Amerikában a tudósítás így olvasható:
4 magyar íjász 11 világrekordot lőtt a World Archery Amerikai Egyesült Államokban rendezett távlövő világversenyén, többek között egy óriási, 918 méteres lövésnek köszönhetően.
Megkérdeztük a Farkast.
Mit érzett az eredményhirdetés után?
Mi Farkasok összeborultunk a magyar zászlóval a vállunkon és csak sírtunk. Hosszú percekig sírtunk.
Szétszakadva, sebekkel, gyötrelmekkel, rengeteg munkával, viharverten álltunk ott, ugyanakkor örömteljesen, szívünkben és lelkünkben a dicsőséggel, a pompával, a büszkeséggel, a boldogságunkkal, őseink tiszteletével, az akaratunk, a hitünk erejével. Tudod, ugyanakkor láthatatlanul, de érezve leheletüket ott vannak milliók melletted, akiknek szívében ugyanolyan erő emeli felfele a magyar zászlót!
Mi csak tenni akartunk a magyarság hírnevéhez úgy, hogy közben nem mérlegelsz, csak mész lehajtott fejjel az utadon.
Az egy évig tartó felkészülésben, a napi 500 vagy 1000 kilőtt nyílvessző lövése közben nem lehet erre mit mondani, akkor hogyan lesz a holnap, csak este, amikor összerogysz a fáradságod miatt, akkor kéred a Jóistent, a Sorsodat, adjon holnap több erőt neked.
11 világrekordot úgy lőni, ahogy megálmodta két család, ugyanakkor millió ember vágyaival, reményeivel, elvárásaival a lelkedben megmérkőzöl bárkivel a világon a kilőtt nyílvesszőiddel.
Ani tanít, Kiara a Semmelweis Egyetemre, Laci az Óbudai Egyetemre jár, úgyhogy nagy nehézség tanulni és felkészülni. De Farkasnak születtek, kötelességük a harc! Nagy csata volt ez számunkra, talán az életünk csatája.
Képzelje el a jelenetet mindenki. Eredményhirdetés. Mindenki ott van, és várakozik, aki számít: ott álltunk, és elmeséltük a díjkiosztó ceremónia porondján, hogy a 907 méteres álomhatárt miért is ostromoltam kitartóan éveken keresztül.
Így lett jogcímem elmesélni a győztes jogán a 907. évi pozsonyi diadalt. Meghallgatták, és most már mindenkinek, még az amerikaiaknak is könnyes lett a szemük. Sírtak, és örültek a lövésnek!
A sors úgy hozta, hogy Frank, egy 30 éve kint élő magyar barátom eljött a versenyre, és ebben a sírós hangulatban felolvasta Abraham Lincoln és a magyar szabadságharc huszárjainak közös történetét. Most már mindenki büszke volt, és szinte mindenki sírt.
Ilyen hangulatot, ilyen lelkiséget vittünk mi ki büszkén a zászlónk mellett a Pepsi kóla országába!
Mennyire költséges egy ilyen szintű verseny?
Egész évben, amit össze tudtam rakni pénzt, azt azonnal erre a versenyre való felkészülésre fordítottam. Hajdúnánás és Eger város segített bennünket, de a keretük a költségeinknek a töredéke volt. Illetve egy barátom, János az utolsó pillanatban futott a segítségünkre.
Nincsenek tartalékaink, csak a hitünk. De a magyarok Istene most is segített.
Önök a Magyar Íjászszövetség versenyzői. Nem segítettek?
Hagyjuk, nem akarok ebbe belemenni. Jobb, ha nem beszélek erről.
További célok?
Ismerhetnek már. Megyünk tovább harcolni a magyar zászló becsületéért!.Világversenyről világversenyre. Megmutatni a győztes jogán a magyar zászlót!
Úgyhogy most sem állhatunk meg. A versenyzés miatt kell továbbra is el kell adnom az általam készített íjakból, hogy össze tudjuk rakni a költségek fedezetét.
Tudunk ebben segíteni?
A kérdés is segítség volt. Köszönöm. Ha valaki szeretne, a világ legjobb íjaiból vásárolni, az keressen meg. Egyénre szabott, teljes lelkiséggel bíró íjaimhoz hasonló szintűt máshol nem tud vásárolni, az teljesen bizonyos.
