Bezár!
2019. november 13., szerda, Szilvia, Bulcsú, Enese napja van.
Vakbarát/mobil
Látogatottság
RSS
Fórum
CSS váltás
Friss hírek
13:56 Önismétlő történelem - a vörös Budapest13:40 A legképtelenebb hazugságot kell helyreigazítania az egyik fideszes propagandalapnak13:21 Áramkimaradást okozott a havazás Ausztria több tartományában12:34 Megrendszabályozná a Fidesz a "Tordai-Jakabokat": kitiltást és egyéves fizetésmegvonást is kaphatnak12:00 Berlinben építi meg első európai gyárát a Tesla11:40 Megkezdődött az Iszlám Állam tömeggyilkos emírjének pere Budapesten11:22 Továbbra is érkeznek az esélytelen rakéták a Gázai övezetből Izraelbe11:13 Muzulmánok ellen tervezett fegyveres támadással gyanúsítanak két lengyelt10:44 A Japán Birodalmi Haditengerészet jelentősebb technikai fejlesztései09:55 Napi Bencsik: Mészárosék nem loptak, szerencsésen versenyeztek09:29 Az oroszbarát szocialisták megbuktatták az EU felé közeledni akaró moldovai kormányt08:44 Erre tart a klímabolsevizmus: Jane Fonda már nürnbergi pereket akar azok ellen, akik nem harcolnak velük08:33 Leleplezett mélyállam: megnevezték a Trump-Zelenszkij beszélgetés kiszivárogtatóját07:58 Ideiglenes elnökké nyilvánította magát a bolíviai szenátus egyik alelnöke07:45 Zivatarokra és széllökésekre figyelmeztet a meteorológiai szolgálat
24 óra legolvasottabbjai

Tanulmányok ::

A Magyar Televízió mint állambiztonsági fedőszerv - az Eastern-akció végrehajtása Izraelben

Reklám

1987. április utolsó hetében „Szigorúan titkos! Különösen fontos” javaslatot hagyott jóvá a BM III. Főcsoportfőnökségének vezetője: Harangozó Szilveszter r. altábornagy, aki egyúttal a belügyminiszter állambiztonsági helyettese is volt. Az előterjesztő: Bogye János r. vezérőrnagy, a hírszerzés, a III/I. csoportfőnöke, aki egyúttal főcsoportfőnök-helyettes is.
Zoom
„A fedőszerv”
A tárgy: külföldi utazás. A javaslat rövid:
 „Javaslom, egyben kérem engedélyezni Dr. Szabó János r. alezredes (a BM III/I-7. osztály vezetője) Izraelbe történő kiutazását 1987. május 18-tól június 8-ig.
   Szabó elvtárs feladata: „Presse” fn. ügy ellenőrzése, hálózati lehetőségek felmérése, valamint szakszolgálati kérések teljesítése. Az utazással kapcsolatos valamennyi költséget a kiutazást legalizáló fedőszerv fedezi. (TV)”
 Ezt megelőzően április 23-án - a szolgálati útnak megfelelően – a III/I-7. osztály tett javaslatot a hírszerző csoportfőnöknek: Bogye János r. vezérőrnagynak. Az osztály nevében hárman írták alá: dr. Szabó János r. alezredes osztályvezető, Vaskovics Gyula r. őrnagy, alosztályvezető és Vincze Tibor r. főhadnagy.
Zoom
A hírszerzés 7. osztályának javaslata az izraeli fedőakcióra (1. oldal)
Zoom
A hírszerzés 7. osztályának javaslata az izraeli fedőakcióra (2. oldal)
 Ez a javaslat már kevésbé szűkszavú, s kiderülnek belőle a politikai indítékok is. A pontosság kedvéért szó szerint idézem:
 „A Magyar Népköztársaság emigrációs politikájából, az erre vonatkozó párthatározatokból adódó belügyi feladatok végrehajtása során információk keletkeztek az Izraelben élő magyar származású bevándorlókról. A szocialista országokkal való kapcsolatok fejlesztésére, nemzetközi elszigeteltsége enyhítésére irányuló izraeli politika közvetítőjeként az Izraelben élő magyar származású zsidóság aktív kapcsolatépítő tevékenységet kezdett Magyarország irányába, ezért osztályunk is megkezdte – az emigrációs operatív munka lehetőségeinek felhasználásával – a tanulmányozó-feldolgozó tevékenységet.
 A Magyar Televízió Dokumentum műsorok Önálló Szerkesztősége forgatócsoportja 1987. május 18-tól június 8-ig Izraelbe utazik.
 Neves, főleg magyar származású izraeli közéleti személyekkel és szervezetekkel, egyesületekkel interjút készít.

Harangozó Szilveszter és Ilkei Csaba a Nemzetbiztonsági Bizottság ülésén 1990-ben
 
 A filmkészítés operatív célja:
 
-          Célszemély-kategóriák tanulmányozása,
-          A „Presse” fn. ügy lehetőségeinek helyszíni tanulmányozása,
-          Információszerzés,
-          Operatív ügynökhelyzet tanulmányozása.
 
Az elkészült film felhasználása:
-          Későbbi időpontban – megfelelő döntés esetén – az anyag egy része bemutatásra kerül,
-          Egyes részletek befolyásolási célra (nyílt vagy szűk körű bemutatással) használhatók.
A forgatócsoport utazásával kapcsolatos összes költséget (úti költség, szálloda, napidíj), az MTV és a MAFILM megállapodásának megfelelően a MAFILM fedezi.
A forgatócsoport tagjai ugyanazok, mint az utóbbi években (Radványi Dezső riporter, Kígyós Sándor rendező, Butskó György operatőr, Srankó Géza gyártásvezető.)
Javasoljuk, hogy Dr. Szabó János r. alezredes, a BM III/I-7. Osztály vezetője szerkesztőként utazzon a forgatócsoporttal. Költségeit szintén a MAFILM fedezi.
Szabó Elvtárs Dr. Kiss Károly néven (fedő) szolgálati útlevéllel utazik, Vízum beszerzését az egész csoport részére az MTV intézi.
 A fentiek alapján kérjük a javaslat jóváhagyását.”  (ÁBTL, 3.2.10. A.146)
A javaslatot elfogadta Bogye János r. vezérőrnagy csoportfőnök és jóváhagyásra felterjesztette a főcsoportfőnökhöz: Harangozó Szilveszter r. altábornagyhoz, aki engedélyezte az akciót.
Zoom
Harangozó altábornagy jóváhagyta Bogye János előterjesztését
A Magyar Televízióban legalább két embernek kellett tudnia az akcióról: a pártközpontból érkezett Bereczky Gyula elnöknek (1988-tól az MSZMP Központi Bizottságának tagja) és a Politikai Adások Főszerkesztősége vezetőjének: Medveczky Lászlónak, a Népszabadság volt moszkvai tudósítójának, akihez a Radványi vezette dokumentumfilm készítő műhely tartozott. (Medveczky László fia, Balázs ma a Magyar Televízió vezérigazgatója.)
       Radványi (Reinitz) Dezső államvédelmi alezredes
Radványi (Reinitz) Dezső 1922. február 16-án született Budapesten. Anyja: Hölczermacher Olga jegyszedő a Magyar Színházban, apja, Reinitz Károly ugyanott díszletező munkás, a nyári szezonban mindketten kabinosok a csillaghegyi strandon. Apját – aki „szervezett munkás” volt - 1944-ben a nyilasok elhurcolták és megöltek. Anyja 1945 után nyolc éven át üzemi párttitkár (MKP-MDP). Húga: Nádai Györgyné (Bp. 1925.) szintén 1945-ös párttag, 1948-ig gyári munkás, akkor kiemelik, főkönyvelői beosztásba kerül. Sógora minisztériumi osztályvezető.
 Radványi hat osztályt végzett, majd síkhurkoló tanonc lett a Lehel úti SILK Harisnyagyárban, ahol 1936-tól 1945-ig dolgozott. 1938-ban belépett a Textilmunkások Szakszervezetébe, ott 1945-ig ifi, majd gyári bizalmi, egy ideig pénztáros is. 1942-ben felveszik a Szociáldemokrata Pártba. Munkaszolgálatos 1943. októberétől 1944 februárjáig a XIII/2 zászlóaljban az erdélyi Berecken. „A munkásmozgalom régi harcosa” jelzőt nem érdemelte ki, illegális feladatként csupán röpcédulázott 1944-ben. 1945-től az MKP tagja, követi a párt átalakulását: MDP, majd MSZMP-tag, 1957 júniusában MSZMP Intéző Bizottsági tag a BM-ben.

Radványi (Reinitz) Dezső államvédelmi alezredes
1945 január 16-án ott volt a Magyar Kommunista párt V. kerületi szervezetének megalapításánál. Két nappal később a kerületi rendőrkapitányság megszervezésével bízták meg. Január 18-tól az V. kerületi, majd májustól augusztusig a XIII. kerületi politikai rendészeti csoport vezetője. Augusztustól decemberig a IV.-IX. kerületi kapitányság összevont politikai rendészeti csoportjának vezetője.   1946-tól a budapesti kerületek politikai rendészeti osztályvezetője. Megalakulásától (1946. október) tagja a Magyar Államrendőrség Államvédelmi Osztálynak (ÁVO). 1946-ban r. hadnagy, 1947-ben r. főhadnagy, 1948-ban r. százados. 1948/49-ben 6 hetes pártiskolát végzett Kőbányán. Semmilyen nyelven nem beszélt.
 1948-ban megnősült. Felesége, Budai Friderika (1923. Fuchs Ilona) varrónő, egy szabómester lánya. 1945-től az MKP tagja. A forradalomig egy kisipari szövetkezet elnöke és a pesterzsébeti pártbizottság külső munkatársa. Júlia nevű lányuk 1957-ben született.
A Belügyminisztérium Államvédelmi Hatósága megalakulásakor (1948. szeptember 10.) a hat ügyosztályon belül a ”D” ügyosztály XII. üzemi alosztályának vezetőjeként ipariszabotázs-elhárító. 1949 januárjától 1950 januárjáig ugyanott osztályvezető-helyettes, január 1-jén őrnaggyá léptették elő. (1949. december 28-tól az Államvédelmi Hatóságot a Belügyminisztériumtól szervezetileg függetlenítették és közvetlenül a Minisztertanács alá rendelték. Ekkor volt hatalma csúcsán az ÁVH.)
 Radványi Dezső az ÁVH őrnagya 1950 januártól márciusig a Vizsgálati Osztály csoportvezetője, márciustól szeptemberig a Katonai Elhárító Osztály alosztályvezetője.
 A Standard-pert megelőző könyörtelen vizsgálatok irányítójaként   vált ismertté, a letartóztatottakat verték és megkínozták. Az 1950. február 17-i bírósági tárgyaláson kémkedés és idegen hatalmaknak szolgáltatott adatok miatt halálra ítélték majd kivégezték Geiger Imre vezérigazgatót, akárcsak Radó Zoltán minisztériumi főosztályvezetőt. Öt vádlott hosszú börtönbüntetést kapott, összesen 18 személyt ítéltek el.
 Radványi őrnagyot 1950. szeptemberében tartóztatták le. 1951 februárjában izgatás és szolgálati titoksértés miatt 6 évre ítélték.
A jól értesültek ezt annak tudták be, hogy Radványi tagja volt a Péter Gábor helyettese: Szűcs Ernő vezetésével működött titkos csoportnak, amely az ÁVH elit grémiumaként még a párt vezetőit is ellenőrizhette.

