Remsey Jenő: Emmausi tanítványok

A képző- és zeneművészeket, költőket és írókat a későbbi századokban oly sokszor megihlető evangéliumi történet szerint az utat együtt folytató három ember Krisztus prófétaságáról és kereszthaláláról beszélgetett, s "közben odaértek a faluhoz, ahová tartottak. Úgy tett (Jézus - H. J.), mintha tovább akarna menni, de marasztalták: »Maradj velünk, mert esteledik, a nap már lemenőben van.« Betért hát, és velük maradt. Amikor asztalhoz ültek, kezébe vette a kenyeret, megáldotta, megtörte s odanyújtotta nekik. Ekkor megnyílt a szemük, és fölismerték, de eltűnt a szemük elől" - írja Szent Lukács evangélista.

A bibliai Emmausz négy föltételezett helye a Szentföldön

De a mai Szentföld térképén hol keressük a Szent Lukács említette Emmausz települést, amely az evangélista szerint Jeruzsálemtől 60 stádiumnyira van? Ez a kérdés az ókortól kezdve mostanáig foglalkoztatja, vitára sarkallja a különböző egyházak teológusait, vallástörténészeket, földrajztudósokat. A Kr. u. I. században élt Josephus Flavius zsidó történetíró a Zsidó háború című könyvében azt írja, hogy korának Szentföldjén három Emmausz nevű település is volt, amelyek közül a mi szempontunkból csak a Jeruzsálemhez közeli, a rómaiak által latinul Colonia Amosának, vagy Colonia Emmausnak nevezett település érdekes. Coloniának a rómaiak azért nevezték el a Jeruzsálemtől 6 kilométerre, azaz 60 stádiumnyira nyugatra kiépített települést, mert ott hadseregben kiszolgált nyolcszáz katonát, veteránt telepítettek le. Későbbi korokban a palesztinai arabok a római Coloniáról elarabosítva hívták El-Kálúnjának, amelyet a Hágáná nevű zsidó terrorszervezet 1948-ban lerombolt, lakóit elűzte.

A Frigyláda Miasszonyunk templom Ábu Gosban

A Kr. u. XI. század legvégén a Szentföldre Európából érkezett keresztesek a Jeruzsálemtől 11 kilométerre, azaz 60 stádiumnyira nyugatra levő mai Ábú Gos, az egykori Karját el-'Ineb palesztin faluban, szintén az országút mentén vélték megtalálni az evangéliumi történés helyszínét. A faluban ezért a keresztesek előbb építettek egy domonkos kolostort, majd a Frigyláda Miasszonyunk titulusú templomot.

A Szent Kleofás-templom El-Kubejbában

A harmadik hely, amelyet a Szent Lukács evangéliumában említett Emmausszal azonosítanak, az a Jeruzsálemtől szintén 11 kilométerre, csak egy másik országút mentén fekvő palesztin falu, El-Kubejbá. A szentföldi szent helyek ápolói, az ottani templomok, kolostorok építői, a ferencesek, pontosabban az általuk létrehozott és működtetett Szentföld Őrsége (Custodia Terrae Sanctae) rend itt, El-Kubejbában jelölte ki a bibliai Emmausz lehetséges helyét. A Szentföld Őrsége által 1861-ben megszerzett helyen ásatásokat végeztek, amelynek során bizánci és keresztesek korabeli keresztény épületmaradványokat, így Szent Kleofás házának romjait tárták föl, majd 1902-ben fölépítették a ma is álló El-Kubejbá-, Szent Kleofás- vagy Emmausz templomot.

A bizánci bazilika romjai Emmaus Nicopolisban

Emmaus Nicopolis római, majd bizánci város, illetve annak folytatásaként az arab Emvász lehetett a Szent Lukács evangéliumában említett Emmausz. Szent Jeromos egyházatya hosszú ideig élt Betlehemben, ahol elvégezte a Vulgata fordítását, nagyon jól ismerte a Szentföldet, ezért úgy vélte, hogy a Szentírás kézirataiban szereplő 60 stádiumnyi távolságra Jeruzsálem környékén sehol nincs, s nem volt Emmausz nevű település, viszont 160 stádiumnyi távolságban ott van Emmaus Nicopolis, amelyet később, egészen 1967-ig palesztinai arabok laktak. A rómaiak ragasztották Emmausz neve mellé Kr. u. 223-ban a Nicopolis, azaz a Győzelem Városa nevet, valószínűleg a Kr. u. 132-135 közötti Bár-Kochba–fölkelés idején a zsidók fölött aratott diadaluk emlékére. Mindenesetre Emmausz jelentőségét növelte az a tény, hogy a város és környéke gazdag volt bővizű forrásokban és a Jeruzsálemből a tengerparti Jaffába vezető ősi országút mentén feküdt. Emmaus Nicopolis eredeti, héber neve azonban Hámmát volt, amit később az arameus Hámtára fordítottak, de mindkét nyelven "meleg vizű forrást" jelent. Jézus korában valószínűleg Hámtának nevezték a várost, mert akkoriban már az arameus volt köznyelv a Szentföldön. A Hámmát vagy Hámtá településnevet hangzás után a görögök Emmauszra, míg végül az arabok Emvászra alakították.

A keresztesek által szentéllyé alakított középső apszis

Emmaus Nicopolisban élt a Kr. u. IV. században Sextus Julius Africanus, neves történész, keresztény egyházatya és író, s az ő tevékenységének jóvoltából igen megerősödött a keresztények befolyása, jelenléte a városban. A Kr. u. 240-ben elhunyt Sextus Julius Africanus érdeme az, hogy Emmauszban később nagy méretű bazilika épült. Origenész, a Kr. u. III. század befolyásos szentírás-magyarázója, teológusa - Sextus Julius Africanus kérésére - revízió alá vette a Szent Lukács evangéliumának kéziratos szövegeiben szereplő 60 stádiumot, s elkezdte hirdetni, hogy azok a kéziratok helyesek, amelyekben a Jeruzsálem és Emmausz közti távolság 160 stádiumnak van írva. A revízió jóvoltából épülhetett föl a háromhajós, nagy méretű bazilika a mai izraeli Jeruzsálem–Tel-Aviv autóúttól északra. A pompás bazilikát a Kr. u. 529-es szamaritánus fölkelés idején lerombolták. A Hedzsázból kiinduló muszlim arab hódítók Kr. u. 638-ban foglalták el Emmaus Nicopolis városát s tették meg rövid időre Falasztin, azaz Palesztina tartomány székhelyévé. A Szentföldre a XI. század legvégén érkező keresztesek a lerombolt bizánci bazilika középső hajójának alapfalaira építkezve alakítottak ki templomot, szentélynek pedig a korábbi bazilika középső apszisát használták. A palesztinai arab falu, Emvász azonban csak évszázadokkal később, az úgynevezett mameluk korban keletkezett.

Emvász (Emmausz) palesztin falu 1967 előtt

Az Emmauszról szóló írásunk alábbi fejezetét javasoljuk a nemrégiben Budapesten bemutatott, s a magyar kormány közreműködésével napvilágot látott középiskolai tankönyv kiegészítéséül. Mint ismert, a budapesti Herzl Központban bemutatott, Izrael és a cionizmus történelmét tartalmazó pedagógiai kézikönyvet a magyarországi nem zsidó középiskolások okítására szánják. Alábbi szerény írásunk a budapesti kormány által támogatott kiadványtól jóval kisebb anyagi ráfordítással jelenik meg, ám úgy gondoljuk, hasznos kiegészítője lehet a Közel-Kelet egyetlen demokratikus országának történetét bemutató kézikönyvnek.

