Holott… aki logikusan, összefüggésekben gondolkodik (manapság nemigen ajánlott tevékenység), joggal tehetné az alábbi ellenvetést: természetesen elképzelhető, hogy valakit vagy valakiket minden indok nélkül szidalmaznak és gyaláznak, ezzel szemben a mégoly heves bírálatoknak esetleg oka is lehet. Például, ha az illetők, akikre össztűz zúdul, olyan tetteket követtek el a múltban, amelyek heves indulatokat váltanak ki (ráadásul szinte mindenütt, ahol az „illetők” megjelennek, és nem képesek hatalmi pozícióból elhallgattatni az elégedetlenkedőket).

Felmerül azonban még egy súlyos kérdés: mit szóljunk akkor, ha éppen azok, akik a leggyakrabban ismételgetik, hogy „minden a szavakkal kezdődött”, élen járnak egy másik nép elleni példátlan gyűlölet felkeltésében, mely szinte törvényszerűen vezet rettenetes vérontáshoz és erőszakhoz?

A ciszjordániai felfegyverzett „telepesek”, akik rendszeresen rendeznek felvonulásokat a palesztinok lakta településeken (bezzeg a fegyver nélküli Magyar Gárda micsoda rettegést váltott ki, ugye), fennhangon kívánnak halált az arabokra, falvaik felégetését és egy újabb nakbát (utalás 750 ezer palesztin erőszakos elüldözésére 1948-ban) is kilátásba helyezve. Ennek ellenére sem a „demokratikus és jogállami értékekre” oly érzékeny Európai Unió, sem az Egyesült Államok nem követeli a ciszjordániai telepesek gyűlölet-bűncselekményeinek kivizsgálását, és ellenük eljárások indítását. A szavak persze hosszú évek óta erőszakos tettekbe is torkollnak: számos esetben támadtak rá a „telepesek” (akik, ha éppen őket éri támadás, akkor persze civilek) palesztinokra, súlyos sérüléseket, számos esetben halálukat okozva. A telepesek erőszakoskodása és véres tombolása már Joe Biden elnöknek is sok volt. Mint a Washington Postban megjelent véleménycikkében kifejtette (ha ugyan valóban ő a szerző, ami ugye erősen kérdéses): "A ciszjordániai palesztinok elleni szélsőséges erőszaknak véget kell vetni, és az ilyen erőszakot elkövetőket felelősségre kell vonni.”. Vajon mi erről az állásfoglalásról a véleménye a budapesti kormánynak? Költői kérdés.

Na de mondhatjuk persze, hogy a ciszjordániai telepesek között is – mint mindenütt – vannak „szélsőséges elemek”, de a többség békés, jóravaló ember, aki csak nyugalomban szeretne élni „ősei földjén, a bibliai Szamáriában”. Nézzük meg akkor a Fidesz-kormányhoz oly közel álló, és nyilván Izrael népének (vagy annak egy részének) véleményét is kifejező vezető politikusok nyilatkozatait. Két nappal a Hamász Al Aksza Vihar elnevezésű agressziója után Joáv Gallant izraeli védelmi miniszter a következő kijelentést tette: „Elrendeltem a Gázai övezet teljes blokádját. (Arról, hogy a részleges és a gázai palesztinok életét ellehetetlenítő blokád 16 esztendeje fennáll, mélyen hallgatott - G.B.) Nem lesz elektromosság, élelem, üzemanyag, mindent elzárunk előlük. Emberi bőrbe bújt állatok ellen harcolunk.”

Egy Tzachi Levi nevű neves izraeli médiaszemélyiség 2023. október 20-án: “Izraelnek fokoznia kell a nyomást a Gázai övezetre humanitárius szempontból, egészen addig, amíg éhes és szomjazó gázaiak százezrei törik át a rafahi határátkelőt”.

A kollektív bűnösség tilalmáról szó se essék, ugyebár…

Dan Gillerman, a zsidó állam korábbi ENSZ-nagykövete 2023. október 25-én: „Teljesen meg vagyok döbbenve azon az aggodalmon, amit a világ… tanúsít a palesztin nép, vagyis lényegében iszonyatos embertelen állatok iránt, akik a legborzalmasabb atrocitásokat követték el, ami példátlan ebben az évszázadban”.

Példátlan? Ha az izraeliek legfőbb védelmezőjének és támogatójának, az USA-nak a „terrorellenes háború” jegyében Afganisztánban, Irakban, Líbiában, Szíriában végrehajtott véres, civilek százezreinek életébe kerülő akcióitól eltekintünk, akkor talán példátlan. De persze Izraelnek a Gázai övezet elleni 2006 óta indított négy háborúja is versenyben van az „évszázad eddigi legborzalmasabb atrocitása” dicstelen címéért.

Most pedig következzenek Orbán Viktor barátjának és példaképének, Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnöknek október 25-én elmondott szavai. „Mi a fény gyermekei vagyunk, míg ők (mármint a palesztinok - G.B.), a sötétség gyermekei. És a világosság győzni fog a sötétség felett” – nyilatkoztatta ki az izraeli kormányfő. No igen, a világ, mint angyalok és ördögök harcának színtere… de nagyon ismerős!

Játék- és dokumentumfilmek sokasága, az iskolai tankönyvek még most is úgy állítják be a második világháborút, mint ahol az angyali jóságú demokráciák és a leírhatatlan gonoszságú nácik és fasiszták csaptak össze. Miképp persze napjainkban is azt kellene elhinniük a nyugati világ félrevezetett polgárainak, hogy a jóság és humanizmus megtestesítői, a demokráciák küzdenek az aljas terroristákkal, újabban pedig a terroristákhoz elvetemültségben felzárkózó Vlagyimir Putyinnal és úgy általában az oroszokkal…

Moshe Feiglin, a Kneszet korábbi képviselője, a Zehut elnevezésű libertáriánus cionista párt vezére 2023. október 26-án az alábbi roppant humánus, mindenfajta gyűlöletkeltéstől oly távol álló kijelentést tette: „Gázában kő kövön ne maradjon! Gáza legyen egy újabb Drezda. (Szándékolatlan beismerése annak, ők is tudják nagyon jól, amit nyilvánosan soha el nem ismernének, hogy a drezdai bombázás a város civil lakosságának tudatos megsemmisítésére irányuló tömegmészárlás volt - G.B.) Igen! Teljes felégetés. Nincs több remény…Megsemmisíteni Gázát most! Most!”

De a rabbik is kitettek magukért. Meir Mezuz rabbi az alábbi „bölcsességet” nyilvánította ki néhány nappal a Hamász támadását követően: „Ha emberekkel lenne dolgunk, küldenénk humanitárius segélyt, azonban állatokkal van dolgunk”. Íme a magyarázata annak, miért rendjén való, ha sem élelmiszert, sem üzemanyagot nem engednek be az övezetbe, az ivóvízellátást szolgáló berendezéseket pedig tudatosan szétbombázzák. Bár azért feltenném a kérdést: a rabbi szerint állatok halálra éheztetése és szomjaztatása megengedett cselekedet a vallása szerint?

Nem kisebb személyiség, mint Isaac Herzog izraeli államfő 2023. október 12-én pedig szintén egyértelműen a palesztinok kollektív bűnössége mellett tette le a garast. “Egy egész nemzet felelős mindezért. Nem igaz, amit egyesek állítanak, miszerint a civilek nem tudtak semmiről, nem voltak részesei (a Hamász akciójának). Ez egyáltalán nem igaz” - szögezte le az izraeli elnök. Melyik államfő vagy vezető politikus nyilatkozhatna hasonló hangnemben a világon? És hogy is állunk a kollektív bűnösség fogalmával? Nem azt halljuk éjjel és nappal, hogy a zsidóságot a múltban méltatlanul sújtotta a gyűlölet, és kollektívan – beleértve a gyerekeket, nőket, időseket – büntették őket, ráadásul soha el nem követett vétkekért? Most pedig a nyugati világnak egyetlen szava nincs az izraeli vezetőknek a palesztinok kollektív bűnösségére vonatkozó megnyilatkozásaihoz, mi több, a Nyugat lelkesen támogatja Izrael véres gázai műveleteit. Különös…Vagy mégsem?

