a palesztin keresztények a húsvétot nem ünnepelve, hanem gyászolva tartják meg – népirtás, megszállás és az apartheid elmélyülése közepette.