Izraeli katonák érkeztek a lakosság elűzésére 1967-ben, Emmauszban

Az 1967-es, úgynevezett hatnapos háborúban a világ legerkölcsösebb hadserege valójában ott folytatta a palesztin települések lerombolását, lakóinak elűzését, ahol 1948-49-ben elkezdte és abbahagyta. A Jeruzsálemtől mintegy 30 kilométer távolságra északnyugatra levő, Latrún központú Béjt Núbá, Jálo és Emvász (Emmausz) nevű palesztin falvakat az izraeli hadsereg az 1967-es háború folyamán porig rombolta, az összesen 6500 lakost elűzte Jordániába, és az akkor megszállt Ciszjordániába. A három falu lakossága az elűzetésig évszázadokon keresztül szőlő-, mandula-, olajbogyó- és gabonatermesztésből tartotta fönn magát. S hogy miért tüntették el a föld felszínéről a három palesztin falut 1967-ben, arra a zsidók attól függően, hogy kit kérdezünk, több magyarázattal is szolgálnak. Az egyik ilyen magyarázat szerint Emvász faluból indult ki 1948-ban az a robbanóanyaggal megrakott három teherautó, amelyeket a nyugat-jeruzsálemi Ben Jehudá utcában robbantottak föl az ottani szállodában tartózkodó Pálmáh zsidó terrorszervezet tagjainak likvidálására. (A Pálmáh, az Irgun és a Stern csoport nevű zsidó terrorszervezet akkorra már több tömeges mészárlást hajtott végre a palesztin polgári lakosság körében - H. J.)

Buldózer rombolja a házakat Emmauszban 1967-ben

A következő magyarázat a három palesztin falu 1967-es megsemmisítésére nem mástól, mint a Nobel-békedíjas Jichák Rabin, néhai izraeli miniszterelnöktől, háborús bűnöstől származik, aki a Kanadai Televíziónak a lerombolt falvak területének egy részén létrehozott Kanada park avatásakor, 1991-ben azt mondta: ő adott parancsot az izraeli hadseregnek az említett három palesztin falu lerombolására, hogy azok ne szolgálhassanak fedezékül az egyiptomi hadsereg egyik kommandós alakulatának. Uzi Nárkisz tábornok, az izraeli hadsereg középső hadtestének parancsnoka, háborús bűnös viszont az Ámosz Kénán író, újságíró, szobrász által elkészített jelentésben megszólaltatva azt állítja, hogy a három falu lerombolására azért került sor, mert 1948-49-ben azoknak lakosai kivették részüket Jeruzsálem zsidó ellenőrzés alatti részeinek ostromából és a körzetben folytatott heves ütközetekből. (Magyarán, két évtizeddel később, 1967-ben ezért űztek el gyermekeket, asszonyokat és öregeket, majd robbantották föl a falvaikat - H. J.) Ámosz Kénán az izraeli hadsereg tartalékos állományú katonájaként jelen volt a három falu lakosainak elűzésekor, épületeinek porig rombolásakor, szemtanúja volt a fosztogatásoknak. Újságíróként jelentést készített a látottakról, ám azt, pontosabban annak egy részletét Izraelben csak 1997-ben, három évtizeddel a történtek után lehetett megjelentetni, míg a több helyütt hivatkozott jelentés szövege ma sem érhető el (le van tiltva) a világhálón.

A fenti kép részlete

Mose Dáján, az 1967-es háború izraeli hadügyminisztere az időközben megszűnt Dávár című héber nyelvű napilap 1968. augusztusi híradása szerint a megszállt Rámalláh városban kérdésre válaszolva kijelentette: azért nem kerülhet sor a három palesztin falu lakosságának visszaengedésére, mert azoknak területéről az 1967-es háború előtt puskalövéseket adtak le a Lodi Ben Gurion Nemzetközi Repülőtérre... Az idézett magyarázatokból kiderül, hogy a zsidó vezető politikusok és katonatisztek részéről a hazudozás nem szégyen, hanem folklór. A Latrún központú három palesztin falunak a térképről történt letörlésének az a legvalószínűbb magyarázata, hogy az etnikai tisztogatáson kívül az izraeli vezetés mindenáron föl akarta számolni a három falut is magában foglaló, úgynevezett Latrún beszögellést, hogy kiegyenesíthessék a Jeruzsálem–Tel-Aviv főutat (ami 1967 után meg is történt - H. J.) Az egyik elpusztított faluban, Béjt Nubában a palesztin házakkal együtt az izraeliek lerombolták a Charles Simon Clermont-Ganneau francia keletkutató és régész által 1873-ban föltárt, nagy méretű, háromhajós keresztes kori keresztény bazilika romjait is.

Hering József - Kuruc.info