- Azt tűztük ki célul, hogy Magyarország ne csak valamilyen ország legyen, hanem olyan anyaország és haza is, melyben minden férfi és nő a testi, lelki termékenysége okán boldogan fogadja a gyermekáldást, kész a szülésre és vállalja a gyermekek tisztességes fölnevelését. Gondolkodó értelmiségiként, és részint családi indíttatásból rádöbbenten, hogy ehelyett egy súlyosan életellenes, társtalanná vált társadalomban élek, amelyben az alapvető értékek őrzése helyett lábbal tiporja a teremtő Isten és a teremtő ember jogát, ezért a nyomában fakadó dögvész miatt az egész ország egyre pusztul, a nemzeti maradék pedig „nem lelé honját a hazában”.

- Magyarország manapság már csak nevében a magyarok országa. Ennek az oka elsősorban az, hogy lélekben és lélekszámban, életben és bátorságban is megfogyatkoztunk. Mintegy kétszáz esztendeje háború folyik az anyaméheken belül, amelynek első jele már a XVIII. század derekán megmutatkozott az úgynevezett egykézéssel a Dél-Baranya vidéki Ormánságban. Az egykézés kiváltója az volt, hogy a magyarságot egy helytartótanácsi rendelettel megfosztották a közösségi földek szabad használatától, amellyel kihúzták talpa alól a legszegényebb rétegek megélhetését is biztosító, létbiztonságot jelentő birtoktárgyakat, az erdőket, mezőket, vizeket, tehát az anyaföldet. Ennek szorítása nyomán feszült egymással szembe a létfenntartás és fajfenntartás alapösztöne, amiből a létfenntartás bálványimádássá torzult formája került ki győztesen. Az anyagiasság diktatúrája miatt a magyaroknak korlátozniuk kellett utódaik számát, hogy ezáltal biztosítsák a saját, ideiglenes életben maradásukat. Egyértelműen egy olyan háború modellje ez, melyen a nemzet termékenysége elleni támadások ma is alapulnak. És persze ennek a pusztításnak korunkban is megvannak a maga rejtőzködő haszonélvezői: a hatalom hazai helytartói és külföldi birtokosai.

- József Attila Hazám című versének magyarságra vonatkozó kórisméi között említi az egyke akkor tudatosuló népbetegségét. Sajnos manapság már nem is egykézés, hanem az egysézés, azaz a teljes meddőség réme jelenik meg, azaz statisztikailag egyetlen magyar gyermek sem születik a mai Magyarországon. Nem nyilvános kormányzati adatok bizonyítják, hogy Magyarországon átlagosan nem 1,34 gyermek születik egy termékeny nő méhéből, hanem ennek csak a töredéke: 0,83 gyermek. Ez azt jelenti, hogy még reprodukálni sem tudjuk önmagunkat a lélekszám szinten tartását biztosító két gyermek világra hozatalával, tehát átlagosan egyetlen utódunk sem születik. Babits Mihály fordításában idézzünk most a jelenlegi helyzet érzékeltetésére egy ókori, de sajnálatosan ma is időszerű, görög írót is, Szophoklészt. Az Oidipusz király című művében írja a Városról: "Nagyon megingott és nem tudja fölemelni már / fejét a véres zivatarok poklaiból, / pusztulva földje gyümölcsös bimbóiban, / pusztulva a legelő gulyákban s a nők / meddő szüléseiben, rajt ütött gyűlölt / lázzal a gyújtó isten, a vad döghalál, / és Kadmos háza megürül, s a fekete / Hadés sírással, jajgatással gazdagul.” A mi, magyar olvasatunk szerint a természet és társadalom együttes pusztulását jelentő dögvész pusztít az országban. Ez olyan fizikai és lelki romlás, amelynek okozója elsősorban az, hogy a politikai vezetők, a törvényhozók korcs, természetellenes kapcsolatban állnak mind a természettel, mind pedig a Teremtővel, s így az általa nekünk ajándékozott nemiséggel. Ebből pedig óhatatlanul következik az, hogy nemzethalálában végvonagló népünk kihull a történelem rostáján.

