2018. december 16., vasárnap, Etelka, Aletta, Tihamér napja van.
Vakbarát/mobil
Látogatottság
RSS
Fórum
CSS váltás
Friss hírek
21:39 Sábeszkor nincs tüntike, vasárnap folytatják20:42 Don Quijote ébredése Nürnbergben 20:16 Ezek a cigányok a 909-es éjszakai buszon túlóráztak20:00 A kijevi patriarkátus metropolitáját választották meg a Moszkvától független ukrán egyház vezetőjének19:35 Trump a Twitteren kötött útilaput belügyminisztere lába alá19:09 A Mi Hazánk által vezetett településeken nem alkalmazzák a túlóratörvényt - Toroczkaiék a Tesco Központi Raktáránál kezdik a nyomásgyakorlást18:22 Gyurcsány: aljas diktatúrák erőszakszervezetei engedik meg maguknak azt a brutalitást, amit a magyar rendőrség tett17:51 Megölte élettársát, majd öngyilkos akart lenni egy városföldi férfi17:39 Máglyatűz és Új föld, új szerencse: karácsonyi ajándékötletek (x)17:02 Sárgamellényesek: az igazi ellenség a zsidók, Macron pedig a bábjuk - be is zárt a zsinagóga a Champs-Élysées-n16:53 Gyurcsányék ügyvédje is hazamehet: a Szegedi Törvényszék megszüntette Czeglédy Csaba letartóztatását15:59 Lezuhant egy ukrán Szu-27-es vadászrepülőgép - ez már a második baleset két hónapon belül15:48 Új föld, új szerencse: szerelem, telepesek, uzsora és botrány a régi Magyarországon (x)15:27 Egyre súlyosabb szegény Juncker isiásza14:50 Századvég: "a nyugati demokráciákban súlyosan büntetik a képviselői rendbontást"
24 óra legolvasottabbjai

Extra, Holokamu ::

Az egyik legismertebb holorevizionista is válaszol Karsai érveire - Jürgen Graf: Answers to Dr. László Karsai’s arguments

Reklám

Jürgen Graf, a holorendőrség terrorja elől Moszkvába menekült revizionista történész (akinek életét és munkásságát ismertettem a Kuruc.info revizionista történészeket bemutató sorozatában) egyik külföldön élő magyar barátjától értesült arról, hogy honlapunkon vita zajlik az úgynevezett holokausztról. /English version below./

Jürgen Graf
Máshonnan nemigen értesülhetett erről, hiszen az elektronikus és a nyomtatott sajtó legnagyobb része teljes hallgatásba burkolózott, és nem adott hírt a Karsai László és köztem zajló holokauszt-vitáról. (És még azt állítják, nem érvényesül cionista befolyás a médiában, és persze sehol máshol! Kizárólag a radikális nemzeti hírportálok – a Szent Korona Rádió, valamint a Nemenyi.net közölte le teljes terjedelemben mind Karsai, mind az én írásaimat. A “liberális” és “mérsékelten radikális” médiumok hallgattak, mint a sír, beleértve a Jobbikhoz legközelebb álló radikális Barikádot is. A liberális bloggerek közül néhányan felfigyeltek arra, hogy vita kezdődött a holokausztról a Kuruc.infón, azonban, látva, hogy érveimre Karsai nem tud megválaszolni, ugyancsak mélységes hallgatásba süllyedtek.) Jürgen Graf levelet írt nekem, és kérte, ismertessem vele Karsai László legfontosabb érveit. Én kívánságának eleget tettem, Graf pedig jelezte, hogy szívesen válaszolna Karsainak. Miután a kiváló revizionista történész írását kézhez kaptam, megjelent Karsai László újabb válasza (én ajánlottam föl neki, hogy legyen övé az utolsó szó). Azonban vitapartnerem semmi újabb érvvel nem állt elő: legújabb írásában is a korábban hangoztatott “bizonyítékait” ismételgeti, továbbá engem és a revizionista történészeket gyalázza, mondván, műveletlenek, tudatlanok, tájékozatlanok, sőt, “hülyék” vagyunk, de olyanok is akadnak köztünk Karsai szerint, akik “aljas gazemberek” és “tudatosan hazudnak és történelmet hamisítanak”.
Jürgen Graf alábbi írásában – melyet jelentős terjedelme miatt két részletben közlünk - pontról pontra válaszol Karsai úgynevezett “holokauszt-bizonyítékaira”, melyekkel a velem folytatott vita során előállt. Én magam is megfeleltem Karsai minden egyes kérdésére, még akkor is, ha ő ennek az ellenkezőjét állítja. (Én viszont kérdéseim többségére egyáltalán nem kaptam semmiféle választ.) Graf és az én válaszaim többnyire megegyeznek, azonban korántsem mindenütt. Természetesen kétség sem fér ahhoz, hogy tudása, történelmi ismeretanyaga és tájékozottsága messze meghaladja az enyémet. Írása roppant érdekes és tanulságos. Mindamellett szeretném jelezni: ugyan felajánlottam Karsainak, legyen övé az utolsó szó, mégis feltétlenül válaszolnom kell legutolsó írására, mivel az tele van teljesen képtelen, mélységes tudatlanságáról árulkodó állításokkal, sőt, mondhatom, talán tudatos hazugságokkal is, melyeket nem lehet szó nélkül hagyni.
Következzen tehát Jürgen Graf írásának első része (az eredeti levél első része az előzmények alatt található).
Perge Ottó - Kuruc.info
Válaszok dr. Karsai László érveire

1. érv: Komoly történészek sohasem fogadják el a revizionista érveket. Abszurdnak tekintik őket.

Válasz: Ausztriában Gerd Honsik revizionista költőt öt év szabadságvesztésre ítélték. Wolfgang Fröhlich revizionista mérnököt (aki az élősdiek és mikrobák gázzal való kiirtására szakosodott és több alkalommal rámutatott arra, hogy műszakilag lehetetlen Ciklon-B-vel a tömeges elgázosítás) hat évre ítélték. Németországban Günter Deckert iskolai tanár 5 évet töltött rács mögött. Udo Walendy író 2 évnél többet. Germar Rudolf vegyész 3 és fél évet. Ernst Zündel revizionista aktivista 5 évet. Sylvia Stark revizionista ügyvédet 3 év 3 hónap szabadságvesztésre ítélték. Horst Mahlert csaknem 13 év börtönre ítélték revizionista írásaiért és kijelentéseiért. Hány történész vállalná nemcsak azt, hogy a történelmi igazságért pályájuk hirtelen kettétörjön, de azt is, hogy kemény börtönéveket kapjanak? Valóban csak kevesen!

Igaz az, hogy számos országban, mint az Egyesült Államokban és Nagy-Britanniában nincsenek revizionizmust tiltó törvények, de még ott is egy egyetemen vagy iskolában tanító revizionista történészt zsidó és baloldali szervezetek, valamint a média azonnal megtámadna és így minden bizonnyal elvesztené munkáját.

Az a tény, hogy a hivatalos „holokauszt”-sztori támogatói elnyomó törvényekre, cenzúrára és megfélemlítésre támaszkodnak az események saját változata védelmében, világosan mutatja, hogy ezeknek az embereknek van rejtegetnivalójuk. Csak a szabad vita mutathatja meg, hogy melyik oldalnak van igaza (vagy legalábbis melyik áll közelebb az igazsághoz). A „holokauszt”-történészek és médiájuk azonban elkerüli az ilyen vitát. Magyarországon dr. Karsai László, aki elsőként volt hajlandó vitába szállni Perge Ottó revizionistával, azonnal bedobta a törülközőt Perge úr kérdései láttán. Egyébként senki nem tudott volna Dr. Karsainál jobbat tenni. Ha Raul Hilberg, a vezető zsidó „holokauszt”-történész – aki 2008-ban hunyt el – még mindig élne, ő sem tudna válaszolni ezekre a kérdésekre, mivel szilárd tényeken alapulnak. Egy régi mondás tartja: a tények zsarnokok és nem tűrnek ellenmondást.

2. érv: A Reichstaghoz 1939. január 30-án intézett beszédében Adolf Hitler megjósolta, hogy egy új háború hatásaként a zsidó fajt megsemmisítenék.

Válasz: A mai nyelv szerint a „megsemmisítés” a „fizikai likvidálás” szinonimája. De ha elemezzük Hitler írásait és beszédeit, felfedezzük, hogy gyakran használta a megsemmisítés („Vernichtung”) és a „kiirtás” („Ausrottung”) szót abban az értelemben, hogy valakit „megfosztanak hatalmától”. A Mein Kampf-ból vett példa ezt jól illusztrálja. A könyvben Hitler azt írta, hogy a Habsburg Monarchiában a német népet „langsame Austrottung” („lassú kiirtás”) fenyegeti.1 Ezzel Hitler azt akarta volna sejtetni, hogy Ferenc József osztrák császár mind a 10 millió osztrák állampolgárságú németet el akarta volna gázosítani vagy agyonlőni? Persze hogy nem; pusztán attól félt, hogy a többnemzetiségű Habsburg Birodalomban a németek fokozatosan elveszítenék a szlávok fölötti, uralkodó helyzetüket.

Hitler 1939. január 30-i beszédét gyakorta idézik a „holokauszt”-irodalomban, úgyhogy nem meglepő, hogy dr. Karsai arra használja, hogy ezzel „bizonyítsa”: Hitler ki akarta irtani a zsidókat. Sajnálatos módon a „holokauszt”-történészek mindig „elfelejtik” idézni Hitler beszédének folytatását. Dr. Karsai sem kivétel, úgyhogy nekünk kell ezt megtenni: „Elmúltak azok az idők, amikor a nem zsidó népek védtelenek voltak a propaganda terén. A nemzetiszocialista Németországnak és a fasiszta Olaszországnak most vannak intézményei, amelyek szükség esetén képessé teszik őket, hogy az egész világot felvilágosítsák azon kérdés lényegéről, amellyel számos nép ösztönösen tisztában van, de nincs róla tudományos ismerete.”2
Vagyis a zsidók „megsemmisítése” egyszerűen azt jelentette, hogy a nem zsidó nemzeteket felvilágosítsák a zsidó veszélyről!

3.érv: 1942. március 27-én Joseph Göbbels naplójában azt írta, hogy „barbár módszereket” - amelyeket inkább nem ismertetne - használtak a zsidók ellen, és hogy 60 százalékukat likvidálták, a fennmaradó 40 százalékot pedig munkavégzésre használták.

Válasz: Soha egyetlen revizionista sem volt képes arra, hogy erre a bekezdésre kielégítő választ adjon. De hasonlítsuk össze azzal, hogy Göbbels mit írt ugyanabban a naplóban 20 nappal korábban, 1942. március 7-én: „Európában mintegy 11 millió zsidó él {jelentősen felduzzasztott szám!}. Később koncentrálni kell őket Keleten. A háború után valamilyen sziget, mint például Madagaszkár lesz kijelölhető számukra.”3

