A két világháború közötti Magyarország nem csak a pezsgő politikai pártéletről, hanem legalább annyira a politikai mozgalmakról is szólt. Mai szemmel nézve elképesztő mennyiségű embert lehetett politikai szlogenekkel mozgósítani, s jelenkorunkkal ellentétben a hangulat nemhogy apolitikus, de kifejezetten "politikabarát" volt. Gyakran egy-egy fővárosi kerületben működő párt tagszervezete rendelkezett akkora létszámmal, mint ma országosan egy-egy kisebb párt (ez ebben a formában természetesen enyhe túlzás a szemléltetés kedvéért, de nem járunk messze az igazságtól sem).
Ebben a környezetben fogant az Imrédy Béla-féle Magyar Élet Mozgalom is, amely az ekkor már nyíltan szélsőjobbra tolódott, a nyilaskeresztesekkel vetélkedő miniszterelnök "utánpótlás" mozgalma kívánt lenni. Imrédynek regnálása alatt már korábban is voltak olyan kijelentései, hogy szükség van egy pártpolitika felett álló mozgalomra, amely a nemzet egészét hivatott képviselni. A Magyar Élet Mozgalom 1939. január 6-án, a pesti Vigadóban bontott zászlót rendkívül nagy érdeklődés közepette. S, hogy miért nem vált mégsem kiemelkedően meghatározó erővé az egyébként remek "mottóval" – "Ősi magyar földön új magyar életet!" – ellátott mozgalom? Az alábbiakban ezt fogjuk megtekinteni, s, ha szerencsések vagyunk, talán még egy kis tanulságot is levonhatunk belőle a jelenkor vonatkozásában.
 Imrédy Béla a jelképnek választott csodaszarvas alatt (forrás: arcanum.hu) |
Jelképként Imrédyék a legendás magyar motívumot, a csodaszarvast választották, amelyet egy körbe foglaltak, melynek tetején egy kettőskereszt állt. A szarvas lábainál pedig a szintén jól ismert hármashalom kapott helyet. Ahogy a motívumok is, úgy a megjelent zászlótartók (így a mozgalom tagjainak) uniformisa is kapcsolódott az ősi hagyományokhoz. Bocskai fejfedő, súlytásos kabát, fehér ing fekete nyakkendővel, fekete csizma és díszkötéses nadrág alkotta a formaruhát. Mind a jelképpel, mind az öltözékkel természetesen semmi gond nincsen, azonban a korszaknak megfelelően ilyen "paraméterekkel" nem igazán lehetett tömegmozgalmat építeni, ugyanis nem ez a megjelenés dominált a radikális jobboldali szervezetekben, így az összhatás inkább adta egy hagyományörző nosztalgiaszervezet képét, mint politikai utánpótlást biztosító tömegmozgalomét. Ezt természetesen a sajtó rögtön ki is pécézte magának.
Figyelemreméltóak azonban a gondolatok, amelyeket Imrédy Béla miniszterelnök megfogalmazott köszöntő beszédében. "Amint eleinket a legendás szarvas vezette új hazába, úgy indulunk a megvilágosító gondolat után, amely a mai magyar életet jelenti." – szögezte le Imrédy. (Videó itt.) Az elhangzott célkitűzések pedig beleillettek a nagypolitikában képviselt eszméibe. Kiemelt jelentőséget tulajdonított a fajvédelemnek, a harcos katonai szellemnek, keresztény és szociális megújhodást is követelt, s végül napirendben tartotta a zsidókérdés megoldását is. Mindemellett elvetette a születési előjogokat, de az osztályszemléletet is, a kötelesség fontosságát emelte ki, valós fokmérőnek a munkát tartotta, illetőleg annak hasznát egész nemzetünkre nézve. Ezek természetesen teljesen jól beleillettek a korszak nemzetiszocialista törekvéseibe, amelyek szembefordultak mind a kommunizmussal, mind pedig a konzervatív, feudális, nyugati típusú kapitalizmussal. Jelenkorunkkal ellentétben akkor még nem ismerték a "politikai korrektség" fogalmát, vagyis a követelések egyáltalán nem számítottak "extrémnek vagy kirívónak", sok hasonló szervezet létezett egymással párhuzamosan. A Magyar Élet Mozgalom természetesen nagy publicitást kapott, mégiscsak a miniszterelnök "saját gyermekéről" volt szó.
Imrédy csodaszarvasa ennek ellenére sem tudta teljesen betölteni azt a teret, amelyet megalkotója szánt neki. Politikai bázisát ugyan tudta frissíteni belőle (Imrédy sok tehetséges, későbbi politikai harcostársa a Magyar Élet Mozgalomban kezdte pályafutását), de a várt "nagy eredmények" elmaradtak. Ennek a Hungarista Mozgalom folyamatos erősödése éppúgy okozója volt, mint a már említett, nem túl vonzó, "hagyományőrző" kinézet, amely elsőre talán jó ötletnek tűnhet, a korszellembe viszont egyáltalán nem tudott beilleszkedni, s akkor még a ruhadarabok magas áráról szót sem ejtettünk. A várt népmozgalom tehát elmaradt, holdudvar viszont alakulhatott a Magyar Élet Mozgalom kereteiből, hiszen olyan emberek mentorálása alatt lehetett tapasztalatokat szerezni, mint a befolyásos felvidéki politikus Jaross Andor, vagy éppen a kiváló történettudós Hóman Bálint, akik szintén a mozgalom vezetőségét alkották.
 A Stádium általl kiadott könyvecske borítója (forrás: axioart.com) |
A Magyar Élet Mozgalom minden hibája ellenére Imrédy Béla politikai pályafutásának egy meghatározó pontja, különösen azért, mert egy fontos állomás Imrédy világnézetének megváltozásában is. Kiválóan leképezi, hogyan is lett egy szélsőségesen angolbarát és ókonzervatív gazdasági szakemberből egy, a korszellemet kiválóan interpretáló, nemzeti, szociális és keresztényi alapokon gondolkodó politikus, aki mindemellett megőrizte kitűnő gazdasági éleslátását is.
A Vigadóban elhangzott, általam is idézett beszédét egyébként a Stádium Sajtóvállalat még 1939-ben kiadta teljes egészében egy kis könyvecske formájában, Ősi magyar földön új magyar életet! címmel. Érdemes elolvasni.
Ábrahám Barnabás – Kuruc.info
Kapcsolódó:
