- Lassan de biztosan. Érdekes viszont, hogy többször értelmezési problémákkal találkozunk, ködös gondolatok vannak a magyar termék fogalmáról, a vásárlásának fontosságáról. A legtöbben nem értik, hogy azáltal, hogy túlnyomó részben hazai terméket vásárolnak, az a saját életüket segíti elő hosszú távon, a saját gazdagságukat, jólétüket növeli. Egy ország akkor tud erős lenni, ha a lakói a saját termékeit/szolgáltatásait veszik igénybe túlnyomó részben. Ha ez az egyensúly megbomlik, és “túlerőbe” kerülnek a külföldi termékek/szolgáltatások a hazaiakkal szemben, annak az az eredménye, amit tapasztalhatunk a jelenben: viszonylag drága a hazai termék (mert kevesen veszik), nehezen elérhető (mert bizonytalan időközönként veszik), és sokszor csak némi várakozás után érhetők el (mert kiszámíthatatlan keresletre nagyon nehéz, és sokszor veszteséges vállalkozás kiszámítható kínálatot biztosítani). A “fejlett” nyugati országok lakosságának nagy részében kimondatlan, alapértelmezett automatizmus, hogy hazai termékeket vásárolnak túlnyomó részt, így védik a saját vállalkozásaikat, ezáltal a saját megélhetésüket. Itthon sajnos még nemigen tanultak meg a vásárlók védekezni a külföldi multik mentális trükkjei és manipulációi ellen, bűvöletben, transzban élnek sokan, így nálunk várhatóan hosszabb lesz ez a folyamat. Sajnos egy széleskörű kimutatás is megmutatja a tényt, hogy a magyar vásárlóerő nagy része úgynevezett “akciófüggő”, persze tisztelet a kivételnek.

- A termelő ember élete egy külön létforma, külön történet. Összehozni egy online világgal szinte lehetetlen vállalkozás, de nagy örömünkre működőképes a rendszer, amit terveztünk velük. Túlnyomó részt örülnek nekünk, és lehetőségeikhez mérten mindig rendelkezésre állnak. Összességében mi nagyon hálásak vagyunk nekik, mert ők a katalizátora, a szíve a vállalkozásunknak, ők testesítik meg az igazi fenntartható, dolgos, élhető jövőt.

- Azok, akik már vásároltak nálunk, mondhatjuk hogy elégedettek, szeretnek bennünket, állításuk szerint főként azt kedvelik, hogy emberként kezeljük őket, nem pedig pénztárcaként. Mi nem szégyellünk bocsánatot kérni, ha hibázunk, és ekkor azonnal kompenzálunk is, természetesen a vásárló elégedettségéért. Mindig kiemeljük, hogy fontos a türelem. Vadonatúj szegmensben indulunk, ahol ezelőtt gyakorlatilag még senki sem járt, így mi “tapossuk ki” az utat, ami nem könnyű. Éppen ezért is nagyon szeretem azt, amikor vásárlói visszajelzéseket kapunk, mert az igazi, legjobb fokmérője a haladási irányunknak az, ha visszatérnek hozzánk rendszeresen. Aki megkóstolta az ízeinket, az már nem elégszik meg a pocsék tömegárukkal, a többezer kilométereket utaztatott vackokkal. Az egyik személyes kedvencem egy nyugdíjas hölgy vásárlónk, akinek az állítása szerint, amióta a mi termékeinket fogyasztja, sokkal jobb a közérzete és az egészsége is. Nekünk ez az igazi érték és öröm, számunkra ez az “extraprofit”. Büszkék vagyunk továbbá arra, hogy a fennállásunk óta háromnál több hibát nem követtünk el, ami nagy szó a webáruháziparban.