Gilad Erdan, Izrael Állam ENSZ-nagykövete 2023. október 26-án az alábbi kijelentéseket engedte meg magának: „Ez nem Auschwitz – ez a Hamász! Mi nem emberek ellen harcolunk – mi szörnyek ellen vesszük fel a küzdelmet! Izrael nem fog megállni, amíg a Hamászt el nem pusztítja! Ezt elmondtam az ENSZ Közgyűlése pódiumán, amikor is élve megégetett izraeli civilek képeit mutattam fel”. (Ezeknek a felvételeknek a hitelessége azonban finoman szólva is megkérdőjeleződött.) A cél a Hamász elpusztítása – de minden áron? Civilek ezreinek a meggyilkolása árán is? A cél szentesíti az eszközt? Ilyesfajta kérdéseket feltenni a nyugati világban nyilvánvalóan a terrorizmus támogatásának, sőt antiszemitizmusnak, gyűlöletkeltésnek minősül. Persze mint a korábbi izraeli miniszterelnöktől, Naftali Benett-től a Sky News televízió nézői 2023. október 12-én megtudhatták, „palesztin civilek nem is léteznek”. A riporternek a gázai kórházakban inkubátorokban fekvő koraszülöttek sorsára vonatkozó kérdésére Naftali Bennett az alábbi választ adta: „Maga viccel velem, amikor palesztin civilekről kérdez? Valami baj van Önnel?” A riporter nyilván nem merte megkérdezni, hogy vajon a felfegyverzett izraeli telepesek civileknek tekinthetők-e vagy sem.

Ariel Kallner, a Fideszhez oly közel álló Likud párt parlamenti képviselője napokkal a Hamász támadása után újabb nakbát követelt. „Most egyetlen egy célunk van: nakba! Nakba, amely felülmúlja az 1948-as nakbát. Nakbát Gázában, és nakba mindazoknak, akik csatlakozni mernek!” Csatlakozni mernek? A Hamászhoz vagy a palesztinokhoz? És vajon azokat is nakbával kívánja sújtani, akik nem az izraeli narratívát harsogják bárhol a nagyvilágban? Ezra Yachin, az Izraelben hősként tisztelt Avraham Stern terrorcsoportjának most 95 éves egykori tagja még október folyamán a következőképpen foglalta össze vágyait (melyeket alighanem sokan mások is osztanak): “Legyünk diadalmasak, végezzünk velük, egy se maradjon közülük! Töröljük el az emléküket is, családjaik, szüleik, gyermekeik emlékét! Ezek az állatok nem élhetnek többé.” A „gyűlöletbeszéd minden formája” iránt oly érzékeny nyugati politikusok és médiájuk ezúttal is hallgatott…

Miképpen nem lett diplomáciai botrány egy Amir Weitmann nevű, ugyancsak Likud párti képviselőnek a nagyon demokratikus EU-ban betiltott Russia Today című internetes lap riporterének kérdésére adott döbbenetes válaszából sem. A honatya 2023. október 19-én az alábbi kirohanást intézte Oroszország ellen: „Legyenek csak nagyon óvatosak. Hadd mondjam el, hogy be fogjuk fejezni ezt a háborút, és győzni is fogunk, mert mi vagyunk az erősebbek. Ezután azonban Oroszország súlyos árat fog fizetni. Igen, súlyos árat fizet. Oroszország Izrael ellenségeit támogatja. Oroszország nácikat támogat, akik genocídiumot akarnak ellenünk végrehajtani. De Oroszország megfizeti ennek az árát.”

Hallom is már az ellenvetést: de hiszen ezek a fentebb idézett dühös kijelentések nem megelőzték, hanem követték a Hamász terrorakcióját, ráadásul a megdöbbenés és a harag hevében hangzottak el, talán a nyilatkozók már meg is bánták szavaikat! Nos, tekintsünk most el attól a ténytől, amit António Guterres ENSZ-főtitkár is oly érzékletesen megfogalmazott (amiért persze Izrael a lemondását követelte): „A Hamász október 7-i terrortámadásai nem légüres térben következtek be!” Bármennyire is igyekszik elhallgatni a nyugati média a történelmi előzményeket, és irtózik az események „kontextusba helyezésétől”, egyetlen elfogulatlan, becsületes elemző sem tekinthet el a palesztinok már lassan egy évszázada tartó, de 1948 óta szinte elviselhetetlen szenvedéseiről: a nakbáról, 750 ezer palesztin elűzéséről, az újabb és újabb háborúkról, bombázásokról, letartóztatásokról, razziákról, életterük rohamos szűkítéséről, Ciszjordánia és Kelet-Jeruzsálem bekebelezéséről, a Gázai övezet blokádjáról…

A mainstream nyugati média és a politikusok, a „politikailag korrekt beszéd” kívánalmainak megfelelően azonban most kivételesen tekintsünk el a palesztin nép évtizedes kálváriájától, mely ha nem is menti fel a terrorcselekmények elkövetőit, de mindenesetre némi magyarázatot szolgáltat a tetteikre. Ha az október 7. után elhangzott félelmetes, a palesztinokat emberségüktől megfosztó, őket kiirtandó állatoknak, szörnyeknek beállító izraeli megnyilvánulásokat a düh, a harag szülte, és kissé meggondolatlan kirohanásoknak tekintjük azokat, akkor menjünk csak vissza a messzi múltba. Egy olyan időszakba, amikor nem volt még sem Hamász, sem palesztin ellenállás, amikor még békében élt együtt a Palesztinában élő maroknyi zsidóság a szintúgy kis létszámú keresztény és a sokkal népesebb muszlim palesztinokkal. Idézzük fel a cionizmus néhány korai képviselőjének szavait – talán ha így cselekszünk, aligha érhet a „terrorizmus támogatásának”, a „gyűlölködésnek”, az „antiszemitizmusnak” a vádja.

Theodor Herzl, a cionizmus megalapítója 1896-ban megjelent, A zsidó állam című alapvető fontosságú művében amellett érvelt, hogy a zsidó állam megalapítása csakis az európai nagyhatalmak támogatása esetén lehet sikeres. Melynek elnyerése érdekében Herzl igyekezett hangsúlyozni a cionizmus „civilizációs misszióját”: „Európa számára mi a gátat jelentjük Ázsia ellenében; a civilizáció előretolt bástyája vagyunk a barbarizmus áradatában.” Itt persze szó nincsen felsőbbrendűség-tudatról, rasszizmusról, ugye? Holott még a nemzetiszocializmus sem lépett a történelem színpadára… Herzl Tivadar 1898-as palesztinai útja során pedig arról beszélt, hogy „nagy mértékű lecsapolási művelet szükséges, a mocsarak eltüntetése… annak érdekében, hogy (Palesztinát) lakhatóvá tegyük… így az arabok, akik immúnisak bizonyos betegségekkel szemben, felhasználhatók erre a munkára”. Majd hozzátette: “Ha mi megjelenünk egy olyan területen, ahol olyan vadállatok élnek, amelyekhez a zsidók nem szoktak hozzá - óriáskígyók és hasonlók -, használni fogom a bennszülötteket, mielőtt a tranzitországokban (!) foglalkoztatnák őket, hiszen ők majd kipusztítják a vadállatokat.” Magyarán: a palesztinok (akiket bizony ő még mert bennszülötteknek nevezni), elvégeznek bizonyos, az „új honfoglalók” számára piszkos munkákat, majd miután így élhetőbbé tették az országot, akár távozhatnak is a „tranzitországokba”.

1905 áprilisában az angliai Manchasterben, egy nyilvános beszélgetésen az egyik korai cionista ideológus, Israel Zangwill az alábbi kijelentést tette: “Készen kell állnunk arra, hogy karddal a kezünkben kiszorítsuk az (arab) törzseket… és foglalkoznunk kell a főként mohamedánokból álló hatalmas idegen népesség problémájával. Készen kell állnunk.“ (Masalha, The Politics of Denial: Israel and the Palestinian Refugee Problem, Pluto Press 2003: 15)

Az úgynevezett Zsidó Ügynökség Tanácsa 1938-ban egy a palesztin-zsidó ellenségeskedések lecsillapitására létrehozott angol bizottság (Peel Bizottság, vezetője Lord Peel) felvetéseire válaszul javasolta egy Népesség áthelyezésével Foglalkozó Tanács (Population Transfer Committee) létrehozását. A tervek szerint a testület a palesztinok kötelező jellegű kitelepítését készítette volna elő, mivel semmiféle eredményt nem lehet elérni “a hegyekben elhangzó szentbeszédekkel, hanem kizárólag gépfegyverekkel”. (Porter et al. (eds), Faith in the Millennium Sheffield Academic Press 2001: 79) Nem éppen az 1938-ban eltervezett akció zajlik most is?

1941-ben David Ben-Gurion, Izrael állam első miniszterelnöke leszögezte: “Lehetetlen elképzelni a (palesztinok) általános kitelepítését erőszak, brutális erőszak nélkül.” (Masalha: 19)

A cionizmus céljai, eszköztára több mint 120 esztendő óta nem változott. A palesztinok előtt mindig is két lehetőség állt: vagy belenyugodnak sanyarú sorsukba, lemondanak egykori hazájukról, és elnyomottak, üldözöttek maradnak egykori hazájukban, vagy az ellenállás útját választják, és felveszik a harcot a megszállókkal. Maguk a palesztinok sem voltak soha egységesek a követendő stratégia kérdésében (a Fatah és a Hamász szembenállása világosan mutatja a megosztottságot), ráadásul voltak idők, amikor az ellenállás viszonylag békés formái révén igyekeztek kivívni a függetlenséget, és megteremteni a palesztin államot. (Az első és második intifáda idején, vagyis 1987 és 1993, valamint 2000 és 2004 között.) Azonban a függetlenségi harc békésebb eszközei semmiféle eredményre nem vezettek: az 1993-as oslói egyezmény nem vetett gátat a ciszjordániai telepek építésének, nem született meg a független palesztin állam, és hiába vonultak ki a megszállók a Gázai övezetből 2005-ben, 2007-től - a radikális Hamász választási győzelme nyomán történt hatalomra jutására hivatkozva - tengeri, légi és szárazföldi blokád alá vették a Gázai övezetet. A következmény nem a beletörődés és a megadás, hanem a Hamász képviselte harcos iszlám radikalizmus diadala volt.

Márpedig a Palesztina egésze fölötti korlátlan izraeli uralmat célul kitűző cionizmus és a palesztin nép jogait áruba bocsátani nem hajlandó iszlám radikalizmus ütközése megpecsételheti a palesztin nép sorsát. Nem zárható ki az a lehetőség sem, hogy az iszlám világ csatasorba lép Izrael és ezzel együtt szükségszerűen a világuralmi pozíciójához csökönyösen ragaszkodó Nyugat ellen. Ebben az esetben a következmények beláthatatlanok lehetnek.

G. B. - Press TV nyomán