A Kriegsmarine csatahajói a világháború folyamán jelentős technikai fejlesztésekkel érték el a hatásukat, amelyek napjainkban is jelentős érdeklődésre tartanak számot. Egyes vélemények szerint a Bismarck a történelem legjobban dokumentált csatahajója. Alább ezen hajók ütőképességének alapját, a tűzerőt és az ahhoz kapcsolódó tényezőket vizsgáljuk meg.
Gránátok
A második világháborús német csatahajók egyik technikai előnye az volt, hogy a nehéztüzérségük több típusú gránátot alkalmazott, mint a más korabeli haditengerészetek. Ez lehetővé tette, hogy a különböző típusú célokra jobban specializált gránátokat alkalmazzanak.
A világháború idején a legtöbb haditengerészet két típusú gránátot alkalmazott, páncéltörőt és repesz-rombolót. A páncéltörőt az erősen páncélozott célok ellen használták, míg a repesz-rombolót a többi ellen. A német csatahajóknak viszont két típusú repeszgránátja volt, fenékgyújtós és fejgyújtós. A fenékgyújtósnak nagyobb volt az átütőképessége, ami miatt használhatóak voltak kevésbé páncélozott célpontok ellen, mint például cirkálók ellen. A fejgyújtósnak viszont nagyobb volt a robbanótöltete, ami miatt nagyobb pusztítást okozott. Ezért azt páncélozatlan célpontok ellen lehetett alkalmazni, mint például kereskedelmi hajók ellen.
 A Scharnhorst-osztályú csatahajók fejgyújtós gránátja |
Kezdősebesség: hosszú csövek
A német csatahajók lövegei magas kezdősebességgel lőtték ki a gránátokat. Ez lapos röppályát eredményezett, ami segítette a célzást. Ezt jelentős részben a hosszú csöveknek köszönhették, amik miatt viszonylag kis kivetőtöltettel is nagy sebességet értek el, mivel a lőporgázok hosszabb úton gyorsították a gránátokat. Összehasonlításként: a brit King George V-osztályú csatahajók nehézlövegeinek a csőhossza 16,53 méter volt, a Bismarck esetében 19,63 méter volt.
Egy másik jellemzője a német nehéztüzérségnek a gránátok viszonylag kicsi tömege volt. Ez növelte a csőélettartamot, és laposabb röppályát tett lehetővé, ami segítette a célzást.
 A Tirpitz lövegei |
Lövegtornyok
A Bismarck-osztály előnyös tulajdonságai közé tartozott, hogy a lövegtornyok páncélzata erősebb volt, mint a brit modern csatahajók esetében. Előbbi esetében a torony homlokpáncélzatának vastagsága 360 mm volt, míg az utóbbi esetében 324 mm volt. A Bismarck lövegtornyainak a homlokpáncélzata jelentős részben döntött volt, ami fokozta a védelmet.
 A Bismarck-osztály lövegtornyainak páncélzata |
A németek csatahajók lövegtornyai gyorsabban forogtak, mint a brit csatahajók esetében. Míg a Bismarck lövegtornya másodpercenként 5 fokot fordult, addig a King George V lövegtornya 2 fokot fordult másodpercenként. A brit csatahajó esetében viszont a cső emelkedése volt gyorsabb.
A német ikerlövegtornyok tűzgyorsasága jelentősen nagyobb volt, mint a brit hajók esetében. A legtöbb forrás a Bismarck esetében 26 másodpereces ciklust ad meg. Ezzel szemben a legtöbb modern csatahajó 30-40 másodpercenként tudott egy sortüzet leadni.
A németek a lövegtornyaikat úgy alakították ki, hogy az egyes lövegek működési zavarai ne hassanak a többi lövegre. Ezért ha a lövegtorony egyik csöve meghibásodott, attól még a másik tőle függetlenül tudott tüzelni.
Lőpor
A német hadihajók tüzérsége kiváló lőport alkalmazott, amit több szempontból is jobb volt, mint a más korabeli haditengerészetek által alkalmazott anyagok. Az egyik előnye az volt, hogy biztonságos volt, gyakran még tűzzel érintkezve sem robbant fel. Ez a tárolás és a hajók sérülésállósága szempontjából sem volt hátrány.
Egy másik előny az alacsonyabb lánghőmérséklet volt. A német lőpor részben DGN-ből állt, ami miatt alacsonyabb hőmérsékleten égett. Ez a csőélettartam szempontjából előnyösebb volt, mint a kordit. Emellett a DGN alkalmazásával ki tudták váltani a korditban alkalmazott nitroglicerint is, ami gyártási szempontból volt előnyös.
Taktika: részleges sortüzek
A Dánia-szorosban napra pontosan 79 évvel ezelőtt lezajlott ütközet eredményéhez hozzájárult, hogy a németek a tűzvezetéshez hatékony taktikát alkalmaztak, amivel gyorsan megtaláltak a lőtávolságot. A Bismarck az ötödik sortüzével kilőtte a Hoodot, majd pedig több találatot is elért a Prince of Walesen. A tűzvezetéshez alkalmazott fejlett technológia mellett a taktika is hozzájárult ehhez.
A német hadihajók, hogy gyorsabban belőjék a célpontokat, egy összecsapás elején részleges sortüzeket lőttek. Ez a Bismarck esetében azt jelentette, hogy az összes ágyú helyett egyszerre a lövegek felével lőttek. Ezt ki lehetett használni arra, hogy több sortüzet tudjanak lőni, ami miatt gyorsabban megtalálták a lőtávolságot, mivel a részleges sortüzeket különböző távolságokra lőtték ki. Így a becsapódások vízoszlopaiból gyorsan látni lehetett, hogy a távmérők által számolt távolsághoz képest az ellenség valójában milyen távolságra van. A Dánia-szorosban ezt az angolok is megfigyelték az összecsapás kezdetén.
 A Bismarck részleges sortüzet lő a Dánia-szorosban |
(Olvasónktól)
Források:
http://www.kbismarck.com/armament.html
http://www.bismarck-class.dk/technicallayout/armament/artillery380skc34.html
http://www.combinedfleet.com/b_guns.htm
http://www.navweaps.com/Weapons/WNGER_15-52_skc34.php
http://www.navweaps.com/Weapons/WNGER_11-545_skc34.php
http://www.navweaps.com/Weapons/WNBR_14-45_mk7.php
http://www.navweaps.com/index_tech/tech-100.php
http://www.kbismarck.com/controltiri.html
http://www.kbismarck.com/ds-barticle.pdf
http://www.bismarck-class.dk/technicallayout/armament/artillery380skc34.html
http://www.combinedfleet.com/b_guns.htm
http://www.navweaps.com/Weapons/WNGER_15-52_skc34.php
http://www.navweaps.com/Weapons/WNGER_11-545_skc34.php
http://www.navweaps.com/Weapons/WNBR_14-45_mk7.php
http://www.navweaps.com/index_tech/tech-100.php
http://www.kbismarck.com/controltiri.html
http://www.kbismarck.com/ds-barticle.pdf
Előzmények:
