A hajdúnánási Mónus József most Dél-Koreában járt, ahol a WTAF tradicionális versenyen mérkőzött meg a világversenyre nevezett íjászokkal. Interjú a Farkassal.
Ha a versenyre gondol, mi jut eszébe?
Boldogság és szomorúság. Boldog vagyok, mert Posta Pál kapitány által vezetett Hunyi Tamás, Hunyiné Domokos Emőke, Rácz Attila, Rácz Kata, Skaliczki Andrea, Szerencsi Imre, Varga Judit összeállítású magyar csapattal harcolhattam, akikkel mindenkit, minden kategóriában legyőztünk a világon.
 |
Miért szomorú?
Nehéz most feldolgoznom, hogy immár többször megtörtént, hogy a versenyrendezők túl kicsi pályát építenek ki az íjaim lőtávjának. Megtörtént, aminek nem lenne szabad. Megint úgy jártam, hogy az 50 fontos Zrínyi-íjamnak nem volt elég a 400 méter hosszú pálya. Nyilván tudtam én ezt, csak azt nem, hogy a versenykiírásban meghirdetett 500 méteres pálya miért csak 400 méter hosszú.
Amikor kilőttem a vesszőket, megint aszerint tettem, hogy esélye se legyen senkinek még megközelítenie sem a „Magyar zászló dicsőségéért” feliratú három nyílvesszőmet. Joggal hordozták ezek a vesszők ezt az elnevezést, hiszen a „legyőzhetetlen” sorozat „harcosai” voltak. Kilőttem a 467 méteres világrekordot lőtt, a 418 méteres és 421 méteres, korábban is győzelmet hozó nyílvesszőimet.
Azok aztán maradéktalanul megtették kötelességüket, hiszen a lövéseim után a pályán egyetlen nyílvesszőmet sem találták meg.
A többi dobogós versenyző vesszői 285 és 318 méteren meredeztek. Így hát látható, hogy az ellenfeleim lövései elég rövidre sikerültek.
Amikor kilőttem a vesszőket, megint aszerint tettem, hogy esélye se legyen senkinek még megközelítenie sem a „Magyar zászló dicsőségéért” feliratú három nyílvesszőmet. Joggal hordozták ezek a vesszők ezt az elnevezést, hiszen a „legyőzhetetlen” sorozat „harcosai” voltak. Kilőttem a 467 méteres világrekordot lőtt, a 418 méteres és 421 méteres, korábban is győzelmet hozó nyílvesszőimet.
Azok aztán maradéktalanul megtették kötelességüket, hiszen a lövéseim után a pályán egyetlen nyílvesszőmet sem találták meg.
A többi dobogós versenyző vesszői 285 és 318 méteren meredeztek. Így hát látható, hogy az ellenfeleim lövései elég rövidre sikerültek.
 |
Mi volt a 400 méteres pálya után?
A pálya után egy szakadékszerűség tátongott. A szakadékban mintegy 1-1,5 méter magasságú aljnövényzettel benőtt területet képzeljünk el. Megpróbálkoztunk a bírókkal a terület átvizsgálására, de minden lépésnél a szúrós növényzet rátakart a többi növényre.
Mi lett az eredmény?
Megkaptam a „Honorary World Champion”, azaz a "tiszteletbeli világbajnok” címet, ami koránt sem pótolja a 2-3 évi munkával elkészített, világrekordokat lőtt nyílvesszőim elvesztését.
 |
Ott minden rendező azonnal látta, hogy a rövidebb pálya kijelölésével óriási hibát követtek el egy olyan versenyen, ami arról szól számomra, hogy túllőjek a gondolat határán is.
Úgyhogy ezeknek az elveszített nyílvesszőimnek az emléke előtt is szeretnék most itt fejet hajtani.
Ha öncélúan is, de hadd említsem meg ezen „harcosaim”, azaz nyílvesszőim neveit utoljára, hogy megismerjék őket a soraimat olvasók is.
Úgyhogy ezeknek az elveszített nyílvesszőimnek az emléke előtt is szeretnék most itt fejet hajtani.
Ha öncélúan is, de hadd említsem meg ezen „harcosaim”, azaz nyílvesszőim neveit utoljára, hogy megismerjék őket a soraimat olvasók is.
- 467 métert lőtt nyílvesszőm neve: "Tovaszálló"
- 421 métert lőtt nyílvesszőm neve: "a Napsugár Fecskéje"
- 418 métert lőtt nyílvesszőm neve: "Sasszárnyú"
Ők azok, akik eddig némán, de minden áldozatukkal a múlt tiszteletéért és annak emlékképével harcoltak a jelenben, a ti hitetekkel.
Köszönöm nektek ezt a hitet, amivel utamon mindig elkísértek!
Soha ne felejtsétek: a ti reményeitek miatt eggyel több indokom van, hogy holnap is harcolhassak a magyar zászló dicsőségért!
(Kuruc.info)