- Köszönjük szépen! Azért fontos a “külcsíny” is, mert az emberek szívesebben vásárolnak egy letisztult, rendezett webshopban, mint egy olyanban, amiről ezek nem mondhatók el. Én például nem bízom meg egy olyan webáruházban, aminek rendezetlen a külseje, hebrencs a kinézete, mivel azt sugallja nekem, hogy a tulajdonosai nem szánták rá a kellő időt/energiát, hogy színvonalat nyújtsanak át a vásárlóiknak ezáltal. A tapasztalat az, hogy az emberek vásárolnak hiteltelenül kinéző, bizalmatlanságot sugalló webshopokban is, de reméljük, ez változni fog idővel, kikristályosodik ez is majd, ugyanúgy, mint minden más.

Új funkció például az értékcsökkent termékek. Ezt a részleget azért hoztuk létre, mert eddig nem volt életképes alternatíva azon termékek “kipörgetésére”, amelyek közel állnak a lejárathoz, vagy szépséghibásak. Manapság például jó választásnak tűnhetne az úgynevezett élelmiszerbankoknak való adományozás, de ez több szempontból is aggályos. Először is nem tudjuk visszaellenőrizni azt, hogy amit adományként élelmiszert adunk, az valóban az elszegényedett magyar lakosságnak kerül kiosztásra, és ez máris elállásra motiváló tényező. Ennek a modulnak a létrehozása egyfajta kéznyújtásunk is a szegény emberek felé, mivel szinte beszerzési áron juthatnak hozzá ily módon élelmiszerekhez.

- Számos felelősségünk van a működésünk során, ennek a menüpontnak a születése főként egy ehhez köthető döntés volt. Előfordul néha, hogy az adott termelő vagy gyár gyártási folyamatába “hiba” csúszik, melynek eredményeképpen az adott gyártás végterméke megváltozott minőségű és összetételű lehet. Ilyen esetekben úgynevezett “visszahívás” történik. E célból találtuk ki többek közt ezt a modult, itt tájékoztatni tudunk minden kedves vásárlónkat és látogatónkat arról (regisztrációtól függetlenül), ha esetleg ilyen vagy ehhez hasonló termékvisszahívás történik. Az értesítést minden látogató látja, piros szám jelzi a fontos üzenet érkeztét, amelyet egyetlen kattintással elolvashat, majd be is zárhat.

- Ez jó kérdés! Meglátásunk szerint a piac úgymond “specifikus” terep. Ide az emberek kikapcsolódni járnak, jókat beszélgetni, bóklászni, magukba szívni a “közösség és falu” esszenciáját a zöldségek, gyümölcsök, és más finom termékek illatai által. Nem a legvalószínűbb, hogy ezt az életérzést el kívánja rontani a vásárló azzal, hogy egy helyben megvásárol mindent sebtiben egy boltban, ebben az esetben tudja, melyik boltba menjen. A másik ok a megtérülés kérdése. A legtöbb termelőnek nem éri meg piacozni, alig tudják fenntartani magukat belőle (legfőképp ez visz bele egyeseket csalásokba). Példaszerűen az, hogy Pestre felhozza az áruját, alaphangon kerül minimum 10 000 Ft-ba, amibe nincs benne sem az asztalbérlés, sem az étkezés, ne adj' Isten, egy alkalmazott kifizetése, és még sorolhatnánk a kiadások garmadáját. Így be is zárul a kör, és értelmet nyer a rideg igazság: a termelők túlnyomó része “marketing” célokból szerepel a piacokon, és nem azért, mert ebből megél. Az igazi magyar termelőnek a tisztesség és szerénység az életformája.

- Ilyen kérdéssel sem találkoztam még. Elképzelhető, hogy már sokak által ismert információt fogok mondani. A nagy fővárosi piacokon az igazi őstermelők aránya kb. 20%, az összes többi kereskedő, aki nem a saját áruját adja el, hanem kimegy a “nagybanira” hajnalok hajnalán bevásárolni külföldi áruból, majd azokat a sajátjaként adja el, hazai terméknek és saját termelésűnek beállítva azt. Nagyon nagy bajba kerülnének, ha a vásárlók elkezdenének elkérni az eladóktól az őstermelői igazolványaikat, a termékek származásairól szóló igazolásokat, ha elkezdenének kérdezgetni.. Régen egy hiteltelen eladót/termelőt “kilökött” magából a rendszer azáltal, hogy többet nem vásárolt nála. Fontos megértenünk a mai piacgazdaságban azt, hogy nem elég Facebookon/Twitteren bírálni egy etikátlan vállalkozást/termelőt, azt bojkottálni is kell! Érdemes terjeszteni, hogy etikátlan, hogy ezáltal a közösséget védje az egyén a minőségtelenségtől – ez az egészséges immunitása egy jól működő társadalomnak, de ehhez beszélgetni kell egymással, felelősséget vállalni egymásért, és felelősen gondolkodni, cselekedni.

- Mit is szólhatnánk... A hülyeség határtalan, és jó szokás szerint terjed, mint a ragály. Számos szinten rombolóan hat, pontokba szedném a legfontosabbakat a teljesség igénye nélkül:

1. Leszoktatja az embereket az öngondoskodásról, azt a sugallatot, hazug ígéretet hordozza, hogy mindig van egy pont, ahol jóllakhat olcsón – ez a totális ellustuláshoz vezet egy idő után, a kiszolgáltatottsághoz.
2. Identitásgyilkos: egy idő után mindenhol ott leszel, de valójában sehol sem, legfőképpen az otthonodban nem, “kajacsavargóvá” válsz. Ez a metodika a család fogalma ellen van.
3. Felszínes érdekkapcsolatok alakulnak ki, amelyek azt a hazug sugallatot hordozzák, hogy téged szeretnek és foglalkoznak is veled, és nem csak ellátnak. Ne higgyj ennek, csak áltatás!
4. Borítékolható, hogy számtalan képzett szakácsot és szakmabélit vonnak be (akár titokban is), mert ez a vállalkozás sikerességének az egyik fő kulcsa, a minőségi ellátás. Ha minőségi kiszolgálás és étel van, a vásárló visszamegy. Pláne ha még egy jóízűt is beszélgetnek vele.. Kérdés: mi van akkor, ha a vendég “necces”, és odaszokik? Hogyan kezeli ezt a rendszer, mondjuk egy 60 éves egyedülálló asszony esetében?
5. Elmegyek egy ilyen helyre, és elkezdek lapátolni: nem ízlik az étel. Benzineztem/BKV-ztam, energiám és időm ment kárba. Opciók?
6. Aki pénzért főz, annak pénzíze lesz!
7. Aki profitért főz, az minden alapanyagból a legolcsóbbat fogja megvenni, ez egyértelmű. Így sejthető, hogy a támogatók közt globális multik állhatnak, akiknek az “etetése” ezáltal nem éppen bölcs dolog.
8. Luxemburgi székhely.. Ezen nevettünk a legtöbbet. Manapság sajnos egyre több az olyan cég Magyarországon, akik a pofátlanság határát súrolják azáltal, hogy külföldi adóparadicsomba jegyzett vállalatok mögül működnek, majd felveszik a “nagymagyarkodó”, nagy hazafias profilt. Nem egy céget tudnék felsorolni, akik külföldi tulajdonban/érdekeltségben vannak, de magyarnak hazudják a kínálatukat/szolgáltatásaikat. Egy normális országban, ahol volna hazai ipar és érdekvédelem, ilyen nem történhetne meg, ilyen nem következhetne be. Hamarosan kitalálunk egy bizonyos tájékoztatási rendszert, hogy a kedves vásárlók tisztában lehessenek azzal, hogy az adott termék megvásárlásával vaj’h kit is támogatnak. Ideje tiszta vizet önteni a pohárba, visszavezetni a vásárlókat a bizalom útjára azáltal, hogy gondolkodóvá, felelősen döntővé tesszük őket, mert ez a mostani rendszer hamarosan összeomlik, fenntarthatatlan.

- Engem egyetlen dolog aggaszt, az pedig az elvtelenség és a gondolkodás hiánya. Ez, hála az égnek, még igen kevés termelőnél lelhető fel, de szemlátomást romlik a helyzet. Nevezetesen arról van szó, hogy a magyar termelő a kiváló minőségű termékeit “eladja” a nagy külföldi multiknak. Értem, hogy ezáltal fix, tervezhető, és állandó bevételre tesz szert, de a legfontosabb dolgokra nem gondol:
1. Nagy valószínűséggel a multi az egyik “legjobb” árat fogja tudni adni az adott termékkörnek, így elszívja a vásárlókat az amúgy is nehezen kapaszkodó kisvállalkozásoktól, akik elvből fejlődnek ezzel a “termelői kínálattal”, mert a saját hazájuk gazdaságát szeretnének fejleszteni. Ezzel a lépéssel a termelő saját maga írja alá a hazai kisvállalkozások halálos ítéletét, és ha kellő mennyiségű termelő teszi azt, azzal deformálják a hazai piacot és érdekeket.
2. A multi megteheti azt, hogy megveszi a termelő akár egész kínálatát, kisajátítja ezzel, így a hazai kisvállalkozások nem tudnak hozzájutni a termékeihez, mert azok elfogynak. Ha a nagy hal megeszi a kis halat, azt nem csak a kis hal sínyli meg, hanem annak környezete is, a reprodukció, az újraszerveződés pedig lassú.
3. A termelő ezzel a viselkedésével a külföldi multi bevételeit növeli, ergo ezen a téren is pusztítja a hazai gazdaságot, mivel a termékei után eladott haszon a külföldi tulajdonos kezében összpontosul. Van egy értékünk, és annak az eladásán is ki gazdagodik meg? A külföldi multi. Na ezért nem szabad multiktól hazai termékeket (sem) megvásárolni!
4. Magyar nyelv: a legtöbbeket ez a relevancia téveszt meg. Attól, hogy egy közismerten külföldi multi Magyarul “szólít meg” minket, attól még külföldi tulajdonban van, és külföldi kézben csapódik le a profit. Figyelnünk kell a mögöttes tartalmakra, másképp nem fogjuk megérteni az “egész” működését – ez egyébként az élet minden területére érvényes.
5. Árazás: a termelői termék árát a multi úgy manipulálja, ahogyan akarja, ami egy veszélyes játék. Ha “megunta“ a termelőt, egyszerűen csak árat emel vagy “polctrükközik”, a vásárlók kiábrándulnak emiatt belőle (az adott termékből), és eddig tartott egy termelő kínálatának pályája. Ez tömény pszichológiai hadviselés. Ha túl magasan, vagy túl alacsonyan van elhelyezve az adott termék a polcokon, akkor az ellenérzést vált ki a legtöbb vásárlóból, azt sugallja neki, hogy az a termék nem elérhető számára (szó szerint), így legközelebb már valószínű, hogy nem fogja azt megvásárolni, még ha “egy szintben” is lesz vele. A másik gusztustalanság a rossz csoportosítás/kategorizálás. Számos hazai terméket, amely egy és ugyanazon kategóriába tartozna egy “színvonalas” külföldi termékkel, alapból mellette kellene szerepeltetni. Ehhez képest simán betesznek “harmadosztályú” termékek közé prémium hazai termékeket, ezzel “meghatározva” annak minőségbeli hovatartozását. Ezekre az átlagember nem gondol, a háttérben viszont “okosok” seregei agyalnak nap mint nap, hogy hogyan húzzák ki a vásárló zsebéből a plusz pénzeket úgy, hogy közben az adott termékekre szükségük sincs, ehhez mérten építik fel a manipulációs eszközeiket. Egy normális életben és világban egy ilyen, szándékos manipulációkkal vádolható rendszert nem is szabadna működni hagyni, kár, hogy ma a profit az Isten, és ennek nevében bármit el lehet követni bárkivel büntetlenül. Ne felejtsük el, hogy ez egyetlen ok miatt alakult ki így: az emberek befolyásolhatósága és orránál fogva vezethetősége miatt.
6. Fizetés: A nagy multiknak egyedi kifizetési szabályrendszereik vannak. A legtöbb “beszállító rabszolga” 30 napon túl kapja csak meg a “jussát”, rajta ülnek a pénzén, hogy azidő alatt is kamatozzon, és még sorolhatnám a profithajhász szempontjaikat..

- Érdekes az, ami ekörül a fogalom körül zajlik manapság. Jól bevált divat szerint a végfelhasználót, vagyis a fogyasztókat vegzálják, hogy minél több élelmiszert spóroljanak meg ahelyett, hogy kidobnának. Arról már mélyen hallgat a sajtó, hogy ezt a kérdést – mint minden mást is – nagyobb alapossággal, és két oldalról kellene vizsgálni. Miért nem esik szó arról, hogy a manipulációk eredményeképpen jóval többet vásárolnak a vásárlók, számos olyan dolgot is, amire végképp nem lenne szükségük?

Sok múlik természetesen a vásárlón is, de kérdem én, ha az ipar egy adott keresztmetszetet ad, ergo szabályoz, akkor a vásárló nem fog tudni sem szennyezni, sem nagyon pazarolni. Ettől a világtól még messze járunk, de a jövő kulcsa egy egységes, erős, és igazságos kereskedelmi szabályozás bevezetése, olyan alternatívák nyújtása a lakosság számára, amik környezetvédőek, fenntarthatóak, tudatosak.

Még egy rövid kitérő: élelmiszerbankok jönnek létre manapság, melyek alapelvével nem is lenne baj, kár, hogy sokan el is rontják a rossz vezetés/elviség miatt, így már régen nem arról szól a vállalkozás, mint amiről kellene. Az élelmiszerbank lehetne a “közel a lejárathoz és szépséghibás termékek” úttörője, ehelyett a mai magyar valóságban ez tapasztalható:
- Isten tudja csak, kinek gyűjtik az élelmiszereket, de rászoruló hazai családoknak tuti nem (esetleg 1-2 ilyen esetet mégis publikálnak a látszat fenntartásáért).
- Az élelmiszergyűjtésen felül még adományokért is tartják a kezüket.
- Mindennek tetejében önkéntesekkel dolgoztatnak, a “jó ügyre” hivatkozva.
- Világromboló mezőgazdasági cégek támogatnak sok élelmiszerbankot, ami miatt erősen megkérdőjelezhető a hitvallásuk, és a céljuk..
- Sokak állítása szerint több száz tonna(!) élelmiszert sikerül általában összegyűjteniük, akár egy kampány alatt. Ennyi élelmiszert, ha szétosztanának az éhezők közt, arról tudnánk, hallanánk.

Sajnos én úgy érzem, hogy ez az “iparág” az összegyűjtött élelmiszerek egy részét “újrafeldolgozza”, esetleg eladja külföldre, pl. Ukrajnának, de ne legyen igazam.

- Az egyik oldalon szeretném megragadni az alkalmat, hogy szívből megköszönjük a vásárlóinknak, hogy minket választanak, számunkra ennél szebb karácsonyi ajándék nem kell, köszönjük!

Ugyanakkor ne feledjük el a karácsony ünnepét, azt a lényegét és szellemiségét, hogy nem az ajándékok és a vásárlás a fontos, hanem a szeretet, az, hogy emlékezünk/gondolunk a szeretteinkre, egymásra, és ezt tudomásra hozzuk. Éppen ezért karácsonykor az ajándékozás jelképes kell hogy legyen, nem az érték számít, hanem az, hogy gondolunk egymásra, hogy szeretjük egymást!

Meghitt, békés, boldog ünnepeket kívánunk mindenkinek!