A múlt héten történt, valószínűleg mindenki által ismeretes új-zélandi terrortámadás visszhangja legalább annyira elgondolkodtató, mint maga a cselekmény. Számomra a legszembetűnőbbek azok a cikkek és nyilatkozatok voltak, ahol az eseményt megpróbálták a fehér rassz „számlájára írni”, vagy éppen a brutalitást mint fehér civilizációs terméket bemutatni. Hazudnék, ha nem sejtettem volna, hogy a világot szándékosan eldeformáló médiának és tömegtájékoztatásnak csúfolt szörnyeteg nem fog ilyen lépéseket tenni, de a fehér emberek elleni ilyen agresszív propaganda még engem is meglepett.
Sok mindent elárul a világ állapotáról az, ahogy az egész világot bejáró eseményeket tárgyalják, vagy ahogy azt hírként az emberek elé tálalják. Ebből pedig sajnos azt a szomorú következtetést kellett levonnom, hogy a fehér rassz és civilizációja valóban a mélyponton van. Sokatmondó az is, hogy a ferdítéseket okádó mainstream médiával szemben nem voltak olyan híres, vagy kiemelten sok olvasót vonzó nemzetközi orgánumok, amik lerántották volna a leplet a hazugságokról, vagy legalábbis más aspektusba helyezték volna a történteket (vagy csak az én figyelmemet kerülték el, amit őszintén szólva, kétlek.) Természetesen nem hiába szokás a médiát negyedik hatalmi ágnak hívni.
 Lemmy Kilmister, a rockzene kultikus alakja, a Motörhead együttes frontembere és Phil Anselmo, a Pantera volt énekese |
Történt egy konkrét esemény is, amit különösen érthetetlennek tartottam. Mégpedig, hogy a Pantera volt énekese, Phil Anselmo nem léphet fel két új-zélandi városban új zenekarával a történtek után, miután a klubok visszavonták a rendezés jogát. A kedves olvasókra bízom, hogy Anselmónak ugyan mi a fene köze van a terrortámadáshoz, de nyilván e mögött egy szimbolikus üzenet áll.
 Az egykori Pantera zenekar |
Talán páran még emlékeznek, hogy évekkel ezelőtt az énekesnek már voltak „botrányai”. 2016-ban egy koncerten a „fehér felsőbbrendűséget hirdette”, ami ugyebár egy megbocsáthatatlan bűn orwelli világunkban, ráadásul még az a bizonyos jobb kéz is a magasba lendült. A zenésznek azóta ugyan új zenekara van, a régebbi eset pedig még a Panterával történt, de ez a véleménydiktátorokat aligha érdekelte. A „főbenjáró bűnök” ily módon sosem évülnek el (erről még maga a „nagyszerű” Vona Gábor is megfeledkezett, amikor a Spinozában turnézgatott, mint lelkes lövészárok-betemető) és örökké az önéletrajzában marad a cselekedet. Ezen még az a tény sem segít, hogy az előadó azon nyomban bocsánatot kért, ahogy azt ilyenkor „illik”.
 Phil Anselmo egy meglehetősen őszinte pillanatában |
Végkövetkeztetésként két kérdést is érdemes feltennünk, amelyeket ki-ki nyugodtan válaszoljon meg otthon saját magának. Vajon Anselmot akkor sem engedik koncertezni, ha a christchurchi támadás nem történik meg? Vagy az esemény kapcsán a mainstream média bűnbakgyártásba kezdett, mert ez állt érdekében? Vajon a „másik oldalról” érkező hasonló, de sajnos sokkal gyakoribb támadások esetén számíthat a közvélemény arra, hogy muszlim rendezvényeket tiltanak be Nyugaton? S bónuszként, vajon az elkövető egy önjáró személy, vagy valakiknek nagyon is jól jött, hogy a média ismét heteken keresztül rugdoshat bele a fehér emberbe?
Phil Anselmo új-zélandi rajongói pedig sajnos kesereghetnek, valószínűleg még jó ideig nem fogják őt élőben hallani. Pedig lehet, hogy jól esett volna nekik egy kis „white power” koncert.
Ábrahám Barnabás - Kuruc.info
Kapcsolódó:
