A Sunday Express cikke szerint a hazafiak egy olyan megemlékezéshez csatlakoztak, melyet a Human Rights League (LDH) szervezett. Az LHD egy zsidó és kommunista gyökerű szervezet, melynek elnöke az idegen fajtájú bevándorlást természetesen támogató zsidó, Pierre Tartakowsky.

 

Szintén gyomorfogató a nemzetközi zsidó szervezeteknek a sokkolt gój népek részéről jó pontokat szerezni hivatott hüledező reakciója, tekintve, hogy már a kezdetek óta szervezetten, pénzzel, gyógyszerekkel, jogi védelemmel, politikai befolyással, útbaigazítással támogatják Európa megszállását, mint azt többször is bemutattam zsidó forrásokra hivatkozva (lásd itt vagy itt). Franciaországban a zsidók rendkívül tekintélyes helyet foglalnak el, így érdekérvényesítésük nagyon hatásos. Nem csak a zsidó Sarkozy hirdette már meg, hogy a franciáknak fajilag keveredniük kell Európa-idegen fajtákkal, ha nem teszik maguktól, politikailag lesznek rákényszerítve, de olyan agresszív és a politikai elitben messzemenően befolyásos zsidó szervezetek, mint az egyik korábbi írásomban részletesebben is bemutatott LICRA, CRIF, vagy SOS Racisme mindent megtesznek, hogy a nemzetüket féltő franciákat szájzártörvényekkel, utcai konfrontációval, politikai és társadalmi kirekesztéssel elhallgattassák, megfélemlítsék - azokat a franciákat, akik esetleg tehetnének valamit nemzetük védelmében. Még a franciaországi főrabbi, Haim Korsia is a betolakodók befogadását támogatta a közelmúltban.

Minden német tud a nácik gyilkos fajmániájáról, mely a civilizációval való szakításhoz vezetett, a holokauszthoz. Ezt jó okkal tanítják a német iskolákban, sosem szabad elfelejteni és nem látom okát annak, hogy bárhogy is megváltoztassuk a történelmi nézeteinket. Tudjuk, hogy ezen emberiség elleni bűntény felelőse a német és az [a felelősség] nagyon is a miénk.

Akárcsak a mi patkányunk, Gyurcsány, Valls is olyannyira zsidóimádó, hogy feleségnek is egy zsidót talált. Ilyen beteges ember persze nem meglepő, ha saját nemzete pusztulását is erkölcsileg helyesnek véli.

 

Közben a zsidó Nicolas Sarkozy, aki szerint a bevándorlók által elkövetett mészárlásnak nincs köze a bevándorláshoz, és a tipikus zsidóbérenc áruló politikus prototípusa, Jean-Claude Juncker szintén mentegetik a betolakodókat, világossá téve, hogy érdemi változást ők sem akarnak, mondván "nincs szükség az európai menekültpolitika felülvizsgálatára".

 

Hozza a formát a zsidó Jann Wenner lapja, a tekintélyes The Rolling Stone is, mely nevetséges infantilizmussal kezelné a helyzetet:

 

Ha a közel-keleti és afrikai népek bűnözést és mészárlásokat hoznak a nyakunkba, fogadjunk be még többet közülük, mondja tehát a zsidó lap. Logikus. Az izraeli zsidók között is van, aki hasonlóan elképesztő módon áll a fehér őslakosok mészárlásához. Egy megszálló telepes rabbi, Dov Lior mondta a következőket, a The Jerusalem Post cikke szerint:

Azok az "elvetemültek" az áldozatok lennének. Hogy éppen a franciáknak mi közük van az ún. holokauszthoz, nem számít. A franciák is fehér európaiak, így megérdemlik a halált a zsidó szerint, az a lényeg.

Sokat elárul Európa jelenlegi helyzetéről, hogy míg Párizsban iszlamisták halomra gyilkolták az őshonos népet, addig azokban az órákban Angliában globális muszlim kalifátust akaró, a "béke vallásának" vezetői egy összejövetelen abban értettek egyet, hogy nekik egy iszlám állam kialakításában kell együttműködniük, és hogy nekik kell meghatározni a brit törvényeket, a brit értékeket "szemét"-nek nevezve, s megjegyezve, hogy "ezek a dolgok, melyeket angolnak neveznek, mindez nem jelent semmit sem", számol be róla a Breitbart. Egy egészséges vezetés azonnal kitoloncolná az országból ezeket egy ilyen nyílt angolellenes agitációért. Ők maradnak.
 