Az európai zsidók Madagaszkárra deportálása nem dr. Göbbels agyszüleménye volt. Az úgynevezett „Madagaszkár-tervet” igen komolyan vette a nemzetiszocialista vezetés, de azután gyakorlatba ültethetetlenként elvetették.4 Most a „holokauszt”-történészek érvelhetnek azzal, hogy a német kormány március 7-e és 27-e között ezt a tervet ejtette és úgy döntött, hogy ehelyett megsemmisítik a zsidókat, és ez adna magyarázatot a két naplóbejegyzés közötti eltérésre. Csakhogy ez az érv a következő ok miatt lenne tarthatatlan: a „holokauszt”-sztori szerint Chelmno-ban az első „megsemmisítő tábor” 1941 decemberében kezdett már el működni. Mivel elképzelhetetlen, hogy egy helyi parancsnok hozott volna létre „megsemmisítő tábort” anélkül, hogy erre a legfelsőbb hatóságoktól parancsot kapott volna, megsemmisítési politikának már 1941 vége felé léteznie kellett volna, ha a Chelmno-val kapcsolatos állítások igazak (melyeket a revizionisták természetesen vitatnak5). Dr. Göbbelsnek, aki a Harmadik Birodalom egyik vezető alakja volt, nyilván tudnia kellett volna az ilyen megsemmisítési politikáról, azaz a „holokauszt”-történészek miként magyarázzák meg azt a tényt, hogy arról beszélt, a zsidókat keleten kell koncentrálni és még 1942. március 7-én is kiállt amellett, hogy Madagaszkárra (vagy egy másik szigetre) küldjék őket?

Összegezzük tehát: míg a revizionisták képtelenek Göbbels második naplóbejegyzését megmagyarázni, a „holokauszt”-történészek képtelenek az elsőre magyarázatot találni! Valószínűtlen, hogy a rejtély valaha is megoldódik.

4. érv: Franz Rademacherhez, a német külügyminisztérium zsidóügyi osztályának vezetőjéhez írt levelében Adolf Eichmann azt írta, hogy a szerb zsidókat le kell lőni.

Válasz: Szerbiában igen aktív volt a partizánmozgalom. Ez óriási gondot okozott a megszálló hatalmaknak (Németországnak és Olaszországnak). A partizánok támadásaira megtorlásul a német és olasz hadsereg gyakran lőtt le túszokat, közöttük sok zsidót (azért, mert az ellenállási mozgalomban a zsidók aránya különösen nagy volt).

1941. szeptember 8-án Felix Benzler, a teljhatalmú belgrádi német megbízott táviratot küldött a külügyminisztériumnak, amelyben azt állította, hogy szerb zsidók vettek részt több szabotázsakcióban és lázadásban. Ezért a zsidó férfiak (mintegy 8000) „eltávolítása” („Entfernung”) szükséges. Tanácsos lenne őket román területen a Duna-delta egyik szigetére deportálni.6

1941. szeptember 11-én a külügyminisztériumból Martin Luther azzal felelt, hogy a zsidók Romániába történő kiűzése nem kívánatos. Benzlernek meg kell tennie a szükséges intézkedéseket, hogy ezeket a zsidókat munkatáborokba internálják.7 Másnap Benzler újabb táviratot küldött Berlinbe, amelyben kifogásolta, hogy ez a megoldás biztonsági okok miatt kivitelezhetetlen, mert hogy a munkatáborok fenyegetést jelentenek a német csapatokra nézve. Ezért a Sabac munkatábort fel kellene oszlatni, mivel ütközőzónában fekszik, és azt több ezer lázadó veszi körül.

Mindenesetre ismételten elvetették azt a kérését, hogy a zsidókat Romániába deportálják, és azt mondták, hogy a Főkormányzóságnak /Lengyelország német katonai megszállás alatt álló részének neve – a szerk./ vagy Oroszországnak kellene átadni őket.8

Franz Rademacher azután felhívta Eichmannt és tanácsot kért tőle. Ezt követően megbeszélésüket összegezték: Eichmann szerint a zsidók deportálása a Főkormányzóság területére vagy Oroszországba lehetetlen, és Eichmann azt javasolta, hogy lőjék le őket.9

Október 2-án Joachim Ribbentrop külügyminiszter úgy döntött, felveszi a kapcsolatot Himmlerrel azért, hogy megbizonyosodjék róla, vajon gondoskodni tud-e 8 000 szerb zsidóról, akiket Kelet-Lengyelországba vagy valahová máshová deportálna.10 Október 25-én Rademacher összefoglalta az ebből származó tárgyalásokat: a zsidó férfiakat lelőnék. Ami a fennmaradó 20 000 szerb zsidót illeti (nők, gyerekek és öregek), azokat hajóval evakuálnák a keleten lévő táborokba („auf dem Wasserwege in die Auffanglager im Osten abgeschoben”).11

Milyen következetéseket tudunk levonni ezen dokumentált tényekből?

a. Szerbiában valóban nagy számban lőttek le zsidókat.

b. Ezek a golyó által kivégzések nem képezték részét egy olyan politikának, amely célja a zsidók teljes elpusztítása volt fajuk illetőleg vallásuk miatt, hanem brutális és túlzott reagálás a partizánok tevékenységére, akik között számos zsidó volt.

c. A szerb zsidó férfiak lelövését hosszú megbeszélések előzték meg, amelyek idején kevésbé brutális lépéseket javasoltak (és végül elvetettek).

d. A zsidó nőket és gyerekeket, valamint idős zsidókat nem ölték meg.


5. érv: Paul Wurm Franz Rademachernek írt levelében azt jelentette ki, hogy a zsidókat „különleges módszerekkel” gyilkolják meg.

Válasz: 1941. október 23-án Paul Wurm, a Zsidóellenes Világliga tagja ezt írta Franz Rademachernek: „Berlinbe hazafelé tartva egy régi pártbeli elvtársammal találkoztam, aki azon dolgozik, hogy miként lehet a zsidókérdést keleten megoldani. A közeljövőben a zsidó férgek közül sokat különleges intézkedésekkel semmisítünk meg („In nächster Zeit wird von dem jüdischen Ungeziefer durch besondere Massnahmen manches vernichtet werden”).

Rá kell mutatni arra, hogy ez nem hivatalos dokumentum. Paul Wurm – aki gyakorlatilag egy senki volt, és semmiféle befolyással nem bírt a német vezetés politikájára – még meg sem említette „régi pártbeli elvtársa” nevét, akitől ez az információ származott volna! Ilyen körülmények között a levél keveset bizonyít.

Természetesen ez nem jelenti azt, hogy a keleti fronton nem öltek meg zsidókat: egyetlen revizionista sem tett ilyen abszurd kijelentést. A revizionisták alapvetően két dolgot vitatnak: 1) Hogy létezett olyan politika, amely szerint valamennyi zsidót megöljenek fajuk, illetőleg vallásuk alapján. 2) Hogy a keleten lelőtt zsidók száma még távolról is olyan nagy volt, mint amit a „holokauszt”-történészek állítanak (H. Krausnick és H. H. Wilhelm12 szerint 2,2 millió; R. Hilberg szerint 1,3 millió13). Mivel nincsenek megbízható dokumentumok (mint később látni fogjuk, az Einsatzgruppen (bevetési csoportok – szerk.) jelentései igen gyanúsak), a valódi szám nem határozható meg bármilyen pontossággal, mielőtt új bizonyíték nem áll rendelkezésre.

6. érv: Miért tiltották meg az emigrálást 1941 októberében a német ellenőrzésű területek zsidó lakosságának? Nyilvánvalóan azért, mert ki akarták irtani a zsidókat!
Válasz: Ha emigrálhattak volna, természetesen a szövetséges katonákat, tudósokat és szakembereket erősítették volna. Ez aligha szolgálhatta volna a németek érdekeit.

7. érv:
Patrick Desbois francia pap több mint 600 tömegsírt azonosított, ahol Ukrajnában meggyilkolt zsidókat rejtettek. Ez a holokauszt valóságának kemény ténye.

Válasz: Ahhoz, hogy megítéljük Patrick Desbois a „golyó általi holokausztról” 14 írt könyvének értékét, a legjobb, ha idézzük, mit két francia revizionista, Vincent Reynourd és Robert Faurisson professzor írt: „Desbois atya fene nagy tréfacsináló”:

Vincent Reynouard: „Az állítólagos tömegsírokat nem nyitották meg és erre sohasem kerül sor /.../ Azok, akik azt állítják, ’tömegsírokat’ fedeztek fel, a valóságban nem végeztek semmilyen ásatásokat, úgyhogy semmiféle maradványt nem lehetett leltárba venni, ellenőrizni, és nem is végeztek el semmiféle orvosszakértői, fizikai vagy anyagi jellegű hitelesítést, amely normák szerint ezt kötelezően elvégzik még akkor is, ha egyetlen holttestet vagy csontvázat találnak. Egyetlen rendőrségi vagy igazságügyi tisztségviselő sem volt e helyek egyikénél sem bármilyen vizsgálat elvégzésére /.../ Két zsidó szervezet /.../ ’tanúvallomásokat’ gyűjtött /.../ ukrán falvak lakóitól, akiket az alkalomra felvezettek, filmeztek, ahogyan elmondják mondanivalójukat, amelyekből azután csak válogatott darabkákat cseresznyéztek ki /.../ De visszatérve az állítólagos tömegsírokra, miként lehet tanúvallomásokat kiértékelni, ha előtte a tények anyagi valóságát nem állapították meg?”15

Robert Faurisson: „Ezeket a feltételezett tömegsírokat nem fogják felnyitni; semmilyen exhumálási vagy bármilyen anyagi ellenőrzést nem fognak elvégezni azon ürüggyel, hogy a zsidó vallás megtiltja a zsidó holttestek érintését. Holott elegendő, ha megnézzük az Encyclopedia Judaica (1978) ’Hullaboncolások’ (többesszám) és „Boncolás” (egyes szám) szócikkét, hogy lássuk, ilyen tiltás egyáltalában nincs.” 16

8. érv: Az Einsatzgruppe-k (bevetési csoportok – szerk.) a keleti fronton gázosító furgont használtak, hogy óriási számban öljenek meg zsidókat.

Válasz: Eddig még senki nem tudta bebizonyítani, hogy a németek akár egyetlen személyt – zsidót vagy nem zsidót – elgázosító furgonban megöltek volna. Ilyen furgont soha nem találtak. A hatalmas „holokauszt”-irodalom egyetlen ilyen furgonról készült fotót, illetve tervet mutat be. (Az egyetlen kivétel Gerald Fleming Hitler und die Endlösung című könyve17, amelyben egy teherautó fotója látható, amelyet állítólag elgázosító furgonként használtak. Csakhogy Jerzy Halberstad revizionizmusellenes kutató rámutatott arra, hogy a Fleming által bemutatott járművet 1945 novemberében egy lengyel gyár területén találták, majd pedig azt egy lengyel háborús bűnökkel foglalkozó bizottság vizsgálta meg, és arra a következtetésre jutott, hogy azt nem emberölésre, hanem bútorszállításra használták.18)

A „holokauszt”-történészek gyakran idéznek két dokumentumot, amelyek állítólag bizonyítékul szolgálnak a zsidók megölésére használt elgázosító furgonokra. Mint a német Ingrid Weckert19 és a francia Pierre Marais20 bemutatta, ezek a dokumentumok groteszk hamisítványok. Közülük az első, a „Becker dokumentum” 21 szerint e furgonok csak jó időben tudtak közlekedni és azonnal használhatatlanná váltak, mihelyt megeredt az eső! Ennek a nevetséges dokumentumnak a feltételezett szerzője – állítólag egy német tiszt – leírja, miként kellett lefizetnie más németeket, hogy megszerezze a szükséges pótalkatrészeket e gyilkos furgonokhoz! Ebben az esetben a hamisítás olyannyira égbekiáltó, hogy E. Kogon, H. Langbein és A. Rückerl nem merte ezt a „bizonyítékot” belefoglalni jól ismert dokumentációjába, a Nationalsozialistische Massentötungen durch Giftgas-ba22 („Nemzetiszocialista tömeggyilkosságok mérgező gázzal”). De a második „dokumentációs bizonyíték”, a „Just dokumentum23, amely hemzseg műszaki képtelenségektől, éppen olyan abszurd.

Ha dr. Karsai ragaszkodik azon állításához, hogy a németek gyilkos elgázosító furgonokat használtak zsidók meggyilkolásához, úgy gondoljuk, hogy kötelessége elmondani nekünk, hol lehet e járművekből akár egyetlen darabot is látni. Ha erre képtelen, mutassa be legalább annak egyetlen német háborús tervét vagy egy olyan dokumentumot, amely az ilyen furgonok használatát bizonyítja. De valódi dokumentumot kérek, nem harmadrendű hamisítványt!

9. érv: Az Auschwitzba szállított Ciklon-B mennyisége túlságosan nagy volt ahhoz, hogy kizárólag tetvetlenítési eljárásra használják.

Válasz: Nem így van. 1942-ben 7 500 kg Ciklon-B gázt szállítottak Auschwitzba, 1943-ban pedig 12 000 kg-ot24. (Az 1944-re vonatkozó számadatot nem ismerjük.) Auschwitz tele volt tetűvel, a rendkívül veszélyes flekktífusz hordozójával, ami a táborban a riasztóan magas halálozási arány fő oka volt. Több száz barakkot és számos műhelyt kellett rendszeresen tetvetleníteni. Auschwitznak egyébként mintegy 30 hozzá csatlakozó tábora volt.

Johann Schwarzhuber SS-hadnagy, a Birkenau tábor férfi részlege internálótábor-parancsnoka 1943. július 22-én írt jelentésében bemutatja a fertőtlenítésre használt Ciklon-B használatának mértékét:
„1943 májusának közepe táján a birkenaui idős férfiak B 1 b tábora csaknem tetűmentes és – néhány kivétellel – flekktífuszmentes is volt. Ezt csak a tetvetlenítő berendezés napi használatával lehetett elérni. Május közepétől kezdve az egész cigánytábort, valamint a női táborból származó szalmazsákokat, gyapjútakarókat, alsóneműt és ruhákat is tetvetlenítettük.”25

Mellesleg Jean-Claude Pressac, akit egy ízben a média vezető Auschwtiz-szakértőként dicsőített, azt írta, hogy az Auschwitzba szállított Ciklon B 97 – 98%-át tetvetlenítő eljárásra használták és csak 2-3 százalékát elgázosításra26. Tekintettel arra a tényre, hogy a 100% és a 97 – 98% között a különbség statisztikailag nem szignifikáns, még Pressac szerint sem bizonyítja az auschwitzi táborba szállított Ciklon-B mennyisége, hogy annak egy részét emberi lények megölésére használták.
(Folytatása következik)
Lábjegyzetek:
1 Adolf Hitler, Mein Kampf, Franz Eher Verlag, 1933, 13. és 14. oldal.
2 Max Domarus, Hitlers Reden und Proklamationen 1932-1945, Löwit, Wiesbaden 1973, II. kötet, 1058. old.
3 R. G. Reuter, Joseph Goebbels, Tagebücher, IV. kötet, München, 1991.
4 Magnus Brechtkens, „Madagaskar für die Juden”. Antisemitische Idee und politische Praxis, R.
Oldenbourg Verlag, München, 1998.
5 A revizionisták szerint Chelmno átmenő tábor volt. Lásd Carlo Mattogno, Il ampo di Chelmno tra storie e propaganda, Effepi, Genova, 2009.
6 R. M. Kempner, Eichmann und Komplizen, Europa Verlag, Zürich, Stuttgart, Bécs, 1961, 289., 290. oldal.
7 Uo., 290. old.
8 Uo., 291. old., a dokumentum hasonmása.
9 Uo., 292. old., NG-3354. sz. Nürnbergi dokumentum.
10 Uo.
11 Uo.
12 H. Krausnick, H. H. Wilhelm, Die Truppe des Weltanschauungskrieges, Deutsche Verlags-Anstaslt,
Stuttgart, 1981, 621. old.
13 Raul Hilberg, Die Vernichtung der europäischen Juden, Fischer Taschenbuch Verlag, Frankfurt a. M., 1977, 409. old.
14 Patrick Desbois, Porteur de mémoires: Sur la trace de la Shoa par balles, Michel Lafon, Párizs, 2007.
15 http://www.stormfront.org/forum/showthread.php?t=578569
16 Uo.
17 Gerald Fleming, Hitler und die Endlösunk, Limes Verlag, Wiesbaden és München, 1982.
18 http://dss.ucsd.edu/-Izamosc/chelm00.htm
19 Ingrid Weckert, “The Gas Vans. A critical assessment of the evidence”, in: Germar Rudolf (szerk.,
Dissecting the Holocaust, Theses and Dissertation Press, Chicago 2003.
20 Pierre Marais, Les camions à gas en question, Polémiques, Párizs, 1994.
21 Nürnbergi dokumentumok, PS-501.
22 E. Kogon, H. Langbein, A. Rückerl és mások, Nationalsozialistische Massentötungen durch Giftgas,
Fischer Taschenbuch Verlag, Frankfurt a. M., 1983.
23 Bundesarchiv Koblenz, R 58/871.
24 William B. Lindsay, “Zyklon B, Auschwitz, and the Trial of Dr. Bruno Tesch”, Journal of Historical
Review, 4. kötet, 3. sz., 1983 ősz, 261 és köv. oldalak.
25 Rossziszkíj Goszudarsztvenni Vojenni Arhív, Moszkva, 502-1-336, 227. old.
26 Jean-Claude Pressac, Auschwitz. Technique and Operationof the Gas Chambers, Beate Klarsfeld
Foundation, New York, 1989, 188. old.
(Fordítás: Kuruc.info)
Előzmények:

Answers to Dr. Laszlo Karsai’s arguments
Argument 1: Serious historians do not accept the revisionist arguments. They regard them as absurd.
Answer: In Austria, revisionist poet Gerd Honsik was sentenced to 5 years in prison, revisionist engineer Wolfgang Fröhlich (who specialized in the use of gas to eradicate vermin and microbes and repeatedly pointed out the technical impossibility of the alleged mass gassings with Zyklon B) to 6 years. In Germany, the schoolteacher Günter Deckert spent 5 years behind bars, the writer Udo Walendy more than 2 years, the chemist Germar Rudolf 3 years and 6 months,, the revisionist activist Ernst Zündel 5 years. The revisionist lawyer Sylvia Stark got a prison term of 3 years and 3 months, Horst Mahler was sentenced to almost 13 years in jail for his revisionist writings and utterances. How many historians will be prepared to risk not only the abrupt end of their carreer, but stiff prison terms, for the sake of historical truth? Very few indeed!
It is true that many countries, such as the USA and Britain, do not have anti-revisionist laws, but even there a revisionist historian teaching at a university or a school would immediately become free game for Jewish and left-wing organizations, plus for the media, and he would most probably lose his job.
The fact that the supporters of the official «holocaust» story depend on repressive laws, censorship and intimidation to defend their version of the events clearly shows that these people have something to hide. Only a free debate can show which side is right (or at least closer to the truth). However, the «holocaust» historians and the media shun such a discussion. In Hungary, Dr. Laszlo Karsai, who at first had accepted a debate with the revisionist Otto Perge, immediately threw the towel after receiving Mr. Perge’s questions. By the way, no one could have done better than Dr. Karsai. If leading Jewish «holocaust» historianRaul Hilberg, who passed away in 2008, were still alive, he could not answer these questions either, because they are based on solid facts. An old adage says: Facts are tyrans, they tolerate no dissent.
Argument 2: In a speech delivered in the Reichstag on 30 January 1939, Adolf Hitler predicted that the effect of a new war would be the annihilation of the Jewish race.
Answer: In today’s language, „annihilation“ is a synonym for „physical liquidation“. But if we analyze Hitler’s writings and speeches, we discover that he often used the word „annhiliation“ („Vernichtung“), as well as the word „extermination“ („Ausrottung“), in the sense of „depriving someone of his power“. An example from Mein Kampf clearly illustrates this point. In this book, Hitler wrote that in the Hapsburg monarchy the German population had been threatened by „langsame Ausrottung“ („slow extermination“)1. Did Hitler insinuate that Austrian emperor Franz Josef planned to gas or to shoot all 10 million Austrians of German nationality? Of course not; he simply feared that in the multi-national Hapsburg empire the Germans would gradually lose their dominating position to the Slavs.
Hitler’s speech from 30 January 1939 is often quoted in „holocaust“ literature, so it is not surprising that Dr. Karsai uses it to „prove“ that Hitler wanted to exterminate the Jews. Unfortunately, the „holocaust“ historians always „forget“ to quote the continuation of Hitler’s speech, and Dr. Karsai is no exception, so we shall quote it ourselves: „The times where the non-Jewish peoples were defenseless in the field of propaganda are gone. National Socialist Germany and Fascist Italy now have institutions which in case of necessity enable them to enlighten the world about the essence of a question of which many peoples are instinctively conscious, but lack scientific knowledge.“2
So the „annihilation“ of the Jews simply meant the enlightenment of the non-Jewish nations about the Jewish peril!
Argument 3: On 27 March 1942, Joseph Goebbels wrote in his diary that „barbaric methods“, which he preferred not to describe, were used against the Jews, and that 60% of them would be liquidated; the other 40% would be used for labour.
Answer: No revisionist has ever been able to furnish a satisfactory explanation for this passage. But let us compare it with what Goebbels wrote in the same diary only 20 days earlier, on 7 March 1942: „There are about 11 million Jews in Europe [a greatly inflated figure!]. Later it will be necessary to concentrate them in the East. After the war some island such as Madagascar can be assigned to them.“3
The deportation of the European Jews to Madagascar was not Dr. Goebbel’s brainchild. The so-called „Madagascar plan“ was taken very seriously by the National Socialist leadership, but finally abandoned as unworkable4. Now the „holocaust“ historians may argue that the German government dropped this plan between 7 and 27 March and decided to exterminate the Jews instead; this would explain the discrepancy between the two diary entries. However this argument would be untenable for the following reason: According to the „holocaust“ story, the first „extermination camp“, Chelmno, started to function as early as in December 1941. Since it is unthinkable that a local commander would have set up an „extermination camp“ without an order from the highest authorities, an extermination policy must already have existed in late 1941, if the claims about Chelmno are correct (which the revisionists of course dispute5). Being one of the leading figures of the Third Reich, Dr. Goebbels would of course have known about such an extermination policy, so how do the „holocaust“ historians explain the fact that he spoke of the concentration of the Jews in the East and advocated assigning them Madagascar (or another island) as late as on 7 March 1942?
Let’s sum up: While the revisionists are unable to explain the second entry in Goebbels’ diary, the „holocaust“ historians are at a loss to explain the first one! It is unlikely that this mystery will ever be solved.
Argument 4: In a letter to Franz Rademacher, the chief of the „Judenreferat“ in the German Ministry of Foreign Affairs, Adolf Eichmann wrote that the Serbian Jews should be shot.