- Olyan nemzetpolitikai kihívás ez, amelynek megválaszolásától általában visszariadnak a szavazatvesztéstől rettegő, választási ciklusokon túl alig látó pártok. E visszahőkölés nem csoda, mert kétszáz év alatt minden téren, így a szívekben és a történelmi egyházakban is, jelentős erőfölényre tett szert az élet- és termékenységellenes diktatúra. Viszont leleplező tény, hogy a trianoni diktátum napjával egybeeső napon, 1956. június 4-én hirdették ki a korabeli Minisztertanács által hozott 1047-es számú rendeletet, mellyel a magyar kormány hadat üzent a saját népe termékenységének. Ettől kezdve minden nő, úgymond önként elkövetője és áldozata is lehetett a törvényes védelemben részesített népirtás művi terhességmegszakítással kivitelezett gyakorlatának. A rendeletet az akkori szülész-nőgyógyászok többsége úgy értelmezte, hogy kötelesek elvégezni ezt a beavatkozást. Igaz, ezért az ítélet-végrehajtói szerepért vérdíjat is kaptak, s ekkor terjedt el belső, szakmai köreikben a mondás, hogy, idézem: „kaparj, kurta, neked is jut.” Az orvosok kisebb, de jobbik része között azonban ma is fényes példával világít az a Csúcs László, aki mohácsi szülészorvosként bátran tiltakozott a rendelet ellen, és szakmai, lelkiismereti okokra hivatkozva megtagadta annak végrehajtását. Az efféle bátorság megnyilvánulását üdvözölhetjük ma annak a negyvenegy kórházi szülészetnek és klinikának a hippokratészi eskühöz visszatérő felajánlásában, mellyel csatlakoztak az általunk kezdeményezett abortuszmentes napok megmaradásunkat szolgáló mozgalmához.

- Vannak hozzám hasonlóan gondolkodó politikusok, ám olyan mértékű az élet- és termékenységellenes, időzőjeles „civilizáció” ellenszele, hogy ezzel a kérdéssel előálló közéleti szereplőket egyszerűen kiközösítik, elszigetelik, elhallgatják, megsemmisítik vagy igyekeznek nevetségessé tenni. A kérdést olyan mértékben utasítják el, kezelik tabuként, ahogyan talán még a kommunisták sem tették. Aki mégis rákérdez: hogyan érvényesül Európában a bioszféra négymilliárd éves alkotmányának, a termékenység és a közösség megmaradásának alaptörvénye, azt vagy elnémítják, vagy elszigetelik. De a sóhaj, József Attilát idézve alig hallik: „föl kéne szabadulni már!” Igaz, vannak jó, például a már megszületett gyermekek nevelését segítő adótörvények. De sem a magzati életkorukat élő magyarok, sem az őket teherként hordó anyák gondozását, életének és emberi méltóságának védelmét nem tekinti feladatának az alkotmányosan életvédelemre kötelezett állam, ezért aztán leendő állampolgárainak elrettentését engedve súlyosan diszkriminál. A 2011-től hatályos Alaptörvény II. cikke ugyan elmondja, hogy, idézem: „A magzat életét a fogantatástól kezdve védelem illeti meg.” Csakhogy ezt a védelmet mégsem adja meg. Változatlanul érvényben hagyja ugyanis az 1992-ben immár törvénnyel is renovált abortuszgyakorlatot. Ezzel pedig az állam kivonul az anyaméh legbelső határai mögül, hogy ott aztán ellenőrizetlen módon pusztíthassanak a megmaradásunkban ellenérdekelt erők. Vagyis a nemzet méhen belül folyó, véres háborújának cinkos elhallgatásával a magát magyarnak nevező állam vezetése lehetővé teszi, hogy az állapotukat inkább terhes, mint várandós állapotnak érző nők ne tényleges segítséget, hanem inkább állami támogatást kapjanak a nemi betegségnek tekintett gyermek elpusztításához. Így aztán e heródesi törvény szabad utat nyit a gyilkoláshoz, a nemzetpusztításhoz. Persze vannak pártok, melyekről a magasröptű retorika miatt sokan azt hiszik, elkötelezettek az élet- és termékenységvédelem részét képező magzatvédelem ügye mellett. A Kereszténydemokrata Néppárt például kifejezetten erényesen viselkedett akkor, amikor az általunk kezdeményezett tüntetések nyomán nemzetpolitikai tettet hajtott végre az abortusztabletta, mint méhen belüli vegyi fegyver hadrendbe állításának meggátolásában. Legutóbb, az Alaptörvény megalkotásakor is lehetett észlelni némi belső huzavonát, feszültséget a Fidesz és a kereszténydemokraták között az elkötelezettebben vagy felvizezve megjelenő élet- és családvédelem témájában. Hála a Nemző-Teremtő Istennek, a Jobbikon belül vannak hiteles személyek, fiatal politikusok, akik reményeink szerint beérnek arra, hogy ezt a kérdést előbb komolyan és radikálisan megvizsgálják, megértsék, majd megadják rá a megfelelő választ. Elsősorban a Dúró Dóra és Novák Előd képviselő-házaspárra gondolok, akiknek egészen rövid idő alatt három gyermekük született, tehát honanyaként és honatyaként nem csak szavakban kötelezték el magukat a nemzetmentés mellett, hanem tettekben is. A felkészülés utáni, igazi próbatétel persze akkor jön el a jobbikos politikusok számára, ha magánéletükben folytatni tudják, illetve kormánytényezőként is támogatják majd a természetes termékenység Balczó András által elénk állított családmodelljét. Fohászkodjunk, hogy így legyen.

