1921. augusztus 28-án robbant ki a nyugat-magyarországi felkelés, amikor a Rongyos Gárda és a magyar irreguláris erők Ágfalvánál visszaverték a bevonuló osztrák csendőröket. Ennek immár 105 éve, de dicsőség a mai napig ragyog, s amíg magyar él a világon, ez is lesz. Ez a hősiesség jutalma. A gyávákra nem emlékezik meg a történelem.
Mint ismert, a fegyveres ellenállás következtében Prónay Pál vezetésével 1921. október 4-én kikiáltották a Lajtabánságot, majd az olasz közvetítéssel létrejött velencei egyezmény végül népszavazást tett lehetővé Sopronban és nyolc környező településen.
Az 1921. december 14–16-i népszavazáson a szavazók 65%-a Magyarország mellett döntött, így Sopron és környéke Magyarország része maradt, Sopron pedig elnyerte a „Civitas Fidelissima”, azaz „A leghűségesebb város” címet. Ha a Rongyos Gárda harcosai nem ragadnak fegyvert, ma Sopron sem lenne magyar város.
Mert a Rongyos Gárda megalakulása, harcai olyan dicső fejezetet jelentenek történelmünk lapjain, melynek a mai napig nem tulajdonítunk elegendő jelentőséget. Képzeljük el, túl vagyunk egy vesztes háborún, túl vagyunk egy borzalmas, 133 napos bolsevik diktatúrán, a megszállt területekre már bevonultak a trianoni utódállamok csapatai, már csak a kegyelemdöfés hiányzik, hogy az első világháborúban még a velünk egy államszövetségben lévő osztrákok is területeket szakítsanak le hazánkból.
És akkor voltak hazafiak, voltak bátrak, akik fegyvert fogtak, ellenálltak, és kivívták Nyugat-Magyarországon annak lehetőségét, hogy Sopronban az oly’ sokszor hangoztatott népek önrendelkezési joga érvényesülhessen. Az egyébként német többségű város népszavazás útján nyilvánította ki akaratát, hogy hűséggel tartozik a magyar hazához, és továbbra sem akar ezen változtatni.
Különösen gyalázatos, hogy ma az Országgyűlésben egyedül a Mi Hazánk Mozgalom képviselői álltak fel és hajtottak fejet a hősök emléke előtt. Erről Novák Előd, a párt országgyűlési képviselője számolt be közösségi oldalán. Mint írja, „bocsánatot kellene kérjenek a magyarellenesség miatt azok a főként tiszás képviselők, akik demonstratívan ülve maradtak ma az Országgyűlésben, amikor a nyugat-magyarországi szabadságharc kirobbanásának 105. évfordulója alkalmából a Sopront és környékét visszaszerző Rongyos Gárda hősi halottjainak emlékére a napirend előtti felszólalásomban néma főhajtást kértem.”
 |
Mint fentebb írtam, a gyávákra nem emlékszik a történelem. A Rongyos Gárda hősei a mi hőseink! Ezek a kiváló, kemény, harcedzett férfiak, kik a „lövészárkok arisztokráciáját” képviselték, nem ismerték a gyáva lemondást. A hazáért mindhalálig volt vezérlő elvük. Ezért örökké meg kell őriznünk neveiket és emlékeznünk kell rájuk.
Lantos János – Kuruc.info
