A hivatalosan is már egy belgiumi zsidó kőművespáholy tulajdonában lévő „világhírű” Klubrádió Megbeszéljük című műsorában a párttörténelmi maradvány, Bolgár György beszélgetett egykori MSZP-s elvszerelmével, Kovács Lászlóval, aki már volt minden, a tisztességes magyar ember nem igazán dotált pozíciója kivételével.
Zoom
A vén kujon Brüsszelben feleségeként mutogatott szeretőjénél felejtett alsógatyája
Kettejük beszélgetésére nyilván úgy került sor, hogy Kovács felhívta „drágabolgárurát” (aki a fideszes Papcsák Ferencnek is ugyanaz), arra kérve Gyurit, hogy beszélgessenek el egyet. A Kovács és vonala iránt a kádári időkben is száz százalékosan hű exkomcsi washingtoni tudósító azonnal teljesítette a volt külügyminiszter, MSZP-elnök és uniós biztos kívánságát.
A két gazember azzal kezdte csevejét, hogy nekifutásként Bolgár megkérdezte Kovácsot, a minap a HírTV-ben arról beszélgettek, hogy Tóbiás pártelnök alatt az MSZP összeomlás előtt áll, és Kovács ott elejtett egy olyan megjegyzést, mondta Bolgár, amelyből arra is lehetett következtetni, hogy ismét szerepet vállalna a párt vezetésében.
„Így van ez?”, kérdezte tőle szokatlan tömörséggel a hallgatókkal folyó párbeszédek ideje mintegy 70 százalékát kisajátító kényszeres dumagép. „Pontosan így”, mondta szokatlanul őszintén Kovács László, akiről emlékezünk arra az őt jellemző elhíresült mondatra, hogy „Jó napot kívánok, hazudta Kovács László”.
De ne húzzuk a rétestésztát, hanem mondjuk el, milyen meghökkentő önvallomást tett a minden hájjal megkent vérkomcsi, majd vérneolib Kovács fél ötkor. Azt mondta a 76 éves trotty, hogy rá azért van szükség, mert nem a kor számít, hanem hiteles emberek kellenek az MSZP vezetésében.
Zoom
Bógárúr javára legyen mondva, megeresztett egy halvány kétkedési sóhajt az irányba, vajon nem gondolja-e (az uralkodása idején a magyarokat 23 millió román migránssal fenyegető) Kovács, hogy a választókra netán nem lenne akkora hatása, ha ő lenne az MSZP vezetője vagy tagja lenne a vezetésnek. Kovács ezt kategorikusan tagadta, és még saját magával anekdotázott, hogy mennyire szüksége lett volna rá pártjának a győzelemhez a legutóbbi választáskor is.
Ha ebből valaki nem azt szűri le, hogy az MSZP a kloáka szélén van, az vagy naiv, vagy vak és süketnéma. Képzeljük el azt a varázslatos megújulást, ahogyan a zsidó Kováccsal megindul a fajtiszta visszaáramlás az MSZP-be. Jön a szavak végén lévő tárgyragokat kettőző, ex-agitpropos Lendvai Ildikó, az ügyészségi vizsgálat alatt álló Katona Tamás volt szoci pénzügyi államtitkár és a többi szennysodradék.
Micsoda irányváltás lenne ez az egykori állampártban az MSZP jelenlegi vonalához képest! A szürkébbnél is szürkébb Tóbiás József helyett már nem az érezhetően kötelező judeókűröket megtevő MSZP kérné a „választói bizalmat”, hanem egy klubrádiószerűen neoortodox zsidópárt. Az unalomig ismert zugehőrökkel egyetemben. Minden második szó a „demokrácia” lenne, majd a fellengzős megágyazás után jönnének a „szélsőségek”, a „populizmus” és persze az „idegengyűlölet” és „antiszemitizmus” szavak. Ennek a pártnak a programja pedig annyira sem térne el a washingtoni valutaalap elvárásaitól, mint a 19 az egy híján húsztól.
Mindebből persze nem a dialogizáló, kis mázlival a pokolba botladozó két büdös exkomcsi szövege az érdekes. Hanem az, amit ez kifejez.
Annak a teljes meg nem értése, hogy a politikai palettán ma a baloldalon van egy kitöltetlen űr. Ez pedig egy valódi, modern baloldali párt, annak antiglobalista, multiellenes programjával. Hogy egy ilyen program mennyire lenne megvalósítható, azt most ne elemezzük, de hogy igény éppen úgy van rá, mint az antiszemitizmusra, ahhoz kétség nem fér.
Emberi ésszel fel nem fogható, hogy a mai balliberális/neoliberális oldal ezt nem érti meg. Hogy nem akar a zsigereiből kikászálódni. Hogy inkább eléldegél olyan nyugati támogatásokból, amelyek dimenziója meg sem közelítené azt a hatalmas vagyont, amelyre a félpénztelensége miatt nyüszítő zsidó-neolib bandtatagok szokott módszereikkel szert tehetnének, ha kormányon lennének.
Ami persze nekünk jó.
Maradjanak is ott, ahol vannak. Besorjáznak hamarosan a sírba, ahol már csak a pelenkázatlan kóbor kutyáknak lesz velük gondja.
Szalonna János - Kuruc.info