Deák tér, 2006. 10. 23

"Bencsik vezércikkében a rendőröket (lásd pribékek, ÁVH stb.) kárhoztatja, amiért azok „nem voltak képesek megvédelmezni a három tucat randalírozótól az MTV székházat”. 2006. október 12-én a politikai „elit” jobb és bal felének az összefogásáról (!) álmodozott, megelégedve azzal, hogy a Gyurcsány nevű bábut leváltsák. Azt írta, hogy a forradalom nem a Kossuth téren zajlik (holott a Kossuth és Szabadság téri események nélkül a szó sem hangozhatott volna el, s kutya sem figyelt volna Magyarországra), s amikor buzdítani kellett volna az embereket, ő „vértelen fehér forradalomról” írt, amely „egyszerre baloldali és jobboldali, vörös és narancsos, és minden más”. (Kuruc.info: ez a mondata árulja el leginkább e patkány valódi természetét. Annak leplezetlen beismerése, hogy édesmindegy már a szín és a hit, csak a volt népszabadságos, népszavás kajmán, Bencsik a felszínen maradjon)

Örömmel fogadtam a hírt, hogy megalakul a Magyar Gárda. Igaz ugyan, hogy a 2007-es év lassan a gárdaalapítások éve lesz, hiszen annyi gárda alakult idén, mint az elmúlt 17 esztendőben összesen. Nincs ebben, persze semmi meglepő, csak a bolond nem látja, hogy a tavalyi őszi, s részben az idei március 15-i történések sarkallták arra a nemzeti fiatalságot, sőt az idősebbeket is, hogy félkatonai szervezeteket alakítsanak.

A Magyar Gárda alakulásának éppen azért örültem, mert az különbözteti meg a többi hasonló csapattól, hogy olyan közismert emberek, esetünkben a jobbikosok állnak mögötte, akikről tudható, hogy nem percemberek, kalandorok, akiket csupán a történelem egy-egy szellője dob fel a semmiből, hogy aztán újra eltűnjenek a süllyesztőben. A Jobbik vezetői hosszú évek óta szívósan és kitartóan jelen vannak a porondon, részesei a nemzeti küzdelmeknek, s maga a szervezet építkezni is képes volt, mára országos hálózatot hozott létre. Igaz, hogy a Jobbik, mint párt nem állt tavaly a felkelők élére, sőt a legfontosabb pillanatban lefújta a rendezvényét is, de az is tény, hogy sok jobbikos ott küzdött velünk a könnygázfelhőben az első sorokban. Örültem tehát a Magyar Gárda megalakulásának.

Bencsik-Kerényi-Csintalan sakálkórus

Annál nagyobb volt a megdöbbenésem, amikor az alapító tagok között ott olvastam Bencsik András nevét. Mit keres ez a kaméleon ott? Tényleg olyan gyorsan felejt a nemzeti oldal is, hogy bármit le lehet nyomni az emberek torkán? Bencsik András volt az, aki már a tévéostrom után egy-két nappal átvette a bolsevik 168 Óra újságírójának, Nagy Józsefnek a szavait (lásd „gempa”, amelyet állítólag a barikádokon harcolók kaptak), és oldalán a KISZ és MSZMP, majd az SZDSZ egykori kegyeltjével, politikai bajkeverővel, Kerényi Imrével elkezdték szóról szóra idézni a balliberális kajmánok terminusait. Így lett Bencsikék aknamunkája következtében a bátor, felkelő magyarokból randalírozó csürhe, csőcselék, huligán és köztörvényes bűnöző. Szintén Bencsik András és hű tanácsadója, a KISZ, majd a Fidesz rendezvényeinek főkoreográfusa, Kerényi Imre és a rendszerváltást elsikkasztó, az országot szétprivatizáló volt MSZP-s alelnök, Csintalan Sándor gondoskodott arról, hogy azok a korábbról is a nemzeti oldalon közismert személyek, akiknek volt bátorsága megcselekedni a történelmi helyzetben azt, amihez Bencsikéknek nem volt bátorsága, a közvélemény szemében provokátor vagy ügynök legyen.

Bencsiki hitvallás: "Baloldali, jobboldali, vörös és narancsos"

Minden évben őszintén megváltozom

Ezért gondolja meg ma már közülünk mindenki kétszer is, hogy még egyszer vásárra viszi-e a bőrét! Azt ugyanis elviseljük, ha az a hatalom üldöz és mocskol minket, amely ellen harcolunk, s vállaljuk azt a kockázatot is, hogy egy őrült egyszer lepuffant minket a nyílt utcán, vagy egy tévészereplés után kést vágnak a hátunkba, de azt, hogy mindeközben a kommunistákból nemzetivé vedlett „megmondóemberek” manipulációi által félrevezetett nemzettársaink is leköpjenek minket, na azt már nem! Bencsik András most abba a Magyar Gárdába lépett be alapítóként, amely nem alakult volna meg, ha nincsenek az őszi események, s ha a tévét ostromlók nem mutatnak ismét erőt 50 év után. Az a Bencsik András, aki lapjának 2006. december 7-i számának a vezércikkében a rendőröket (lásd pribékek, ÁVH stb.) kárhoztatja, amiért azok „nem voltak képesek megvédelmezni a három tucat randalírozótól az MTV székházat”. Bencsik 2006. október 12-én a lapjában a jelenlegi politikai „elit” jobb és bal felének az összefogásáról álmodozott, megelégedve azzal, hogy ezt a Gyurcsány nevű bábút leváltsák, mintha ma már pusztán ennyi elég lenne az üdvösséghez. Bencsik akkor is azt írta, hogy a forradalom nem a Kossuth téren zajlik (holott a Kossuth téri és Szabadság téri események nélkül a forradalom szó sem hangozhatott volna el, mint ahogy a kutya sem figyelt volna Magyarországra), hanem, amikor buzdítani kellett volna az embereket, ő „vértelen fehér forradalomról” írt, amely „egyszerre baloldali és jobboldali, vörös és narancsos, és minden más”.