- Az őssejt esetében aránylag új tudományos kihívásról van szó. Csak néhány évtizede döbbentek rá arra, hogy az emberi testen belül vannak sokféle feladatra alkalmas őssejtek, amelyek például képesek bizonyos megbetegedett szervek pótlására, regenerálására. Az alapkérdés az, hogy honnan nyerhetők ilyen, némelyek által azonnal terápiára is használt őssejtek. A kutatás első fázisában nem felnőttekből, hanem elpusztított magzatokból, magzati életkorukban elpusztított gyermekekből nyertek ilyen sejteket. A Barbadosról kitiltott, később Magyarországon üzletelő, a bíróság által a közelmúltban elmarasztalt orvos-kereskedőház is ezt a módszert alkalmazta, pedig más tudományos módszert is használhattak volna.

- A hírekben valóban embriótetemekről van szó, de én inkább azt mondanám, hogy magzati életkorú gyermekek hulláit rabolták ki akkor is, ha azt őket abortáló, mellesleg az Országos Egészségbiztosítási Pénztártól és a magánvállalkozás, úgymond anyagbeszerzőjétől is pénzt bezsebelő orvosok biológiai szemétnek, veszélyes hulladéknak tekintették a halott kisbabákat. Az ember fogalmához hozzátartozik, hogy bár mindannyian a fogantatástól a természetes halálig terjedő ívben éljük életünket, nem csak az élethez, hanem a méltósághoz való jog is megillet bennünket. Az életvédő álláspont szerint tehát az embert a fogantatás pillanatától a természetes haláláig megilletik ezek a jogok, a már elhalálozott embernek pedig kijár a kegyeletjog is. Ha magzat életkorú gyermekeket pusztítunk el, ami önmagában is támadás az emberi élet ellen, legalább azt a kegyeleti jogot, azt a végtisztességet adjuk meg neki, hogy eltemetjük, és nem minősítjük veszélyes hulladéknak, biológiai szemétnek, hogy aztán az őssejtjeiktől megfosztott és kirabolt emberi testekből tetemes hasznot húzzunk. Márpedig a Golgota című festményt is birtokló üzletember vádlott-társai is így, sok millió forintért adták-vették a kisbabák őssejtjeiből nyert, kereskedés tárgyává tett, úgymond biotechnológiai terméket.

- A súlyos állapotban lévő, döntési szabadságukban is korlátozott betegektől vagy hozzátartozóiktól olykor 25 ezer dollárt, azaz nagyjából ötmillió forintot zsebeltek be. Közben még egymással is hajba kaptak azon, ki, mikor és hányszor vitt el őssejtvakcinákat, hogy a többieket megrövidítve azokat a saját üzletmenetében használja fel. És persze a fura piacépítés reklámgyakorlatát művelték akkor, amikor néhány esetben ingyen végezték az egyébként tiltott kezelést. Szomorú, hogy az egyik elítélt, a Fidesz-közeli médiamogul, F. Á. (Fásy Ádám - Kuruc.info szerk.) mellett más, országosan ismert személyek is támogatták ezt a gyanús ügyletet. Az őssejtkutatás irányába eltolódó kaposvári klinika megnyitásán annak idején részt vett az MSZP vezető politikusa, Lamperth Mónika. Ugyancsak e kör tagja volt B. L. (dr. Bujdosó László - Kuruc.info szerk.), az egykori országos tiszti főorvos, akinek nagynénje talán azért kaphatott ingyenes kezelést, mert unokaöccse a befolyásos emberek, úgynevezett VIP-kategóriájába tartozott. Elmondhatjuk tehát, hogy ezek a nem minden gyanú fölött álló emberek minden politikai pártból igyekeztek összeválogatni azokat a személyeket, akiknek szavuk, súlyuk és lehetőségük volt az üzletmenet megkönnyítésére.

- Ha a pénznek nincs szaga, akkor pártpreferenciája sincs.

- Az ítélet büszkeséggel töltheti el azt a magyart, aki olyan Európában szeretne élni, ahol a jog és az erkölcs kézen fogva jár, vagyis ahol a jog egyben az igazságot is szolgálja. Ilyen értelemben nagyjából elégedettek lehetünk ezzel az ítélettel, mert a megvádolt kilenc tagú szervezet nyolc tagját bűnszövetkezetben elkövetett bűncselekmény elkövetésében marasztalták el, amely jelentős pénzbüntetés kiszabását és felfüggesztett börtönbüntetést vont maga után. Lehet, hogy komolyabb visszatartó erőt jelentene, ha közülük egy-két embert letöltendő börtönbüntetésre ítéltek volna, de másodfokon még szigorúbb ítéletek is születhetnek.

