A második világháború idején a belső égésű motornak alapvetően két főbb, elterjedt csoportja volt, a benzinmotor és a dízelmotor. Ezek különböző szempontok szerint voltak hatékonyabbak egymáshoz képest. A benzinmotor fő előnye a dízelhez képest a magas lóerő/tömeg arány. A dízelnek viszont kisebb a fogyasztása. Mivel a repülőgépek felemelkedésére hatalmas teljesítmény szükséges, ezért a világháború idején repülőgépekben szinte csak benzinmotort használtak.

Viszont a két világháború közötti időszakban a Junkers cég saját kezdeményezésre úgy döntött, hogy kifejlesztenek egy nagy teljesítményű dízelmotor-kategóriát, amellyel a repülőgépeket alacsony üzemanyag-fogyasztással tudják majd meghajtani, és a teljesítménye is magas lesz. Ezt úgy érték el, hogy egy szokatlan hengerelrendezést, az ellendugattyús motort alkalmazták. Az ellendugattyús motor ugyanolyan teljesítmény mellett jelentősen kisebb tömegű, mint egy soros motor. Ennek az az oka, hogy a szembefordított hengerek miatt elhagyható a nehéz, nagy igénybevételnek kitett hengerfej. Ezért a Junkers-féle repülőgép dízelmotorok teljesítménye jelentősen nagyobb volt, mint egy tipikus dízelnek és mellette megőrizte a dízel alacsony fogyasztását

Ilyen motorokkal a világháború idején csak a Harmadik Birodalom rendelkezett (leszámítva a jogdíjas, külföldön gyártott verziókat), és ez több német repülőgéptípusnak hatalmas hatósugarat biztosított. Ez a motor első volt a kategóriájában, és hosszú időn keresztül a leghatékonyabb rendszer maradt, bár ebben annak is szerepe volt, hogy a világháború után a repülőgép-fejlesztők a sugárhajtóművekre koncentráltak.

A Harmadik Birodalom ezeket a motorokat elsősorban távolfelderítő és vízi repülőgépekben alkalmazta, ahol az alacsony üzemanyag-fogyasztás komoly szempont volt.

A háború elején távolfelderítési célokra az egyik legjobban használható repülőgép a Junkers-86 volt. Ez a gép ugyan elsősorban bombázónak épült, viszont voltak felderítő verziói is. Erre a feladatra azért volt alkalmas, mivel a világháború első felében a legtöbb modern vadászrepülőgép csúcsmagassága 10-12 ezer méter között volt. Ezzel szemben a Ju-86 felderítő változatai képesek voltak tartósan magasabban repülni, vagyis olyan magasan tudtak berepülni az ellenséges légtérbe, amilyen magasságban érinthetetlenek voltak. Ez a Wehrmacht számára nagyon hasznos volt, mivel így ellenséges csapatokról és objektumokról megbízhatóan információt tudtak szerezni akár a front mögött több száz kilométerrel is. A típus végét az jelentette, amikor 42 folyamán nagy számban megjelentek azok a gépek, amelyek képesek voltak a Ju-86 csúcsmagasságába repülni. Ezek után, 43-ban a típust kivonták ebből a feladatkörből.

A típust amúgy a fent említett, a Junkers által kifejlesztett dízelmotorok hajtották. Egy másik technikai tényező a típussal kapcsoltban az volt, hogy túlnyomásos volt a pilótafülke, ami nélkül nagy magasságban nagyon nehéz lett volna működtetni a gépet.

A Luftwaffe egyik legjelentősebb úszótalpas repülőgépe a Heinkel 115 volt. Ez alapvetően egy többfeladatú harci repülőgép volt, felderítésre és torpedóvetésre is alkalmas volt. Leginkább azért lett híres a típus, mivel a kifejlesztése után a 30-as években 8 világrekordot döntöttek meg vele. A háború alatt az ezzel a géppel felszerelt egységeket Norvégiában összpontosították, ahonnét a brit konvojok ellen torpedóvető bevetéseket repültek, jelentős sikerrel.

A Focke-Wulf 200 eredetileg utasszállítónak készült, és ez volt az első repülőgéptípus, amely közvetlen járatot repült Berlin és New York között. Viszont a katonai célú átalakításon már a világháború előtt dolgoztak, és a világháború folyamán a típus az egyik legfontosabb tengerészeti távolfelderítő repülőgéppé vált a Luftwaffe kötelékében. A konvojok felderítése és követése mellett azok pusztításában is kivették a részüket, ami miatt a briteknek meg kellett erősíteniük a konvojok védelmét. A típus 1940 júniusától 1941 februárjáig 331 ezer tonnányi hajóteret süllyesztett el, ami jelentős hozzájárulás volt az Anglia elleni háborúhoz. Winston Churchill az „Atlanti-óceán átka” (Scourge of the Atlantic) néven említette a típust.

A Wehrmacht fő hajófedélzeti repülőgépe az Arado Ar 196 felderítő úszótalpas repülőgép volt. Ezt a típust használták hajóról indítva és part menti bázisokról is. Egyes források a legjobb úszótalpas repülőgépnek tartják az összes hadviselő felet beszámítva, aminek megvolt az alapja.

Az egyik ok, ami miatt jobb volt, mint a más korabeli úszótalpas repülőgépek, az az volt, hogy gyorsabban és magasabban tudott repülni, mint más korabeli hajóról indítható hidroplánok. Ennek következtében ugyanannyi idő alatt nagyobb területet tudott átfésülni. Egy másik lényeges tényező az volt, hogy erősebben volt felfegyverezve, mint más korabeli felderítő repülőgépek. Ennek következtében elkergethette vagy lelőhette a járőrözés során útjába eső ellenséges felderítő repülőgépeket, végső esetben pedig járőröző ellenséges vadászgépekkel is felvehette a harcot. A gép emellett strapabíró és könnyen irányítható is volt.

Egy jelentős művelet, amelyben a típus szerepet kapott, az volt, amikor a Prinz Eugen nehézcirkáló a repülőgépeiről irányított tűzzel lőtte a szovjet csapatokat a Balti-tenger partján a háború végén.

Egy másik számottevő felhasználója a típusnak a finn haderő volt, amely többek között ellenséges vonalak mögötti különleges erők ellátásra használta, amihez a Finnországra jellemző sok tavon le tudtak szállni.

(Olvasónktól)

http://powerplants.warbirdsresourcegroup.org/german_junkers_jumo_204.html
http://powerplants.warbirdsresourcegroup.org/german_junkers_jumo_205.html
http://www.elfnet.hu/haditechnika/repulok/junkersju86.php
http://www.historyofwar.org/articles/weapons_junkers_ju86P.html
http://www.warbirdsresourcegroup.org/LRG/he115.html
http://www.historyofwar.org/articles/weapons_heinkel_he_115.html
http://www.elfnet.hu/haditechnika/repulok/fockewulffw200.php
http://www.warbirdsresourcegroup.org/LRG/fw200_history.html
http://www.elfnet.hu/haditechnika/repulok/aradoar196.php
http://www.warbirdsresourcegroup.org/LRG/ar196-history.html
http://www.warbirdsresourcegroup.org/LRG/ar196-design.html
http://www.aircraftaces.com/arado-196.htm