Farkas Vladimir
 Erről a különleges, roppant zárt és jól elkülönült csoportról Farkas Mihály volt honvédelmi miniszter, PB-tag fia, Farkas Vladimir államvédelmi alezredes a következőket írta 1990-ben megjelent „Nincs mentség” című könyvében:
 „…az ÁVH-n Szűcs Ernő közvetlen irányítása alatt hivatalosan is létrejött egy különleges rendeltetésű nyomozati csoport, amelynek tevékenységét szigorú titokzatosság vette körül. E csoportba tartozott többek között Radványi Dezső és barátja Kovács István, akiket később, 1950 őszén Szűcs Ernővel és testvérével, Szűcs Miklóssal együtt szovjet kezdeményezésre letartóztattak. A pletykák szerint e csoport valódi szürke eminenciása azonban Soós Vera volt, aki tudtommal a hatvanas években öngyilkosságot követett el. 1950 őszén tudtam meg Péter Gábortól, hogy Szűcs Ernő ügynöki hálózatához köztiszteletnek örvendő magas párt- és állami funkcionáriusok sora tartozott. Közülük nem egy 1956 után minden alkalmat felhasznált annak bizonyítására, hogyan állt ellen a Rákosi-klikk önkényuralmának, és élharcosként bélyegezte meg az ÁVH terrorját.
Ugyancsak Péter Gábortól tudom, hogy ez a Szűcs Ernő vezette titkos csoport Csont Ferenc és Pozsonyi (Popper) Endre révén önálló üzleti vállalkozásokat folytatott annak érdekében, hogy független pénzügyi alappal rendelkezzen a szigorúan titkos tevékenységének finanszírozására. Mindkettőjüket 1950 őszén a Szűcs testvérekkel együtt tartóztatták le. Pozsonyi (Popper) Endrével jóban voltam. Mellettünk, az Orsó utcában laktak. Tudomásom szerint a váci börtönben halt meg, számomra ismeretlen körülmények között, egyes információk szerint öngyilkos lett.
Szűcs Ernőnek azért is szüksége lehetett külön pénzügyi alapra, mert ha volt az ÁVH-n belül szervezeti egység, amely nem volt hajlandó kritikátlanul eleget tenni Péter Gábor, illetve Szűcs Ernő utasításainak, az két régi kommunista, Érsek Tibor és Salgó Erzsébet volt, akik az ÁVH gazdasági és pénzügyi apparátusát vezették. Ők nem egyszer panaszkodtak nekem, hogy például az a speciális gazdasági egység, amely Csapó Andor vezetése alatt tevékenykedett Péter Gábor megbízásainak végrehajtásán, milyen felelőtlenül gazdálkodik. Egyetlen alkalommal próbáltam Péter Gábornak jelenteni ezeket az észrevételeket. Azzal hárította el azokat, hogy Érsek és Salgó hiúságát bántja, hogy a legbizalmasabb jellegű feladatok megoldásába nem vonja be őket. Ez azonban Péter szerint egyáltalán nem a bizalmatlanság jele, hanem csupán az operatív ügyintézést szolgálja.”
 Szűcs Ernőt és testvérét Miklóst a szovjet MGB ezredesének, Jevdokimenkonak a parancsára tartóztatták le, idegen hatalmak javára végzett kémkedés címén. Vele együtt fogták le a titkos csoportot, melynek tagjai voltak: Radványi Dezső, Kovács István, Vándor Ferenc, Havas Oszkár, Csont Ferenc, Pozsonyi Endre, Csillag Vera, Soós Vera, Berán Iván, Fehér Sándor.
Szűcs Ernő irányította és beosztottjai bonyolították a Rajk-ügyet, a szociáldemokraták ellen foganatosított terrorintézkedéseket, továbbá a hét kivégzést eredményező un. tábornoki pert: a Sólyom-ügyet.
Szűcs Ernőt és testvérét később az Andrássy út 60. pincéjében agyonverték. A verő brigád tagjai voltak: Princz Gyula, Bánkúti Antal, Réh Alajos és Köteles Henrik ÁVH-tisztek és dr. Bálint István, az ÁVH vezető orvosa. Szűcs beosztottjait internálták vagy börtönbe zárták.
Zoom
„Rimai Bálint” fedőnevű ügynökként beszervezték 1953 novemberében
Radványit 1953. szeptember 27-én közkegyelem folytán szabadlábra helyezték . A Klement Gottwald Villamossági Gyárban helyezkedett el. 1953. november 30-án hazafias alapon hálózati ügynöknek szervezték be „Rimai Bálint” fedőnéven.
 1954 augusztusában a Legfelsőbb Bíróság bűncselekmény hiányában felmentette és visszakerült az 1953. július 7-től átszervezett egységes Belügyminisztérium állományába. Az I. (Államvédelmi) Főcsoportfőnökségen 1954. októberétől a VII. Közlekedési és Híradás Elhárító Főosztályon osztályvezető. 1956. április 4-én rendőr alezredessé léptették elő.
1956-os szerepéről Radványi Dezső alezredes így ír önéletrajzában: „Október 23-tól szolgálatban voltam, majd a szovjet csapatokkal Ócsán, a visszatéréstől nyomban operatív munkán. Ezt igazolja: Perényi Gyula őrnagy, Ács Ferenc ezredes és azok, akik a közlekedési elhárításnál dolgoztak és dolgoznak.” (ÁBTL, 2.8.1. 4599)
Zoom
Esküjét Biszku Béla belügyminiszter előtt tette le
A forradalom leverése után újra operatív munkát kap: a BM II. Politikai Nyomozó Főosztály 4. osztályán, a közlekedési elhárításnál alosztályvezető.
1957. májusától a Belügyminisztérium Tanulmányi és Módszertani Osztályának lett a vezetője. (E mellett 1958. április 1. és 1959. november 30. között a BM Testnevelési és Sportbizottság tagja.)
 Munkájának hanyag ellátása miatt 1959. november 15-én beosztásából felmentették, leszerelték és átengedték a Magyar Rádió és Televízióhoz. Felmentését 1959. október 24-én Horváth Gyula BM-miniszterhelyettes kérte, mert Radványi Dezső „… a propagandamunka mellett elhanyagolta a nevelőmunka irányítását, holott ennek az osztálynak ez a központi feladata.” (Az 1962-63-as személyzeti tisztogatások után további, az államvédelmi múltjuk miatt teherré vált főtisztek kerültek vezető polgári beosztásba, az MTV-nél – többek között - Koós Béla alezredes, az ÁVH volt párttitkára az Ifjúsági Osztályra, dr. Váradi György őrnagy a színházi rovathoz, Komlós János százados pedig megkülönböztetett külsős szerződéssel a Szórakoztató Főszerkesztőségre.)
Zoom
Horváth miniszterhelyettes: „Elhanyagolta a nevelőmunka irányítását… javaslom felmenteni”
 Radványi alezredes belügyi szolgálatot teljesített: 1945. január 18-tól 1959. november 15-ig. Elbocsátási parancs száma: BM 465/59. Szolgálati idejének kezdetét később 1942. január 1-től ismerik el, akkor lépett be a Szociáldemokrata Pártba.
Államvédelmi és belügyi szolgálatával kilenc kitüntetést érdemelt ki, köztük a Magyar Népköztársaság Érdemrendjének arany fokozatát és a Magyar Népköztársaság Kiváló Szolgálatért Érdemrendjét. Rangját a Magyar Néphadsereg elismerte, így a honvédség tartalékos alezredese maradt.
A Magyar Televízióban mindvégig a dokumentumfilmeket készítő szerkesztőséget vezette, a rendszerváltást megelőzően önálló osztályvezető beosztásban. A szerkesztőség a Politikai Adások Főszerkesztőségéhez tartozott.
                       PRO, ÁVO, ÁVH, BM
  1944. december végén az Ideiglenes Nemzeti Kormány Debrecenben elhatározza, hogy a BM-en belül (a miniszter: Erdei Ferenc) meg kell szervezni az államrendőrség Politikai Rendészeti Osztályát.
   Budapesten 1945. január 17-én (hivatalosan február 2-án) megalakul a Magyar Államrendőrség Budapesti Főkapitányságának Politikai Rendészeti Osztálya (PRO) Péter Gábor vezetésével, akinek  helyettese a szovjet Állambiztonsági Népbiztosság ezredese: Kovács János. A vidéki rendészetet  a BM Politikai Nyomozó Osztálya irányítja, élén Tömpe Andrással. Január második felében a Városliget fasor 34-36. szám alatti épületbe beköltözött az NKGB, az első összekötő egy Orlov nevű civil ruhás tiszt volt tanácsosi rangban, majd márciusban megérkezett Fjodor Bjelkin államvédelmi tábornok, a kelet-európai szovjet elhárító főparancsnokság vezetője bádeni székhellyel.

Péter Gábor és Kádár János
1946 októberében jött létre a Magyar Államrendőrség Államvédelmi Osztálya (ÁVO), a belügyminiszter Rajk László felügyeletével.
   1948. szeptember 10-én megalakul a BM Államvédelmi Hatósága, mely alá rendelik a külföldiek ellenőrzését, az útlevél osztályt, a határ-, a folyam- és légirendészetet.  A belügyminiszter: Kádár János.
   1949. december 28-án közvetlenül a Minisztertanács alá rendelik az Államvédelmi Hatóságot, ide kerül a HM Katonapolitikai Főcsoportfőnöksége (katonai hírszerzés és elhárítás) és a Honvéd Határőrség is.
A  fegyveres testületek  és a párt káderosztályának felügyeletét  Farkas Mihály, a párt főtitkárhelyettese látta el, aki közvetlenül Rákosinak referált az államvédelem  ügyeiben.

