Ahhoz már hozzászokhattunk, hogy körülbelül hetente jelentkeznek be az újabb jelöltek, akik lassan már azzal sem fárasztják saját magukat, hogy egy pár mondatos programot, vagy legalább valamilyen célt megfogalmazzanak, miért akarnának főpolgármesterek lenni. Mintha a jelöltség szimplán ledegradálódott volna a lehető legszimplább celebszínvonalra.

Ezt a meglátást hivatott alátámasztani a héten a sokak számára minden joggal antipatikus Berki Krisztián (nem a tornász, hanem a „celeb”, mások szerint labdarúgó), akinek bejelentése, miszerint ő is indul ősszel a választáson, úgy robbant be az uborkaszezontól szenvedő politikai életbe, mint Gestapo tiszt a sárgacsillagos ház ajtaján. A bejelentésről készült videó, ahol Berki ruhában száll ki egy medencéből, miközben közli a nagyérdeművel, hogy ő is indul, már önmagában nevetséges és hatásvadász. Ezt pedig még megfejelte egy ATV-s interjúval, amelyben egyszerűen kisétált a stúdióból, faképnél hagyva a kérdező Rónai Egont. Berki szerint ő Rónainak „nem volt szimpatikus”, amelynek oka nem más, mint hogy Berki fradista, Rónai pedig MTK-szurkoló. Azontúl, hogy vicces perceket okozhatott a nézők számára a jelenet, Berki nem sok konkrétumot tudott mondani a terveiről. Programja elvileg augusztus elején lesz, az egyetlen valóban értékelhető momentum pedig az volt, hogy ha megválasztják főpolgármesternek, nem tervezi felvenni a fizetését, amire – valljuk be – valószínűleg amúgy sincs nagyon szüksége.

Hogy mi volt ezzel az egésszel Berki Krisztián célja? Minden bizonnyal a „celeb-lét” kiaknázása, a nevének „felszínen tartása”, melyre az uborkaszezon kellős közepe kiváló alkalmat nyújt. Alapvetően ezzel a történetet le is zárhatnánk, de még a legjelentéktelenebb eseményekből is érdemes tanulságot levonni és a dolgok mögé nézni.

Azt, hogy a főpolgármesteri szék jelöltaspiránsai lassan annyian lesznek, mint egy kisváros összlakossága, már mindenki csak egy vállvonogatással nyugtázza. A demokrácia kérlelhetetlen kritikusaként azonban én ezt egy kicsit máshogy élem meg. Vajon kell-e ennél az egész bolhacirkusznál jobb indok arra, hogy belássuk: a (liberális) demokrácia szerte Európában hanyatlik, szépen lassan pedig önmaga paródiájává válik? Ezt a mindenkori haszonélvezők, élelmiszercsomagokért cigány szavazatokat vásárlók, notórius csalók stb., nyilván soha az életben nem fogják belátni, lévén, hogy ebből élnek, de attól még így van. Amikor boldog-boldogtalan elindulhat már egy pozícióért, ott a demokrácia, amely magát szereti a „legigazságosabb” rendszerként feltüntetni, ahol „mindenki véleménye számít” és „mindenkinek lehetősége van beleszólni, irányítani”, lényegében önmagát falja fel. Ennek a jelenségnek pedig a budapesti főpolgármester-választás az állatorvosi lova.

Érdemes elgondolkodni azon is, hogy vajon kinek az érdekét szolgálja ez a káosz. Ki profitál belőle? Berki indulása valóban csak egy önfényezés, esetleg több áll a háttérben? A nyilvánvaló önfényezés igényén túl a második eshetőség is komolyan megfontolandó, anélkül, hogy ködös összeesküvés-elméletekbe fognánk. A káosz és az egyre több aspiráns viszont egyértelműen Tarlós István esélyeit növeli, aki így az egyetlen hiteles vezető szerepében tetszeleghet.

S hogy ebből nekünk mi a legnagyobb tanulság? Erre Toroczkai László már megadta a kiváló választ: ott indulnak el, ahol van értelme. Vajon, hogy itt konkrétan mire gondolt a pártelnök, ezt majd az elkövetkezendő hetek-hónapok fogják meghatározni, de a főpolgármesteri cirkuszt szemlélve sokszor a legjobb és leghitelesebb taktika az, ha az ember egyszerűen nem szerepel a bohózatban.

Ábrahám Barnabás – Kuruc.info