Lehet, hogy kicsit erőltetett, de én is azt szeretném, ha a most következő karácsony sorsfordító lenne a Bar!kád életében! A múlt heti segélykérő vezércikk nem volt pusztába kiáltott szó, hiszen jó pár éves, illetve féléves megrendelés is befutott. Abban bízom, hogy ez az előfizetési kedv fokozódik, és úgy tekintünk majd vissza 2015 karácsonyára, amikortól a Bar!kád Önöknek köszönhetően nem küzdött tovább sokszor megalázó problémákkal. De ha nem így lesz, akkor is ugyanúgy gondolunk Önökre, tisztelettel és szeretettel. Áldott, békés karácsonyt kívánok az összes csodálatos kollegám nevében!

A Bar!kád Vendégszoba című rovatának e heti szerzője az ünnepi számban ezúttal egy karácsonyi verssel örvendezteti meg az Olvasókat.

Az elvándorlás elsődleges okai a bérek, de mellé szorosan felzárkóztak azok az intézményeken belüli körülmények, amik elől menekülnek az egészségügyi dolgozók. Nemcsak azért mennek el, mert adott esetben szeretnének minél előbb megszabadulni a hiteleiktől vagy biztonságos életet teremteni a családjuknak, hanem azért is, mert olyan viszonyokat tapasztalnak a kórházakban, amelyek közt senki nem vállal munkát szívesen. Át kell hágniuk a szabályokat, egyetlen nővér és egyetlen orvos jut egy esti ügyeletre, sőt nagyon sok esetben rezidensek látják el ezeket a feladatokat – mondta a Bar!kádnak Lukács László György. A Jobbik országgyűlési képviselője szerint sokkal több forrásra van szüksége a magyar egészségügynek, ugyanis nem az a tét, hogy egyről a kettőre tudjon lépni az ágazat, hanem hogy életben maradjon.

Ajándékkal, ünnepséggel köszöntötték a múlt héten a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér idei tízmilliomodik utasát. Tavaly kilencmillió utas fordult meg a terminálon, a további fejlődéshez viszont fejlesztésekre lesz szükség. A légiközlekedés radikális átalakulása, a fapados társaságok térnyerése, a növekvő forgalom jól jelzi, micsoda remek üzleti lehetőségek rejlenek ebben a szektorban. Ennek ellenére a kormány a jelek szerint nem törekszik az állami cégek révén a jelenlétének megerősítésére, hanem félő, hogy inkább teljesen kihátrál innen. A Malév Ground Holding kiszervezéséről szóló cikksorozat következő része.

Földet a gazdáknak! – jól csengő kormányzati propaganda, és hatalmas pofon olyan gazdáknak, akik nem gyorstalpalón kapták meg a földműves rangot, hanem beleszülettek egy világba, ahol az utóbbi évek gyakorlatáig a munka értéke és nem a pénz mennyisége számított. Így lett a 2015-ös esztendő a földárverés helyett a földátverés éve.

A gender terjedésének legfőbb eszköze a média. A divat, a kultúra, a zene önmagában kevés lenne, hogy világméretűvé tegye a gender kultuszát. A tömegtájékoztatás egy jól meghatározható része előszeretettel karolja fel azokat, akik másságukat, annak tiszteletét és nem elfogadását akarják a többségi társadalomból kierőltetni. A módszer viszonylag egyszerű: a hagyományos kapcsolatokat, közösségeket értékteleníteni, támadni kell, míg a devianciát azonos szintre kell emelni a normalitással. Ha pedig valaki szót emel ez ellen, az egyszerűen kirekesztő.

Az Iránytű Intézet egész évben megosztotta a Bar!kád Olvasóival kutatásainak eredményeit, a cég munkatársai kifejezetten a lap számára is publikáltak elemző cikkeket, amelyeken keresztül a mindennapi események hátterébe tekinthettünk be. Az intézet elemzői ezúttal a magunk mögött hagyott esztendőt elemezték belpolitikai, gazdasági és külpolitikai szempontokat figyelembe véve.

Ausztria, Izland és Portugália lesz a magyar labdarúgó-válogatott ellenfele a jövő évi Európa-bajnokságon. Három évtizednek kellett eltelnie ahhoz, hogy a hazai szurkolói társadalom rangos világversenyen szurkolhasson a nemzeti tizenegynek. A Bar!kád visszatekintett az ide vezető útra, és az Eb-vel kapcsolatos legfontosabb tudnivalókat is összeszedte.

Nicholas Carr szerint az internet letompítja az agyunkat és megfoszt bennünket az elmélyült olvasás és a mély, illetve kreatív gondolkodás élményétől. Az amerikai író azt javasolja azoknak, akik már érzik az internet agybomlasztó hatását, hogy lassítsanak le, kapcsolják ki a gépüket, és gyakorolják az elmélkedés, a visszaemlékezés és az elmélyedés képességét.

Végeláthatatlan ködtenger borul a tájra, melyből csak a legmagasabb hegycsúcsok lógnak ki. Odalent, a ködpaplan alatt talán nem is sejtik, hogy a nyirkos, semmitmondó szürkeség mily’ könnyen áttörhető. Csak egy magashegyi webkamera kell hozzá, amelynek élőképét megtekintve máris útnak indul az ember, hogy feljusson egy oromra a decemberi inverziót csodálni. Ehhez ideálisabb helyszín számunkra nem is létezik a Börzsöny legmagasabb pontjánál, a Csóványosnál, ahova ilyenkor haza is térünk egy kicsit, hogy végigtekintsünk a magunk mögött hagyott naptári éven.

Miért félnek a XX. és XXI. század hatalmai a kereszténységtől? Kinek köszönheti Európa a katolikus vallást? Mi lenne, ha ma is a történeti alkotmányunk lenne érvényben? Ezekre és számos más hasonló kérdésre adják meg a választ a X. Szent Korona Konferencia előadói 2015 utolsó napjaiban. A Szent Korona Országáért Alapítvány által Budakalászon szervezett rendezvényre idén is közel ezer látogatót várnak.

Hűvös, esős, szeles időben nincs is jobb, mint fogni egy bögre forró teát, majd az egészet kidobni az ablakon, és meginni egy pálinkát – tartja az új keletű bölcsesség. Na, de a viccet félretéve, mit tehet még az ember a fent említett körülmények közt? Nyilván sok mindent. Valaki jól betakarózik, előtte/vagy utána főz egy forró levest, egyesek a közelgő kubai nyaralásig hátralévő napokat számolják, vagy éppen csak álmodoznak egy karibi túráról, mások pedig (nem lehetnek sokan, én köztük vagyok) figyelmüket a még hidegebb, de tényleg sokkal-sokkal hidegebb helyekre irányítják.

Chemez Farkas lovas zarándokkal utoljára tavasszal beszélgettünk, akkor éppen harmadmagával és négy lóval indult útnak, hogy megkerülje a Kárpát-medencét. Alighogy nyár végén hazaért, novemberben ismét lóra pattant, hogy a menekültválság nehézségeit elszenvedő déli határvonalon az egyház által elfogadott, megszentelt érmeket osztogasson az embereknek. Chemez Farkas a Bar!kádnak adott interjúban mesélt a medálról, az útjukról és arról, milyen misztikus események történtek velük ez idő alatt.

A Bar!kád múlt héten bemutatott új szerzője ezúttal a háborús évek karácsonyát, valamint a trianoni traumából táplálkozó korabeli hazaszeretetet tárja elénk izgalmas, időutazással felérő írásában.

Nemrég a romániai legfőbb ügyészség közleményben tudatta, hogy vádat emeltek Petrás János ellen. A Kárpátia zenekar frontembere a Bar!kádnak adott interjúban beszélt arról, mennyire viselte meg ez az ügy, változtatnak-e valamit a koncertjeiken elhangzottakon. Megtudhatjuk, milyen személyes indíttatás hatására készült a Határvadász-induló és miért adnak ki minden évben egy új lemezt.

A Bar!kád olvasóinak részéről többször megfogalmazott igény, hogy a lapban mutassanak be olyan hétköznapi embereket, akikkel valami olyan történt, vagy olyat tettek, olyanra képesek, amivel példát tudnak mutatni, és erőt tudnak adni másoknak. A 8 éves Kuli Hajnalka családjának élete egy kicsit felfordult, de ők ezt egészen biztosan nem bánják.

A lap ezúttal is könnyen elkészíthető, ünnepi étel- és italkülönlegességek receptjével jelentkezik, melyhez jó étvágyat kívánnak!

A Jupiter uralja a 2015-ös évet, ami a szerencsét hozza, jólétet és optimizmust ajándékoz az emberiségnek – ezt írta az egyik portál 2014 utolsó napjaiban. Milyen volt ez az év varázsgömb és sejtelmes füst, villódzó fények nélkül a Bar!kád szempontjából? Küzdelmes. De ez a jelző igaz volt a korábbi éveinkre is. Küzdelmes, de mégis egyszerű. Fura ellentmondás ez.

Úgy érzem, elérkezett az idő, amikor végre ki kell mondanunk: mi vagyunk a XX. század áldozatai. Nemcsak ŐK, hanem MI is! Áldozat az a sok férfi, aki különböző frontokon vesztette életét, áldozat az anya, aki gyászolta a férjét és a fiait, áldozat a sok árva vagy az a rengeteg nő, akit megerőszakoltak, áldozat a több százezer magyarországi német, akit elűztek az országból, de áldozatok az arisztokraták, a polgárok, akiket a Hortobágyra telepítettek – mondta a Bar!kádnak Zsuffa Tünde. Az író második kötetében a kényesnek számító 1944-56 közötti időszakba viszi el olvasóit, és a rá jellemző alapossággal és szenvedéllyel mutatja meg ezeknek az éveknek a hangulatát, viszonyait.

A Bar!kád a 2015-ös sajtófotódíj-győztes Béli Balázs fényképeiből válogatva is visszatekint a mögöttünk hagyott évre.