Farkas Mihály
   1953-ban, a párt júniusi központi vezetőségi ülésének határozata alapján összevonják a BM-et és az ÁVH-t egységes Belügyminisztériumként, amelyben egységes főosztályok látták el a rendőri, államvédelmi, büntetés-végrehajtási, tűzoltósági és légoltalmi feladatokat. Belügyminiszter: Gerő Ernő. Péter Gábor helyébe  egyik helyettese, a határőrség parancsnoka: Piros László lép. Az ÁVH megszüntetéséről nem rendelkezett nyilvános jogszabály.
 
A Magyar Államrendőrség Államvédelmi Osztálya (ÁVO)
1946-1948 
Az ÁVO központi szervezetének 16 alosztályából a következők voltak a meghatározók:
I. alosztály: Hírszerzés és elhárítás a politikai pártokkal, illegális szervezetekkel szemben;
II. alosztály: Külföldi hírszerzés és elhárítás. A magyar emigráció megfigyelése;
III. alosztály: Egyházakkal szembeni hírszerzés és elhárítás;
VII. alosztály: Üzemi szabotázs elhárítása. Hírszerzés az egyházi szervezetekben és társadalmi egyesületekben;
VIII. alosztály: Nyílt nyomozások lefolytatása a népügyészség mellett működő ÁVO kirendeltséggel együtt;
IX. alosztály: Technikai eszközök biztosítása. Levél-, távirat-, telefon-ellenőrzés. Rádiófelderítés és elhárítás. Fényképezés, rejtjelezés, helyszínelés.
X. alosztály: Nyilvántartás;
XII. alosztály: Postai levélforgalom ellenőrzése; 
XIII. alosztály: Környezettanulmányozás, figyelés.
 
A BM Államvédelmi Hatósága
(1948. szeptember 10. – 1949. december 28.)
 
                                       „A” ügyosztály
             Az ÁVH vezetőjének, Péter Gábor altábornagynak
                              a közvetlen felügyeletével
I. alosztály: Szervezés (vezető.: Tihanyi János őrnagy, helyettes.: Bauer Miklós őrnagy)
II. alosztály: Határ-, folyam- és légirendészet (v.: dr. Janikovszky Béla alezredes, h.: Érsek Tibor alezredes)
- BM. ÁVH-kirendeltség, állandó belügyminisztériumi összekötő (v.: Sándor Imre százados)
- Főorvosi Hivatal (v.: dr. Bálint István alezredes)
                                               „B” ügyosztály
                      Operatív ügyek (v.: Szűcs Ernő ezredes)
III. alosztály: Belföldi ügyek (v.: Horváth Sándor alezredes, h.: Nagykárolyi Márton őrnagy)
IV. alosztály: Külföldi elhárítás (v.: Dékán István alezredes, h.: Jámbor József százados)
V. alosztály: Határon túli hírszerzés (v.: Szarvas Pál őrnagy)
VI. alosztály: Megfigyelés, akciók (v.: Réh Lajos százados, h.: Jávor Miklós főhadnagy)
VII. alosztály: Külföldieket Ellenőrző Országos Központi Hivatal (v.: Balázs József alezredes)
- Központi Operatív Nyilvántartó csoport (v.: Balogh Mária II. o. ft.)
                                               C” ügyosztály
                  Hatósági ügyosztály (v.: dr. Timár István ezredes)
VIII. alosztály: Nyílt nyomozás (v.: dr. Décsi Gyula alezredes, h.: Pál Ákos alezredes)
IX. alosztály: Államrendészet (v.: Schwerteczky Ferenc főhadnagy)
X. alosztály: Nyilvántartó (v.: Hegedűs Ferenc őrnagy, h.: Kutas Imre százados)
XI. alosztály: Útlevélügyek (v.: Weller Antal őrnagy, h.: Kiss József százados)
                                               „D” ügyosztály          
                                     Technikai és operatív ügyosztály (v.: Száberszky József ezredes)
XII. alosztály. Üzemi (v.: Radványi Dezső százados, h.: Bolgár Pál főhadnagy)
XIII. alosztály: Tömeghálózati (v.: Kovács István százados, h.: Wenczel Andor főhadnagy)
XIV. alosztály: Technika (v.: Száberszky József ezredes, h.: Farkas Vladimir százados)
XV. alosztály: Információ (v.: Wágner Anna százados, h.: Szendy György százados)
XVI. alosztály: Vidéki (v.: Imre Mátyás, h.: Rajnai Sándor főhadnagy)
                                                 „E” ügyosztály
                         Karhatalmi (v.: Kajli József őrnagy)
XVII. alosztály: Biztonsági (v.: Tatár Aladár százados, h.: Bizony Károly főhadnagy)
XVIII. alosztály: Őrségi és karhatalmi (v.: Kajli József őrnagy, h.: Somkuti Jakab százados)
                                           „F” ügyosztály
                        Ellátó Hivatal (v.: Ormay István ezredes)
XIX. alosztály: Gazdasági és műszaki (v.: Szabolcsi Mihály őrnagy)
XX. alosztály: Épületkezelés (v.: Csapó Andor őrnagy)
- Őrszemélyzet gazdasági ügyei csoport
 
A BM. II. Politikai Nyomozó Főosztály
osztályvezetői (1956 - 1962)
 
Katonai elhárítás:
Nagy József alezredes 1961. október - 1962. augusztus
Selmeczi György ezredes 1956. november - 1961. szeptember
Kémelhárítás:
Hazai Jenő ezredes 1957. április - 1962. július
Turcsán József alezredes (?) - 1957. április
Hírszerzés:
Komornik Vilmos alezredes 1962. július - augusztus
Vértes János őrnagy 1961. március - 1962. július
Tömpe András vezérőrnagy 1959. május - 1961. március
Móró István alezredes 1956. november - 1959. május
 
Közlekedési elhárítás:
Perényi Gyula alezredes 1957. április - 1962. május
Belső reakció elhárítás:
Geréb Sándor százados 1962. július - augusztus
Hollós Ervin alezredes 1957. április - 1962. július
Radványi Kálmán őrnagy 1957. január - április
Földes György százados 1956. november - december
Ipari elhárítás:
Kucsera László ezredes 1957. május - 1962. május
Szőke Béla őrnagy 1956. november - 1957. április
Mezőgazdasági elhárítás:
Havasi László alezredes 1961. március - 1962. május
Rácz Sándor őrnagy 1958. október - 1961. március
Dáni János alezredes 1957. május - 1958. június
Vizsgálati feladatok:
Köteles István őrnagy 1962. február - augusztus
Mérő Károly alezredes 1960. augusztus - 1962. február
Korom Mihály alezredes 1958. december - 1960. augusztus
Szalma József alezredes 1956. november - 1958. december
Környezet tanulmányozás és figyelés:
Jámbor József alezredes 1961. október - 1962. augusztus
Beszédes Károly alezredes 1961. január - október
Dobróka János alezredes 1957. január - 1961. január
Operatív technika alkalmazása:
Markó Imre alezredes 1957. május - 1962. augusztus
Novák Sándor őrnagy 1957. március - május
Némethi Tibor százados 1956. november - 1957 február
Operatív nyilvántartás:
Ács Ferenc ezredes 1957. március - 1962. május
Országos Rejtjel Központ:
Kunos László alezredes 1957. május - 1962. augusztus
Levélellenőrzés:
Varga Antalné százados 1962. március - augusztus
Takács Imre alezredes 1959. november - 1962. március
Hidegkúti Károly őrnagy 1957. május - 1959. november
Rádió elhárítás:
B. Kiss István őrnagy 1959. március - 1962. augusztus
Külföldiek ellenőrzése (KEOKH) és Útlevél Osztály:
Szívós Péter alezredes 1962. július - augusztus
Tatai József alezredes 1956. december - 1962. június
 
Szabó János r. alezredes, a III/I osztályvezetője
 
   Szabó János 1947. augusztus 25-én született Budapesten.
Apja: Szabó (Lőwy) István Alfréd (1911. január 16, Mecsekszabolcs, Keleti Kamilla) építészmérnök, diplomáját Drezdában szerezte. 1936-ban kapcsolódott be a munkásmozgalomba, Franciaországban dolgozott, ott lett tagja a Francia Kommunista Pártnak. Részt vett a spanyol polgárháborúban (1936-1939), a Nemzetközi Brigádok gépkocsioszlopának politikai biztosa. A vereség után Franciaországban különböző táborokba internálták. 1940-ben szovjet segítséggel szabadult, miután megkapta a szovjet állampolgárságot.
 1941-ben pártutasításra visszatér Magyarországra, az illegális sajtóban kap feladatot. „Ennek terjesztése közben egy kapcsolat lebukása után őt is őrizetbe vették (1942), de nem tudta elviselni a nehéz körülményeket és egy elvtársat rajta keresztül őrizetbe vettek.” (BM III/I-10 Osztály, 1971.) Börtönbüntetésre ítélték, szabadulása után 1944-ben mint munkaszolgálatost egy büntetőszázaddal a frontra akarták vinni, de megszökött és 1945-ig álnéven bujkált az országban.
 „1945-ben közölték vele, hogy letartóztatása alatti magatartása miatt a pártból kizárták, de pár hónap múlva behívták a pártközpontba és azt a tájékoztatást kapta, hogy mint új párttagot ismerik el, azóta párttag.” (BM III/I-10 Osztály, 1971) Munkásmozgalmi tevékenysége elismeréseként megkapta a Szocialista Hazáért Érdemrendet és a Magyar Szabadság Érdemrendet.
 1945 és 1950 között a XIV. kerületi elöljáróságon mérnök, a Jóvátételi Hivatalnál műszaki főtanácsos, a Ferunion Külkereskedelmi Vállalatnál és az ERIK-nél főosztályvezető. 1950-ben alapító tagja az Erőmű Beruházási Vállalatnak, amelynek prágai megbízottja 1950-1954, majd 1956-1960 között. (1954-től 1956-ig a tiszapalkonyai kirendeltséget vezette.) 1960-tól a vállalat berlini kirendeltség vezetője.
„Az ellenforradalmat Prágában éltük át. Ennek köszönhető, hogy Édesapám életben maradt, tudniillik az ellenforradalmárok feketelistáján szerepelt az ő neve is” – írja önéletrajzában fia, Szabó János.
 Politikailag képzett, széles látókörű, megbízható, a rendszer őszinte híve. Ennek alapján szervezik be „T”lakásgazdának is. Erről ezt írja egy feljegyzésében a III/I-10 Osztály:
 „Szabó Istvánt mint „T” lakásgazdát 1959-ben szervezte be a BRFK III. Osztály V. alosztálya, mivel nevezett ez időben már külföldi kihelyezésen volt és lakását kívánták használni. A beszervezés 1959. július 20-án megtörtént, Szabó István és felesége vállalta, melyet nyilatkozatban rögzítettek. Azonban a lakást nem használhatták, mert mint utóbb kiderült, az illetékes operatív beosztott megfeledkezett a többi lakás priorálásáról és így nem tudhatta, hogy a házban már van egy „T” lakás ugyancsak a BRFK Pol. Osztálynak. Tihanyi elvtárs utasítására a lakásgazdát törölték a hálózatból és anyagát irattárba helyezték.”
 Szabó István 1973-ban ment nyugdíjba.
 Szabó János anyja: Szabó Istvánné Forró Ilona (1921. november 28, Aranyosmarót, Funk Adél) Szabó István második felesége, 1947-ben kötöttek házasságot. („Első feleségét, mint vallása miatt üldözött személyt a múltban Kistarcsára internálták, ahonnan a németek elhurcolták és többé nem tért vissza.” Környezettanulmány, BM III/6-d alosztály, 1970.) Női szabósegéd, szakmájában dolgozott 1947-ig. 1949-ig háztartásbeli. 1949 januárjától a Belügyminisztérium Egészségügyi Osztályán dolgozik. 1950-től tagja a pártnak, követi férjét külföldi beosztásaiba, nincs állandó munkája, idegenvezetői és tolmácsolási feladatokat lát el, itthon az átmeneti két évben Tiszapalkonyán, az Erőmű Trösztnél és a Magyar Villamos Műveknél dolgozik.
 Szabó János fiú testvére: András (1951. február 26, Budapest) Berlinben a Heinrich Hertz gimnáziumban érettségizett, utána 1969-ben felvették a Humboldt Egyetem matematikai szakára. 1973-ban okleveles matematikus lett és a Központi Fizikai Kutató Intézetben helyezkedett el.
 A család további tagjaival kapcsolatban Szabó János egy 1970-ben írt önéletrajzában a következőket közli:
 „Közeli rokonainkat a fasiszták politikai okokból megölték. Többek között nagybátyám kommunistaként halt meg Dachauban.”
Szabó János a Szovjetunióban folytatott állambiztonsági tanulmányai alatt ismerkedett meg későbbi feleségével: Nyina Nyikolajevna Dvorjanova építészmérnökkel (1945. augusztus 1., Tyemirtau, Karagandai terület, Maria Iljicsovna Molcsanova), akinek édesapját a II. világháború alatt Ukrajnából telepítették át Tyemirtauba. Szabó János az aspirantúra idején rendszeresen vállalt tolmácsolást a magyar turistacsoportok mellett, ennek során találkozott a Kazah SZSZK-ban a szorgalmas, jó munkaerőnek számító és a társadalmi munkában is aktív Komszomol-titkárral, aki Alma Atában a Fémszerelő Tröszt vezető mérnökeként dolgozott. 1972 januárjában kötöttek házasságot. Szabó Nyina Nyikolajevna a Lakótervnél helyezkedett el tervező mérnöki beosztásban 1972 áprilisában, de októberben visszament Moszkvába, ahol egy tervező vállalatnál vezető tervezőmérnökként dolgozott 1973 augusztusáig. Szeptemberben ismét Budapesten a Lakótervnél statikus tervezőmérnök. 1973 decemberében született első gyermekük, Linda, 1977 decemberében második lányuk Írisz. Az építészeten kívül érdeklődési körébe tartozott a számítástechnika, a fényképezés, a divat, az irodalom és a színház.
Térjünk vissza Szabó János életútjához és szakmai pályájához.

Szabó János

 Iskoláit jórészt apja külföldi állomáshelyein végezte. Ennek során Prágában megtanult csehül, Berlinben érettségizett 1965-ben. Elvégezte a lipcsei Marx Károly Tudományegyetem filozófia szakát, öt év helyett három és fél év alatt 4.9-es átlaggal. Az egyetem befejezése után 1969-ben a Marxista-Leninista Filozófiai és Tudományos Szocializmus szekció ösztöndíj nélkül felvette aspiránsnak. Itthon a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemet végezte el, doktori fokozattal. Kissé előreugorva: 1981-ben a Szovjetunió Minisztertanácsa mellett működő Állambiztonsági Bizottság F.E. Dzserzsinszkij Főiskoláján kandidátusi tudományos fokozatot nyert el, disszertációjának címe ez volt: „Az NSZK új Kelet-politikájának ideológiai-elméleti alapjai, céljai, eszközei és fejlődési tendenciái”.
A német nyelvet tolmácsszinten, az oroszt felsőfokon, a csehet középfokon beszéli.
Politikai aktivitása korán jelentkezett. Erről így ír: „Gimnáziumi éveim alatt – miután már az úttörőszervezetben is különböző tisztségeket viseltem – bekapcsolódtam a társadalmi munkába. Beléptem a német ifjúsági szervezetbe (FDJ) 1961-ben. A gimnáziumban egy ideig az iskola ideológiai titkára voltam (1963-65). A KISZ-be 1964-ben léptem be, miután alapszervezet létesült Berlinben. A magyar külképviselet első KISZ titkára voltam, egészen 1965-ig. 19 éves koromban, 1966-ban kértem az MSZMP-be való felvételemet. A pártvezetőség kérelmemet azzal az indoklással utasította vissza, hogy az ajánlóim nem közös tevékenységből ismernek.”  De 1971-ben már felvették az MSZMP-be.
 1970-ben egy ismerőse révén a katonai elhárításnál jelentkezett felvétele ügyében, ám iskolai végzettsége miatt – filozófus aspiráns – nem tudták megoldani elhelyezését. Ám anyagát átküldték a BM-be. Ott jól sikerült személyes bemutatkozása, politikai felkészültsége, általános műveltsége, széles látókörű érdeklődése, emberi tulajdonságai, külföldön szerzett tapasztalatai alapján ígéretesnek látszott kipróbálása a III/I csoportfőnökség (polgári hírszerzés) 7-es osztályán.
 A III/I-10 Osztály alapos ellenőrzése, mélységi tájékozódása személyét és hozzátartozóit illetően nem talált kizáró körülményt felvétele ellenében, így Szabó János 1971. február 1-én próbaidős alhadnagyi rendfokozattal főoperativ beosztásba került a III/I. Csoportfőnökség 7-es osztályának „Aktív intézkedések” alosztályára.
Elsősorban NSZK-relációjú politikai intézkedések tervezésével és végrehajtásával foglalkozott. Az első aktív intézkedést felvétele után másfél hónappal hajtotta végre.
 1971. év során főoperativ I. kategóriába minősítették át, s a belügyminiszter hadnagyi rendfokozatban véglegesítette 1972. február 1-i hatállyal.
   1972 őszén Moszkvába küldték tanulni a KGB Hírszerző Főiskolájának magyar tagozatára, amelyet 1973-ban kitűnő eredménnyel fejezett be.
   1973 őszén már első nyugati útjára küldték ki legális fedéssel, amellyel 1974-ig rendszeresen járt Ausztriába , zömmel biztosítási, kis mértékben önálló akciók lebonyolítása céljából. 1975 januártól rendszeresen illegális utazásokat hajtott végre, ezek során kizárólag önálló akciókat bonyolított le.
Minden évben jutalmat kapott, 1974-ben a belügyminiszter a Közbiztonsági Érem arany fokozatát adományozta neki.
 1975. május 1-jén kezdett aspirantúrát a Magyar Tudományos Akadémia Tudományos Minősítő Bizottsága előzetes engedélyével a Szovjetunió Állambiztonsági Bizottsága F.E. Dzserzsinszkij Főiskoláján, s mint már említettem, kandidátusi tudományos fokozatot szerzett értekezésével 1981-ben.
 1971-1974 októbere között KÜM fedéssel rendelkezett, ám új lakásba költözése előtt fedését megváltoztatta és az aspirantúra adta lehetőséget kihasználva a Magyar Tudományos Akadémia tudományos munkatársa, moszkvai aspiráns fedéssel élt.
   1975 októberében készül róla az első minősítés a III/I-7 osztályon. Annak megállapítása szerint az egyik legeredményesebb munkatárs a politikai aktív intézkedések területén, főoperativ beosztása követelményeinek megfelel, azok minőségi teljesítésére képes. Az akciók tervezésében és végrehajtásában önálló munkát végez, számos eredményes akciót hajtott végre. Ehhez átlagon felüli rátermettsége van, elemzőkészsége és lényeglátása kiváló, következtetéseit célirányosan tudja alkalmazni. A szovjet hírszerző iskolán tanultakat – önellenőrzés, figyelés – az éles feladatokban is jól hasznosítja. Az utóbbi öt év mindegyikében részesült dicséretben és jutalomban.
 Ugyanakkor kritikusan azt is megállapítják, hogy   eredményeit főként az önerőre támaszkodó tevékenységgel érte el, ritkán vett részt komplex akciókban, nem igényelte mások segítségét, ezért a jövőben jobban kell támaszkodnia a hírszerző közösség együttműködő erejére. Az akciómunkában felmutatott dicséretes ötletgazdagsága nem minden esetben párosul a kidolgozás és végrehajtás iránti igényességgel. Hajlamos arra, hogy az elfogadható eredmény gyors és rövidített útjait javasolja, ám ritkábban kezdeményezi az optimális eredmény aprólékos kimunkálását Ezért törekednie kell az alaposságra és a teljességre, az ügyek, feladatok, jelentések túlzott leegyszerűsítésének elkerülésére.
 A minősítés azzal a pozitív kicsengéssel zárul, hogy Szabó János r. hadnagy a hálózatépítő munkában szerzett bővebb tapasztalatok után külföldi rezidentúrára történő beosztásra is alkalmas.
Eddig is gyorsan haladt, ám innen még jobban felgyorsul karrierje. 1976-ban főhadnagy, 1977-től SZT- állományú főoperatív beosztott, (K-542) 1981-ben százados.
1978 és 1983 között a III/I-3 Osztály állományában a bécsi főrezidentúrán dolgozik teljes megelégedésre. Információszerző és kapcsolatépítő fedőszervi munkája abban az időszakban a külföldön dolgozó hírszerző tisztek közül itthon a legmagasabbra értékelt. Számos kapcsolatot épített ki olyan személyekkel, akiket aztán a különböző operatív osztályok feldolgoztak, közülük néhányat beszerveztek, vagy beszervezés nélkül, de rendszeresen információt kaptak tőlük, ilyen volt például „Dória” (3 . Oszt.), „Linton” (5. Oszt.), „Vivian” (7. Oszt.) Részt vett az operatív munka minden fázisában, éles, nagy jelentőségű operatív akciók biztosításában, az egész rezidenturát érintő szerteágazó feladatokban, speciális hírszerző jellegű feladatok egyszeri vagy alkalom szerinti végrehajtásában. Fedőszervi munkájával az illetékesek elégedettek voltak, a nagykövet minden tekintetben számíthatott rá.
 Bécsi külszolgálata alatt két alkalommal részesült csoportfőnöki dicséretben, hazatérése után 1983 júniusában    - figyelembe véve az időközben elvégzett kandidatúrát is – soron kívül r. őrnaggyá léptették elő és kinevezték a III/I-7-a alosztály vezetőjévé.
 1983. decemberében egyúttal osztályvezető-helyettesnek is kinevezik.
 1984. szeptember 1-től a BM. III/I-7. Osztály vezetője. Ezt a posztot 1988. április 30-ig tölti be. 1987-től rendőr alezredes.
Zoom
1984: kinevezési javaslat a III/I-7 osztály élére
 1988. május 1-től a III/I-3 Osztály vezetője (SZT), a bonni főrezidentúra vezetője. Ott kap belügyi adminisztratív munkát felesége: Szabó Nyina Nyikolajevna is, akinek feladata: „A tudományos és műszaki titkár fedőszervi és operatív teendőinek segítése az 5-ös vonal részére, a magyar, illetve külföldi ösztöndíjasokkal való operatív célú foglalkozás a 3-as és az 5-ös vonal részére.”
 A bonni főrezidentura vezetőjét majd 1989. májusában rendelik haza.
 De ne szaladjunk jobban előre. Történetünk 1987-ben játszódik, amikor tehát dr. Szabó János r. alezredes a belügyi hírszerzés III/I-7 osztályának elismert és sikeres vezetője. (ÁBTL. 2.8.2.1. 778; ÁBTL 2.8.2.1. 973/94-401.)
A III/I (Hírszerző) Csoportfőnökség osztályai (1962-1990)
A Csoportfőnökség szorosan együttműködik a III. Főcsoportfőnökség szerveivel, az MNVK 2. Csoportfőnökséggel (katonai hírszerzés), a kiemelt állami szervekkel (Külügyminisztérium, Külkereskedelmi Minisztérium, a külképviseleteken dolgozó rezidentúrákkal, az illegális rezidentúrákkal), a társadalmi szervekkel (pl. MÚOSZ), a hazai fedőszervekkel, az azokban lévő rezidentúrákkal és SZT-tisztekkel.
III/I-1. osztály: Hírszerzés az USA és a nemzetközi szervezetek ellen, a., rezidentúra-irányító, b., feldolgozó;
III/I-2. osztály: Külföldi elhárítás a., USA, b., NATO, c., kolóniavédelem;
III/I-3. osztály: Hírszerzés Nyugat-Európa ellen, a., NATO, b., NSZK , c., ideológiai diverziót felderítő, 1981-től egyházi;
III/I-4. osztály: Hírszerzés a Vatikán, Izrael, a cionista szervezetek és az egyházi emigráció ellen;
III/I-5. osztály: Tudományos és műszaki hírszerzés;
III/I-6. osztály: Tájékoztatás, elemzés, értékelés, dokumentáció;
III/I-7. osztály: Hírszerzés és bomlasztás az emigráns szervezetekben, a fellazítási objektumok elleni harc, aktív intézkedések, (három alosztállyal);
III/I-8. osztály: Illegális („fekete”) hírszerzés, rezidentúrák és hírszerzők foglalkoztatása, kiképzés és speciális hálózatszervezés;
III/I-9. osztály: Operatív dokumentációk és okmányok készítése;
III/I-10. osztály: Személyi ügyek, kiképzés, módszertan;
III/I-11. osztály: Hírszerzés harmadik országokban (Kína, Közel-Kelet) és hazai bázison;
III/I-12. osztály: Összeköttetési, nyilvántartási, pénzügyi és más feladatok;
III/I-13. osztály: Rejtjelfejtés, rejtjelezés, Országos Rejtjel Központ;
III/I-X. önálló alosztály: operatív összeköttetés szervezése;
III/I-Y. önálló alosztály: külképviseletek, hírszerző rezidentúrák biztonságtechnikai védelme.
A rejtélyesen aktív III/I-7. osztály 
Kocsis Kálmán, a III/I. volt csoportfőnök-helyettese (korábban a Magyar Rádió munkatársa) mutatott rá 2010-ben e sorok írójának küldött egyik levelében, hogy az az osztály, amelyhez az emigrációval kapcsolatos témák tartoztak, hivatalosan az „Aktív Intézkedések Osztálya” nevet viselte. Ez egy rendkívül zárt, a csoportfőnökségen belül is védett osztály volt, három alosztállyal, közvetlen csoportfőnöki alárendeltségben. Ezért Bogye János csoportfőnökként számos olyan információval rendelkezett, amelyekről még a helyettesei sem tudtak.

