Lórúgásként érte őket a Brexit. Ugyanígy az, hogy az osztrák alkotmánybíróság október 2-án megismételteti Van der Bellen csalással megválasztott osztrák elnök megmérettetését, és persze azt, hogy nálunk is akkor lesz népszavazás.

Az előbbi esetben várható, hogy a szabadságpárti Norbert Hofer fut be és lesz osztrák elnök, ami azt jelenti, hogy az ő időszámításuk (II. világháború) óta első ízben lesz „szélsőjobboldali” kormánya Európának (dehogy: Svájc után a második), aminek dominóhatásától rettegnek.

E társaság a Brexit eredményeit látva nem akart hinni a szemének. Hát nem megmondták a drága jó londoni bookie barátaik, hogy mennyire nincs esélye az EU-elhagyási kampány győzelmének? A kampányban végig Nagy-Britannia és Európa alkonyát festették a falra. Éppen ma derült ki egy német gazdasági lapból, hogy a Brexit óta a brit gazdaság jobban teljesít, mint előtte. Ami mutatja, a helyzet azóta csak javult, és nem rosszabb lett, mint jósolták a Brexit-ellenesek. Egészen okos gyerekek voltak a britek, hogy nem a bennmaradásra szavaztak.

A mai napon a Népszabadság nevű poszt-SZDSZ-es torzképződmény háromnegyed oldal terjedelemben kolportálta egy Sifter József nevű szociológus e címmel megjelent cikkét: „Döntsenek az analfabéták?”

Mielőtt belendülnénk a szövegelemzésbe, a szerző „arcára” muszáj vetnünk egy pillantást, mert érdemes. Olyan arc az, hogy még a Google is visszariadt tőle – ezért nem találtunk fotót róla. A Népszabadság viszont nem riadt meg. Sőt, nyilván a szerzőtől kapta arcképét, amelytől Hasfelmetsző Jack félelmében, ha ma élne, levetetné magát az Eiffel-torony tetejéről. Lehet persze, hogy e pedigrés lap e fotóval talán tudat alatt froclizni kívánta a Völkischer Beobachtert, hogy legyőzi őket a visszataszítás Guinness-rekordjában, csakhogy Adolf Hitler kedvenc lapját legalább e téren posztumusz megszégyenítse.

De a szöveg se marad el az arctól. Sőt. Láthatóan annak szerves terméke.

A cikk a Brexittel indul, kiemelve, hogy az EU elhagyása melletti „döntésnek lesznek, és már vannak gazdasági, politika /helyesen: politikai/ és társadalmi hatásai. Magyarországon jelenleg a politikai hatások a legerőteljesebbek, különösen tekintettel az október másodikára kitűzött kvótareferendumra.”

Aki kicsit is ismeri a hazai liberálisokat, tudja, szövegeikben egyetlen mondat sincs, amelyben ne ködösítenének, szándékosan ne beszélnének félre, vagy egyenesen ne hazudnának. Itt feltehetjük a kérdést: milyen gazdasági hatása van a Brexitnek az Európai Unióra? Ezt még senki nem vette észre, és erről egyetlen elemzés nem érhető el.

Az idézet másik nagy hazugsága, hogy az a magyar népszavazásra hatással lenne. Legalább is abban az értelemben, ahogyan azt szerző kifejti, aki koponyájának másolata a magyar-szerb határkerítésen évekig tartaná vissza a betolakodók áradatát. E koponya tulajdonosa a Brexit-hatást így értelmezi: „A Brexit magyarországi hatásait elemezve – a kvótanépszavazással összefüggésben -, vannak megkerülhetetlen kérdések. Mi várható például azoktól az alsó középosztálybeli szavazórétegektől, amelyet – a kulturális fogyasztási szokásokat vizsgáló kutatások szerint a legnagyobb intellektuális kihívásként a celebműsorok vagy/és különböző borzalmakat bemutató híradások és filmek érdekelnek?”

Mi köze van mindennek specifikusan a Brexit-szavazáshoz? Az, hogy egy ideje, amióta a liberálisoknak minden referendum balul üt ki, beleértve a legutóbbi holland népszavazást az EU-Ukrajna társulási szerződés elutasításáról, a rohadt mucsafaktor a hibás?

De melyik demokratikus népszavazáson vagy bármilyen szavazáson emeltek kifogást a libsik eddig azért, mert a kevésbé művelt, kevésbé iskolázott, rosszabb anyagi helyzetben lévők szavaztak? Diszkvalifikálni kellett volna a NATO- és EU-csatlakozásról kiírt népszavazásunkat, mert azon a magyar „bunkók” is részt vettek?

