Több mint két éve indult el és működik a Magyar Kosár az online piacon, ezzel az egyik legszínvonalasabb és legstabilabb hazai termékeket forgalmazó világhálós bolttá nőtte ki magát. Sikerrel gyarapították számos partnerük forgalmát, lassan, de biztosan terjed a jó hírük a közgondolkodásban, az idei évre pedig még szebb eredményeket helyeznek kilátásba. Az új oldaluk közelgő évfordulójának alkalmából kerestük fel őket, hogy feltegyünk nekik pár kérdést. Pató Tamás Miklós alapítóval beszélgettünk.

- Mikor alakult a Magyar Kosár? Milyen célokkal?
- 2011 szilveszterének éjszakáján fogant meg bennünk a gondolat, majd hivatalosan közel egy év tervezés és piackutatás után hoztuk létre. Nehéz pontosan beszélni a céljainkról, mivel számos elhatározásunk van. Ehhez kapcsolódik, és talán fontosabb kérdés a hitvallásunk: röviden a fő küldetésünknek a magyar gazdaság újjáépítését tartjuk.
- A fogyasztói szokások tekintetében elég nagy változások figyelhetők meg az utóbbi időkben. Hogy látja ezt a Magyar Kosár?
- Kiemelten fontos téma ez, főként manapság, amikor igen komoly élelmiszerdömping figyelhető meg a „fejlett” világban, ami a vásárlói szokások alapvető megváltozásához vezetett. Korábban a tudatos, a hazai termékeket kedvelő, gondolkodó vásárlók voltak túlnyomó többségben, aztán ez a tendencia megfordult egy időre, most pedig ismét elindult egy tudatosság alapú, vásárlói forradalom.
Az úgynevezett impulzusvásárlás és az ehhez tartozó állandósult „új és akciós”-imádat egy ferde irány, egy rossz divat, amelynek alapja az a típusú hedonista, érdemi munka nélkül a luxusra vágyó életfelfogás, amely szerint a mának éljünk, nem érdekes a holnap. Ez a típusú ember- és környezetromboló szemlélet az, ami életre hívta a kapitalista piacgazdaságot világszerte, s a mai napig gazdagon termő táptalajává nőtte ki magát. Amire van kereslet, az működik, még ha rossz is, amire pedig nincs, az elmúlik. Az emberek gerjesztik a változásokat, a rosszakat is, ne éljünk tévhitekben.
Fontos még megemlítenem azt is, hogy korábban a határok megnyitása Európában beindított egy gazdasági háborút, ezzel együtt egy fúziót, aminek az lett a vége, hogy pár nagy „maradt talpon”, a kicsik pedig gyakorlatilag tönkrementek, vagy kiszolgálókká váltak. Így el is jutottunk a mai megváltozott valósághoz: globális élelmiszeripari monopóliumok irányítják a teljes piacot, akik sokszor még a szabályozásba is beleszólnak a politika által, és akiknek már régen nem érdekük az emberek minőségi kiszolgálása. De hogy kicsit érdekesebb legyen, lássunk egy szemléltetőbb leírást!
Egy multi, értékesítési hatalmánál fogva gyakorlatilag olyan szabályt hozhat meg a beszállítóival szemben, amit csak akar. Hallani is manapság egyre gyakrabban ezekről a súlyos visszaélésekről. A termelő értékelhető vásárlói erő hiányában gyakorlatilag nem tud eladni a saját környezetében - a multik felszívják a vásárlókat milliárdokba kerülő, igen kifinomult és szisztematikus manipulációs marketinggel -, így megállapodásra kényszerül a multival, még ha ez számára összességében alig jelent profitot. A multi egyre szigorodó szabályozása miatt a termelő egyetlen dologból tud „elvenni” hogy megéljen, ez pedig a termékeinek minősége, ezzel be is zárul a kör. Emiatt jelenleg eljutottunk arra a pontra, hogy egy átlag multinál mindent meg lehet vásárolni, csak a minőséget nem.
Új, etikus megállapodásokra van szükség, ahol a termelő tisztelete és beleszólási joga jóval nagyobb a folyamatokba, mint a mostani, kizsákmányoló rendszerben. Természetesen ehhez a termelő is kell, hogy az áruját ne adja oda egyetlen multinak, külföldinek sem, és hogy kizárólag hazai csatornákat válasszon az értékesítésre. Együtt - termelő és etikus kereskedő - pillanatok alatt meg tudja dönteni a jelenlegi, instabil elvi pilléreken álló hatalmi rendszert.