- A földrész, amelyen élünk és amelynek múltjára oly büszkén gondolunk, a hagyomány szerint valaha három főforrásból nyerte erejét: az ókori görögség, a zsidó és a keresztény kultúra élet- és családbarát értékeiből. Visszautalnék egy ókori görög mítoszra, pontosabban annak főhősére, Európé hercegnőre, Agénór föníciai király és Télephassza leányára, akiről földrészünk a nevét kapta. Európét maga a férfiasság teremtő istene, Zeusz vette feleségül, aki fehér bika képében vitte át a királylányt a másik földrészre, pontosabban Kréta szigetére, ahol a görög főistennek három gyermeket szült. Ha ezt a mítoszt, vagy a börtönében aranyeső által is megtermékenyített Danaé történetét nézzük, akkor Európának a termékenység földrészének kellene lennie. A magzati és újszülötti korát élő gyermeket az ókeresztények emelték be emberfogalomba. De akár az ógörög, akár a keresztény hagyományt tekintjük, mindannyian a termékenység jegyében hozták létre a népeiben is gazdag Európát. A modern Európa azonban mindhárom említett hagyományt kiherélte, elpusztította. A mai európai gondolatvilág a férfit és a nőt szembeállító feminizmus, vagy már magát a nemet is tagadó eszmei áramlat jegyében mérgezi maradék nemzeteit és ritkuló létszámban megmaradt állampolgárait. Tehát se görög, se zsidó, se keresztény szellem nincs, viszont van helyette az a kapitalizmus (ez pedig a zsidó szellem terméke - Kuruc.info szerk.), amelyről azt mondják: ez a leghatásosabb fogamzásgátló. Ha a nyugati típusú társadalmakban mintegy hetven éve folyó abortuszháború 2,2 milliárd magzati áldozatára gondolok, és ehhez hozzáadom az emiatt édesanyává nem édesülő nőket és az édesapává nem édesülő férfiakat, akkor egy minden történelmi előkép nélküli vérözön rémlik fel, amelynek özönvízéből nem látok menekvést. Itt újra utalnék József Attilára, aki azt mondja, hogy „a nemzet közös ihlet”. Ez a közös ihlet, avagy szakrális kifejezéssel communio az ember és az Isten, majd az emberrel annak társával, vagyis a férfival és a nővel kezdődik. A kettő közös ihlete, kölcsönösen feltételező és éltető közössége a test és lélek szerelme, ami földrészünket már nem köti össze, mert ez a kapcsolat szinte megszűnt, elembertelenedett, kiüresedett a férfi és a nő kapcsolata. Ilyen értelemben az európaiak önmagukat ítélik kihalásra, aminek következménye az, hogy egész Európában általánosságban mindössze 1,4 a megszületett gyermekek száma.

- Nem azért. Megint József Attilát idézve mondom, hogy ezek az emberek azért jönnek ide, mert "Egy nyál a tenger! Termelő zabálás, / kis, búvó országokra rálehel / a tátott tőke sárga szája. Párás / büdösség-felhő lep bennünket el." A tőke fölzabálta a földrészeket, életlehetőségeket, Afrikában is összezúzta az ott élők életfeltételeit, menekülésre kényszeríti a bennszülötteket. A tőke áldozataivá váló népek, nemzetek a maradék életösztönüktől vezéreltetve menekülnek ezekről a helyekről és elárasztják Európát. A szívóhatás pedig Európában érvényesül úgy, hogy míg ők szaporodnak és sokasodnak, mi itt hozzájuk képest viszonylagos jó módban élve nem szaporodunk. Natura abhorret a vacuo, vagyis a természet visszariad az ürességtől. Ez a középkori latin mondás demográfiai vonatkozásban is igaz, mert ahol élhető területek vannak, a vákuumos abortáló szer nyomában megritkított őslakók helyére más népcsoportok áramlanak. Magyarországon valamikor Gyűrűfűvel indult vészharangkongatás, de ma már ott tartunk, hogy az egész ország elnéptelenedik. Mégis, fohászkodjunk és dolgozzunk egy termékeny és gondoskodó anyaországért, hiszen méhében él a nemzet. S ne feledjük a jelszót: életre fel!

(A fenti interjú megjelent a Kapu című folyóirat 2015. 06-07. számában, A Jobbikban vannak fiatal, hiteles politikusok címmel)