Kocsis Kálmán
Mivel foglalkozott ez a rejtélyes akciókat lebonyolító, titokzatosan aktív, bomlasztó, dezorganizáló és hatásosan operatív, különösen fontos osztály?
Hivatalosan a feladatai közé tartozott:
-          a párt és a kormány bel-és külpolitikai célkitűzéseinek segítése érdekében aktív intézkedéseket tervezzen és hajtson végre,
-          az ellenség terveinek keresztezése, erőinek dezorganizálása,
-          a végrehajtáshoz vegye igénybe a pszichológiai hadviselés eszközeit, valamennyi operatív eszközt, az ellenséges és a saját hírközlő szerveket, a kiadóvállalatok lehetőségeit,
-          nyilvántartja és koordinálja a területi osztályok aktív intézkedéseit, részt vesz
azok kidolgozásában és kivitelezésében,                                      
-          folytatja a reakciós emigráns szervezetek terveinek, tevékenységének felderítését és intézkedéseket tesz e tervek keresztezésére, illetve a reakciós emigráns erők dezorganizálására, bomlasztására,
-          akcióival és javaslataival elősegíti a lojális emigráció szervezeteinek és csoportjainak tevékenységét,
-          operatív felderítést folytat az ellenséges – főleg az Amerikai Egyesült Államok és a Német Szövetségi Köztársaság – ideológiai diverziós, fellazító és propagandaközpontok ellen, ezek tevékenységének ellensúlyozására intézkedéseket dolgoz ki és hajt végre. 
[1961. október 31-én hajnalban egy különleges állambiztonsági kommandó – együttműködve a csehszlovák szervekkel – hozta haza Bécsből Ábrányit egy gépkocsi csomagtartójában szőnyegbe csavarva. A kommandónak tagja volt Gerő László, a D-144-es szigorúan titkos állományú rendőr százados, a szovjet katonai elhárítás egykori hadnagya, a Shell-Interag Rt. vezérigazgatója is.
 Az MSZMP Politikai Bizottsága által engedélyezett akcióra azért került sor, mert Ábrányi Aurél budapesti újságíró, kereskedő azután, hogy 1948-ban egy sikertelen tiltott határátlépési kísérletet követően a HM katonapolitikai osztálya 1949 áprilisában „Relly” fedőnéven hírszerző feladatokra beszervezte és májusban Ausztriába telepítette, 1950-től szembefordult megbízóival, s a francia és az amerikai hírszerzés szolgálatába állt, a Szabad Európa Rádió tudósítója lett és kémcsoportot szervezett Budapesten Atkáry Arisztid és az olasz sajtóattasé: Adalberto Struzziero vezetésével.

Rajnai (Reich) Sándor
 Ábrányi Aurélt erőszakos hazahozatala után 1963. november 30-án a Legfelsőbb Bíróság katonai tanácsa államtitok tekintetében rendszeresen és kémszervezet tagjaként elkövetett kémkedés, valamint béke elleni bűntett miatt jogerősen 13 évi szabadságvesztésre ítélte. Büntetését a Gyorskocsi utcai objektumban különleges körülmények között töltötte le.
Máig nem tudjuk pontosan, hogy szabadulása után, 1974. október 15-én hová hurcolta el Rajnai (Reich) Sándor vezérőrnagy a hírszerzés (III/I.) csoportfőnöke két ismeretlen személy társaságában az Állambiztonsági Vizsgálati Osztály Gyorskocsi utcai objektumából.]
Készülődés Izraelbe
    A Radványi Dezső volt államvédelmi alezredes vezette televíziós műhely: a Dokumentum műsorok Önálló Szerkesztősége hosszú éveken át sikeresen feltérképezte a magyar emigrációt Európától az amerikai földrészig. Kígyós Sándornak, a sorozat rendezőjének közléséből ismert, hogy tíz év alatt, 1975 és 1985 között bejárta a világot, s a külhoni magyarokról 26 filmet forgatott a stábbal (Radványi, Butskó, Srankó).
Zoom
Kígyós Sándor, Butskó György, Srankó Géza

