 |
Amikor 1948-ban megszületett Izrael állam, a keresztény vallású palesztinok száma 350 ezer körül volt. Vagyis akkoriban Palesztina területén a teljes lakosság 20%-a tartozott Jézus Krisztus követői közé. A valaha igen életerős, befolyásos közösség tagjai azzal büszkélkednek, hogy őseik már 2000 ével ezelőtt is ezen a földön éltek. Az előrenyomuló zsidó telepesek és fegyveres csoportok elől elmenekült 750 ezer palesztin között szép számmal akadtak keresztények is /50 ezren/, és az újabb és újabb háborúk, az erőszakos területfoglalások és a terror következtében az elmúlt 60 évben is tovább tartott a palesztin keresztények menekülése. Az 1967-es háború után is nagyon sokan fogtak vándorbotot a kezükbe Krisztus palesztinai követői közül. De a zsákutcába jutott oslói békefolyamat, az első, majd a második intifáda kitörése ismét csak sokakat késztetett távozásra. Jelenleg 170 ezer keresztény vallású palesztin él Izraelben illetve a megszállt területeken, ami a teljes lakosság 2,3%-a. A Gázai övezetben, Ciszjordániában és Kelet-Jeruzsálemben élő palesztinok között a keresztények arányszáma pedig mindössze 1,6%! Számuk azonban vélhetően tovább csökken, nem csupán a nagyarányú exodus miatt, de azért is, mert a keresztény nők sokkal kevesebb gyermeket hoznak világra, mint a mohamedán asszonyok. Sok keresztény él menekülttáborokban, a legtöbben Libanonban, szörnyű körülmények között. De a világon mindenütt találkozhatunk velük, ahol palesztinok letelepedtek. Így például az USA-ban becslések szerint 100 és 300 ezer között lehet a keresztény vallású palesztinok száma.
De ne gondoljuk, hogy valami teljesen elkülönült közösségről van szó! Mint Riah Abu al-Assal, Jeruzsálem anglikán püspöke /igen, ilyen is van/ egy alkalommal kifejtette, a "palesztinai arab keresztények részei a palesztin nemzetnek...Közös a történelmünk, a kultúránk, a szokásaink, és ugyanazok a reményeink". Valaha a közösség tagjai számarányukhoz képest roppant komoly szerepet játszottak hazájuk politikai életében illetve a különböző gyarmatosítók elleni harcban. Hajj Amibn al-Hussein, a két világháború közötti palesztin függetlenségi mozgalom egyik vezéralakja környezetében például keresztények sokasága tevékenykedett. De még a Palesztinai Felszabadítási Szervezet megalapítói és későbbi vezetői között is megtaláljuk őket. George Habash, egy ortodox vallású orvos alapította meg az Arab Nacionalista Mozgalmat, amelyből aztán létrejött a ma is létező Népi Front Palesztina Felszabadításáért nevű szervezet. Naif Hawatmeh, aki szintén az ortodox felekezet tagja, hozta létre a Demokratikus Front Palesztina Felszabadításáért elnevezésű mozgalmat. Szintén keresztény a Nyugaton meglehetős tiszteletnek örvendő Hannan Ashrawi is, aki hosszú évekig a Palesztin Hatóság szóvivői posztját töltötte be.
A palesztin keresztények soraiban a legkülönbözőbb felekezetek hívei is megtalálhatók. Legtöbb az ortodox keresztény /51%/, de vannak köztük római katolikusok /23%/, maroniták, az örmény egyház követői, mi több, anglikánok és evangélikusok is. Sőt, egy roppant kicsiny kopt és kvéker közösség is létezik. A legtöbb palesztinai keresztény ma is Jeruzsálemben él /ahol 1922-ben még a lakosság 51%-át alkották/, de megtaláljuk őket Bethlehemben, illetve Beit Jala, Beit Sahour és Ramallah városában. Ők ugyanolyan elszenvedői az izraeli megszállásnak és terrornak, mint mohamedán testvéreik. Igaz, a soraikból kikerülő politikusok inkább a mérsékelt /egyesek szerint megalkuvó, sőt áruló/ Mahmud Abbász elnök mögött állnak. Általában az erőszakmentes ellenállás hívei, és szemben állnak az iszlamista irányzatokkal, így a Hamásszal is. Azonban érdemes gyorsan leszögezni: a palesztin ellenállási mozgalomban soha nem volt igazán éles ellentét a muszlimok és a keresztények közt! Sőt, amióta a világi jellegű baloldal háttérbe szorult, és az iszlamista pártok lettek a meghatározók a palesztin politikai arénában, egyre több keresztény ismeri el: Allah követői igazán bátran és hősiesen