Gondoljunk csak bele: betelepül a külföldi cég hazánkba, megveszi a hazai termékeket szörnyen letört árakon, kihasználva ezzel a hazai termelőt, majd ezt eladja nekünk emelt árakon, ezzel kihasználva a vásárlókat is. Röhejesen hangzik igaz? Pedig ez megy. Miért nem mi osztjuk el egymás közt a saját termékeinket, kizárva a körből a külföldi haszonszerzőket? Miért nem mi gazdagodunk meg a saját termékeinkből, miért a külföldi cégek?
- Mi a kiváltó ok? Min kellene változtatnunk, hogy javulásnak induljon a helyzet?
- Azt figyeltük meg, hogy az emberek legnagyobb részének halvány fogalma sincs arról, hogy hol a hiba. Nem tudják, hogyan élhetnének jobb életet, pedig a magyar termékek fogalma szorosan összefügg ezzel. Hihetetlenül intenzív propaganda folyik az emberek félretájékoztatásáért, elbutításáért, sajnos nagy részben sikeresen. A legtöbb „önjelölt értelmiségi” a közösségi csatornákon a politikát hibáztatja, holott annak van szinte a legkevesebb szerepe ebben a kérdésben. Az emberi tudat könnyű befolyásolhatósága, naivitása, gyengesége miatt tartunk itt, ahol – de ezt sokaknak fáj beismerni. Hagytuk, hogy elkezdjenek manipulálni minket a multik csodaszép reklámokkal és csomagolásokkal, hangzatos, többnyire hazug, csúsztató ígéretekkel, majd azt is hagytuk, hogy ezáltal „kifosszanak” például a manipulációs polc trükkökkel bennünket rendszeresen olyan árukért cserébe, amelyeknek sokszor nagy részét vagy nem is használjuk fel, vagy kidobjuk. Meg kell tanulnunk nemet mondani, és megérteni azt, hogy a világunkban a legerősebb szavazóeszköz nem a 4 évenkénti választások, melyet nevetséges cirkusz övez általában, hanem a minden napos pénzköltés, hiszen amire költöd, annak adod oda a „voksodat”, a támogatásodat, azt gyarapítod. Ha vásárolsz egy külföldi multinál itthon egy terméket, azzal a multi tér nyerését és terjeszkedését támogatod a saját hazádban a sajátodé helyett – ezzel tisztában kell lenni, és tudatosítani kell az emberekben. Ez a rendszer hosszú távon a kiszolgáltatottsághoz vezet, oda, ahol most vagyunk: éhbérért dolgoznak a magyarok a külföldi multiknál, ki vannak zsákmányolva a saját földjükön, más lehetőség meg gyakorlatilag nincs, így végső elkeseredésükben megindulnak a határ felé mindent hátrahagyva - nem értik meg, hogy ők is aktív részesei a gyarmatosodásnak a rossz vásárlásaikkal. Mindaddig, amíg külföldi termékeket választunk, a külföld fog irányítani a hazánkban, majd ha ezt megértik az emberek, akkor kezdődhet el egy intenzívebb felvirágozása a hazai gazdaságnak. Az álláshirdetések felét már gyakorlatilag külföldi nyelveken írják, a gyarmatosodás felé ez is egy újabb tyúklépés, és még sorolhatnám a sok, efelé mutató, egyre nyomasztóbb körülményt. Ez, és még sok más kellemetlen hatás a vége annak, ha az emberek hűtlenek a saját hazájuk által előállított termékekhez, szolgáltatásokhoz.
- Élelmiszer-pazarlás?