 [Kígyós Sándor (1939. május 25, Hajdúszoboszló, Vasgyura Mária) rendező 1963-tól 1999-ig dolgozott az MTV-nél. Politikai műsorok mellett - egyebek között - a Szabó László nevéhez kötődő „Kék fény” című belügyi műsor rendezője. Munkás származású (apja vasúti pályaőr volt), pártkarrierje során több vezető párttisztséget is betöltött az intézményben, 1988. augusztus 22-én az MSZMP Budapesti Végrehajtó Bizottságának tagjává választották. 1997-1999 között a Sajtó-és Kommunikációs Főosztályt vezette.]
 A nyolcvanas évek közepén Radványi Dezső hozzákezd régóta dédelgetett terve: az izraeli forgatás előkészítéséhez. Kapcsolatkeresése, háttérmozgása részben nyilvános, részben titkos. Mozgását észleli a kémelhárítás.
Zoom
Radványi már 1984-ben szeretett volna filmet készíteni Izraelben
 A kémelhárítás: a III/II-9 osztálya vezetőjének jelentése 1984. március 28-án bekerül a Napi Operatív Információs Jelentésbe:
   „Radványi Dezső, az MTV filmrendezője filmet szeretne készíteni az Izraelben élő, Magyarországról elszármazott egyházi és más személyiségekkel magyarságukról, az MNK-val meglévő kapcsolatukról. Izraeli részről a filmkészítést akadályozza az a cionista felfogás, mely szerint az ott élő volt magyar állampolgárok nem magyar emigránsok, hanem „csak” zsidók.”
Zoom
Budapesten igyekezett megnyerni az izraeli Közéleti Bizottság főtitkárát
   1984. április 3-án szintén a kémelhárítás jelzése kerül be a Napi Operatív Információs Jelentésbe:
   „Radványi Dezső filmrendező az MTV székházában március 30-án levetítette Bentzur Zeew-nek, az izraeli Közéleti Bizottság főtitkárának azokat a dokumentumfilmeket, amelyeket az MTV készített a deportálásokról, az un. vészkorszakról, valamint a magyar emigrációról.
 A filmek közül Bentzur néhányat magával visz Izraelbe, s ott be akarja mutatni abból a célból, hogy izraeli illetékesek hozzájáruljanak ahhoz, hogy Radványi Dezső filmet forgathasson Izraelben a volt magyarországi rabbikról és közéleti személyekről.”
„… az újságíró fedés adta lehetőségekkel élve…”
A három hetes (1987. május 18. - június 8.) „Eastern” fedőnevű akció végrehajtásáról már június 9-én írásbeli jelentést adott dr. Szabó János, a III/I-7 osztályvezetője („Dr. Kiss Károly” fn. szerkesztő, Magyar Televízió). Az „Izraeli utazásról és tapasztalatairól” címet viselő beszámolót Harangozó Szilveszter r. altábornagy, BM III. főcsoportfőnök, állambiztonsági miniszter-helyettes június 17-én elfogadta.
Zoom
Az Eastern fedőnevű akció dossziéja a III/I-7 osztályon
Az úti jelentés („Szigorúan titkos! Különösen fontos!”) így kezdődik:
„Jelentem, hogy a Magyar Televízió riporterének fedésével, Miniszterhelyettes Elvtárs engedélyével Izraelben tartózkodtam, ahol az újságíró fedés adta lehetőségekkel élve több beszélgetést folytattam a Külügyminisztériumban, a Turisztikai Minisztériumban, a Kereskedelmi és Pénzügyminisztériumban, az Izraeli Nemzeti Bankban, a magyar ajkú szervezetekkel és prominens magyar ajkú személyiségekkel.”
Az érdemi információk tartalmát a jelentés a következő témakörök szerint foglalja össze:
-          Magyar-izraeli kapcsolatok I. (politikai vetületek az izraeli KÜM-ből);
-          Magyar-izraeli kapcsolatok II. (gazdasági vetületek az Izraeli Nemzeti Bankból);
-          Magyar-izraeli kapcsolatok III. (idegenforgalom a Turisztikai Minisztériumból);
-          Magyar „emigráció” Izraelben (magyar ajkú szervezetektől);
-          Izraeli helyzet (képviselő)
Az utazási tapasztalatok operatív vetületét szó szerint így összegezte az „Aktív intézkedések” osztály vezetője:
„Az a benyomásom, hogy:
-          a politikai hírszerzés szempontjából az izraeli lehetőségek – elsősorban harmadik országos célzattal – aránylag kedvezőnek tűnnek; 
-          a tudományos-technikai hírszerzés építhet arra a nagyszámú magyar ajkú személyre, akik a tudomány és a technika területén jelentős eredményeket értek el, és élénk kapcsolatot tartanak fent a fejlett tőkés országok kutatási központjaival; 
-          emigrációs szempontból a magyar ajkúakkal operatív szempontból nem tarom szükségesnek a foglalkozást, mivel:
a., nem vallják magukat magyaroknak;
b., a második generációtól kezdve „magyarságuk” eltűnik;
c., a magyar ajkúak szervezetei semmilyen bel-és külföldi jelentőséggel nem bírnak;
d., a magyar ajkúak nem rendelkeznek politikai befolyással. 
 -      a „Presse” fn. üggyel kapcsolatban a helyszíni tapasztalatok arra utalnak, 
            hogy ráfordításaink nem állnak arányban az eredménnyel.
Az utazás során titkosszolgálati jelenlétre utaló mozzanatokat nem tapasztaltam.”
1., Izrael biztonsági helyzete
„A környező arab országok nem mondtak le Izrael megsemmisítéséről, erre azonban egyelőre nincs lehetőségük. Izrael fő problémája, hogyan tudja fennmaradását biztosítani. Ebben eltérő nézetek vannak. Az ortodox vallásos pártok és a Likud nagyobb része ezt az erő pozíciójából kívánja biztosítani. Területeket nem kívánnak visszaadni, sőt újabb annektálást kívánnak azért, mert az arabok bármilyen szerződéshez való hűségét vitatják. A Munkáspárt jobboldala és a Likud baloldala a nemzetközi Közel-keleti konferencia mellett vannak, ahol a megszállt területek részleges visszaadásával szeretnék szavatolni az ország biztonságát. Erre azért van szükség, mert az egyes arab országok nem merik vállalni a kétoldalú békekötés veszélyét. Így például Jordániával kész a megállapodás, de Husszein nem mer mellette kiállni, sőt visszavonul tőle, mivel ez idáig még mindenkit megöltek, aki megegyezett Izraellel.
A két nagy politikai erő egyelőre nem tud parlamenti többséget szerezni elképzeléseihez. Azok, akik a megszállt területek teljes visszaadása mellett vannak, a parlament 5 százalékát sem teszik ki.
Gondot okoz Izraelnek az a körülmény, hogy az USA elkezdte Közel-keleti politikája felülvizsgálatát, és ebben - nagyságrendi okokból – az araboknak az eddiginél nagyobb jelentőséget fognak tulajdonítani. Ez pedig csak Izrael rovására mehet. Ez az oka a Szovjetúnió felé észlelhető lassú nyitásnak is.
A Közel-keleti probléma megoldása csak úgy képzelhető el, ha az arabok nemcsak szóban, hanem Izrael számára meggyőző módon mondanának le a „zsidók vízbefullasztásáról”, és ekkor komoly engedményekről is szó lehetne. Erre azonban ténylegesen nincs kilátás, mert önmagában a nagyhatalmi garanciák sem lennének Izraelnek elegendőek.”
2., Vallási ellentétek
„Az ország második fő problémája. A kb. 10 százalékos komolyan vallásos lakosság ragaszkodik a tanok betartásához és kísérletet tesz ezt rákényszeríteni a többségre. A parlamenti erőviszonyok miatt erre folyamatosan lehetősége is van, ugyanis a nagy pártok rákényszerülnek szavazataik megnyerésére, amit valláspolitikai engedmények fejében kapnak meg. A vallásosság aránya nem csökken, így a modern kor igényei és az ortodoxok követelései között egyre nagyobb és áthidalhatatlan az ellentét.”
3., A keleti és nyugati zsidóság ellentéte.
„Izrael Közel-keleti környezetben európai kultúrájú és szokásrendszerű szigetként jött létre. Ez természetellenes szigetként fejlődött. Az arab országokból, a Közel-keleti térségből bevándorló zsidóság, amely a térségnek megfelelő szokásokkal és kultúrával rendelkezett, módosított ezen a helyzeten. Ehhez társult a keleti szaporulati arány is, ami ahhoz vezetett, hogy a keleti zsidóság ma már meghaladja a nyugatiak számarányát. Egyelőre ez még a politikai funkciókban nem jelentkezik megfelelően, azonban az élet elkeletiesedése gyors ütemben halad. Amikor ez a fejlődés eléri a politikát, nem kizárt a jelentős változás, ugyanis a keleti zsidóság radikálisabb az arabokkal szemben és a holocaustot nekik – és nem az európaiaknak – köszönhetik. Ehhez társul még, hogy már Közel-keleti és nem európai gondolatvilág és cselekvési formák ütköznének, ami nem zárja ki a komoly feszültségeket.”
4., A gazdasági helyzet.
„A gazdasági helyzet két éve stabilizálódott, mivel az inflációt 400-500 százalékról lecsökkentették 15 százalékra. Nem szűnt meg Izrael függősége egyrészt az USA segélyektől, ami a hadsereg teljes költségeit fedezi, másrészt a külföldi zsidóság támogatásától, ami ma is az ország dinamikus fejlődésének záloga. Mindkét tényező fenntartásához a térség feszültségének az állandósítása szükséges, így a biztonsági és a gazdasági kérdések az érdekek szempontjából kizárják egymást.”
5., Az izraeli magyar „emigráció”
„Az izraeli magyar ajkúak létszáma 250-300 ezer főre tehető, melynek egy része nem a mai Magyarország területén született. Annak ellenére, hogy tudatosan vagy anélkül számos szál fűzi őket szülőföldjükhöz, ezt az érzést szándékosan elnyomják és magyar ajkú izraelieknek, így nem kivándorlóknak vagy emigránsoknak vallják magukat. Az izraeli zsidó lakosság 10 százalékát kitevő magyar ajkúak egytizede nem tanulta meg az ivrit (héber) nyelvet úgy, hogy azt megfelelően használni tudja. Ez a réteg veszi az „Új Kelet” c. napilapot (példányszám: hétköznap 5-8000, hétvégén 10-15000), valamint az 5000 példányban megjelenő „A Hét tükre” című hetilapot. A második generáció nem, vagy alig tud már magyarul, izraeli nemzetiségűnek tekinti magát és szülei volt hazája után csak némileg tanúsít nagyobb érdeklődést, mint más kelet-európai országok irányában.
A magyar ajkúak jelentős szerepet töltenek be az újságírásban (a „Maariv” c. lapnál például öt újságíró), a kultúra területén, az egyetemeken, hivatali- és tisztikarban, valamint a gazdasági életben, de jelentős politikai szerepre nem tudtak szert tenni a pártokban, nincs magyar ajkú képviselő, kormánytag vagy politikus.
Annak ellenére, hogy a magyar ajkúak nem vallják magukat magyarnak, az emigráció minden betegségét magukon hordozzák. Így több szervezetük van, amelyek szemben állnak egymással.
Zoom
Jelentés az izraeli akció végrehajtásáról (1. oldal)
Zoom
Jelentés az izraeli akció végrehajtásáról (02. oldal)
Az izraeli magyar ajkúak szempontjából a legrégibb és legfontosabb szervezet a Hitachdut Olej Hungária, (Magyar Bevándorlók Egyesülete), melynek nincs hivatalos tagsága, de az országban működő öt kultúrháza és meglehetősen jó anyagi ellátottsága révén átfogó hatást tud kifejteni. Eredeti feladata a magyar ajkú bevándorlók segítése volt, majd kulturális intézménnyé alakult át. Jellemző a szervezetre, hogy a vezetőségben régen az országban tartózkodó, kiemelt karriert befutó személyiségek találhatók. A szervezetnek nincs izraeli belpolitikai súlya, nem politikai tényező és nincs befolyása sem a pártokra, sem pedig a kormányszervekre. Erre ugyan a szervezet kísérletet tett dr. Yehuda Spiegel főtitkár, volt vallásügyi államtitkár, Mose Sanbar, az Izraeli Nemzeti Bank volt kormányzója és dr. Herman Dezső ismert ügyvéd révén. Mivel nem sikerült a magyar ajkúak ellentéteit áthidalni, a törekvés kudarcot vallott.
1983-ban e kör kezdeményezésére és az izraeli KÜM anyagi és erkölcsi támogatásával jött létre az Izraeli – Magyar Kapcsolatokat Fejlesztő Társulat. A Társulat feladatát abban látta, hogy a két ország kapcsolatait kulturális, tudományos és gazdasági téren elősegítse, valamint a diplomáciai kapcsolatok helyreállításáig politikai téren közvetítsen. (Az utóbbit az izraeli KÜM teljes körű irányításával.) A feladat sikere érdekében az egyesület diszkréten, a látványosságot és a propagandát kerülve tevékenykedik.
A Hitachdut Olej Hungaria-val és a Társulattal szemben áll a magyar nyelvterület zsidósága szellemi hagyatékának megörökítésére alakult ún. Közéleti Bizottság, amely eredetileg ad hoc jelleggel a Diaspora-házi magyar kiállítást készítette elő. A kiállítás jelenleg Budapesten van. Az izraeli kiállítás megszervezését követően az „Új kelet” főszerkesztője, az 1973-ban Kolozsvárról bevándorolt (ott kemény sztálinistaként ismert) Rappaport Ottó kísérletet tett a Közéleti Bizottság egységes magyar szervezetté történő kiszélesítésére, melynek ő kívánt a vezetője lenni. Ezért, valamint az eltérő politikai nézetek miatt a két szervezet együttműködése megszakadt. Az ún. Közéleti Bizottság lényegében belső izraeli magyar és hivatalos támogatás nélkül tovább fennmaradt. Mivel Rappaport kezében van az izraeli magyar sajtó, azt a benyomást kelti és propagálja, mintha ő lenne az igazi híd a magyar-izraeli kapcsolatokban. Ami a szakadás politikai vetületét illeti: a mai Közéleti Bizottság erdélyiekből áll, akiknek nem feltétlenül szívügyük a kapcsolatok bővítése és rendezése, az előző csoport viszont „anyaországi” születése révén ezt alapvetőnek tekinti.
A magyar ajkú izraeliek száma fokozatosan csökken, melynek következtében az „Új Kelet” tíz éven belül megszűnhet. A magyar nyelv térségbeli kihalását egyetlen eszközzel, a magyarul beszélők klubja mozgalmának kibővítésével és kiterjesztésével lehet ellensúlyozni, ami csak hazai támogatással járhat eredménnyel. Ez a mozgalom már nem visel semmilyen emigrációs jelleget és kimondottan nyelvápoló, amely a második és harmadik generáció felé orientál. Nehezíti a mozgalom törekvéseit, hogy Izraelben nincs magyar nyelvoktatás és a 7 egyetem egyikén sincs hungarológiai előadó, tanszékről nem is beszélve.
A vázolt szervezeten, valamint klubokon kívül, egyéni kezdeményezésként kezdődött Zvát-on egy, a magyar zsidóság kultúráját gyűjtő és bemutató múzeum megalapítása. A Lustig házaspár ehhez megnyerte a városi elöljáróság támogatását, ugyanis idegenforgalmi vonzerő révén a létesítménytől a turizmus fellendülését várják. A városi illetékesek szeretnék a múzeum profilját legalább kelet-európainak kibővíteni, ezért egy megfelelő nagyságú épületet már rendelkezésre bocsájtottak. A szervező Lustig házaspár ezt ellenzi és ennek kivédésére a közeljövőben fel kívánja venni a kapcsolatot olyan magyarországi intézményekkel, akiktől anyagot és segítséget várnak.”
6., A hivatalos kapcsolatok
„Az izraeli magyar hivatalos kapcsolatok helyreállítása kérdésében két nézet tapasztalható az ezzel a kérdéssel valamilyen formában foglalkozó hivatalos szerveknél. Amíg a külügyminisztérium és a sugallatára és támogatásával létrejött kapcsolatok ápolását elősegítő „társadalmi” szervezet a folyamat elősegítésén, felgyorsításán fáradozik, addig a miniszterelnökség és a Likud azon a véleményen van, hogy mivel magyar részről függesztették fel a diplomáciai kapcsolatokat, ezért Izraelnek semmi teendője nincs, elegendő kivárni a magyar kezdeményezést. Az utóbbi nézet pártolói nehezményezik, hogy az erőfeszítések kiegyensúlyozatlanok: Izrael többet tesz, mint a „vétkes” Magyarország.
Zoom
Izraeli kapcsolatok a hírszerzésnél 1987-ben
Mindkét álláspont képviselői egyértelműen úgy vélik, hogy a kapcsolatok normalizálása a szovjet magatartás függvénye. Szerintük már a menetrend is kész: Lengyelországot Magyarország, majd Bulgária és Csehszlovákia fogják követni. A normalizálás lépcsőzetes lesz és a lengyel mintájú érdekképviseletet konzuli – esetleg követségi – lépcső váltja fel, amit feltűnésmentesen kívánnak a szocialista országok létrehozni. Az Izraeli Külügyminisztériumban tudni vélik, hogy a magyar érdekképviseletet 1987. második felében nyitják meg 4-5 fős személyzettel. Izrael a kölcsönösség alapján a teljes diplomáciai előjogok és kiváltságok biztosítására kész. A KÜM értékelése szerint a kapcsolatok normalizálása feltételek nélkül megy végbe, míg a miniszterelnökség és a Likud szerint a magyarok ellenszolgáltatást várnak, amit nem szabad biztosítani. Az utóbbi nézet szerint a magyarok izraeli közbenjárást várnak az USA-ban kedvező kölcsönök és külkereskedelmi könnyítések terén. Mivel a kapcsolatok helyreállítása ezt úgyis eredményezi, nem lenne célszerű ilyen előfeltételek elfogadása.
Az izraeli KÜM felmérte a kapcsolatok helyreállításának tárgyi feltételét. Megállapították, hogy a Tel Aviv-i Pinkas 18-i volt követségi épület rendbehozatala után tökéletesen elegendő. Jó helyen fekszik, tágas, azonban a svéd nagykövet tájékoztatása szerint senki nem gondozza. Az épület 20 éve üres, falai vizesek, sok ablak betört, a kert elhanyagolt, úgyhogy alapos felújítást igényel.”
7., A kereskedelmi forgalom
„A magyar-izraeli kereskedelmi forgalom 8 millió dolláros évi nagyságrendjével messze elmarad a lehetséges és szükséges külkereskedelemtől. (Romániával négyszer, Jugoszláviával ötször akkora a forgalom, pedig a magyar lehetőségek jobbak.) Izraeli részről azt tapasztalják, hogy magyar üzletkötők jelentős számban keresik fel az országot, tárgyalnak, viszont üzletkötésekre alig kerül sor. E mögött szándékot sejtenek: a magyar vállalatok feltérképezik az üzleti lehetőségeket, majd amikor a forgalom fellendítésére szabad kezet kapnak, gyors ütemben fejlődik ki a külkereskedelem és néhány hónap alatt elérheti a román-jugoszláv szintet.
A két ország kereskedelmi forgalmát jelentősen zavarja az a körülmény, hogy magyar részről kötelezik az izraeli exportőröket az ellenvásárlásra. A magyar gazdasági helyzet ugyan magyarázatot ad erre a lépésre, azonban az izraeli gyakorlat szerint azon államoknál, akiknél ilyen előírások vannak, Izrael is automatikusan ezt a megkötést lépteti életbe. Ez egy hosszadalmas engedélyeztetési és ellentételezést bizonyító folyamatot jelent, amire a kis- és közepes üzletkötések esetében az érintettek nem vállalkoznak. Célszerű lenne ezt a gyakorlatot Izrael vonatkozásában hivatalosan feloldani, mert akkor a kormánynak nem lenne jogcíme az ellentételezés bizonylatozásának követelésére, felgyorsulnának és kiszélesednének a magyarországi kis- és közepes vásárlások, amik végkicsengésben jelentős magyar többletbevételt eredményeznének.
Amennyiben a magyar felet a többletbevételek és nem a magyar cikkek alatt jegyzett árúk terjesztése érdekli, lehetőség van olyan USA-ba menő vámmentes exportra, amelynél a magyar részarány 65 százalék, a végső – 35 százalékos – kidolgozást pedig Izraelben realizálnák. Az izraeli-USA kereskedelmi megállapodás minimum 35 százalék izraeli érték esetében a vámmentességet lehetővé teszi. Az izraeli kereskedők készek az ilyen kooperációra, ezt azonban nem kezdeményezhetik, ezért a konkrét javaslatokat a magyar féltől várják.”
8., Turisztikai kapcsolatok
„A magyar-izraeli turisztikai kapcsolatokban komoly fellendülésre lehet számítani. Izraeli részről ugyan szívesen vennék a nagyszámú magyar turistát, ennek realitása azonban nem túl nagy. Ezzel szemben izraeli részről komoly kiutazásokkal számolnak. Amennyiben létrejön az Elal-Malév közvetlen Tel-Aviv Budapest járatról szóló egyezmény, akkor izraeli részről vállalnák, hogy eltörlik az izraeli kiutazók fejenkénti 150 dolláros illetékét, amit egyiptomi és román reláció kivételével minden más országnál alkalmaznak. Ez jelentős vonzerőt jelent a kis ország bezártságától szenvedő, ezért sokat utazó izraeliek számára, akiknél Magyarországnak igen jó híre van, ahova sokáig nem utazhattak. Izrael erre annak ellenére kész, hogy Románia már hivatalosan tiltakozott a szándék ellen, amiben – alaptalanul – a vonatkozó izraeli-román megállapodás megsértését látták. A bukaresti járatot ugyan nem szüntetnék meg, de az illetékfizetési könnyítést kihasználó tranzitáló (és néhány napot az országban eltöltő) utasok budapesti tartózkodásával számolni lehet. Az 1986. évi harmincezres forgalom így könnyen megkétszereződhet, esetleg megháromszorozódhat. Ennek lebonyolítására célszerű lenne egy magyar utazási iroda megnyitása. Izrael kész elősegíteni azt is, hogy az USA-ból utazók közbenső állomásként Budapestet válasszák.”
A szeptemberi ajánlat
Az „Eastern” fedőnevű akció stábja 1987. június 8-án érkezett haza. Három hónappal később, szeptemberben egy Izraelből érkezett küldeményt emeltek ki a postaforgalomból a BM illetékesei.
Zoom
1987 szeptemberében ajánlat érkezett Izraelből az MTV-hez
 Az 1987. szeptember 15-i Napi Operatív Információs Jelentésben a 181. szám alatt, „Ideológiai, politikai diverzió” címen a következő olvasható Harangozó Szilveszter r. altábornagy miniszterhelyettes jóváhagyásával:
„Az Izraelből érkezett postaforgalomból kiemelésre került egy, a Magyar Televízió igazgatójának címzett küldemény, amelyben Alexander Sella arról ad tájékoztatást, hogy politikai tudósítóként szerzett tapasztalatait felhasználva – korábban az izraeli rádió Közép-kelet-európai és orosz ügyek kommentátora, majd az izraeli hadsereg oktató tisztje volt – megalapítja Ashyam elnevezésű sajtószolgálatát. Nevezett a továbbiakban közli, hogy a sajtószolgálat minden, Izraelben keletkezett hír megszerzésében az MTV rendelkezésére áll, ha ezt a magyar fél igényli.”
Intézkedés:
A küldeményt állásfoglalás céljából átadták a BM III/I Csoportfőnökségnek. A BM III/II és III/III Csoportfőnökséget fénymásolatban tájékoztatták.
Sillai Árpád r. ezredes
Miniszterhelyettesi titkárságvezető
Hazarendelés, fegyelmi, nyugállományba helyezés
1989. július 12-én a a hírszerzés csoportfőnöke: Bogye János r. altábornagy egyetértésével és az állambiztonsági főcsoportfőnök: Pallagi Ferenc r. vezérőrnagy, miniszterhelyettes jóváhagyásával realizálják a III/I-10 osztály javaslatát, mely szerint a III/I-3 osztály állományában osztályvezetőként a bonni főrezidentúrát vezető dr. Szabó János r. alezredest soron kívül haza kell rendelni és külszolgálatát megszüntetni.
Zoom
1989. július 12: Soron kívüli hazarendelés és a külszolgálat megszüntetése
Az indoklás arra utalt, hogy az osztályvezető volt beosztottja, dr. Dalmady György r. százados ellen májusban, hivatali hatalommal való visszaélés és más bűncselekmények elkövetésének alapos gyanúja miatt indított büntetőeljárásban, a főrezidensnek, mint a gyanúsított volt szakmai vezetőjének meghallgatása elkerülhetetlenné vált.
Dr. Szabó János r. alezredest beosztásából augusztus 1. és október 31. között felfüggesztették.
 Október 31-én a hírszerzés csoportfőnöke fegyelmi fenyítésként leszerelte és nyugállományba helyezte.
 „Dr. Dalmady György volt r. százados elleni fegyelmi eljárásban vált ismertté, hogy Dr. Szabó János r. alezredes korrupciós célra, telefonkérelmének kedvező elbírálása érdekében, videomagnót csempészett be. E cselekménye miatt kizárólag azért nem vonták büntető eljárás alá, mert a készülék csökkentett vámértékét a Fegyelmi Bizottság felhívására a Csoportfőnökség pénztárába önként befizette.” Az elöljárói intézkedés és ellenőrzés elmulasztása bűntettének alapos gyanújával a Katonai Főügyészség foglalkozott.
Az osztályvezető-főrezidens megfellebbezte a csoportfőnöki döntést. A csoportfőnökhöz írt – a volt elöljárója iránti tiszteletet már nélkülöző – levelében méltánytalannak és túl szigorúnak tartja a döntést, mely nincs tekintettel korábbi érdemeire. Kártérítési igényt is bejelent, mert hazarendelésekor nem közölték vele, hogy nem térhet vissza állomáshelyére és ezért többletköltségei keletkeztek különböző ügyei itthonról történt intézése miatt. De anyagi elégtételt kér „hátrányos elbánás” és „megkülönböztetett bánásmód” miatt is.

Bogye János
 Bogye János r. altábornagy azzal a megjegyzéssel terjeszti fel a panaszt Pallagi Ferenc főcsoportfőnök-miniszterhelyetteshez, hogy:
 „A beadvány hangneme, de különösen annak tartalma, követelései tükrözik [Szabó] személyiségét, személyének és tevékenységének sajátos önértékelését. Önmaga védelme, cselekménye súlyának csökkentése, illetve anyagi igényeinek érvényesítése érdekében nem riad vissza vádaskodásoktól, fenyegetőzésektől, sértegetésektől se.”
 Pallagi Ferenc r. vezérőrnagy felülvizsgálta a panaszt, ám november 16-i határozatával elutasította azt. Az elutasítás indoklása arra hivatkozott:
 „A nyomozás megállapította, hogy Dr. Szabó János r. alezredes mint dr. Dalmady György r. százados szolgálati elöljárója folyamatosan megszegte ellenőrzési, intézkedési kötelességét. Mulasztásával hozzájárult, hogy dr. Dalmady az operatív munkával összefüggő lehetőségekkel hosszabb időn át visszaélt és több mint 40 millió forint értékre bűncselekményeket követhetett el. A rendelkezésre álló adatok egyértelműen bizonyítják, hogy dr. Szabó János r. alezredes kötelességszegése alapján felelős a szolgálatot ért súlyos szakmai, erkölcsi és anyagi kárért. Az eset összes körülményére figyelemmel a szolgálat teljesítésére méltatlanná vált, ezért a kiszabott fenyítés mértékének megállapítására indokoltan került sor.”
Zoom
Pallagi miniszterhelyettes elutasítja a panaszt (1. oldal)