küzdenek népük jogaiért! Számos keresztény vallású palesztin nagyra értékeli a Hamász radikális szervezet tevékenységét, és nagy a tekintélye a libanoni síita Hezbollahnak is úgy otthon, mint a menekültek körében. Általános vélekedés szerint ugyanis mindkét, Nyugaton terroristának bélyegzett szervezet sokkal többet tett a szenvedő palesztinokért, mint a keresztény felekezetek bármelyike. Így lenne valóban? Vajon a keresztény világ tényleg elfelejtkezett volna a Szentföldön élő /és történetesen palesztin/ hittestvéreikről? Lemondott róluk és sorsukra hagyja őket? Nos, a Katolikus Egyház számos alkalommal felemelte már a szavát a palesztin nép érdekében, elítélve Izrael elnyomó politikáját. Protestáns egyházak is hallatták már a hangjukat az ügyben, és működnek olyan protestáns segélyszervezetek és programok, amelyek a palesztinok sorsán igyekeznek javítani. Ugyanakkor a keresztény világ egyre erőteljesebb cionista nyomás alatt áll - pardon, ezt úgy szokás szépen mondani, hogy "figyelembe kell venniük a zsidóság érzékenységét". Már csak azért is, mert "a keresztény felekezeteket súlyos felelősség terheli a zsidóság ellen elkövetett bűnök, és legfőképp a holocaust miatt". Na igen. Így azután a keresztény világ aligha fog kiállni a palesztinok mellett, akiknek a nagy többsége amúgy is az iszlám követője. /Amelyik, mint tudjuk, a "kereszténység elpusztítására tör"./
No és itt van egy a kereszténységen belül hihetetlen gyorsan erősödő mozgalom: a keresztény cionizmus. Amerikában evangéliumi keresztényeknek nevezik magukat, nálunk Hit Gyülekezete a nevük. Igen sok pénzük van, és immár erőteljesen befolyásolják a politikai döntéseket is. No nem nálunk, hanem az USA-ban. /És még azt mondják, nem helyes, ha a vallást és a politikát összekeverjük./ Olyan befolyásos személyiségek tartoznak közéjük, mint Ralph Reed, Pat Robertson, Jerry Falwell, Tom DeLay és olyan nagy hatalmú szervezeteik működnek, mint a Keresztény Koalíció, a Nemzeti Egység Koalíciója Izraelért, a Keresztények Izraelért, a Nemzetközi Keresztény Nagykövetség vagy épp a Választott Nép Hívei. A keresztény cionisták bizonyos bibliai jövendölésekre hivatkozva azt hirdetik, Jézus Krisztus második eljövetele csakis akkor történik meg, ha előbb a zsidók visszatérnek őseik földjére. A palesztinok, köztük a keresztények is, mindenképp útban vannak tehát, őket fel kell áldozni a "szent" cél, Nagy Izrael megteremtése érdekében. És ha ez megvalósul, jöhet a végítélet. Különös álláspont. Mindenesetre nagy szerepet játszik abban, hogy a "keresztény világ" - ha létezik még egyáltalán ilyesmi - egyre inkább Izrael mellé áll. A palesztinai keresztényekről pedig elfeledkezik.
A Nyugat számára kínos is a palesztin keresztények létezése: hiszen amíg ők élnek, addig nemigen lehet a civilizációk háborújaként beállítani a közel-keleti konfliktust. Mert hát nekünk azt kellene gondolnunk, hogy a "felvilágosult", "liberális", "demokratikus" - a maradibbak kedvéért "keresztény" - Nyugat áll szemben az "elmaradott", "erőszakos", "antidemokratikus", "terrorista" iszlámmal. Ebbe a képbe sehogy sem illik bele, hogy a palesztinok között keresztények is küzdenek az izraeli-amerikai elnyomás és megszállás ellen. Ámbár talán már nem sokáig. Különös belegondolni: a Szentföldön, ahol Jézus Krisztus született és élt, immár alig élnek keresztények. 25-30 év múlva pedig hírmondó sem marad belőlük a saját hazájukban. Pedig ez a terület valaha a kereszténnyé lett Római Birodalom, illetve Bizánc része volt. Később az arabok, majd a törökök meghódították, ám a keresztény Európa - akkor még létezett - nem nyugodott bele a Szentföld elvesztésébe. A keresztes háborúk során rengeteg emberéletet áldozott, és ha rövid időre is, de sikerült visszafoglalni a kereszténység bölcsőjét. Ma pedig könnyet sem ejt már senki Jézus vallásának utolsó szentföldi követőiért.
Budapest, 2007. december 22.
Perge Otto
 |
Kapcsolódó: Ünnepelni sem engedik a keresztény palesztinokat a krisztusgyűlölő zsidók