- Ahhoz, hogy erre a kérdésre érdemben válaszolni tudjak, globálisan szükséges szemlélni a világot, amelyben élünk, viszont leszűkítem az elején, hogy a mi helyzetünk szemszögéből legyen értelmezhető. Adott a kapitalista/liberalista rendszer, amely gyakorlatilag Európában egy fő irányzat egy ideje, többek közt Magyarországon, nálunk is jellemzően. Ez a rendszer a folyamatos, impulzív agymosásával elérte az emberekben egy torz ideál kialakulását minden szemszögből. Lássuk akkor a gyakorlatban a témánkra kivetítve ezt: a reklámokban csak „tökéletes alkatú/megjelenésű” emberek/állatok vannak, csodatevőnek állítják be a termékeket, túldimenzionálnak, túlsztárolnak és piedesztálra emelnek mindent, ami szerintük szép és jó. A hangsúly bármerre is járunk a világban, nyomasztóan a külsőségeken, a szép fogalmán van. Ebből természetszerűleg következett az, hogy a gazdáktól a multik csak a szép terményeiket vásárolják fel, mivel az emberek csak ezeket a termékeket vásárolják meg, és ez sajnos tény. Ha kicsit ütődött a szállítás során a paradicsom, és nem kemény, mint a beton, már ott is hagyják a polcokon. Nézzünk mélyen magunkba, és rájövünk, hogy sok igazság van ebben. Ebből következik a tragédia, hogy a termény fennmaradó 20% körüli mennyisége akár hisszük, akár nem, a kukákban landol, mert senkinek sem kell, a termelőre rohad. Az embereket rászoktatták arra, hogy csak a tökéletesen csillogó paradicsomot vegyék meg, a nyílegyenes, hibátlan kígyóuborkát, pedig meg kell értenünk: a természet tökéletlen terméseket is terem, amik semmiben sem rosszabbak vagy értékcsökkentebbek, mint a „csillogó” társaik. Sőt! A mai legtöbb „tökéletes” zöldség és gyümölcs génmanipulált, módosított magvakból kel ki, attól tud ilyen szabályosan, gyorsan, és hatalmasra nőni.
Igazán kár, hogy ezek a termékek gyakorlatilag a legrosszabb minőségűek bel tartalom, és íz szempontjából, meg sem közelíthetik az igazi vidéki, egészséges és tápláló Magyar termékeket. A szomorú tendencia az, hogy már a piacoknak mondott helyeken is ezek a vackok kaphatóak: szőlő, amelynek egy szeme kisebb mandarin méretű, banán, ami szó szerint zöld és éretlen, narancs, ami akkora, mint egy kókuszdió, citrom, ami megint fel van fújva, és semmi lé tartalma nincs szinte, eper, ami akkora, mint egy barack, szó szerint gumis állagú, és még sorolhatnám a növekedési hormonokkal telefecskendezett, és agyon tápozott repertoárt. A mai fiatalok legnagyobb része – félelmetes kimondani is – életében még soha nem evett igazi, minőségi élelmiszereket.
A „rendszer” szükséget hazudik, ezt ürügynek felhasználják, majd Istent játszanak a kémia és biológia oltárán ahelyett, hogy alázattal dolgoznának a földeken. Be fogja nyújtani a természet a számlát, ha hálátlanul kezeljük, előzzük ezt meg, ne várjuk ki.
Visszakanyarodva a pazarlásra, elképesztő, hogy egy átlagos család mennyi ehető élelmiszert és szemetet dob a kukába nap mint nap, ezzel párhuzamosan pedig emberek halnak éhen a világban. Amit lehetne tenni ennek visszaszorítása érdekében, az a tudatosság, az odafigyelés, amit fentebb is ecseteltem. Nyugaton már vannak mozgalmak, amik azért indultak el, hogy a fel nem használt élelmiszereket/ételeket össze gyűjtsék, és szétosszák a rászorulók köreiben. Ez például egy helyes út. Másik lehetőség a komposztálás. Szintén nyugaton már léteznek kifejezetten erre a célra épített erőművek, amik az ilyen, és ehhez hasonló „hulladékot” energiává alakítják át, így gyakorlatilag igen jó hatásfokkal újrahasznosítják. Az EU helyében az ilyen, és ehhez hasonló beruházásokat kötelezővé tenném minden nagyváros számára, főként most, amely korban aktuálisabb a probléma, mint gondolnánk. Ideje megértenünk, hogy komoly erőfeszítések nélkül nem lesznek hathatós eredményeink, pozitív változásaink.
- GMO az éhezés ellen?
- Hangzatos mondat a GMO termékek és alapanyagok népszerűsítéséért, meg kell hagyni. Bizonyos gazdasági körök azt állítják, hogy a GMO az éhezés megszüntetője a földön, maga a fénylő békegalamb, ami elhozza az üdvösséget az éhezők számára. Kár hogy ez nem igaz, így szeretnénk segíteni a kételyek eloszlatásában: Az éhezés felszámolásáért elég lenne a világ katonai kiadásait megszüntetni, születésszabályozást bevezetni, értelmetlen beruházásokat megszüntetni, máris nem halna éhen egy gyermek sem, plusz ajánljuk szeretettel a hatalmasoknak, hogy vezessék vissza az emberek tudatába a vidéken való önellátás és gazdálkodás fogalmát és fontosságát, és azt az állam támogassa is – máris semmi szükség nem lesz a GMO termékekre, alapanyagokra. Lássunk tisztán: A GMO egy gigantikus üzlet, ami felesküdött és felkészült egy világszintű, brutális mértékű profit besöprésre, az emberek és a termőföld egészségének megkárosítása és kihasználása által. Gondolkodjunk: Ha nem vesszük meg, ha nemet mondunk, nem tudják eladni, ergo befejezni kényszerülnek azt, amit elkezdtek, lehúzzák a rolót. A döntés a kezünkben van, és nem kis felelősség.

- Mit gondoltok a termelői piacok elterjedéséről?
- Egyik oldalról örül a szívünk, hogy hazai értékek vannak felemelkedőben, másrészről pedig szomorúak vagyunk, mert két szegmensre oszlanak. Egyik profilja a piacoknak azok a típusú zöldség-gyümölcsösök, amelyek olyan termékeket árulnak, amelyek soha életükben nem láttak magyar földet, és természetesen magyar termékként árulják, a másik pedig a BIO-nak mondott termékek értékesítői. A BIO-nak mondott termékek kb fele a valódi BIO, vagy még annyi sem, a másik felére csak úgy „rámondják”, vagy egy tákolt, erre utaló matricával átverik a gyanútlan vásárlót. Ez kifejezetten magyar piaci „jellegzetesség” sajnos. Reményeink szerint hamarosan lesz majd egy kemény politikai szabályozás, amely rendet tesz ebben a rendszerben, mivel most gyakorlatilag bárki bármit mondhat és adhat el, ami lassan de biztosan a hiteltelenséghez vezethet, ami senkinek sem lesz jó hosszú távon. A második profil a „specialitások”, ide tartoznak a kekszek, lekvárok, mézek, mézeskalácsok, sütemények, borok, szörpök, és még sorolhatnám. Ezzel a profillal az a probléma egyrészt, hogy az átlag magyar havi keresethez mérten gyakorlatilag megfizethetetlenek, másrészt pedig a magas árukkal sokszor nincs arányban a bel tartalmi értékük. Természetesen jár a kiemelt tisztelet a termelők legnagyobb részének, akik idejüket, pénzüket és energiájukat nem sajnálva erőfeszítéseket tesznek azért, hogy a termékeiket megismertessék, és piacképessé tegyék a vásárlók számára.
- Mit jelent számotokra az a fogalom, hogy magyar termék?
- Számunkra a magyar terméknek akkor van értelme, ha az nem csak magyar embert/vállalkozást gazdagít, de az értékesítéséből származó profit is magyar kézben marad. Fontos még a körforgásban, hogy a profitot érdemes újra befektetni, és újabb magyar vállalkozásokat létrehozni, magyar munkaerőt felvenni, mivel csak így tartható fenn egy nemzet gazdaságának fejlődése. Így el lehet érni egy idő után függetlenül a politikától azt, hogy ne éhbérért dolgozzon az ember egy külföldi cég érdekeiért a saját hazájában gyakorlatilag modern kori rabszolgaként.
- Csak élelmiszerekkel foglalkoztok? Zöldség, gyümölcs? Tej, hús?
- Az élelmiszer voltaképp a fő profil, de bármi mást is szívesen forgalmazunk, ami magyar, színvonalas, és értelmes termék. Hamarosan, még idén gyakorlatilag egy minőségi magyar „központ” leszünk, ahová mindenki jó szívvel és elégedettséggel tér vissza reményeink szerint, hála, az eddigi statisztikáink ezt mutatják. Zöldséggel-gyümölccsel egyelőre nem foglalkozunk, a terveink közt sem szerepelnek, mivel igen rövid szavatossági idővel rendelkeznek, ráadásul online nehézkes az értékesítésük, és módfelett hitelrombolóak lehetnek. Tejtermékeink hamarosan lesznek, hús termékeink vákuumcsomagolásban pedig már vannak is, nem is akármilyenek!
- Értetek már el komolyabb, nevezetes emberekhez fűződő eredményeket?