Akkor most következzen a verseny részleteiről néhány gondolat:
A World Archery, a világ legjelentősebb íjászszervezetének (pl. ők rendezik az olimpián is az íjász számokat) nyílt nevezésű világrekordlövő versenyére érkezett ki a „Farkas-csapat”: Mónusné Ruszin Anna, Prokaj Kiara, Mónus László és a Farkas, Mónus József. Mónus József és családja Hajdúnánáson, és Mónus Laci párja, Prokaj Kiara pedig Egerben él. Valamennyien többszörös világrekorderek, többszörös világbajnokok.
A versenyt Nevada és Utah határában lévő Salt Flatsen, a sós sivatagban rendezték most is, mint 1940 óta mindig.
Az íjászcsapat egy éven keresztül készült számukra az év legjelentősebb versenyére. Önerőből versenyeztek, a magyar zászló becsületéért, ahogyan mondják. Segítséget Eger és Hajdúnánás városától kaptak.
A világszervezet több íjtípusban és több íjerősségben hirdeti meg versenyét, hogy bármilyen fizikai erővel rendelkező íjásznak lehetőséget adjon a versenyzés során a legtávolabbi lövésre.
Óriási párharcok alakultak ki a verseny során.
Mónusné Ani a három lőtt világrekordjából a 70 # field recurve kategóriában lőtt óriásit! 438,44 métert. Illetve az angol longbow stílusban szerzett egy World Archery-világrekordot a 268,84 méteres lövésével.
Kiara a Compound flight 39,7 # kategóriában lőtt 678 métert. Kiara is három világrekordot lőtt, ráadásul a vadászhegyes kategóriában kétszer is javítani tudott. Kiara az első körben lőtt a korábbi világrekorder 548 méterére szinte 130 méterrel nagyobbat. Nem sokat lehet erre mit mondani. Jól tette!
Meglepő tény, hogy az ún. Robin Hood-íj, azaz az angol íjak világrekordlövő tabellájának összes, azaz a 35-50 # és korlátlan erősségben kizárólag magyar zászló leng a lövők nevei mellett, Mónus Lászlónak és a Farkasnak köszönhetően.
Mónus László nagy csatát vívott a korábbi világrekorderrel, Tony Bakesszel, de Laci eredményét nem tudta ellenfele túllőni. Laci előbb túllőtte Bakes rekordját 1 méterrel, de azután még közel tízenhat métert lőtt rá. Így az új 35 # világrekord 254,94 méter.
Nagy önfegyelemmel, türelemmel versenyzett Laci. Tavaly a target compound kategóriában lőtt 747,59 métert. Most visszajött a primitív íjak kategóriájába, mert szerette volna itt is a magyar zászlót kitűzni a győztes jogán. Megtette büszkén, rendíthetetlenül.
Mónus József, a Fehér Farkas tavaly a korábbi 873,26 méteres Tony Osborn-világrekordot győzte le a 897,66 méteres lövésével.
Mivel a Farkas évekkel ezelőtt a 907. évi pozsonyi csata tiszteletére jelentette be, hogy átlövi a 907 méteres álomhatárt, ezért évről évre nagy várakozással vártuk az eredményeket. Tavaly világrekordjával a 897 méteres lövésével ténylegesen megközelítette, de most magabiztosan túl is lőtte azt.
Sokan már korábban feladták volna, hiszen 897 métert sem tud lőni senki a világon rajta kívül ebben a stílusban, de tovább ment farkas módjára célja felé. Éveken keresztül készült. Törte az íjakat, nyílvesszőket, semmit sem kímélve.
A Magyar Íjász Szövetségtől semmilyen támogatást soha sem kapott. Még azt sem mondta neki vagy a csapatának, hogy a nevezési költségeit elengedik neki pl. a magyarországi világbajnokságon. Nyilván ez filléres költség a felkészülés és a versenyíjak, nyilak, utazás költségeihez, de még a gesztust sem gyakorolták velük szemben.
Na, de térjünk vissza a versenyhez. Reménytelennek tűnő feladat előtt állt, hiszen senki a világon nem tudta átlőni ezen szabályok szerint a 900 méteres álomhatárt.
De a Farkas most megtette!
918 méter lett a vége! 918 méter!