Létezik az a bölcsesség, miszerint aki mindenkivel jóban akar lenni, végül senkivel nem tud igazán bensőséges kapcsolatot kialakítani. Mi sem igazabb ennél, ráadásul remekül szimbolizálja Orbán Viktor elmúlt években folytatott politikáját is. Ami azt illeti, Magyarország valóban nincs könnyű helyzetben a globális politikát illetően sem, így amit a Fidesz csinál, miszerint mindegyik térfélnek igyekszik engedményeket tenni és mindenkivel jóban lenni, végül is érthető, csak hosszú távon nem feltétlenül kifizetődő. Az ember akarva-akaratlanul belecsúszik olyan helyzetekbe (nem csak a politikára igaz), ahol egész egyszerűen DÖNTENIE KELL, vagy legalábbis ki kell mondania valamit, amire a másik fél garantáltan "megsértődik".
Nem tudom, hogy ez a pár mondat vajon lefutott-e Orbán Viktor agyában, amikor végre igazat mondott a Szabadság téren található szovjet "emlékműről", de valószínűsíthetően nem, mert akkor nem mondta volna. A következményekkel nem, vagy csak kevésbé törődve kimondta az igazságot, s ezt még akkor is el kell ismerni, ha bizonyosan soha nem szavaznék a Fideszre. Ennek apropóját viszont egy szintén szomorú esemény, a néhai George H. W. Bush szobrának avatása adta. Rejtély, hogy miért van szükségünk arra, hogy bármelyik amerikai elnöknek szobra legyen Magyarországon, ráadásul a Szabadság téren, de erről talán majd máskor. Szimbolikus jelentőségű mindenesetre, hogy pont egy "szabadság" névvel ellátott téren állnak az ország legvitatottabb szobrai. Sokat elmond a nem létező szabadságunkról és a nulla önálló mozgásterünkről.
 Tavaly november 3-án a Mi Hazánk Ifjai is felhívták a figyelmet a fővárosunkban éktelenkedő obeliszkre. Ideje lenne lépnie a kormánynak! (Kép: saját felvétel) |
A Magyarország névre keresztelt ütközőállam rögtön meg is kapta a büntetését a kommunista hagyományokra nem csak büszke, hanem azzal aktív kontinuitást folytató Oroszországtól. Noha ez a büntetés egyelőre csak szóbeli, nem sok bizodalmat nyújt a jövőre nézve. Marija Zaharova minden egyes szavára büszke lenne még a bajszos mocsadék Sztálin is, de bizonyosan egyetért vele a jelenkori orosz politikai elit jelentős része is.
Oroszország mindig is "élénk érdeklődést" mutatott Közép-Európa iránt, melyet az elmúlt évszázadok során többször "ki is fejezett" expanziós politikájában. Reméljük ettől a pofontól majd felébrednek azok a jobboldali ismerőseim (és nem ismerőseim), akik Oroszországra – érthetetlen módon – valami fehér patrióta messiásként tekintenek, mert amaz majd "jól rendet tesz ebben az aberrált Európában". Nyilván, ez tényleg egy "lehetséges forgatókönyv" (irónia), biztosan "kérés nélkül, ismételten az európai népek rendelkezésére bocsájtanák a megtisztított területeket". Ja, nem!
Zaharova nyilatkozata megcáfol mindent, amit a földtől elrugaszkodott vonagáborféle fotelértelmiségiek az "ideológiák korának végéről" hablatyolnak. A lövészárkokat nem hogy nem kell, de nem is lehet és nem is szabad betemetni, mert ugyanazokat a köröket futjuk újra és újra. S akik ebbe belefáradtak, vagy csak szimplán tagadják, azoknak van egy nagyon rossz hírem: ez nem is lesz másként.
Lám, ennyit ért tíz év orosz- és kínaisegg-nyalás. Vajon ez a nyilatkozat észhez téríti azokat is, akik ezt elősegítették vagy pártolták? Mindenesetre eddig úgy áll a dolog, hogy a magyar külügy nem igazán tudja, hogy most mit is kellene tenni. Ez annyiból érthető, hogy ilyen helyzetben még tényleg nem nagyon voltak. Na jó, Menczer Tamás összehordott valamit a "náci és kommunista ideológiák szörnyűségéről", de annyira kellemetlen az egész, hogy több szót inkább nem is vesztegetnék rá.
 A tér másik oldalán sem jobb a helyzet. Ott egy "német megszállás emlékmű" rontja a város összképét (kép: wikipedia.hu) |
E sorok írója többször foglalkozott már a jelenkori Oroszország történelemszemléletével, hiszen a vak is látja, hogy Putyinéknak esze ágában sincs a cári hagyományokat restaurálni. A kőkemény realitás ezzel szemben az, hogy nyilvánvaló kontinuitást folytatnak a Szovjetunióval. Több mint aggasztó ez Közép-Európa számára...
A Szabadság teret meg ideje lenne teljesen letarolni és egy hazánkhoz méltót építeni a helyére.
Ábrahám Barnabás – Kuruc.info
