Jézus Krisztus kereszthalála, harmadnapon történt feltámadásának ünnepén egyszerre van könnyű és nehéz helyzetben az, aki arról akar írni, ami mintegy 2 ezer évvel ezelőtt történt. Arról a történelem feletti eseményről, amely mint egy valóságos paradoxon emelkedik ki, mert a történelem része, de egy ponton túl már nem az. Azért foglalkoztatja az emberiséget (legalábbis azon részét, mely a lét alapvető kérdései felé orientálódik) a mai napig, mert megkerülhetetlen, állásfoglalásra kényszerít. Nem lehetséges a közömbösség.
 |
Könnyű azért a szituáció, mert nem szükséges már a történelmi Jézust újra feltárni, a történetet mindenki ismeri, nincs szükség újra és újra leírni ugyanazt. De eztán jön a neheze, milyen érvényeset és újat lehet megfogalmazni? Ez elsőre nehézkesnek tűnik, de mivel a legérvényesebb és minden korban a legújszerűbb is Krisztus üzenete, éppen ezért nem lehetetlen.
Mert persze sokan mondják, "Krisztus ma már nem időszerű". Igen, nem az. De soha nem is volt az. És soha nem is lesz az. Mert a kényelmes ember sohasem fogja időszerűnek tartani, hogy 180 fokban megváltozzon, haladja meg emberi természetét, és törekedjék egy olyan életideált megvalósítani, ami teljes mértékben megvalósíthatatlan, a bűn nélküli életet, a felebaráti szeretetet, a rosszra hajló énünk hátrahagyását. Ez emberi mércével nézve lehetetlen, és mégis lenyűgöző. Mert ahogy Hamvas Béla mondja, "az élet arra való, hogy nagy dolgoknak feláldozzák, egyébként semmi értelme." S Krisztus pedig azt üzeni, bűneinkre van bocsánat, nem hasztalan a folyamatos törekvés egy magasabb erkölcsiségű élet iránt. Ezért a krisztusi üzenet éppen amiért "nem időszerű", azért lesz időszerű mégis mindaddig, míg ember él e világon. És éppannyira újszerű is lesz. Mert misztérium.
Mi különbözteti meg az embert az állattól? Az eszközök használta? Az értelem magasabb foka? Nem. Az állat képtelen egzisztenciálisan reflektálni magára, és ami döntő és áthidalhatatlan különbség, az az idealizmusra való készség, mely a lélek forrása. Idealizmus nélkül az ember állat.
A történelem folyamán több világnézet fellépett már, amely azt tűzte ki célul, hogy ezt elpusztítsa, feláldozva a totális individualizmus vagy a totális kollektivizmus "oltárán", ezzel ösztönlénnyé alacsonyítva az embert. Ezek a törekvések ma is ostromolják az ember lelket és létet. Ezekkel legélesebben a krisztusi idealizmus áll szemben, mert az ember felett áll. Felette nincs hatalma ezeknek az erőknek, ahogy maga Jézus is válaszolt a Pilátus előtt.
Túlságosan absztrakt gondolatok volnának a fentiek? Nem lehet megalapozott, élethosszig kitartó világnézeti, majd pedig politikai alapállása annak, bármilyen is legyen az, aki nem helyezi viszonyba magát az abszolútummal, legalább egyszer nem gondolja át alaposan, milyen politikán túli vezérlő elvei léteznek, melyek tértől és időtől függetlenek. Ha ezeket letisztázta, és ezek mellett szilárdan kitart, akkor – bár emberek vagyunk és esendőek – az élet nehézségein is át fogja ez a hit segíteni, legyenek azok akár magánéleti, akár közösségi jellegűek, vagy nemzetünket érintőek, mert Krisztus óta tudjuk: nagypéntek nélkül nincs feltámadás.
Lantos János – Kuruc.info
