 |
Mivel azonban Gedéék nem verbálmagyarok, ezért szavukat állván azt mondták, hogy a Drittes Reich-ben rendezett kultuszfilmet mindenképpen bemutatják, méghozzá az újlipótvárosi zsidónegyedben, a betolakodók nagy-nagy örömére. A saját tulajdonukban lévő ingatlant a napokban teszik majd alkalmassá a nézőközönség fogadására, de mivel ennek befogadó képessége kisebb, mint a korábban visszamondottak bármelyike, így a vetítéseket már július 10-én, csütörtöktől megkezdik, és pénteken, szombaton, illetve vasárnap is kettő időpontban, este 18 és 20 órakor kezdik majd el.
Egyúttal felkérjük a Magyar Gárdát, hogy az ismét becsületes magyar embereket ért fenyegetés miatt biztosítsa a helyszínt a mozi ideje alatt.
FONTOS: Kérjük, hogy mindenki, aki már rendelkezik jeggyel, vagy most szeretné megrendelni, az a jövő hét folyamán kérjen információt az új helyszínről a +36-1/349-4552-es telefonszámon!
* * *
2008. június 26.: Prohászka Ottokár forog a sírjában. A Magyarok Világszövetsége után az újpesti katolikus plébánia is harc nélkül tette fel a kezét, és mondott az utolsó pillanatban nemet az előzetes megállapodás ellenére. A bolsevik zsidók és bérenceik közben örömtáncot járnak az MTI és Népszabadság hasábjain. Örömük azonban korai, ugyanis a birodalmi alkotás mindenképpen bemutatásra kerül.
A meghátrálást csak hírből ismerő Gede fivérek cseppet sem csodálkoznak a gyáva és jellemtelen, folyton megfutamodó "keresztény jobboldal" mulyaságán. A lapunknak nyilatkozó Gede Tibor elmondta: július 4-én, pénteken este, egy héttel a tervezett időpont után egy harmadik helyszínen, de mindenképpen megtartják a Jus Süß bemutatóját, sőt az egyre növekvő, hatalmas érdeklődésre való tekintettel két időpontban, 18 és 20 órakor is lesz filmvetítés.
Akik a helyszínváltozások okozta kényelmetlenségek miatt esetleg feladták, vagy bármilyen más okból kifolyólag nem tudnak részt venni a július 4-i vetítésen, azoknak a szervező Gede Testvérek Bt. természetesen visszatéríti a jegyek árát. Azok viszont, akik ott lesznek, a filmből megtudhatják, hogy miért követnek el mindent a talmudon szocializálódott paraziták a bemutató megakadályozására.
A meghátrálást csak hírből ismerő Gede fivérek cseppet sem csodálkoznak a gyáva és jellemtelen, folyton megfutamodó "keresztény jobboldal" mulyaságán. A lapunknak nyilatkozó Gede Tibor elmondta: július 4-én, pénteken este, egy héttel a tervezett időpont után egy harmadik helyszínen, de mindenképpen megtartják a Jus Süß bemutatóját, sőt az egyre növekvő, hatalmas érdeklődésre való tekintettel két időpontban, 18 és 20 órakor is lesz filmvetítés.
Akik a helyszínváltozások okozta kényelmetlenségek miatt esetleg feladták, vagy bármilyen más okból kifolyólag nem tudnak részt venni a július 4-i vetítésen, azoknak a szervező Gede Testvérek Bt. természetesen visszatéríti a jegyek árát. Azok viszont, akik ott lesznek, a filmből megtudhatják, hogy miért követnek el mindent a talmudon szocializálódott paraziták a bemutató megakadályozására.
* * *
Kedden írtuk: Gyáva és méltatlan közleményben tudatta hírportálunkkal a Magyarok Világszövetsége, miszerint a megkötött szerződéssel és az ígéretükkel ellentétben mégsem adnak helyet a Gede testvérek által bemutatni kívánt Jud Süß című nagysikerű filmművészeti alkotásnak. A kisebb zsidó hőbörgésre meghátráló Patrubány Miklós elhatárolódik a talmudista jellemtelenséget hűen ábrázoló műtől.
Az MVSZ elnöke, Patrubány Miklós szerkesztőségünknek a következő, nem éppen baráti levelet küldte:
"Pontatlan kuruc.info!
Szeretnénk felhívni figyelmüket vezető hírük 'apró' pontatlanságára.
Az MVSZ nem hátrált meg. Az MVSZ sohasem járult hozzá a Jud Süss vetítéséhez.
Patrubány Miklós"
Szeretnénk felhívni figyelmüket vezető hírük 'apró' pontatlanságára.
Az MVSZ nem hátrált meg. Az MVSZ sohasem járult hozzá a Jud Süss vetítéséhez.
Patrubány Miklós"
Kuruc.info: Ha így volt, akkor miért állapodtak meg korábban a vetítésről (mely az MVSZ-nek is bevételt jelentett), és miért rúgták ki a megállapodást aláíró MVSZ-es úriembert, aki mindig saját hatáskörében dönthetett az ilyenekről, lévén ez a dolga? Illetve miért nem lehetett csöndben, kulturáltan nemet mondani - bár ez sem a legméltóbb a harcosnak ismert MVSZ-hez - nyilvános, a cionista játékszabályoknak megfelelő elhatárolódás helyett?
A film az óriási érdeklődésre való tekintettel természetesen bemutatásra kerül ugyanebben az időpontban, csak egy másik helyszínen.
Az új helyszínről a +36-1/349-4552-es telefonszámon (Gede Testvérek Bt.) kapnak információt a jegytulajdonosok és az újabb érdeklődők!!!
A tűrt, tiltott könyvek és más műfajú ritkaságok bátor kiadója most, csaknem 70 év után előállt a Jud Süß-szel, Veit Harlan félelmetesen realista filmjével, amely zsidókat és nem-zsidókat a hagyományos keresztény erkölcsiség és a tények alapján mutatja be.
A tizennyolcadik század Németországában játszódik ez a pazarul látványos játékfilm, amely a Harmadik Birodalom leghíresebb, megrázóan felvilágosító történelmi filmdrámája. A filmben bemutatott események történelmi tényeken alapulnak, Josepf Süß-Oppenheimer (mai írásmóddal inkább Süss, de eredetiben Süß) élettörténetén, aki zsidó pénzügyminisztere volt Württemberg hercegének az 1730-as években.
Korrupciója, rabló politikája a polgárok gazdasági tönkretételéhez és végül felkeléséhez vezetett. Intrika, románc, irigység, emberi gyengeség, zsidó erkölcstelenség, gyilkosság és fosztogatás pazar története. A film a zsidókat és nem-zsidókat a hagyományos keresztény erkölcsiség alapján mutatja be.
Németország legkiválóbb színészeit mozgósították közel 2 millió birodalmi márka költségvetéssel e rendkívül elgondolkodtató, az akkori filmtechnikai színvonal tetején álló alkotás elkészítésére. Ritkán elevenítette meg a művészet oly világosan, érthető módon a fajgyűlölő zsidóság igazi valóját, mint ez a mű. A világ (cionisták által) leggyűlöltebb filmje kiváló minőségben, magyar felirattal borzasztja el a nézőt. Igen, a valóság borzasztó is tud lenni a katarzis mellett.
A megrázó művészi alkotás Hegedűsné Kovács Enikő erkölcsi és anyagi támogatásával kerül bemutatásra.
A helyfoglalás feltétlenül szükséges a rendkívül nagy érdeklődésre való tekintettel:
Gede Testvérek Bt. +36-1/349-4552
Jegyár: 1000 Ft
A tizennyolcadik század Németországában játszódik ez a pazarul látványos játékfilm, amely a Harmadik Birodalom leghíresebb, megrázóan felvilágosító történelmi filmdrámája. A filmben bemutatott események történelmi tényeken alapulnak, Josepf Süß-Oppenheimer (mai írásmóddal inkább Süss, de eredetiben Süß) élettörténetén, aki zsidó pénzügyminisztere volt Württemberg hercegének az 1730-as években.
Korrupciója, rabló politikája a polgárok gazdasági tönkretételéhez és végül felkeléséhez vezetett. Intrika, románc, irigység, emberi gyengeség, zsidó erkölcstelenség, gyilkosság és fosztogatás pazar története. A film a zsidókat és nem-zsidókat a hagyományos keresztény erkölcsiség alapján mutatja be.
Németország legkiválóbb színészeit mozgósították közel 2 millió birodalmi márka költségvetéssel e rendkívül elgondolkodtató, az akkori filmtechnikai színvonal tetején álló alkotás elkészítésére. Ritkán elevenítette meg a művészet oly világosan, érthető módon a fajgyűlölő zsidóság igazi valóját, mint ez a mű. A világ (cionisták által) leggyűlöltebb filmje kiváló minőségben, magyar felirattal borzasztja el a nézőt. Igen, a valóság borzasztó is tud lenni a katarzis mellett.
A megrázó művészi alkotás Hegedűsné Kovács Enikő erkölcsi és anyagi támogatásával kerül bemutatásra.
A helyfoglalás feltétlenül szükséges a rendkívül nagy érdeklődésre való tekintettel:
Gede Testvérek Bt. +36-1/349-4552
Jegyár: 1000 Ft
Kuruc.info: A Jud Süß filmtörténeti kuriózum, (a tehetséges német rendező, Veit Harlan alkotása, főszereplők: a Jud Süß-t alias Josef Süß Oppenheimert játszó Ferdinand Marian, a Dorotheát alakító, svéd születésű német filmsztár, Kristina Söderbaum és Heinrich George, a zsidó korrupció és züllés csapdájába eső Károly Sándor württembergi herceg megszemélyesítője, aki a Magyarországon jól ismert kortárs színész, Götz George édesapja) amelyet minden európai iskolában vetíteni kellene. Hogy a cionista irányítású Németországban, Ausztriában és még pár helyütt be van tiltva, az is csak azt mutatja, hogy van miért tőle félniük a sötétség erőinek. Ha fércmű volna, nem őrjöngenének miatta a zsidórasszisták és kiszolgálóik.
 |
Hogy miért jajgattam? Mert átéreztem a filmben szereplő württembergi keresztények sokat szenvedett életét, akiket tönkretett a bábként uralkodó herceg házizsidaja, a pajeszes senkiházi, a hazátlan csavargó zsidóból egycsapásra jogtanácsossá és pénzügyminiszterré avanzsáló Jud Süss, aki csak az egymással házasodó, vérbajos, csipás, gyulladásos szemű, kaftános, pajeszos, gerinctelen, de annál ravaszabb, mocskos fajtáját mentette át Württembergbe a frankfurti gettóból - írta Sértő Kálmán a Harmadik Birodalomban forgatott filmalkotásról.
Sértő Kálmán:
MEGNÉZTEM A JUD SÜSS-T
Kedves Főszerkesztő Testvér!
A Testvér évek óta nagyon jól ismer engem, attól a pillanattól fogva, amikor bekopogtam a később betiltott Összetartás szerkesztőségének ajtaján. Akkor lehajtott fejjel, szomorúan, félig betegen és félig lerongyolódva engedélyt kértem, hogy az Összetartás hasábjain munkálkodhassak, mert kiábrándulást, betegséget, undort, csömört szereztem a baloldali sajtófronton…
Azóta évek teltek el, sok víz lefolyt a Dunán, elmondhatom, hogy nyugodtan hajtom bármikor halálba fejemet, mert egy pár szellemi építőtéglát én is vittem betegen is egészségesen, fogcsikorgató keserűen is mosolyogva, józanul is részegen és részegen is józanul, a jövendő Nemzetiszocialista Munkaállam szellemi fundamentumának a lerakásához…
Azt, aki egyszer betegségeket, de még annál is súlyosabb lelki fájdalmakat szerzett, soha az életben nem lehet meggyógyítani. Azért nem akarok befeküdni a kórházba, mert tisztában vagyok a gyógyíthatatlan tragédiámmal, amit még a zsidó sajtó berkeiben szereztem. Azóta úgy járok-kelek, mint az árnyék, nincs erőm, sem az inamban, sem a derekamban, kiver a verejték a legnagyobb hidegben, kilel a hideg a kánikulában, 52 kiló vagyok harminc éves koromban, én, aki tíz évvel ezelőtt 65 kiló voltam…
Szóval nagyon beteg vagyok, Főszerkesztő Testvér. Menni még tudok, illetve ballagni, mint valami vénasszony, de állni, várni már nem tudok. Több, mint két héten át álldogáltam az Uránia Filmszínház előcsarnokában, hogy jegyet vehessek a Jud Süss előadására. A betóduló tömeg majdnem agyontaposott, kivert a verejték, pad vagy szék nem volt, amire leülhettem volna, egy nyilastestvér vezetett ki a levegőre, megtöröltem a homlokomat és ballagtam haza azzal a tudattal, hogy a Jud Süss-t én nem nézhetem meg. Tegnap azonban rám mosolygott a szerencse egy ingyen jegy képében, amit a Pesti Újságnál Vörösváry István testvértől kaptam.
Tegnap láttam a Jud Süss-t. Bánom is, meg nem is. Jó volt látnom és nem is a filmet. A nemzetiszocialista újságok azt írják a filmkritikáik végén, hogy minden öntudatos, sőt még nem is öntudatos keresztény magyar embernek kötelessége megnézni ezt a filmet. A kritikusoknak igazuk van, ha nem is egészen. A még nem öntudatos magyaroknak okvetlenül látniuk kell a Jud Süss-t, úgyszintén az öntudatos harcosoknak is, de csak azoknak, akik egészségesek…
Úgy hiszem, hogy Főszerkesztő Testvér tudja azt az eszével, de ösztönével is érzi, hogy én öntudatos vagyok, de mégis bánom, hogy megnéztem a filmet, mert úgy érzem, hogy rövidítette az amúgyis végét járó életemet. Szédelegve úgy jöttem ki az előadásról, mint a lompos, kivert kutya. Ma reggel azt kérdezte a háziasszonyom, hogy miért nyögtem egész éjszaka, miért mondtam vagy ötezerszer, hogy jaj-jaj?...
Hogy miért jajgattam? Mert átéreztem a filmben szereplő württembergi keresztények sokat szenvedett életét, akiket tönkretett a bábként uralkodó herceg házizsidaja, a pajeszes senkiházi, a hazátlan csavargó zsidóból egycsapásra jogtanácsossá és pénzügyminiszterré avanzsáló Jud Süss, aki csak az egymással házasodó, vérbajos, csipás, gyulladásos szemű, kaftános, pajeszos, gerinctelen, de annál ravaszabb, mocskos fajtáját mentette át Württembergbe a frankfurti gettóból. Végeláthatatlan sorokban mozogtak egymás után e faj képviselői az új város új vadászterületének falai közé, szennyes hullámokban a kordékon a mocskos és gajdoló zsidó népség, és napok múlva már ők szedték a vámot, drágították a tejet, tojást, pálinkát. Felakasztották a kovácsot, amikor a törvény diktálása már 99%-ban az ő kezükbe került. A legszebb, legfiatalabb házaspár életét tette tönkre Jud Süss, amikor kinzószékbe ültette a fiatal férjet, körömszakító gépbe rakatta kezeit, lábait, majd a kegyelmet kérő feleségét mérgezett keszkenővel kábította el, vonszolta ágyába a zsidó… A fiatalasszony később vízbe ölte magát. Ekkor álltak végre sarkukra az addig is tiltakozó és elkeseredett városi urak és rendek, és villámló szemekkel vonták felelősségre a hazáját és népe boldogságát zsidókézre játszó uralkodó herceget, akit erre megütött a guta. Jud Süss pedig meg akart lépni, mert afféle zsidó, de leteperték, bíróság elé került és felmagasztalták a zsidót az akasztófára…
A film csak addig volt jó és keserűen nagyszerű, amíg ki nem gyulladtak a betűk, hogy Vége. Mert akkor ki kellett mozognunk az Urániából, hogy mi keresztény magyarok az utcán a sok zsidót kerülgetve, hazamenjünk a vackunkba…
A film nem mese, hanem történelmi valóság a múltból, amelynek igazság az alapja. Aki tendenciát lát a filmben, még annak is el kell ismernie a mesteri filmalkotás mindenen felül való művészi értékét. A Jud Süss talán eddig az egyedüli film, amit csak egyszer kell megnézni, mert soha nem lehet elfeledni. A szereplők mind felejthetetlenül tökéletesen oldották meg feladatukat, különösen Werner Krauss kettős szerepében. Amikor a halott menyecskét kiemelték a folyóból, az egész mozi közönsége zokogott. Csak az utcán ébredtünk rá, hogy film volt az egész, a művésznő ma is él. Igen ám, de az a személy, akit alakított, tényleg meghalt 1733-ban, a kovácsot is felakasztották és egy egész népet fosztottak ki a zsidók, akiknek mint mocskos csordának Jud Süss felakasztása után három nap alatt ki kellett Württembergből takarodni…
Az elkeseredett magyar közönség sóhajtozása és tapsolása az Urániában nagyon érthető volt…
– Innen is ki velük – dörögte egy világháborút járt magyar, aki mankóval jött fel az erkélyre. Amikor a Jud Süss-szel egy keresztény ember tárgyalt, könyörgött, hogy ne sanyargassa a keresztény népet, többen felhördültek a nézőtéren a vászon felé.
Hát ilyen volt, Főszerkesztő Testvér, a Jud Süss előadása. Zsidókat nem láttam a nézőtéren, de egy pár legörbült szájú magyar embert igen, akik talán eddig a zsidóság szekerét tolták vagy tolják és csak most ébrednek a valóságra…
Most a magyar történelem Jud Süsseire gondolok, akik voltak, de vannak ma is. És a számtalan magyar tragédiára, köztük Solymosi Eszterére is gondolok…
Tegnap előadás után átnéztem az „Előőrs” első évfolyamát, amelyet Bajcsy-Zsilinszky Endre szerkesztett több mint tíz évvel ezelőtt. Milyen fajvédő volt akkor Zsilinszky!? De Lendvay (Lehner) István – a Nomád is!? Szörnyű…
Az említett urak már otthon levett kalappal elzarándokolhatnának az Urániába és zokoghatnának, hogy benőtt fejelágyú férfikorukban frontot változtattak, a zsidóság szekerét tolják és harcolnak, de immár tehetetlenül – a nemzetiszocializmus győzelme ellen.
Forrás: (Magyarság Útja, 1941. február 28.)
MEGNÉZTEM A JUD SÜSS-T
Kedves Főszerkesztő Testvér!
A Testvér évek óta nagyon jól ismer engem, attól a pillanattól fogva, amikor bekopogtam a később betiltott Összetartás szerkesztőségének ajtaján. Akkor lehajtott fejjel, szomorúan, félig betegen és félig lerongyolódva engedélyt kértem, hogy az Összetartás hasábjain munkálkodhassak, mert kiábrándulást, betegséget, undort, csömört szereztem a baloldali sajtófronton…
Azóta évek teltek el, sok víz lefolyt a Dunán, elmondhatom, hogy nyugodtan hajtom bármikor halálba fejemet, mert egy pár szellemi építőtéglát én is vittem betegen is egészségesen, fogcsikorgató keserűen is mosolyogva, józanul is részegen és részegen is józanul, a jövendő Nemzetiszocialista Munkaállam szellemi fundamentumának a lerakásához…
Azt, aki egyszer betegségeket, de még annál is súlyosabb lelki fájdalmakat szerzett, soha az életben nem lehet meggyógyítani. Azért nem akarok befeküdni a kórházba, mert tisztában vagyok a gyógyíthatatlan tragédiámmal, amit még a zsidó sajtó berkeiben szereztem. Azóta úgy járok-kelek, mint az árnyék, nincs erőm, sem az inamban, sem a derekamban, kiver a verejték a legnagyobb hidegben, kilel a hideg a kánikulában, 52 kiló vagyok harminc éves koromban, én, aki tíz évvel ezelőtt 65 kiló voltam…
Szóval nagyon beteg vagyok, Főszerkesztő Testvér. Menni még tudok, illetve ballagni, mint valami vénasszony, de állni, várni már nem tudok. Több, mint két héten át álldogáltam az Uránia Filmszínház előcsarnokában, hogy jegyet vehessek a Jud Süss előadására. A betóduló tömeg majdnem agyontaposott, kivert a verejték, pad vagy szék nem volt, amire leülhettem volna, egy nyilastestvér vezetett ki a levegőre, megtöröltem a homlokomat és ballagtam haza azzal a tudattal, hogy a Jud Süss-t én nem nézhetem meg. Tegnap azonban rám mosolygott a szerencse egy ingyen jegy képében, amit a Pesti Újságnál Vörösváry István testvértől kaptam.
Tegnap láttam a Jud Süss-t. Bánom is, meg nem is. Jó volt látnom és nem is a filmet. A nemzetiszocialista újságok azt írják a filmkritikáik végén, hogy minden öntudatos, sőt még nem is öntudatos keresztény magyar embernek kötelessége megnézni ezt a filmet. A kritikusoknak igazuk van, ha nem is egészen. A még nem öntudatos magyaroknak okvetlenül látniuk kell a Jud Süss-t, úgyszintén az öntudatos harcosoknak is, de csak azoknak, akik egészségesek…
Úgy hiszem, hogy Főszerkesztő Testvér tudja azt az eszével, de ösztönével is érzi, hogy én öntudatos vagyok, de mégis bánom, hogy megnéztem a filmet, mert úgy érzem, hogy rövidítette az amúgyis végét járó életemet. Szédelegve úgy jöttem ki az előadásról, mint a lompos, kivert kutya. Ma reggel azt kérdezte a háziasszonyom, hogy miért nyögtem egész éjszaka, miért mondtam vagy ötezerszer, hogy jaj-jaj?...
Hogy miért jajgattam? Mert átéreztem a filmben szereplő württembergi keresztények sokat szenvedett életét, akiket tönkretett a bábként uralkodó herceg házizsidaja, a pajeszes senkiházi, a hazátlan csavargó zsidóból egycsapásra jogtanácsossá és pénzügyminiszterré avanzsáló Jud Süss, aki csak az egymással házasodó, vérbajos, csipás, gyulladásos szemű, kaftános, pajeszos, gerinctelen, de annál ravaszabb, mocskos fajtáját mentette át Württembergbe a frankfurti gettóból. Végeláthatatlan sorokban mozogtak egymás után e faj képviselői az új város új vadászterületének falai közé, szennyes hullámokban a kordékon a mocskos és gajdoló zsidó népség, és napok múlva már ők szedték a vámot, drágították a tejet, tojást, pálinkát. Felakasztották a kovácsot, amikor a törvény diktálása már 99%-ban az ő kezükbe került. A legszebb, legfiatalabb házaspár életét tette tönkre Jud Süss, amikor kinzószékbe ültette a fiatal férjet, körömszakító gépbe rakatta kezeit, lábait, majd a kegyelmet kérő feleségét mérgezett keszkenővel kábította el, vonszolta ágyába a zsidó… A fiatalasszony később vízbe ölte magát. Ekkor álltak végre sarkukra az addig is tiltakozó és elkeseredett városi urak és rendek, és villámló szemekkel vonták felelősségre a hazáját és népe boldogságát zsidókézre játszó uralkodó herceget, akit erre megütött a guta. Jud Süss pedig meg akart lépni, mert afféle zsidó, de leteperték, bíróság elé került és felmagasztalták a zsidót az akasztófára…
A film csak addig volt jó és keserűen nagyszerű, amíg ki nem gyulladtak a betűk, hogy Vége. Mert akkor ki kellett mozognunk az Urániából, hogy mi keresztény magyarok az utcán a sok zsidót kerülgetve, hazamenjünk a vackunkba…
A film nem mese, hanem történelmi valóság a múltból, amelynek igazság az alapja. Aki tendenciát lát a filmben, még annak is el kell ismernie a mesteri filmalkotás mindenen felül való művészi értékét. A Jud Süss talán eddig az egyedüli film, amit csak egyszer kell megnézni, mert soha nem lehet elfeledni. A szereplők mind felejthetetlenül tökéletesen oldották meg feladatukat, különösen Werner Krauss kettős szerepében. Amikor a halott menyecskét kiemelték a folyóból, az egész mozi közönsége zokogott. Csak az utcán ébredtünk rá, hogy film volt az egész, a művésznő ma is él. Igen ám, de az a személy, akit alakított, tényleg meghalt 1733-ban, a kovácsot is felakasztották és egy egész népet fosztottak ki a zsidók, akiknek mint mocskos csordának Jud Süss felakasztása után három nap alatt ki kellett Württembergből takarodni…
Az elkeseredett magyar közönség sóhajtozása és tapsolása az Urániában nagyon érthető volt…
– Innen is ki velük – dörögte egy világháborút járt magyar, aki mankóval jött fel az erkélyre. Amikor a Jud Süss-szel egy keresztény ember tárgyalt, könyörgött, hogy ne sanyargassa a keresztény népet, többen felhördültek a nézőtéren a vászon felé.
Hát ilyen volt, Főszerkesztő Testvér, a Jud Süss előadása. Zsidókat nem láttam a nézőtéren, de egy pár legörbült szájú magyar embert igen, akik talán eddig a zsidóság szekerét tolták vagy tolják és csak most ébrednek a valóságra…
Most a magyar történelem Jud Süsseire gondolok, akik voltak, de vannak ma is. És a számtalan magyar tragédiára, köztük Solymosi Eszterére is gondolok…
Tegnap előadás után átnéztem az „Előőrs” első évfolyamát, amelyet Bajcsy-Zsilinszky Endre szerkesztett több mint tíz évvel ezelőtt. Milyen fajvédő volt akkor Zsilinszky!? De Lendvay (Lehner) István – a Nomád is!? Szörnyű…
Az említett urak már otthon levett kalappal elzarándokolhatnának az Urániába és zokoghatnának, hogy benőtt fejelágyú férfikorukban frontot változtattak, a zsidóság szekerét tolják és harcolnak, de immár tehetetlenül – a nemzetiszocializmus győzelme ellen.
Forrás: (Magyarság Útja, 1941. február 28.)
