„Ma nem lehetne békemenetet szervezni, mert a menetelők vagy áthúznának a Jobbikhoz, vagy otthon maradnának” – ezt írja a Demokrata főszerkesztője, a békemenetek egyik szervezője a hetilap szerdán megjelent számának vezércikkében. Bencsik András szerint nem a stratégiával van baj, hanem a lélekkel. Úgy látja, hogy Orbán Viktort még szeretik, de már őt sem úgy, mint régen.
A társadalom pontosan úgy viselkedik, mint egy ember. Tud szeretni, tud lelkesedni, ha kell, lángolni, sőt meghalni akár, de tud csalódni is. És most csalódott – fogalmazott Bencsik András, aki szerint a társadalom most nem az iránnyal elégedetlen, hanem a stílussal van baja.
„Nem leváltani akarja a kormányt, hanem vissza akarja kapni régi kedves Fideszét, aki mellett nyolc éven át hűségesen kitartott, s akit 2010-ben olyan magasba emelt, mint még senkit sehol, soha” – vélte.
Bencsik szerint Tapolcán nem azért szavazott a hétvégi időközi választáson a többség a Jobbikra, mert a radikálisok szellemi teljesítményét – ha van olyan – értékeli, hanem mert abba az illúzióba kapaszkodik, hogy a mai Jobbik olyan, amilyennek a Fideszt látta, amikor együtt álmodtak szebb jövőt.
Szerinte érzelmi kérdésről van szó, és „hidegagyú társadalomtechnikusok” soha nem lesznek képesek megérteni, hogy micsoda hatalmas erő, micsoda mérhetetlen érték a szeretet, csak amikor elvész. „A szeretet ugyanis történelmi kategória” – állapította meg.
Orbánt már 1990-ben megszerették, de 1998-ben hódította meg az ország szívét. „Ő volt a mesebeli legkisebb fiú, aki elnyerte a királylány kezét és vele a fele királyságot. Aztán a másik felét 2010-ben adták oda neki az emberek – fogalmazott Bencsik.
Ez a szoros érzelmi kapcsolat 2014 után eltűnt, jöttek helyette „újhullámos ficsúrok lehetetlenül szűk nadrágokban és zakókban” – tette hozzá.
(HVG nyomán)