A szörnyű pénteki terrortámadás tükrében vajon a másságimádó elmeháborodottak hol húzzák meg a határt, ahol már nem éri meg a multikulturalizmus? Még senki se merte ezt a kérdést megválaszolni. Például: csak 2012 júliusában és csak Stockholmban 149 nemi erőszak lett bejelentve, ez átlagosan az év minden egyes napján közel öt nemi erőszakot jelent, csak a fővárosban! 2010-ben, csak a június-július időszakot vizsgálva (országosan) 1091 nemi erőszak lett bejelentve, ez átlagosan az év minden egyes napján közel húsz nemi erőszak országszerte (e számok a bevándorlással függenek össze, a '70-es évek óta, mikor a multikulturális folyamat elkezdődött, 1472%-kal növekedett a nemi erőszakok száma, csak emiatt). Talán a napi 25 a határ, ahol már nem éri meg a multikulti? Vagy 30, esetleg napi 100? Szeretnék hallani egy számot. Hány gyermeknek és nőnek kell elszenvednie nemi erőszakot minden egyes nap ahhoz, hogy már ne érje meg a multikulturalizmus? Netán valami megmagyarázhatatlan oknál fogva a végtelenségig növekedhet a gazdanép szenvedése, a multikulturalizmus minden kínt megér? Hány, a fehér ember számára életveszélyes no-go zónát ér meg a multikulti? A svéd rendőrség 55-öt elismer, talán ha ez eléri a százat, már nem éri meg? Esetleg 150? Hány ilyen életveszélyes bevándorlók uralta városrészt kell elszenvedniük a befogadó nemzetnek, hogy még épp megérje? Hány angol gyermeket és fiatal lányt erőszakolhatnak, kábítószerezhetnek, bántalmazhatnak, árulhatnak pénzért Európa-idegen bevándorlók? A rotherhami 1400 még megéri? További több, mint ötven városban tudható, hogy ugyanezt csinálták degenerált bevándorló bandák, még az is megéri? Ha már 65 városban tudható, akkor érjük el a határt, ahol már nem éri meg a gyermekek szenvedése a multikulti kísérletet? Hol ez a határ? Egy számot szeretnék hallani. Népességkutatók számításai alapján előreláthatóan több európai országban is kisebbségbe kerül az őshonos nemzet évtizedeken belül. A briteknél ez 2066-ra tehető (már most is kisebbségben vannak több városban is, beleértve a fővárost, Londont). Svédországban ez  2041 körül történik meg, Lettország talán 50 éven belül, Írország pedig 2050-re várható, hogy többségében nem fehérekből áll majd, ha minden a jelenlegi arányok mentén halad tovább. Hány országban kell az őslakos nemzetnek elvesztenie sorsalkotó erejét, többségét? Öt még megéri, hat már nem? Esetleg majd ha tíz európai országban is többségbe kerülnek arabok, afrikaiak, akkor már nem éri meg, de kilenc még igen? Hány, a péntekihez hasonló mészárlást ér meg a multikulturalizmus? Ha minden hónapban kell elszenvednie Európa éppen soron lévő népének egyet, az még megéri, de ha hetente lesz egy, az már nem?

Költői kérdések ezek, melyekre nincs egyenes válasz, és nem is lehet elfogadható válasz, csak az, hogy: egy sem. Az európai nemzeteknek csak egy hazájuk van, semmilyen szenvedést és áldozatot nem vagyunk kötelesek vállalni azért, hogy egyébként is hálátlan, erőszakos, fajidegen tömegek jól éljenek itt a mi kárunkra, idővel akár kisebbségbe taszítva minket őseink földjén. Természetesen Európa férfiainak nem degenerált liberálisok és az antifa hulladék véleményéhez kell igazodnunk, hanem az őseink szellemében kiszabott úton kell haladnunk rendületlenül, félresöpörve azokat, akik pusztulást hoznak civilizációnkra. Az áruló fehérek nem társaink, az árulóknak történelmünk folyamán mindig sajátos büntetés járt. Ennek most is így kell lennie, belső elárulóink nélkül az ellenséges zsidó elit nem tudott volna olyan pozícióba törni, amiben már évtizedek óta van, s nem lenne a nyakunkon temérdek más fajidegen népség sem. Csak akkor jön el új tavasz, ha saját árulóinktól végérvényesen megszabadulunk.

Fontos megértenünk, hogy ez az öngyűlölő, fehér bűntudatba belerokkant patologikus önostorozás és az etnikai belcsoport, a fehér rassz tudatos vagy tudatalatti pusztítása egy célzott pszichológiai hadviselés eredménye, melyet zsidó értelmiségiek indítottak ellenünk elit pozícióban (média, akadémia, politika stb.) lévő fajtársaik segítségével, beemelve felforgató munkásságukat az európai ember oktatásába, politikai légkörébe, mindennapjaiba több mint egy évszázadon keresztül immár. Sosem volt az európai ember ilyen szinten öngyűlölő és saját létére törő, mint amit fajtánk egy jelentős részében láthatunk most. Oka van annak, hogy ez így alakult. Ennek a folyamatnak az általam írt és pár hónapja leközölt elemzését ismét ajánlom az olvasók figyelmébe.