Sőt! A jelenleg Budapestet kormányzó kommunisták még Horn Gyulánál is alávalóbbak. Nem elég, hogy tisztában voltak vele, hogy lábbal tapossák az önkormányzati törvényt, amikor elnevezték róla az angyalföldi közterületet, hanem akkor is ragaszkodtak demokráciaellenes, törvénysértő álláspontjukhoz, amikor ez kiderült. Amikor a felettes hatóság, a kormányhivatal értesítette őket az alábbiakról: „A Magyarország helyi önkormányzatairól szóló törvény 14. §-a szerint közterület nem viselheti olyan személy nevét, aki a XX. századi önkényuralmi politikai rendszerek megalapozásában, kiépítésében vagy fenntartásában részt vett.” A részvétel Horn Gyula esetében olyan köztudomású tény, mint az, hogy a kétszer kettő négy.

Ha azonban bárkinek kétsége merülne föl Horn magatartásával kapcsolatban, annak is van jogi lehetősége tisztázni a dolgot. Novák Előd, a felülvizsgálatot kezdeményező Mi Hazánk alelnöke Facebook-bejegyzésében közölte: „Ha egy közterület-elnevezés során kétség merül fel, hogy a név törvényi tilalomba ütközik-e, akkor az önkormányzat beszerzi az MTA állásfoglalását, amely kizárólag önkormányzati kérelemre születik, azonban ezt a Fővárosi Közgyűlés egyetlen képviselője sem kezdeményezte.”

Az önkormányzat és Karácsony Gergely nem kezdeményezett semmit, falazva annak a törvénytelenségnek, amit egyszer már a sétány elnevezése kapcsán elkövettek.

Pedig ők akkor is jól tudták, hogy Horn Gyula az ’56-os forradalom vérbe fojtóit aktívan kiszolgálta pufajkásként. Mint Novák rámutat, felelőssége elsősorban munkásőrként és magas rangú pártfunkcionáriusként állapítható meg, de kevésbé köztudott: III/II-es ügynök volt „Harcos” fedőnéven, bár ő erről természetesen nem emlékezett meg emlékirataiban.

A Fővárosi Közgyűlés többségben lévő tagjai viszont ahelyett, hogy érvényt szereznének a törvény rendelkezésének, ezt masszívan visszautasítják. Sőt, Horváth Csaba szocialista képviselő annyira arcátlan, hogy még arra is megkéri a külvilágot, hogy „Horn Gyulának adja meg mindenki azt az illő tiszteletet, amit a munkásságával és a hitvallásával ő kiérdemelt.”

Tisztelet? Munkásság? Halottról jót vagy semmit, tartja a mondás, de azért az sem illik, hogy pofátlanul belehazudjanak a komcsik a magyarok arcába. Csak egy tény a múltból: „A Deport '56 feljelentése szerint 1956. december 6-án a Nyugati pályaudvar közelében egy karhatalmista provokáció során öt foglyul ejtett fegyvertelen civilt végeztek ki, a karhatalmisták között pedig ott volt Horn Gyula exminiszterelnök is. Horn Gyulát az eljárás során tanúként hallgatták ki a hatóságok.”

És erre mondja Horn, hogy: Na és?

Ne legyen ilyen helyen egy volt miniszterelnök, vagy ha volt, akkor ne legyen miniszterelnök. A dolog ilyen egyszerű. Ám a komcsik sosem voltak finnyásak, ha az érdekeikről volt szó. „A kommunista nem ismeri a szégyent, az emberi méltóságot, és fogalma sincs arról, amit a keresztény etika így nevez: lelkiismeret” – mondja Szolzsenyicin.

Most sem azok, láthatjuk, hogy a gyurcsányista baloldali többségű közgyűlés mennyire nem akarta tisztázni a Magyar Tudományos Akadémián, milyen ember volt a „Harcos”, akiről ők törvénytelenül sétányt neveztek el.

A legképmutatóbb az egészben az, hogy Horn azért lehetett olyan laza az Országgyűlésben, mert őt akkor már szabad választásokon szavazták be a parlamentbe. S bicskanyitogató szavai után képviselői státuszába jogilag senki nem köthetett bele. Éppen azok a szavazatok védték meg őt, akikkel kapcsolatban pufajkásként, karhatalmistaként eljárt az önkényuralmi rendszer stabilizálása érdekében.

Nem kérdés, mai utódaik ugyanúgy hátat fordítanának a magyaroknak, ha kormányra kerülnének, mint Horn tette anno. Illetve ahogy Karácsonyék a fővárost kormányozzák az őket megválasztó budapestiek rovására.

Horváth K. József - Magyar Hírlap