Answer: In Serbia, the partisan movement was very active; this created huge problems for the occupying powers (Germany and Italy). As a reprisal for attacks by the partisans, the German and Italian armies frequently shot hostages, among them many Jews (because the percentage of Jews in the resistance movement was particularly high).
On 8 September 1941, the German plenipotentiary in Belgrade, Felix Benzler, sent a telegram to the Ministry of Foreign Affairs in which he stated that the Serbian Jews were involved in numerous acts of sabotage and rebellion. For this reason, the „removal“ (Entfernung) of the male Jews (about 8,000) was a necessity. It would be advisable to deport them to an island in the Danube Delta, on Romanian territory6.
On 11 September 1941, Martin Luther of the Ministry of Foreign Affairs answered that the expulsion of the Jews to Romania was not desirable. Benzler should take the necessary measures to have these Jews interned in labour camps7. On the following day, Benzler sent yet another telegram to Berlin, in which he objected that this solution was not feasible for security reasons because the labor camps constituted a threat to the German troups. For this reason, the labour camp Sabac would have to be dissolved, as it was situated in a combat zone and surrounded by thousands of rebels. In case his request to have the Jews deported to Romania was again rejected, they would have to be expelled to the General Government or to Russia8.
Franz Rademacher, chief of the „Judenreferat“ at the Ministry of Foreign Affairs, then called Eichmann and asked him for advice, whereupon he summarized the results of their discussion: According to Eichmann, the deportation of the Jews to the General Governement or Russia was impossible; Eichmann suggested shooting them9.
On 2 October, Joachim Ribbentrop, minister of foreign affairs, decided to contact Himmler in order to ascertain if he could take care of 8.000 Serbian Jews, deporting them to East Poland or somewhere else10. On 25 October, Rademacher summarized the negotiations which had ensued: The male Jews would be shot. As to the remaining 20.000 Serbian Jews (women, children and old people), they would be evacuated by ship to the camps in the east („auf dem Wasserwege in die Auffanglager im Osten abgeschoben“)11.
What conclusions can we draw from these documented facts?
1. In Serbia a large number of Jews were indeed shot.
2. These shootings were not part of a policy which aimed at the total destruction of the Jews because of their race and/or religion, but a brutal and excessive reaction to the activity of the partisans among whom there were numerous Jews.
3. The shooting of the male Serb Jews was preceded by long discussions, during which less brutal measures were suggested (and finally rejected).
4. Jewish women and children, as well as old Jews, were not killed.
Argument 5: Paul Wurm wrote a letter to Franz Rademacher in which he stated that the Jews would be murderd „with special methods“.
Answer: On 23. October 1941, Paul Wurm, a member of the Anti-Jewish World League, wrote to Franz Rademacher: „On my journey home to Berlin, I met an old party comrade who is working on the solution of the Jewish question in the East. In the near future, much of the Jewish vermin will be annihilated by special measures“ („In nächster Zeit wird von dem jüdischen Ungeziefer durch besondere Massnahmen manches vernichtet werden“).
It should be pointed out that this is not an official document. Paul Wurm, who was a complete nonentity and had no influence whatsoever on the policy of the German leadership, did not even mention the name of the „old party comrade“ to whom he owed this piece of information! Under these cirumstances, his letter proves very little.
Of course, this does not mean that no Jews were killed on the Eastern front; no revisionist has ever made such an absurd assertion. The revisionists basically contest two things: 1) That there was a policy to kill all Jews because of their race and/or religion. 2) That the number of Jews shot in the East was even remotely as high as the «holocaust» historians argue (2,2 million according to H. Krausnick and H. H. Wilhelm12, 1,3 million according to R. Hilberg13). Since there are no reliable documents (as we will see later, the Einsatzgruppen reports are highly suspect), the real number cannot be determined with any degree of accuracy before new evidence becomes availabe.
Argument 6: Why was Jewish emigration from the countries under Geman control forbidden in October 1941? Obviously because the Nazis wanted to exterminate the Jews!
Answer: Had the Jews been allowed to emigrate, they would of course have supported the allied war effort as soldiers, technicians and scientists. This was hardly in the interest of the Germans.
Argument 7: French priest Patrick Desbois has located more than 600 mass graves with murdered Jews in Ukraine. This is hard evidence for the reality of the holocaust.
Answer: In order to judge the value of Patrick Desbois’ book about the „holocaust by bullets“14, we can do no better than quote what two French revisionists, Vincent Reynourd and Prof. Robert Faurisson, have written under the headline „Father Desbois is one hell of a prankster“:
Vincent Reynouard: „The alleged mass graves have not been dug open and never will be. […] The people claiming to have discovered the ‚mass graves’ have not, in reality, carried out any excavations, hence no inventory of remains, no verification, forensic or physical or material certification of the standard, compulsory kind made in the inquest following the discovery of even a single corpse or skeleton. No police or justice official has been to any of the sites to do any examination whatsoever. […] Two Jewish associations […] have gone about gathering ‚testimonies’ […] Ukrainian villagers, mustered for the occasion, are filmed giving their accounts from wich, subsequently, only choice bits will be picked. […] But, coming back to those alleged mass graves, how is the value of testimony to be assessed in the material reality of the facts has not been established beforehand?“15
Robert Faurisson: „These supposed mass graves will not be dug open; no disinternment or any material verification will be carried out, all under the pretence that the Jewish religion prohibits the touching of Jewish corpses; however it is enough to look in the Encyclopedia Judaica (1978) at the entry ‚Autopsies’ (plural) and ‚Dissection’ (Singular) to see that there is no such prohibition at all.“16