Bencsik akkor békéért remegett és teljes győzelemről hadovált, mert az önkormányzati választásokon elsöprő győzelmet aratott a Fidesz. Holott attól nem tűnt el a bolsevik emlékmű a Szabadság térről, mert Rogán Antal (Fidesz) lett az V. kerületi polgármester, sőt most éppen védőkorlátot építenek az polgármester segédletével a szovjet szörnynek. Bezzeg 2006. szeptember 18-án éjjel a tévéostrom közben néhány óra alatt eltűntették a felkelők a szovjet címert a monstrumról! Érthetetlen, hogy mit keres most Bencsik azok között, akiket nemrég még randalírozó huligánoknak és provokátoroknak bélyegzett. Mert, akiknek van bátorságuk akár fegyverrel (egyelőre kövekkel, parittyákkal) is szembeszállni ezzel a hatalommal, azok ősszel bizonyíthattak. Őket mocskolta Bencsik a bőrfoteljából, csíkos öltönyében, mint október 23-án is. Gondolja, hogy a Magyar Gárda egyenruhájában, ha harcra kerül sor, akkor azok a polgári körös nénikék fognak mellette oroszlánként harcolni, akik mindvégig bevették a provokátorozó, huligánozó elméleteit? Tényleges harcértéket éppen azok képeznek, akik lehet, hogy meccseken edződtek, de legalább nem menekültek el páncélozott autón a nehéz helyzetben.

Demokrata-bojkott a Magyar Sziget ellen

Értem én, persze Bencsiket és Vona Gábort is (Kuruc.info: mi Vonát nem értjük). Értem én, hogy taktikai okok miatt miért kötöttek most alkalmi szövetséget. Bencsik Andrásnak nem jött be a felkelők mocskolása, Budaházy vagy éppen jómagam leprovokátorozása, leügynöközése, sőt én sem költöztem el a hazámból, ahogy ő tanácsolta nekem telefonon a tévéostrom után. Ellenben a nemzeti oldal megbüntette a mindig az egyéni érdekei szerint lavírozó Bencsiket, s a vádjai visszaszálltak a fejére. Hiába bojkottálta például idén a Magyar Szigetet, hiába tiltotta meg az újságíróinak, hogy akár magánemberként is betegyék a lábukat a Magyar Szigetre, a nemzeti fesztiválon többen voltak, mint valaha. Bencsik fegyvere visszafelé sült el. Az emberek a mi oldalunkon ugyanis gondolkoznak, s nem vesznek be mindent, mint az MSZP szavazói. Rossz, baloldali hívekhez szokott tanácsadókra hallgatott Bencsik. A Demokrata Televíziója tönkrement, s a hetilapja is soha nem látott mértékben veszíti el folyamatosan az olvasóit. Hiába a sok támogatás, a Fidesztől kapott juttatások, Bencsik oda süllyedt, hogy – az alulról építkező fiatalokhoz hasonlóan - már az olvasóitól kér támogatást. Ebben a helyzetben úgy kapaszkodik bármibe, ami még visszaadhatná a hitelét a gondolkodó nemzetiek előtt, mint az utolsó szalmaszálba. Az egzisztenciája függ tőle. S ez neki - eddigi életpályájából kitűnik – mindennél fontosabb. Ezért próbálja hitelesíteni magát a Magyar Gárdával.

Vona kommunistákkal "tisztítaná meg" a nemzeti oldalt?

Nagyobb kérdés, hogy Vona Gábor miért fogadja el egy ilyen embernek a felajánlkozását. Erre is megkaptuk azonban az egyébként sejthető választ az egyik jobbikos vezetőtől, aki egy internetes fórumban azt írta, hogy tudják ugyan miféle alak ez a Bencsik, ám szükségük van a még mindig néhány tízezer ember által olvasott lapjára, ahol cserébe népszerűsítik a Magyar Gárdát. Pedig tévednek a jobbikosok! Sokkal többet veszítenek Bencsikkel, mint amennyit nyernek. A hitelét vesztett Bencsiket és lapját visszahozhatják ugyan a képzeletbeli halálos ágyról, de nem elsősorban a Demokrata megmaradt olvasótábora az, akik félkatonai gárdákba szeretnének belépni. Azokat viszont elriasztják, akik tényleg harcolnának a hazáért, ha a történelem ismét úgy hozza. No, és van még egy apró dolog: a becsület. Könyörgöm, hogyan tisztuljon meg a nemzeti oldal a megalkuvó, megélhetési és kaméleon típusú közszereplőitől, politikusaitól, ha pusztán taktikai okokból, számításból mesterségesen magunk között tartjuk őket? Abba már bele sem merek gondolni, hogy az egész gárdázás csupán egy kirakat, politikai színjáték és az alapítók maguk sem gondolták komolyan. Vagy az egyébként nemes cselekedet, a hadisírok gondozásán túl a gárdistáknak más feladatuk nem is lesz?

Persze, ha tévedek, s Bencsik – aki évek óta csak verbálisan fenyegeti a hatalmat, tettek helyett - viszi egy újabb puskaporos történelmi helyzetben a petíciót, majd harcba hívja és vezeti a népet az MTV, a parlament vagy a hatalom más intézményeinek az elfoglalására, ígérem, hogy én is ott fogok állni mögötte. Elvégre én már egyszer megpróbáltam, s éppen ő volt az, aki hátba szúrta a kibontakozó forradalmat, elárulva, bemocskolva és összezavarva a felkelőket.

Toroczkai László - Magyar Jelen