Az egyre kétségbeesettebb baloldali ellenzék hiéna módjára igyekezett minden szembejövő ügyet kisajátítani, lenyúlni, úgy, hogy a politikai haszonszerzéstől remélték a hatalomba való visszatérést. Amely ügyekről azt hitték, hogy "na, itt a NER vége", rendre kiderült, hogy nem ingatták meg a rendszert olyan mértékben, mint amire számítottak. Ennek oka persze összetett. A NER stratégiája az elhallgatással, tereléssel professzionalizálva lett és működik is, de természetesen egyre több, az ország helyzetével elégedetlen lakos döbbent rá arra is, hogy a balliberálisok haszonszerzés céljából karolnak fel ügyeket. Továbbá, amiről sok naiv ember is azt hiszi, hogy a rendszer bukását jelenti, valójában egyáltalán nem akkora ügy, mint ahogy azt ők sejtik, és volt olyan, amely még alapjaiban sem rengette meg a berendezkedést. A Budapesten a netadó miatt telefonjukkal tiltakozó fővárosiak egy kis százaléka ugyanis nem egyenlő egy egész országgal, még akkor sem, ha a saját buborékjukban vannak, akik ezt hajlamosak elhinni. A kata-törvényt is megemésztette a társadalom (a ballibek egy idő után amúgy is teljesen lejáratták a tiltakozásokat), de az oktatásügyben sincs elmozdulás (ebben az esetben is sokat ront az összképen a liberálisok jelenléte).

A képlet tehát egyszerű: vannak témák, amelyeknél teljesen jogos a tiltakozás, ám ezek önmagukban nem elegendőek a NER-bukásához, de ami a legrosszabb, hogy a balliberális jelenlét (nem csak pártokra, személyekre, bújtatott "civil szervezetekre" is gondolok) ezeket az ügyeket megcsúfolja, kilúgozza, nevetségessé és egy jobboldali ellenzéki számára vállalhatatlanná teszi. Ezzel persze a kormánynak is jó szolgálatot tesznek (ezzel Orbánék tisztában is vannak), így a jobboldali ellenzék számára a legfontosabb feladat a zászló kicsavarása a balliberálisok kezéből, ellehetetlenítésük attól, hogy ráüljenek az egyes ügyekre, valamint a társadalom felvilágosítása arról, hogy nemcsak a NER, de a baloldali ellenzék sem őket képviseli valójában.

Az eddigi gócpontoktól ellentétben a környezetvédelem egy olyan téma, amely egyrészt egyre több embert foglalkoztat, mozgat meg itthon is (teljes joggal), másrészt mondjuk a katával ellentétben globális jelenség annak minden előnyével és hátrányával együtt. Akinek van még egy kis józan esze, annak környezet- és természetvédelmi szempontból sem mindegy, milyen az élettere, a Földet mint értéket pedig mindenkinek kötelessége lenne védeni és épségben megtartani a jövő generációk számára.

Idehaza a környezetvédelmi kérdések akkor lángoltak fel ismét hevesen, amikor a debreceni közmeghallgatás káoszba fulladt egy, a környékre tervezett kínai akkumulátorgyár miatt. A meglehetősen nehéz politikai-gazdasági helyzetben a magyar kormányzat kényszerlépésben van, szüksége van olyan tartópillérekre, amelyek fenntartják a rendszert, ezek közül pedig sikerült kiválasztani az egyik legmegosztóbbat, vagyis az akkumulátorgyártást, amely elméletileg a "jövőnk záloga", gyakorlatilag pedig nincs épeszű ember aki: egyrészt ilyen helyen önszántából dolgozna (csak, ha az anyagi kényszer diktálja), másrészt, aki szeretne ilyen gyárat szűkebb-tágabb életterében. Debrecen futótűzként terjedt el az országban, a kormánymédia ezt már nem tudta elhallgatni, a helyzet pedig eszkalálódott. Mozgolódás van azokon a településeken, ahol már vannak ilyen gyárak, de azokon is, ahová valaha csak szavak szintjén terveztek ilyet.

Mivel elhallgatni a dolgot már nem lehetett, a kormánymédia más eszközökhöz nyúlt. Úgy próbálják eladni az akksigyártást, mintha nem lenne más út arra nézve, hogy az ország fennmaradjon (mondjuk a NER szempontjából a jelenlegi gazdasági helyzetben ez akár még realitás is lehet, csak hát az ugye nem egyenlő az országgal), különben is, ezzel a lehetőséggel Magyarország "legalább a 23. századba fog átlépni", olyan király lenne minden. Még a gazdasági kérdésekkel általában nem foglalkozó nevetséges influencereiket is ráállították a témára, az akkumulátorgyárakból pedig Szent Grál lett. Ezzel kapcsolatban hadd írjak le két megállapítást, amelyeket a legnagyobb ellentmondásnak tartok a kérdésben. Egyik sem környezetvédelmi, mivel ez a téma nem igazán hatotta meg a NER-rendszert soha.

1. Az eddig agyongyalázott Németország, ahol "télen majd megfagynak az emberek" (ennek ellenére százszor jobban élnek, mint mi, a különbség meg egyre csak nő), hirtelen ismét jó példa lett a kormánymédiában, mert hát ott is van akksigyár, és "mennyire szeretik, meg milyen jó, hogy van". Ezzel kapcsolatban voltak összehasonlítgatások különböző forrásokból, hogy az kisebb, mint a Debrecenre tervezett stb-stb., de ez a megállapításom szempontjából most irreleváns. Látszik, hogyha a rendszer tudja/próbálja is kezelni a problémákat, egyre gyakrabban keveredik ellentmondásokba, ahogy telik az idő. Nem lehet egyszerre ugyanabban a témában démonizálni valamit/valakit, a következő nap meg követendő példának beállítani, mert ezt csak a nagyon hardcore fideszesek fogják így megemészteni.

2. Ezeknek a gyáraknak (különösen a gigaméretű debreceninek) annyi munkaerőre van szükségük, amelyet Magyarország nem tud biztosítani, még akkor sem feltétlenül, ha minden munkanélkülit odaterelnénk az országból. Sokan eleve nem is akarnak ilyen helyen dolgozni – maximálisan érthető –, másrészt nem fog mindenki Debrecenbe vagy a vonzáskörzetébe költözni emiatt, még akkor sem, ha jó a fizetés. Logikus hát, hogy a munkaerőt a harmadik világból kell behozni, ez pedig egyrészt ellentétben áll a rendszer kommunikációjával a bevándorlást illetően, másrészt pedig az egyre ócskább közbiztonságot is tovább rontja, amely szintén nem vetne jó fényt a NER-re.

Mivel a környezetvédelem a 21. század egyik kulcskérdése, nem is lehet vita tárgya, hogy minden politikai oldal viszonyulni fog valahogy a témához. A Fidesz ebben az esetben némi hátrányban van, mert a mindent is megmagyarázó médiájuk hiába működik gőzhengerként, a gyárakról nem mondhatnak le, illetőleg magának a pártnak sincs tapasztalata környezetvédelem terén, mert tényleg nem igazán foglalkoztak eddig ilyennel. Hogy a balliberális oldal rá akar-e ülni a témakörre, az nem is kérdés, meg nem is új keletű dolog (gondoljunk csak a "zöld" pártjaikra), így szükségszerűen ott somfordálnak a (debreceni) akkumulátorgyár ügyénél is.

Ennélfogva adja magát a helyzet, hogy egyrészt a Mi Hazánk Mozgalomnak kell innen is kiszorítania a kártékony ballibsiket, másrészt pedig magához kell vennie a gyeplőt, ami a "zöld ellenállást" illeti, mert a "hagyjuk meg az érintetteknek, hogy ők maguk csinálják" dolog – az előzetes várakozással ellentétben – sajnos a tanársztrájkok idején sem működött (mivel a liberálisok "civil ellenállás" hiányában megmételyezték az egészet a saját álciviljeikkel), pedig én magam is e mellett érveltem az akkor megjelent publicisztikáimban. Hovatovább egy jobboldali eleve máshogy közelíti meg a természetvédelmi témát is. A baloldal sose fog azért szót emelni, mert egyre több a harmadik világbeli munkás Magyarországon (max. szembesíti vele a NER-t, hogy más a kommunikációjuk, de érdemi lépéseket a kiebrudalásukra nem fog tenni), de a gigavállalatokat sem fogja megsérteni egy percet sem. Az így kiherélt, általuk képviselt "környezetvédelemnek" pedig megvan a globális hálózata, ők ezt importálnák Magyarországra is. Ezzel szemben a (szélső)jobboldali szemléletű környezetvédelemnek már csak az élettér fontosságának hangsúlyozása miatt is van realitása, sőt, nemcsak a kulcsfontosságú akkumulátorgyárak kérdése létezik, így helyi győzelmeket is lehet aratni a lakossággal karöltve.

A Mi Hazánk helyi népszavazási kezdeményezése egyébként abszolút jó irány. Egyrészt megvan a kezdeti löket, hogy az ember tudják, akarják, merjék elmondani a véleményüket, másrészt maga a politikai párt is aktívan részt vesz a cselekvésben, de úgy, hogy az nem a lakosság kárára, vagy ellenében, hanem velük együtt történik. Ettől függetlenül őszintén csodálkoznék, ha a Fidesz meghátrálna ebben a saját számukra kulcsfontosságú kérdésben, de nálunk jobban talán senki nem tudja, hogy a remény hal meg utoljára.

Ábrahám Barnabás – Kuruc.info