Ahogyan az elmúlt néhány hétben már bizonyossá vált, Ukrajna nyugati forrásból vadászrepülőgépeket fog kapni. Ezek valószínűleg F-16-osok lesznek, amik hivatalosan negyedik generációs vadászrepülőgépek. Kérdés, hogy ezeknek a repülőgépeknek van-e bármiféle előnye az orosz vadászrepülőgépekkel szemben.

Egyes szakértők, amikor az orosz és a nyugati vadászrepülőgépeket összehasonlítják, leginkább a radart tartják a nyugati vadászrepülőgépek előnyének. Ennek az az oka, hogy az orosz vadászgépek közül a legmodernebbek PESA, míg a nyugati vadászgépek AESA radarokkal vannak felszerelve. A két típus neve hasonló, de a képességeik nagyon eltérnek.

A nyugati vadászgépek AESA radarjai több szempontból is előnyösebbek. Az egyik fő előnyük az, hogy alkalmasabbak arra, hogy egyszerre több célt is tudjanak követni. Ezzel szemben az orosz vadászgépek PESA radarjai számára ez komolyabb kihívást jelent.

Emellett a nyugati vadászgépek AESA radarjait nehezebb zavarni és érzékelni, mivel képesek úgy üzemelni, hogy folyamatosan változtatják a kibocsátott radarjel hullámhosszát. Ez a zavarást nagyon megnehezíti, ha nem lehetetlenné teszi. Emellett ez annak a valószínűségét is csökkenti, hogy érzékeljék a kibocsátott radarjelet.

Az oroszok azt, hogy a radarjaik elektronikában gyengébb képességűek, a nyers kibocsátási teljesítménnyel kompenzálják. Az orosz Szu-35 vadászgépek radarjai hatalmas erővel sugározzák a rádióhullámokat, így viszonylag nagy távolságból tudnak repülőgépeket érzékelni.

Az Ukrajnának adományozott F-16-osok az F-16 AMLU verziók lesznek. Az MLU (Mid-Life Update) a 80-es években gyártott F-16-osok számára volt egy 90-es években kidolgozott korszerűsítési program. Így tehát Ukrajna nem a legmodernebb verziót kapja meg a már amúgy is a 70-es években tervezett vadászgépekből.

Viszont ettől még ez az ukránoknak lehet előrelépés: az F-16 AMLU radarja jelentősen fejlettebb, mint az ukránok számára jelenleg rendelkezésre álló vadászgépek radarjai. Emellett az AMLU gépek elektronikája fejleszthető.

Ettől még valószínű, hogy az orosz légierő legkorszerűbb vadászgép-típusai jobbak, mint az F-16 AMLU. A Szu-35 és a lopakodó Szu-57 típusok gyorsabbak és jobban manővereznek, mint az F-16-osok. Emellett valószínűleg korszerűbb a radarjuk, mint az F-16 AMLU-nak.

Egy területen az ukránoknak adott AMLU-k jelentős előrelépést jelenthetnek majd az ukránok számára: a rakéták vonatkozásában. Az AMLU-k képesek AIM-120 nagy hatótávolságú légiharc-rakéták alkalmazására. Ennek következtében az AMLU-k hasonló távolságból tudnak majd rakétákat indítani az orosz vadászrepülőgépekre, mint ahogyan jelenleg az orosz vadászrepülőgépek vadásszák az ukránokat. Az ukránoknak pedig pont erre van igényük már a konfliktus kezdete óta: egyszerűen nagy hatótávolságú rakéták kellenek nekik.

Az F-16 AMLU radarja képes egyszerre 6 darab AIM-120 légiharc-rakétát a célra vezetni, 6 különböző célpontra (six on six üzemmód).

Egy repülőgép számára jelentős előny lehet légi harcban, hogyha kisebb, mint az ellenfele, mivel abban az esetben az ellenfél pilótája nehezen tudja vizuálisan, vagyis a saját szemével követni.

