/Eredetiben itt olvasható./
Győri Nemzeti Hírlap, 1945. február 15.
 |
folytatták az emberfeletti harcot, mit Pesten kezdtek. A ránk szabadult vörös tenger, ez a szennyes, borzalmas árvíz elöntéssel fenyegette a Dunántúlt is. Úgy volt már, hogy elvesz az egész Magyarország.
Ha valami lágyszívű parancsnok kezében van Budapest sorsa, akkor Pestet-Budát nem védik és akkor az orosz áradat átrohan a fővároson és legázol minket.
Nem kell tagadni, hogy az árulás miatt hirtelen teret nyert bolsevista hadak ellen a lőszerrel, fegyverrel kellően el nem látott, lelkileg is megbontott honvédség nem tudott volna ellenállni az orosz áradatnak.
Kellett egy szikla, melyen megtorpan az árhullám. Fegyveres, bátor férfiak kellettek, kik halált megvetőn odavetik magukat az áradat elé.
Kellett a Duna gyöngye, kellett Budapest hős férfiaival, lakóival és épületeivel, kellett ez a húsból-vérből, acélból, vasból és könnyből várrá csodásodott város, hogy fennakadjon a vörös hullám mindaddig, míg önmagára talált a Dunántúlon a hungarista lélek és szült új hadosztályokat, melyek a hős Budapest romjain és hősi halottainak hekatombáin átcsapó vörös hullám ellen most már a döntő küzdelemre fognak rohanni romokon és könnyeken át, de ez a roham tisztítja meg az utat az új, a szociálisabb magyar élet a Hungarista Magyarország előtt.
Karácsony óta rohamozza Pestet, majd Budát a vörös áradat. Alcazar hős spanyol védői beírták nevüket a spanyol történelembe. Alcazar védőinek parancsnoka, mikor a vörösök telefonhoz hívták és megmondták: agyonlövik a fiát, ha nem adja fel a várat, Alcazar parancsnoka, az apa nem tépelődött, hogy érdemes-e meghozni ezt a legnagyobb áldozatot!
Azt felelte: A várat védem mindhalálig. Hallotta a telefonban a fiának életét kioltó fegyver dörrenését, de harcolt tovább!
Érdemes volt? Igen! Alcazaron megnőtt a spanyol nép hite. Alcazaron megtört a vörösök ereje és Franco időt kapott a győztes rohamra előkészülni.
Magyarország Alcazarja Budapest lett.
 |
Budapest hős német és magyar védői nem is kérdezték, érdemes-e, mert tudták, érdemes harcolni és házról-házra feltartani a bolseviki rohamot, felőrölni igen nagy bolseviki erőt, hogy ezalatt a közel két hónapos önfeláldozó harc alatt összeszedje magát a Dunántúlon a német és magyar védelem.
Buda sziklahitű védőin megtorpant a vörös áradat. És ha a túlerő, a felváltva pihentetett bolseviki hadosztályok rohama átcsapna is Budán, már megvívták Budapest védői századokra fénylő, legendás harcukat, mely megmentette a Dunántúlt és a harc alatt felkészült német és magyar erők Buda védőinek hősi és időt adó önfeláldozásából elindulhatnak a végső, döntő, győzelmes rohamra.
Ha a támadó hadsereg hősiességben, önfeláldozásban méltó lesz Buda védőihez, akkor újra szabad lesz a szenvedő, vérző Magyarország!
Ekkor pedig, ha bármennyi életbe, szenvedésbe került is és akárhány épületből lett romhalmaz, érdemes volt!
(Pohárnok Jenő főszerkesztő)
Magyar hadijelentés
Győri Nemzeti Hírlap, 1945. február 15.
 |
A Budapestért dúló harc utolsó fejezetéhez érkezett. A védők elkeseredett ellenállása ellenére a Kis Gellérthegy és Buda több városrésze elveszett.
A magyarországi arcvonal többi részéről csak helyi jellegű harci tevékenységet jelentenek.
A hadijelentés kiegészítéséül illetékes helyről közlik, hogy a Budapesten harcoló magyar honvéd alakulatok, önkéntes hungarista csoportok és önkéntes egyetemi zászlóaljak az ugyanott harcoló német kötelékekkel vállvetve immár 7-ik hete az elképzelhető legsúlyosabb viszonyok között rendíthetetlenül állják a nyomasztó számbeli és anyagi túlsúlyban levő ellenség meg-megújuló rohamait. Ezt a küzdelmet a polgári lakosság a maga példás magatartásával hatékonyan támogatta és ezzel ragyogó bizonyítékát adta a magyar nép töretlen harci elszántságának. A Nemzetvezető a Budapesten parancsnokló tiszteket előléptette, illetve kitüntette. A német fegyveres SS parancsnok tábornokának a Magyar Érdemrend Nagykeresztjét adományozta, hogy ezzel is kifejezésre juttassa az egész nemzet elismerését és háláját. A hungarista légió, a helyőrség és a polgári lakosság önfeláldozó harca mellett a német bajtársak emberfeletti küzdelme magaslik ki.
 |
A német csapatok áldozatos küzdelme Budapestért példátlan. Egyetlen fővárosért nem hozott a birodalom olyan kemény anyagi és véráldozatot, mint Budapestért. Az emberfeletti erőfeszítések Budapest felszabadításáért is bizonyítják ezt. Hány német bajtárs áldozta fel életét a főváros falain belül és a felmentésért vívott harcokban azért, hogy a magyarság fellegvárát visszaadhassák a nemzetnek. A két nemzet közötti történelmi kapcsolatokat a Birodalom még szorosabbra fűzte. Ezt a vérrel megpecsételt szent szövetséget nem szakíthatják szét a keleti puszták fenevadjai.
(Kuruc.info)