Zoom
Pallagi miniszterhelyettes elutasítja a panaszt (2. oldal)
A határozat ellen további panasznak nem volt helye. A fenyítést kiszabó 119/516.sz. parancs 1989. november 20-i hatállyal jogerőssé és végrehajthatóvá vált.
Jogi lehetőségei kimerültek, ezért végső lehetőségként dr. Horváth István belügyminiszterhez fordult dr. Szabó János.
 Mivel a legsúlyosabb fegyelmi büntetéssel nyugdíjat nem kaphat, tekintettel a 27 évi szolgálati idejére „…kérem, hogy számomra egy olyan megoldást tegyen lehetővé méltányosságból, amelyben a nyugdíjat megkaphatom.” Kétségbeesetten ecsetelte elhelyezkedési és megélhetési gondjait, megaláztatásait. „Senkit sem érdekel mit tudok, mindenütt a félelemmel és a visszautasítással találkozom. Így egyedül a munkanélküliség perspektívája áll előttem… az erkölcsi bizonyítvány nemléte olyan helyeken is lehetetlenné teszi elhelyezkedésemet, ahol esetleg nem kérdeznek vissza.”

Pallagi Ferenc
A belügyminiszter véleményezésre megküldte levelét Pallagi Ferencnek, aki kézírással a következőket írta rá:
„Miniszter Úr!
A vádiratban foglaltak szerint dr. Szabó Jánost több súlyos bűncselekmény terheli, ezért a fegyelmi úton történő leszerelés mellett dönthettem. A személyes meghallgatáson ezt közöltem dr. Szabó Jánossal, aki kijelentette, hogy a kötelező lojalitást a szolgálat irányába nem tudja vállalni és számoljunk a következményekkel. Ezt az álláspontot emberi módon, de visszautasítottam és figyelmeztettem az állami és szolgálati titok kötelező betartására.
Jelentem, a helyzet körülményei igen bonyolultak, Szabó a nyilvánossággal való zsarolástól sem tart, „neki már semmi sem számít!”
Jelentem és javaslom, hogy a meghozott döntések érvényben tartásának megerősítése mellett, dr. Szabó János elhelyezkedésében, új egzisztenciájának megteremtésében vállaljunk érdemi segítséget.
Pallagi Ferenc, XII.1.”
Dr. Horváth István belügyminiszter december 4-én méltányosságból felülbírálta az ügyben született döntést és személyzeti úton történő leszerelésre adott utasítást.

Dr. Horváth István belügyminiszter
Ez azt jelentette, hogy fegyelmi leszerelés helyett méltányosságból az 1971. évi 10.sz. Tvr. 6.§. c. pontja alapján – mivel átszervezés miatt neki fel nem róható okból részére beosztást nem tudtak biztosítani -, s egyben a 22/1971. sz. kormányrendelet 37. pontja alapján a szolgálati évek után járó (27 év, 67,5%) teljes nyugdíj folyósításának elrendelésével szűnt meg a munkaviszonya 1989. november 30-án dr. Szabó Jánosnak. A MN. Fővárosi Hadkiegészítő Parancsnokság tartalékos alezredesként vette nyilvántartásba.
Zoom
Dr. Horváth István méltányosságból felülbírálta helyettese döntését
Dr. Bogye János r. altábornagy, hírszerző csoportfőnök - saját kérésére – 1989. november 30-án nyugállományba vonul. A miniszteri döntés végrehajtása már utódjára, dr. Dercze István r. ezredesre hárul, aki december 1-től csoportfőnök és december 7-én írja meg jelentését dr. Szabó János ügye rendezéséről Pallagi Ferenc r. vezérőrnagy főcsoportfőnök-miniszterhelyettesnek. Azon a napon, amikor Bogye János leadja Skorpio típusú géppisztolyát (7.65 mm kal) 100 db. lőszerrel a BM ORFK Bűnügyi Technikai Intézetében.
Dr. Ilkei Csaba
tudományos kutató
Reklám


Friss hírek az elmúlt 24 órából
Kereső
Időkép
Hőtérkép
Legolvasottabb hírek
Dossziék

Készült a Kuruc.info által, minden jog fenntartva © 2006-2019 | Impresszum | Hirdetési ajánlat | Privacy Policy | About Us
CSS váltás feketére CSS váltás fehérre
Hírfolyam Lapszemle ipv6 ready