Márpedig az egy hajtóműves F-16-os sokkal kisebb, mint a két hajtóműves, új generációs orosz vadászgépek: az F-16-os hossza 15 méter, szárnyfesztávolsága 9.9 méter. Az orosz Szu-35 esetében a típus hossza 21.9 méter, szárnyfesztávolsága pedig 15.3 méter. Vagyis a orosz gép az amerikaihoz képest szinte óriás, ami miatt vizuálisan sokkal könnyebb légi harcban szemmel tartani.

Emellett a kisebb méret kevesebb visszavert radarjelet is jelenthet, bár sem az F-16-os sem a Szu-35-ös nincs ebből a szempontból optimalizálva.

Az amerikai F-16-os egy hajtóműves, míg az orosz vadászrepülőgépek két hajtóművesek. Ez többek között azt jelenti, hogy az F–16-os fele annyi üzemanyagot fogyaszt, és a karbantartási költsége is jóval kisebb, mint egy két hajtóműves repülőgépnek, mivel egy vadászrepülőgép leginkább karbantartás-igényes részegysége a hajtómű.

A fele annyi üzemanyag-fogyasztás pedig több bevetést jelenthet, köztük, ami nagyon fontos, többkiképző repülést. Egy vadászgép esetén a kiképzés színvonala alapvetően függ a repült óráktól. Ha olcsóbb egy repülés, akkor az is több lehet.

Nyilván az orosz gépek esetében a két hajtóműnek is vannak előnyei: ha két hajtómű közül az egyik meghibásodik, akkor másik még hazaviheti a gépet. Viszont ez így azt is jelentheti, hogy az oroszok nem bíznak a hajtóműveikben.

Emellett egy két hajtóműves gép nagyobb fegyverterheléssel szállhat fel, és nagyobb sebességgel haladhat.

Az ukránok számára felajánlott F-16-osok a technikát tekintve nem a légi harcban lehetnek majd elsősorban fölényben az oroszokkal szemben, hanem a precíziós csapásmérő képességeket tekintve. Ennek az az oka, hogy az F-16 AMLU képes célzókonténereket alkalmazni.

A célzókonténereket elsősorban a nyugati vadászgépek alkalmazzák, és nagyon fontosak a precíziós csapásmérési képességeket tekintve. Ennek az oka, hogy a célzókonténerek lehetővé teszik, hogy a pilóták távolról, akár éjjel is azonosíthassák a célpontokat, és precíziós fegyvereket alkalmazzanak ellenük.

Egy tipikus célzókonténer fel van szerelve éjellátó képességgel, és képes lézerrel megjelölni a célpontot a bombák számára. Emellett a legújabb célzókonténerek képesek GPS-koordinátákat kimérni a bombák számára.

Az oroszok ugyan elvileg kifejlesztettek célzókonténereket, de a gyakorlatban a fellelhető információk alapján nincsenek széles körben alkalmazva. Ez hozzájárul ahhoz, hogy az orosz vadászbombázók nehezebben tudják azonosítani a célpontokat és precíziós fegyvereket alkalmazni ellenük, különösen éjszaka.

A háború jelenlegi állásában egyik fél sem képes arra, hogy a másik légvédelmét elnyomja (SEAD-képesség). Úgy tűnik, hogy ehhez mindkét oldalon hiányoznak a megfelelő eszközök.

Az F-16 AMLU viszont az ukránoknak ebből a szempontból előrelépés lehet majd, mivel az AMLU képes kihasználni az amerikai HARM radargyilkos rakéták képességeit. Az ukránok már tavaly óta használják a HARM-ot, de a jelenlegi repülőgépeikkel nem tudják teljes mértékben kiaknázni a képességeit. Az F-16 AMLU-val viszont képesek lesznek erre. Ennek következtében az AMLU előrelépést jelenthet majd az ukrán légierőnek a SEAD-képességeket tekintve.