Arról már nem is szólva, hogy ha a Brexit előtt a hazai liberális banda az Egyesült Királyságot említette, undort keltő szájukon csak dicséret folyt ki onnan nyáluk kíséretében. A „demokrácia hazája”. Amit éppen úgy nem lehet utolérni, mint a négyszáz évig nyírt gyepet stb. Különben is, ha e példás brit demokrácia évszázadokon át egy olyan társadalmat hozott létre, amelyben a „bunkók” többségben vannak, vagyis a népszavazásokat a rossz oldalon dönthetik el, miért nem hallhattunk erről korábban, az ilyen bunkótermelő társadalom éles kritikájával egyetemben?

A kimúlt SZDSZ helyett SZDSZ-es újsággá lett Népszabadság szerzője mindebből azt a következtetést vonja le, hogy „A hazai politikacsinálók számára fontos tanulság kéne legyen, hogy tájékozatlan, iskolázatlan, műveletlen emberekkel nem lehet demokráciát művelni.”

Micsoda, ezek szerint például legyen bunkófaktor-küszöb, és ezentúl, ha lesz például egy országban népszavazás az atomerőművekről, vagy bármilyen egyéb kérdésről, zárjuk ki az e küszöböt el nem érő állampolgárokat? Mintha ezt már 1856-ban elvetették volna az Egyesült Államokban, ahol addig csak a tehetős fehérek szavazhattak. Az akkori emberek 6 százaléka. Vagy most ismét vezessünk be új akadályokat? Például csak az a leszbikus zsidó nő szavazhat, akinek a klitorisza 0,5 cm-rel nem lóg lejjebb az alsó polcra helyezett Talmudnál?

Sifter cikke előrehaladtával egyre inkább bevadul. Ezt rikoltozza: „Mi várható egy olyan társadalomban, amely iskolázottság szempontjából középszerűnek tekinthető, amelyben a lakosság több mint tíz százaléka még általános iskolai végzettséggel sem rendelkezik, amelyben csak 15 százalék körül mozog a diplomások aránya? Mi várható egy olyan társdalomban, amelyben minden negyedik felnőtt funkcionális analfabéta, tehát nem képes új információk befogadására, értelmezésére, másokra kell hagyatkoznia még hivatalos ügyeinek intézése során is. Mit értenek ők meg a bevándorláspolitikából?”

Azt már ne is említsük, hogy ezek szerint a legjobb lenne a cigányokat azonnal diszkvalifikálni. Hiszen ők adják a képzetlenek és a totál szegények gerincét, akiknek nyilván emiatt dobásuk sincs a migránsügyről.

De – Sifter elméletét alkalmazva – nem az általa analfabétáknak titulált, az urnához mégis valahogyan elvánszorgó magyar választók szavazták meg miniszterelnöknek az akasztófára jobban illő Horn Gyula expufajkást, a 209-es ügynök Medgyessy Péter komcsi ügynököt és Gyurcsány Ferenc ex-KISZ-vezért?

És más tájakon?

Svájcban például 2009 novemberének végén országos népszavazáson a svájciak többsége jóváhagyta azt a népi kezdeményezést, hogy ott sehol ne lehessen minaretet építeni. A nép döntését a svájci politikai elit nagy része, a Vatikán, az ENSZ emberjogi főbiztosa (egy indiai nőről van szó, aki Genfben kukorékol a liberalizmusról, közpénzen falva fel nem csak röstijét, de napi homárját is), a legnagyobb emberjogi szervezetek és más, Soros-támogatástól bűzlő nem kormányzati szervezet ítélte. el. A minaretépítési tilalom egyébként nem csak a Bern által aláírt nemzetközi szerződéseket sérti, de ellentétes a svájci alkotmány alapértékeivel is, hallhattuk akkor a népellenes röfögést. E röfögések közé tartozott, hogy a svájci legfelsőbb bíróság a népszavazást úgyis majd az alkotmánnyal ellentétesnek ítéli, csak a röfögők elfelejtették, hogy ezt e bíróság csupán kantoni, de nem szövetségi szintű népszavazással teheti meg.

Szóval így döntöttek a svájci durungok, és ott máig nem lehet minaretet építeni. Vox populi – fiat voluntas tua.

A demokráciában az, aki éppen a demokrácia gyakorlásának fő eszköze esetében, a szavazásnál – és legyen az bármilyen szavazás: országos, helyi választás, népszavazás – kettős mércét alkalmaz, az nem része a demokráciának, és diktatúrát akar. Mint ez a Sifter nevű rém, akinek antidemokratikus cikkét a faji totalitarizmusra hajtó Népszabadság le merészelte hozni.

Janits András - Kuruc.info

Kapcsolódó: A Klubrádió a nemi erőszakon át a tömeggyilkosságig a zsidók mellett