Jó Székelyeim, Kedves Magyarjaim!
Mivel oly sokszor emlegettek mostanság, kénytelen vagyok rovókésemhez nyúlni, illetve evvel az újmódi írásmódszerrel nektek üzenni.
Tudatom először is, hogy sóhajaitok — mikor jövök már vissza a csillagösvényen vágtatva húszezer vitézemmel — rendre fölérkeznek hozzánk ide, Arany Atyácska, más néven a Nagy Hadúr Felső Országába.
Zoom
Mi sem kívánnánk semmit jobban, mint hogy eljöjjön ennek az ideje.
De, ehhez kedves magyarjaim, méltóképp elő kell készülnötök. Szomorúan látjuk, hogy a régi magyar vagy szittya virtus (ami ugyanaz) legtöbbetekből kiveszett. Megdöbbenve figyeljük, hogy népünk nagy többségén a közöny lett úrrá. Szinte be szeretnénk fogni szemünket, amikor látjuk, hogy a hívatlan barna bőrű népség hogyan viselkedik öregjeitekkel, és ti semmit nem tesztek ellene. Mellettetek bántják véreiteket, és ti elfordítjátok szemeiteket. Éjszakánként bemennek megvénült atyáitok, édes anyáitok házaiba, ellopják szegényes kis megélhetésük utolsó zálogait, sokszor meg is ölik őket, teljesen ok nélkül, csak úgy kedvtelésből. Néha még 14 év alatti purdéikat is magukkal viszik, hagy tanuljon a gyerek. És ti csak bámultok, és mentek dolgotok után, mintha ez volna az élet rendje?
Ha Atilla atyám udvarában, illetve vitézei között ilyen előfordult volna, az illetőnek nem lett volna maradása a soraink között. Önként elbujdosott volna, annyira szégyellte volna tettét, illetve tétlenségét a többiek előtt.
Ha nagyfejedelmet, gyulát és egyéb vezetőket mostanság négyévenként választotok, biztos kézzel adtok bizalmat azoknak a simaarcú csirkefogóknak, amelyek nagyobbakat hazudnak, szebbeket ígérnek, és azt sugallják, nektek az égvilágon semmi más dolgotok nem lesz, mint rájuk bízni életeteket, jövőtöket. És nem tudom, miféle vakság vert meg benneteket, de hiába telik el újra és újra az a négy év, és ezek a gyászhuszárok csak rontottak az ország helyzetén, ti újra és újra hatalmat adtok nekik.
Ha a belső őrség szálláshelyét (ti mostanság rendőrőrsnek mondjátok) Hatvanban ordítozva megtámadják a barna bőrűek, és a rendőrök semmit nem tesznek, akkor az ország népének egy emberként kellene azt mondania, elég volt, ez a kormány tovább nem kap bizalmat tőlünk. A rosszarcú milliomos paranoiásról és csapatáról most nem is beszélek, épelméjű magyar — gondolom — nagy ívben elkerüli őket.
Vegyétek észre, jó magyarjaim, hogy senki nem fogja kikaparni helyettetek a gesztenyét, illetve, hogy ezek a vezetők (ti mostanság politikusoknak mondjátok őket) a nyugati fejedelemségek és a talmudisták fizetett pojácái, akik eljátsszák, hogy a ti érdeketekben fáradoznak a nap huszonnégy órájában.
Sok jobb sorsra érdemes honfitársatoktól rendre hallom, hogy milyen igazságtalanság a világ.
"Azok a piszok románok, a szerbek, a szlovákok, az ilyen-olyan németek, az amerikaiak, a cigányok, az oroszok, a zsidók…" — ezt hallom nap mint nap. Rendben is van, ha elmondjátok véleményeteket azokról, akik galádul bánnak veletek. De ebben merül ki hazafiságotok! Elmondjátok mindennek azokat, akikkel valami bajotok van, aztán lehuppantok két kupa árpalével valami furcsa doboz elé, és ott órákon át mozgóképeket néztek. Ha nagyon megerőltetitek magatokat, hazafias jelvényeket tesztek ki önjáró kocsijaitokra és néha eléneklitek a Székely himnuszt. De ettől aztán végképp el vagytok magatoktól telve.
Cselekedni? Az már túlságosan megerőltető számotokra. Főleg az olyan cselekedetektől ódzkodtok, amelyeknek a legkisebb kockázata is van, amelyek egy cseppnyi kényelmetlenséggel is járhatnak számotokra. Nálunk, a Felső Országban van nemrég ideköltözött poétátok, Ady Bandi, ha jól tudom a nevét. Néha megiszunk egy kupa bort, jól elbeszélgetünk. "Hát nem igazam volt", — mondta jó múltkorában, — "amikor azt írtam":
"De ha a piszkos, gatyás, bamba
Társakra s a csordára nézett,
Eltemette rögtön a nótát:
Káromkodott vagy fütyörészett."
(A Hortobágy poétája)
Meg hogy:
"Ha van Isten, ne könyörüljön rajta:
Veréshez szokott fajta,
Cigány-népek langy szivű sihederje,
Verje csak, verje, verje.
Ha van Isten, meg ne sajnáljon engem:
Én magyarnak születtem.
Szent galambja nehogy zöld ágat hozzon,
Üssön csak, ostorozzon.
Ha van Isten, földtől a fényes égig
Rángasson minket végig.
Ne legyen egy félpercnyi békességünk,
Mert akkor végünk, végünk."
(Nekünk Mohács kell)
Mi itt fenn összevonjuk szemöldökünket, amikor látjuk, kényelmes életetek miatt, meg hogy mindenféle távoli országba utazhassatok, alkímiai eszközöket, mérgeket használtok, hogy a fiatal anyákban ne foganjon meg az élet, sőt, még kimondani is szörnyű, sokszor meggyilkoljátok a megfogant életet.
Véreim, az élet szent, ha ti ezt megvetitek, előbb-utóbb visszahull rátok a vétek átka. Ugyancsak szent kellene hogy legyen körötökben a családi élet.
Tudom, hogy nagy a szegénység felétek, és óriási a hazugságözön, amely eláraszt benneteket. Soha annyi ellensége nem volt a magyarnak, mint ma. De az egyedül rajtatok múlik, hogy hagyjátok-e a hazugságot eluralkodni szíveteken. Egyedül rajtatok múlik, hajlandók vagytok-e a közönyös többséggel szemben valamit tenni hazátokért.
Fiaim, nehéz idők járnak. Látjuk, hogy munkahelyeiteket elvették, és idegenszívű vezetőitek asszisztáltak ehhez. Persze, hogy most nincsenek munkahelyeitek, mindent külországból kell behoznotok, és csak hitelből tudtok élni. Hát, ha Atilla apám országában valaki csak megemlített volna ilyesmit, azonnal lefejezték volna. Kereskedtünk mi Rusz népével, a rómaiakkal, a perzsákkal. Cobolybőrért íjakat, gabonáért ezüstkupákat. De ez a kereskedés mindig azt jelentette, hogy árut adtunk áruért cserébe. Ti pedig hisztek a mézes-mázos szavaknak, mely szavak elsősorban a talmudisták ajkairól fakadnak. Elhiszitek, hogy jó, vagy legalábbis elkerülhetetlen az eladósodás, a kamatrabszolgaság. Pedig nálunk a hun szállásokon egy 10 éves gyerek is kinevette volna ezt a gondolkodást. Ráadásul ti még azt is eltűrtétek birka módjára, hogy gyáraitokat lerombolják.
Rosszaljuk továbbá azt az általános rendetlenséget, utcai szemetelést, melyet nemcsak eltűrtök, hanem magatok is okoztok. Csóváljuk fejünket, amikor azt látjuk, hogy önjáró kocsijaitokat úgy parkoljátok le, hogy avval másik három ember útját akadályozzátok, mert lusták vagytok pár lépést gyalogolni.
Fiataljaitok amilyen gyorsan csak lehet, hátat fordítanak a hazának, és a nyugati népeket gazdagítják munkájukkal, tudásukkal.
Ifjú emberek! Nem baj, ha elmentek néhány évre világot látni, tanulni, dolgozni. De ha megállapodtok életetekben, házasságot köttök, akkor ezt már újra itthon tegyétek meg! Magyar lányok, magyar fiúk! Igyekezzetek egymás közt megtalálni életre szóló párotokat.
Gyermekeim, tanuljatok a szomszéd népektől, ami az okosságot, sok esetben ravaszságot és főleg a hazaszeretetet illet. Tanuljatok Albi bátyátoktól, aki már évtizedekkel ezelőtt fölismerte, mi húzódik a demokráciásdi, a pártoskodás mögött:
Wass Albert: Ébredj, magyar!
Országodon kufárok osztoznak,
rabtartóid leszármazottjai,
s kik raboltak, öltek, véredet vették,
ma mástól rabolt palotákban élnek.
Szétterelnének száz apróka pártba,
hogy szavazatod feldarabolódjon,
s egy kisebbség, fölzárkózva keményen,
uralkodhasson a többség felett.
Gyermekeid lelkéből már kiöltek
tisztességet, Istent és Hazát.
Volt kínzólegények demokráciára
tanítják ma az unokát.
Szabadságról rikácsol a lopó,
a fosztogató igazságról fecseg,
s aki kifosztott, ma igazságról kesereg.
Albi bátyátok egyébként itt van mellettem, és helyeslőleg bólogat, amikor olvassa soraimat.
A sok fölsorolt tünet csak kifejezője az általános közönynek, életuntságnak. Rázzátok meg tehát magatokat! Itt az ideje, hogy felébredjetek alvásotokból, és nekilássatok a kemény munkának, hogy aztán életetek alkonyán, mielőtt ide felköltöztök, elmondhassátok: ez jó mulatság, férfimunka volt. És ne feledjétek a köztetek élő vitéz költő, Siklósi András tömör összefoglalását:
"A haza mindenek előtt, Isten mindenek fölött."
Ne feledjétek: ebben a harcban csak magatokra és az égiekre számíthattok. Boldogasszony Anyánk egyébként igen szívesen segítene, csak illő módon kellene hozzá fordulnotok. Kicsit furcsálljuk ugyanis, hogy bármiféle szövetségi rendszertől várjátok sorsotok jobbra fordulását. Természetesen lehet ésszerű és célszerű szövetséget kötnötök, de soha ne feledjétek, ezek csak addig működnek, míg mindkét fél hasznot húz belőle. Végső soron, véreim, egyedül vagytok a világon.
De hogy ne csak rosszat szóljak: ez a Vona gyerek mindannyiunk szívét megmelengeti itt fönn. A nyugati fejedelemségek daliái, akik itt vannak, és akikkel rég megbékéltünk már, elismerőleg szólnak róla: ő Európának szinte egyetlen politikusa, aki nem hajtott fejet a talmudista ármány előtt. A magyar népet pedig dicsérik, hogy Európában egyedül itt van egy mag, amely komoly támogatást nyújt, és parlamenti munkát tesz lehetővé egy olyan mozgalomnak, amely köntörfalazás nélkül kimondja az igazságot. Fáj is ez az ármánynak és az annak zsoldjában álló hatalmaknak.
Tudatom továbbá veletek, hogy Árpád apátoknak, Estván királyotoknak és az összes idefenn lévő magyar vitéznek igen tetszik az, hogy fiataljaitok szervezetten, katonás rendben próbálnak segíteni véreiken, és igyekszenek felhívni a figyelmet a rettenetes közbiztonsági állapotokra.
Nimród ősatyátok, Atilla fejedelem, az összes megholt magyar uralkodó és vitéz nevében ígérem: ha megszívlelitek szavaimat, nem késlekedünk és eljövünk a csillagösvényen.

Addig is markoljátok meg a kardot is, munkát is, de kérjétek mindehhez az Atyaúristen, és az ő Szent fiának, Jézus Krisztusnak áldását, akit mi is imádunk és tisztelünk. Ne tántorítsanak el benneteket a csapások, sokszor olyan irányból, amit el sem tudtatok volna képzelni.
Búcsúzóul ajánlom figyelmetekbe Albi bácsi intését:
Wass Albert: A magyar nemzet hét parancsolata
1. Tiszteld és szeresd a te Uradat, Istenedet, teljes szívedből, minden erődből és rajta kívül más istened ne legyen. Bálványt ne imádj! A pénz mindössze eszköz, nem istenség. Érdekimádat, ön-imádat hamis utakra vezet embert és nemzetet egyaránt.
2. Magyar mivoltodat, az Úr legszebb ajándékát, meg ne tagadd soha! Őrizd, ápold, add át fiaidnak, mert csak addig marad rajtatok az Úr szeme, míg e nemzethez hívek maradtok. Ki nemzetét elhagyja: az Urat tagadja meg, s elvész nyom nélkül a népek tengerében.
3. De ne gyűlöld azt, aki más nemzethez tartozik. A gyűlölet méreg, mely megmérgezi az elmét, és gyűlöletet terem. Rokonod minden isten-fia ember, bármely nyelvet beszéljen is.
4. Szeress minden magyart, mert testvéred Ő: nemzeted fia. Segítsd és támogasd, mert közös hazát adott nektek az Úr. Ki testvére ellen fordul, vagy megcsalja azt: önmagát rövidíti meg ezzel, saját nemzetét gyöngíti, s az Úr parancsa ellen vétkezik. Ki széthúzás magját veti el: romlást arat.
5. Ki bántja a magyart: téged is üt. Nemzeted jussát, igazát védeni kötelességed. Csak úgy lesztek erősek, ha megvéditek egymást. Bárki magyar vesztesége a te veszteséged is.
6. Légy becsületes, tisztességes és igaz! Ezek azok az emberi értékek, melyeken nemzeteknek, országoknak épülniök kell. Hamis szó, hamis cselekedet ingoványba vezet. Aki csalásra épít: nyakát töri. A felelőtlen ember homokra épít, amit elfúj a szél, és elmos az eső. A becsületesség olyan, mint a sziklakő: kemény és maradandó. Bár úgy tűnik ma, mintha csak a hamisak, gazok és gonoszok számára gyümölcsözne az élet; ne irigyeld őket! Összeomlik alattuk a csalásra épült világ. A jövendő az igazaké. Haladj csak bátran a becsület és tisztesség útján, a jövendő az igazakkal van.
7. Legyetek bátrak és hűségesek egymáshoz és a magyar nemzethez, mert az Úr szereti a bátrakat és a hűségeseket, s megsegíti azokat, akik az igazság útjain járnak.
Őrizzétek szívetekben ezeket a parancsolatokat, s meglássátok: az Úr veletek lesz!
Eltávozásunk után tizenöt évszázaddal,
az Úr Jézus Krisztus születésének 2014. évében, Álom havának utolsó napján
Csaba
(Följegyezte: Bálint József)