Bizonyára sok olyan ember van az országban, akit nem érdekel a politika, nem ért hozzá, vagy úgy általában nem különösebben foglalkozik semmilyen közüggyel. Ellenben abból már jóval kevesebb lehet, aki ne hallott volna Borkai Zsolt ex-olimpikon és most már lemondott győri polgármester szexbotrányáról. Ugyan mind a mai napig rengeteg kérdőjel kering az ügy körül (a lehetséges csalásokra és korrupcióra mind a mai napig nem derült fény konkrétumok szintjén), de a média és a „legkedveltebb közösségi oldal” is ontotta magából a Borkaival kapcsolatos híreket, mémeket. Rengeteg kreatív és vicces mém született az esetről, valóban élénken kirajzolódott, hogy a botrány komolyan „megmozgatta az internet népét”. Ezzel nem is lenne semmi baj, azzal viszont már igen, hogy sok más, hasonlóan felháborító eset látott napvilágot a Borkaiéval kb. egy időben, amelyek látványosabban kevesebb publicitást kaptak a győrinél.
 |
Persze ahhoz nem kell politikatudósnak lenni, hogy feltárjuk az okokat. Nem csak az embereket mozgatta meg jobban a szexbotrány, de a baloldali média is jobban tematizált a fideszesnél (szándékosan nem jobboldali írtam). Ennyit arról, hogy Magyarországban „kisebbségben van, illetőleg el van nyomva” a baloldali média. Az is igaz, hogy a „népet” sokkal jobban mozgatja meg egy szexbotrány (főleg, ha politikus az „elkövető”), mint, hogy huszadjára is kiszivárog egy korrupcióról szóló hangfelvétel. Az emberek nagy része már csak így működik, meggyőződésem, hogy ezen nem lehet változtatni. Hiába volt ugyanolyan felháborító (csak más kontextusban) például Lackner „százmilliós” Csaba botránya, közel sem mozgatott meg annyi embert, Gajda Péter polgármester személye ellenére sem.
A botrányba keveredett képviselők, jelöltek egyébként mind megúszták. Mindenkiből képviselő, bizottsági tag, miegymás lett, következmények nélkül. Egyedül Borkai mondott le, de ezt is csak keserű szájízzel vehetjük tudomásul, hiszen az utolsó utáni pillanatban szánta el magát erre a lépésre. Legnagyobb valószínűség szerint csak nem bírta cérnával a személye körül kialakult gócpontot és nem látott más megoldást a szabadulásra. Nem mellesleg Borkai lépése puszta szimbolizmus marad csupán, a lényeg sokkal inkább azon van, hogy a választásra jogosultak a történtek ellenére őt választották meg (no, nem mintha a DK-s alternatíva jobb lenne, ilyen ez a „demokrácia”). S akkor még a budaörsi „kis huncutról”, Wittinghoff Tamásról, aki az egész botrányát elintézte annyival, hogy „szándékos csábítás” volt, valamint semmi jel nem mutat arra, hogy fontolgatná a Borkaihoz hasonló lemondását, még nem is beszéltünk. Mondjuk a Fidesz is csak azután kezdett aktívabban foglalkozni a Wittinghoff-üggyel, miután Borkai lemondott, előtte eszük ágában nem volt tematizálni a kérdést. Elég vérszegény taktika.
A „következmények nélküli ország” kifejezés még sosem volt ennyire találó hazánkra. Szép lassan, de biztosan, ejtőernyőznek vissza a régi kommunista elvtársak, szadeszos okoskodók, miközben a kormánypárt ennél idézőjelesebben már nem is lehetne „jobboldali”. 9 év elmaradt reformjai bosszulják most meg magukat, csak az a baj, hogy nem (kizárólag) azokon, akik a reformokat hátráltatták, vagy elodázták, hanem egy egész országon. Itt lényegében bármit megengedhetsz magadnak, úgysem lesz komoly következménye.
De álljunk csak meg! Egy belső hang közbeszól: azért mégis van valami, amivel ki tudod írni magad a „demokratikus világ” soraiból. A politikai korrektség semmibevétele, a „szélsőjobboldali viselkedésmód” még mindig megfelelő ajánlólevél annak, aki ezt akarja elérni. Nem baj, ha mindemellett az ember erkölcsileg és morálisan elítélendő dolgot egyáltalán nem tett. Szexbotrányba keveredni, lopni, sikkasztani, megvesztegetni lehet. Csak „náci” ne légy, mert az olyan „gáz”, és „kilógsz vele a demokratikus világ soraiból”.
Eredetileg eszem ágában nem volt időt szentelni arra, hogy ezekről a botrányokról akár egy sort is írjak a publicisztikáimban. Miért kívánkozott ki ez az eszmefuttatás mégis belőlem? Azért, mert soha az életben nem volt akkora szükség egy újszerű, tiszta, radikális jobboldali harmadik útra, mint most. Áhítozva várjuk a liberális demokrácia posványa elleni tisztítótüzet!
Ábrahám Barnabás – Kuruc.info