Argument 8: The Einsatzgruppen used gas vans to kill huge numbers of Jews on the Eastern front.
Answer: Nobody has ever been able to prove that even one person, Jew or non-Jew, was killed by the Germans in a gas van. No such vehicle has ever been found. The vast body of „holocaust“ literature does not contain a single photograph of such a van, or a blueprint for it. (The only exception is Gerald Fleming’s book Hitler und die Endlösung17, which shows a picture of a lorry allegedly used as a gas van. But as an anti-revisionist researcher, Jerzy Halberstadt, has pointed out, the vehicle shown by Fleming was found in november 1945 on the territory of a Polish factory and thereupon examined by a Polish war crime commission, which came to the conclusion that it had not been used for homicidal purposes, but only to transport furniture18.)
The „holocaust“ historians often quote two documents which allegedly prove the use of gas van for the killing of Jews. As the German Ingrid Weckert19 and the Frenchman Pierre Marais20 have demonstrated, these documents are grotesque forgeries. According to the first of them, the „Becker document21“, these vans could only ciruculate in good weather and became absolutely useless as soon as it started to rain! The alleged author of this ridiculous document, purportedly a German officer, describes how he had to bribe other Germans to obtain the necessary spare parts for these murder vans! In this case, the forgery is so blatant that E. Kogon, H. Langbein and A. Rückerl did not dare to include this „piece of evidence“ in their well-known „documentation“ Nationalsozialistische Massentötungen durch Giftgas22 („National Socialist Mass Killings by Poison Gas“).But the second „documentary evidence“, the „Just document23“, which is teeming with technical absurdities, is just as preposterous.
If Dr. Karsai persists in his claim that the Germans used homicidal gas vans for the murder of Jews, we think he is obliged to tell us where we can see one of these vehicles. If he cannot do this, let him at least show us a German wartime blueprint of it, or a document proving the use of such vans – a genuine document, please, and not a third-rate fake!
Argument 9: The amount of Zyclon B delivered to Auschwitz was too large to be used exclusively for delousing procedures.
Answer: No, it wasn’t. In 1942, 7,500 kg of Zyklon B were delivered to Auschwitz, in 1943, 12,000 kg24. (The amount for 1944 is not known.) Auschwitz was infested with lice, the carriers of the extremely dangerous spotted fever, which was the main cause of the frighteningly high mortality at the camp. Hundreds of barracks and a large number of workshops had to be deloused regularly, and Auschwitz had about 30 satellite camps.
A report written on 22 July 1943 by SS-Untersturmführer Johann Schwarzhuber, the Schutzhaftlagerführer of the male section of the Birkenau camp, demonstrates the extent of the use of Zyklon B for desinfection:
„By mid-May 1943, the old male camp in Birkenau, B 1 b, was nearly free from lice and – with a few exceptions – also free from spotted fever. This could only be reached by the daily use of the delousing installation. Starting in mid-May, the whole gipsy camp plus the straw sacks, wollen blankets, underwear and clothes form the female camp were deloused too.“25
By the way, Jean-Claude Pressac, who was once hailed by the media as the leading Auschwitz expert, wrote that 97 to 98% of the Zyclon B delivered to Auschwitz were used for delousing procedures and only 2 to 3% for homicidal gassings26. In view of the fact that the difference between 100% and 97-98% is not statistically significant, even according to Pressac the amount of Zyklon B delivered to the Auschwitz camp does not prove that some of it was used to kill human beings.
(To be continued)
 Footnotes:
1 Adolf Hitler, Mein Kampf, Franz Eher Verlag, 1933, p. 13, 14.
2 Max Domarus, Hitlers Reden und Proklamationen 1932-1945, Löwit, Wiesbaden 1973, Band II, p. 1058.
3 R. G. Reuter, Joseph Goebbels. Tagebücher, Band IV, München 1991.
4 Magnus Brechtkens, „Madagaskar für die Juden“. Antisemitische Idee und politische Praxis, R. Oldenbourg Verlag, München 1998.
5 According to the revisionists, Chelmno was a transit camp. See Carlo Mattogno, Il campo di Chelmno tra storia e propaganda, Effepi, Genua 2009.
6 R. M. Kempner, Eichmann und Komplizen, Europa Verlag, Zürich, Stuttgart, Wien 1961, S. 289, 290.
7 Idem, p. 290.
8 Idem, p. 291, facsimile of the document.
9 Idem, p. 292. Nuremberg document NG-3354.
10 Idem.
11 Idem, p. 293.
12 H. Krausnick, H. H. Wilhelm, Die Truppe des Weltanschauungskrieges, Deutsche Verlags-Anstalt, Stuttgart 1981, p. 621.
13 Raul Hilberg, Die Vernichtung der europäischen Juden, Fischer Taschenbuch Verlag, Frankfurt a. M. 1997, p. 409 f.
14 Patrick Desbois, Porteur de mémoires: Sur la trace de la Shoa par balles, Michel Lafon, Paris 2007.
15 http://www.stormfront.org/forum/showthread.php?t=578569
16 Idem.
17 Gerald Fleming, Hitler und die Endlösung, Limes Verlag, Wiesbaden und München 1982.
18 http://dss.ucsd.edu/-lzamosc/chelm00.htm
19 Ingrid Weckert, „The Gas Vans. A critical assessment of the evidence“, in: Germar Rudolf (ed.), Dissecting the Holocaust, Theses and Dissertation Press, Chicago 2003.
20 Pierre Marais, Les camions à gas en question, Polémiques, Paris 1994.
21 Nuremberg document PS-501.
22 E. Kogon, H. Langbein, A. Rückerl and others, Nationalsozialistische Massentötungen durch Giftgas, Fischer
Taschenbuch Verlag, Frankfurt a. M. 1983.
23 Bundesarchiv Koblenz, R 58/871.
24 William B. Lindsay, „Zyklon B, Auschwitz, and the Trial of Dr. Bruno Tesch“, Journal of Historical Review, volume 4, nr. 3, Fall 1983, p. 261 f.
25 Rossiskij Gosudarstvenny Vojenny Arkhiv, Moscow, 502-1-336, p. 227.
26 Jean-Claude Pressac, Auschwitz. Technique and Operation of the Gas Chambers, Beate Klarsfeld Foundation, New York 1989, p. 188.
(Kuruc.info)

Friss hírek az elmúlt 24 órából
Kereső
Ajánló
Időkép
Hőtérkép
Legolvasottabb hírek
Humoros kép 
Dossziék
Ajánlott videó 

Készült a Kuruc.info által, minden jog fenntartva © 2006-2018 | Impresszum | Hirdetési ajánlat | Privacy Policy | About Us
CSS váltás feketére CSS váltás fehérre
Hírfolyam Lapszemle ipv6 ready