3. Dániel Péter magyargyűlölő, antifasiszta zsidó ismét felböfögött valamit, meglepő módon a szovjet megszállással kapcsolatban. A témát úgy gondolom, hogy a tegnapi nap folyamán kellően kiveséztük, de Dániel más következtetéseket vont le április 4-ről, mint én. Facebook-bejegyzésében ugyanis köszönetet mondott a szovjeteknek, hogy "felszabadították Magyarországot a fasizmus alól". Mindezt persze Izraelből okoskodta, ahová néhány évvel ezelőtt "menekült", de a világhálónak köszönhetően ma már bárhonnan bárki beleokoskodhat bármibe, ugyebár. Mondjuk tény, hogy ő maga annyiban nem hazudik, hogy a szovjet megszállás a népe számára valóban felszabadulást jelentett (értsd: zsidó bosszúhadjáratot), természetesen Magyarország és a magyar emberek kárára. Sajnálatos, hogy inkább nem arról értekezik, hogy a magyarországi zsidóság jelentős része miért segítette különböző eszközökkel inkább a szovjeteket, semmint Magyarországot, ami elméletileg (!) a hazájuk lett volna - ugyebár.

2. Nézegessünk autókat! Jó pár héttel ezelőtt (igazából több mint két hónapja) számoltam be rovatunk keretében egy különösen undorító BMW-reklámról, a változatosság kedvéért pedig ismét róluk lesz szó pár gondolat erejéig. Ezt a képet olvasónk küldte hetekkel ezelőtt, én pedig megfogadtam, hogy ha alkalmam lesz rá, bele fogom sűríteni valamelyik összeállításba. Ennek most jött el az alkalma, így vethetünk rá egy pillantást, milyen önfeledten örül új járgányának ez a kevert pár, mert hát a keveredés csak úgy lehet igazán boldog, ha van mellé egy menő BMW-nk is. Még szerencse, hogy a cég eloszlatta a legaggasztóbb kételyeket is afelől, hogy vajon egy fehér pár is ugyanennyire örülne-e hasonló szituációban, ugyanis ennek kiderítésétől megóvott minket. "Segélyből vagy feltétel nélküli alapjövedelemből ilyen 'verdát' lehet venni?", tennénk fel a kézenfekvő kérdést, amely a négerek munkakedvével kapcsolatosan inkább tapasztalat, semmint előítélet. Reméljük, a nem különösebben válogatós asszonyt azért nem fogja összeverni, ha amaz nekihajt az új járgánnyal valamelyik padkának.

1. Donáth Anna Júlia ismét alkotott, viszont kár elvitatni tőle, hogy vak tyúk is talál szemet alapon félig igazat mondott, vagy legalábbis nem mondott hülyeséget. "Brüsszelből a pénz jött, Kínából a vírus", hirdeti elszántan, a szegény magyar ember meg megint két tűz között érzi magát, ahol egyik oldalon a Kína-imádó, "keleti-portya" kormánypárt áll, a másikon pedig a szélsőségesen Brüsszel- és EU-barát Momentum. Donáthnak annyiban igaza van, hogy a vírus valóban Kínából jött, és én úgy érzem, mintha a kínai szájmaszkcsomagok után ezt egy kicsit kezdenénk elfelejteni. A sok konteó ellenére a legvalószínűbb forgatókönyv még mindig az, hogy "hiba került a gépezetbe", magyarul valaki olyan állatot zabált Kínában, amit nem arra teremtettek, ez pedig egy eddig ismeretlen vírusmutációt szabadított a világra. Ilyetén joggal gondolhatjuk, hogy ezek után az a minimum, hogy Kína segíti a fertőzéssel küzdő államokat, és nem kell az "adományokért" tiszteletköröket lerónunk. Azt pedig szintén joggal várhatjuk, hogy az országban ezentúl megtanítják az embereknek, mit lehet megenni és mit nem. Anna viszont megint összetévesztette a szezont a fazonnal, és három nappal később az említett bejegyzésben, hozzászólás formájában kért elnézést, ha "posztját sokan rasszista üzenetnek értelmezték". Erre szoktuk azt mondani, ugye, hogy "a forradalom végül a saját gyermekét is felfalja", így Donáth is olyan dolgokért kénytelen magyarázkodni, amelyre egy normális közösségben nem lenne szüksége. Különben vicces, ahogy a rasszizmusról rögtön az "antidemokratikus Kína" felé tereli a szót, mintha csak bekapcsolnánk rajta egy "demokrata gombot", amelynek hatására az illető különböző kliséket kezdene hajtogatni, ha szorult helyzetbe kerül. Kicsit még meg is sajnáltam szegényt.

3+1. Végül szeretnék megosztani a kedves olvasókkal egy kellemetlen, valahol mégis inkább kínosan nevetséges történetet, amely velem esett meg nem is olyan régen. Természetesen, mint minden tisztességes "antidemokrata", én is rendszeresen megkapom tiltásadagomat a "legnépszerűbb közösségi portáltól", én meg vállalva a lehetetlent, rendszeresen élek a fellebbezés jogával, és elküldöm felülvizsgálatra a letiltott bejegyzéseket. Legutóbb történt, hogy egy olyan megosztásért kaptam tiltást, amely az eredeti oldalon, ahonnan megosztottam, nyugodtan fennmaradhatott, amely nem is csoda, mert semmi kifogásolható nem volt benne még politikailag korrekt szemüvegen keresztül sem. Természetesen, ahogy eddig, ezt is továbbküldtem felülvizsgálatra, de ahelyett, hogy igazat adtak volna nekem és visszavonták volna a büntetést, a "koronavírus miatti túlterheltség okán" még mindig "vizsgálat alatt" van a kérelmem. Ne legyen kétségünk, hogy innentől kezdve ez így is fog maradni, főleg hogy próbaképpen elküldtem egy másik bejegyzés felülvizsgálatát is, amivel kapcsolatban tudtam, hogy úgyis negatív eredmény születik majd. S láss csodát! Erre "volt idő", nevezetesen fél óra, ami alatt vissza is dobták a kérelmet, úgy, ahogy volt. Alul tudja tehát múlni magát a Facebook még ennyi idő után is, amely egy világjárvánnyal sújtott időszak esetében különösen undorító.

A ráadással ennyi volt a Heti progresszió, egy hét múlva ismét jelentkezem, a leveleket pedig továbbra is várom a hetiprogresszio@protonmail.com címre. Itt jegyezném meg, hogy sokszor hetekkel később illesztek be egy-egy beküldött anyagot, így senki ne lepődjön meg, ha nem rögtön azon a héten kerül be a küldeménye. Köszönöm a megértést!

Ábrahám Barnabás – Kuruc.info