A fentiekből látszik, hogy az F-16-os nem feltétlenül légifölény-vadászgépként, hanem inkább támadó platformként nyújthat majd előrelépést az ukránok számára.

Az F-16-os vadászgépek abból a szempontból egyedülállók, hogy ehhez a repülőgép-típushoz integrálták a legtöbb fegyvert. Most nem kíséreljük meg mindet felsorolni, de egyet kiemelünk, az ADM-160 típusú robotrepülőgépeket.

Az ADM-160-nak több verziója is van, amik közül a legérdekesebb és az egyetlen gyártásban lévő a C, aminek a másik jelölése a MALD-J. Ez a robotrepülőgép abból a szempontból egyedülálló, hogy ez a világ első és jelenleg valószínűleg egyetlen gyártásban lévő elektronikai-támadó robotrepülőgépe.

Ez azért jelent előrelépést, mert korábban elektronikai-támadó feladatokra ember vezette repülőgépeket alkalmaztak, amik a legdrágább katonai repülőgépek közé tartoznak napjainkban is, és ezekre az orosz légvédelem vadászik (mármint vadászna, hogyha az ukránoknak lenne ilyen).

Viszont azáltal, hogy az amerikaiak, illetve az általuk ellátott ukránok most már robotrepülőgépekkel is tudnak elektronikai támadást végrehajtani, gyakorlatilag nagy értékű repülőgépek veszélyeztetése nélkül tudják a légvédelmi radarokat megvakítani. Ez pedig lehetővé teheti, hogy berepüljenek az orosz légtérbe a komolyabb értékű eszközök is.

Ugyan elvileg az oroszok lelőhetik a robotrepülőgépeket, csak azoknak az ára ezrede egy vadászrepülőgépének. Mondhatni olcsóbbak, mint a légvédelmi rakéták.

A jelenlegi információk alapján az ukránok (első körben) F-16 AMLU-kat fognak kapni. Ezek a 80-as években gyártott és a 90-es évek színvonalán modernizált F-16-osokat jelentenek. Az ukránoknak viszont nyilván ideálisabb lenne, hogyha valami jobbat kaphatnának.

A válasz talán az F-16-os legújabb verziója, a V (Viper). A Viper legelőször a tajvani légierőnél fog szolgálatba állni, aminek az F-16-osait AMLU szintről korszerűsítik V szintre.

Az F-16 V sokkal modernebb radarral fog rendelkezni, mint az AMLU. A Viper megkapja majd a legkorszerűbb AESA-radarokat, egyéb fejlesztésekkel együtt. Az F-16 V korszerűbb lenne, mint bármelyik hadrendben lévő orosz vadászgép, talán a lopakodó Szu-57-et kivéve.

Viszont egyelőre a médiában nincs szó arról, hogy az ukránok Vipereket kapnának, akár AMLU-gépek korszerűsítésével, akár új gyártással. Pedig az F-16-os gyártósorát, annak ellenére, hogy már több mint 40 éves konstrukcióról van szó, még mindig nem zárták be.

A repülőgépek bevetéseinek a hosszát általában a szállított üzemanyag mennyisége korlátozza. Ezt lehetséges növelni azáltal, hogy a szárnyak alá póttartályokat függesztenek fel, amik révén egy repülőgép által szállított üzemanyag mennyiségét akár több tonnával is lehet növelni.

Viszont a hagyományos póttartályok esetében van egy olyan probléma, hogy nagyon megnövelik a repülőgép légellenállását. Ennek következtében a szállított üzemanyag mennyiségének csak a fele fordítódik a hatósugár növelésére, a többit elemészti a nagyobb légellenállás.

Erre a problémára a legfejlettebb megoldás az illeszkedő póttartály. Ezek a póttartályok nem a szárnyak alatt vannak felfüggesztve, hanem aerodinamikailag kedvező módon a törzshöz illeszkednek. Ez által az illeszkedő póttartályok esetében a szállított üzemanyag-mennyiség 90 százaléka fordítódik a hatósugár növelésére.