- Igen, büszkék vagyunk, hogy több, a szemünkben is híres termelővel/feltalálóval/művésszel ápolunk belsőséges kapcsolatot. Érdemes megemlítenem az igen tehetséges Hrivnák Tündét, aki a byme ruhakollekció megalkotója (byme.hu). Éppen a napokban indították útnak Kalocsán az ilove Kalocsa márkát is, mely kollekció darabjai teljesen egyedileg, kézzel készülnek. Interneten nálunk lesznek először elérhetőek a világon, amire büszkék vagyunk. Tünde tehetségét mi sem fémjelezhetné jobban, minthogy alkalma adódott korábban az F1-el dolgozni többek közt sikerrel (pilóták formaruhája), majd Nicole Kidman-nek is álmodott egy Kalocsait, ami a mai napig terjed az interneten, ezzel öregbítve a művésznő hírnevét. Kiemelném még Radosza Sándor urat (www.radoszarings.com), aki feltalálta a „Radosza-gyűrűket”, egyesek a mai napra jelentőség szempontjából a Rubik kockával emlegetik egy lapon, azt gondolom nem véletlenül. A gyűrűk olyan térbeli, képességfejlesztő eszközök, melyeknek segítségével logikai, matematikai műveleteket, példákat lehet feladni gyermekünknek. Fejleszti a logikus gondolkodást, a térlátást, a memóriát, a kombinációs-és koncentrációs képességet, a kézügyességet, valamint a finom-motorikus mozgáskészséget. Termékei webáruházunkban már el is érhetőek.
- Mennyire vagytok nyitottak az öko-dolgok felé? Mit tesztek annak érdekében, hogy a Magyar Kosár egyre környezettudatosabb, egyre „zöldebb” legyen?
- Lehetőségeink szerint megteszünk mindent annak érdekében, hogy ne csak a cégünkben és környékén, de külső szinteken is terjesszük a tudatosság fogalmát, az ehhez tartozó szükségességeket, termékeket. Magyarországon gyermekcipőben jár még a felvevőpiac ezen a téren, de ez nem is probléma kifejezetten, mivel az ezzel foglalkozó vállalkozásoknak van idejük az önszervezésre, a valódi tudatos profil kiválasztására, utána már „csak” vinni kell a zászlót, ami nem egyszerű persze, és nagy felelősség. Egy webáruháznak nem könnyű „zölddé” válnia, mivel a számtalan beszállítójának megvan a maga kis világa, amibe nehéz innovációt vinni. Ötletek persze mindig vannak, de a valódi eredmények eléréséhez komoly anyagi ráfordítás szükséges, ami miatt Magyarországon még pár évet várat magára ez a típusú forradalom. Meg kell jegyezzem, hogy már létezik a piacon pár jó útra lépett webáruház ebben a szegmensben, a probléma viszont az náluk, hogy a termékeik töredéke csak a hazai. Ezt nem egészen értem, mivel Magyar emberként a környezettudatosság számomra épp oly fontos, mint a hazám gazdaságának támogatása. Nálunk már vannak öko termékek, és a közeljövőben meg is fognak sokszorozódni, de mi lassabban haladunk az átlag piaci szereplőkhöz képest, mivel módfelett szigorúan állunk hozzá ezekhez a termékekhez/termelőkhöz, mivel a fenntarthatóságra is törekszünk.
- Milyen terveitek vannak a webáruház fejlesztésének tekintetében? Milyen fejlődés várható a közeljövőben?
- Büszkék vagyunk a webáruházra, amit alkottunk, és hálával tekintünk a Stilldesign rendkívül dolgos csapatára, akik folyamatosan a kezünket fogva vezetnek a szebbnél szebb eredmények elérése felé. Több mint kétévnyi stabil és megbízható fejlesztői munka áll a Magyar Kosár mögött, és ezt nekik köszönhetjük főként, tehát bátran ajánljuk Őket azoknak, akik szeretnének komolyan venni a vállalkozásukat, és azt megkoronázni egy színvonalas oldallal a neten, Ők megcsinálják. Számos fejlesztés fog idén is történni. Ami például most volt esedékes pár napja, és egy izgalmas, új fejlesztés, az a visszaszámláló alapú akciós rendszer, melyet az országban elsőként fejlesztettünk le webáruházba. Ennek lényege az, hogy csak xy ideig tesszük akcióssá bizonyos termékeinket, majd megindul a visszaszámlálás, ketyeg az idő, melynek lejárata után visszaáll az adott termék eredeti ára.
Nyárra teljesen új köntösbe öltözünk, majd reményeink szerint év végére vezető szerepet fogunk betölteni az ágazatban, ha a tisztelt meglévő, és új vásárlóink, partnereink is így akarják, és továbbra is megtisztelnek minket bizalmukkal, hogy együtt, összefogva építsük fel az új, tudatos magyar jövőt, amelyben mindenki otthonra lel.