Az újabb F-16-os verziók esetében lehetséges az illeszkedő póttartályok alkalmazása. Ezt előszeretettel alkalmazza az izraeli légierő, hogy nagyobb távolságban lévő célpontokra is csapást tudjanak mérni az F-16-osaikkal.

Arról nincsen információ, hogy az F-16 AMLU-t utólag fel lehet-e szerelni ezzel a fejlesztéssel.

Számos forrás a napjaink és a közeljövő legfontosabb fejlesztésének az új vadászgépekkel kapcsolatban az AESA radart tartja, nem alapok nélkül. Viszont ha megkérdezünk egy pilótát, akkor az nem feltétlenül ezt fogja mondani.

Például jelenleg Európa legnagyobb mennyiségben rendszerben álló 4+ generációs vadászgépe a többnemzeti produkcióban gyártott Eurofighter Typhoon. Az Eurofighter pedig nem rendelkezik sem AESA, sem PESA radarral, hanem a korábban kifejlesztett technológián alapuló „M-Scan” radarral rendelkezik.

Ennek ellenére egy pilóta azt mondta, amikor 2018-ban meginterjúvolták, hogy soha sem találkozott olyan helyzettel, amikor szerinte szüksége lett volna egy AESA radar képességeire. Neki teljesen elég volt az Eurofighter Captor-M radarja.

Régebben amúgy valószínűleg még volt legitimitásuk az M-Scan radaroknak. Évekkel ezelőtt még egy AESA radar sokkal problémásabb volt egy M-Scan radarnál. Például nagyobb volt áramfelvétele és nagyobb volt a hűtési igénye. Emellett a korai AESA radarok nagyobbak voltak, mint az M-Scan radarok.

Emellett az Eurofighterek M-Scan radarját a az M-Scan radarfejlesztés csúcsának tekintik, és a CAPTOR-M egy AESA radarhoz hasonlóan képes egyszerre több célt követni, plusz mellette újabbak után kutatni.

Az igazsághoz az is hozzá tartozik az Eurofighter üzemeltető országok a közelmúltban döntötték el, hogy AESA radarokra váltanak, vagyis most már a Captor-M-et elavultnak tekinthetik.

(Olvasónktól)

https://www.aviatika.hu/merre-fejlodik-a-vadaszgepek-komplex-erzekelo-rendszere/
https://www.sps-aviation.com/story/?id=2046
https://www.f-16.net/f-16_versions_article2.html
https://nationalinterest.org/blog/buzz/why-russia-worried-about-f-16-fighters-going-war-ukraine-206880
https://www.cna.org/reports/2023/04/Russian-Combat-Air-Strengths-and-Limitations.pdf
https://www.aviacionline.com/2023/05/the-adm-160b-mald-in-ukraine-the-most-advanced-decoy-on-earth-is-not-a-weapon-but-a-game-changer/?utm_content=cmp-true
http://www.afarmamentmuseum.com/details-adm160.html
https://www.militarytoday.com/aircraft/f16v_viper.htm
https://defense-update.com/20040204_f-16-cft.html
https://www.aerosociety.com/news/escort-spitfire-a-missed-opportunity-for-longer-reach/

https://www.f-16.net/g3/var/resizes/f-16-photos/album11/album16/aaa.jpg?m=1371910227
https://laststandonzombieisland.files.wordpress.com/2012/03/f-22a-size-comparison-4.png
https://www.lockheedmartin.com/content/dam/lockheed-martin/mfc/photo/sniper-pod/mfc-sniper-overview.jpg.pc-adaptive.1280.medium.jpg
https://defense-update.com/wp-content/uploads/2011/09/cft-front.jpg
https://www.militarytoday.com/aircraft/eurofighter_typhoon.jpg

Korábban írtuk: Szu-57, Sz-500 és a többiek - az oroszok legfejlettebb eszközei a légi háborúhoz