Elmúlt június 4-e, vége a sok szívet melengető trianoni megemlékezésnek. A megemlékezések szónokai számos értékelését adták a nemzetgyilkos szerződésnek feltárva az okokat, elemezve a következményeket. Sokan mondják, hogy a cionizmus, a szabadkőművesség céljai szolgáltatták az igazi okot. Mások a környező államok rabló-törekvéseinek, és az ehhez kapcsolódó hazug manipulációknak tulajdonítják a gyászos eseményt (ugye tudjuk, hogy a románok még a rosszlányokat is bevetették).

Mások a Tanácsköztársaságnak nevezett vészkorszakot okolják. Megint mások a revízió halálát jelentő „átkost” tekintik a legnagyobb problémának. Elhangzott Antall József felelőssége, aki nem engedett olyan politikust tevékenykedni, aki egyáltalán megemlítette Trianont. Megint mások a Horn éra kis-trianonoknak nevezett kétoldalú megállapodásait szidják. Az Orbán kormánynak is kijutott, mondván, hogy miért is nem vonultunk be tankokkal a Délvidékre a szerb háború idején.

Mindezekkel szemben viszont tudhatjuk azt is, hogy az elcsatolt területeken (emlékeztetnék mindenkit arra, hogy Romániához nagyobb területet csatoltak, mint a mai csonka Magyarország!) soha semmilyen felkelés, politikai, sem még fegyveres megmozdulás nem volt annak érdekében, hogy megszűnjön a trianoni status quo. (Meg is született a pejoratív mondás, hogy hát kérem, a puliszka, az nem robban.)

Hogyan lehetséges ez? Az elcsatolt területen élők beletörődtek abba, hogy „románok” vagy „tótok” lettek? Nem! Az ok más, mégpedig az, hogy akkorra már a magyarok ezeken a területeken jelentős kisebbségben voltak! (Magyarul beszélők és magyarok ugyanis - nem ugyanaz). Nos, ebből származik Trianon egyetlen oka. Mégpedig az, hogy a magyar ember képtelen volt arra, hogy belakja az országát! Mit is mondott a magyarellenes kassai polgármester? Azt mondta: „a magyaroknak nem volt elég ezer év, hogy megtartsák Kassát. Most már nem is kapják vissza többé.” És amikor a két háború között Kassát visszacsatolták, Horthyt tojással akarták az elszaporodott tótok megdobálni, és másnapra tüntetések voltak „Minden drága, vissza Prága” feliratokkal. Valószínűleg nem a magyarok választották inkább Prágát a magyar haza helyett!

Némileg kisebbségbarát arányokkal, de a lényegen ez sajnos nem sokat változtat

Vajon miért képtelen a magyar arra, hogy belakja az országát? Azért, mert nem szaporodik kellő mértékben. Hol van már a tízgyermekes családmodell (mint édesanyáméknál)? De ne menjünk messzire. Trianon revíziójáért fáj a szívünk, de vajon be tudjuk-e lakni jelenlegi csonka hazánkat? Úgy tűnik, hogy még erre sem vagyunk képesek! A cigányok és a magyarok létszámarányának mindennapi változása a magyarok hátrányára, valamint az, hogy a falvak egyre inkább a cigányoké lesznek, új honfoglalás képét vetíti előre. Heves, Borsod, Szabolcs egyre inkább cigányországgá válik! És mi lesz akkor, ha a cigányok – mondjuk – összegyűlnek Mátészalkán, mint a románok – annak idején – Gyulafehérváron, vagy a tótok Túrócszentmártonban, és kikiáltják a Cigány Vajdaságot? Hiszen csak ugyanaz történne, mint a Trianont megelőző időkben. (Talán ez csak azért nem következett be még eddig, mert a cigánynak gazdanép kell, akin élősködhet).

Az, hogy betelepülnek hazánkba ezrével zsidók és kínaiak, azért lehetséges, mert van hely. Mindig akkor történtek hazánkban betelepítések, betelepülések, amikor fogyóban voltunk.

Siránkozik mindenki. Hogy fogy a magyar! Igen, ez az országvesztésnek az egyetlen oka! És ebből adódóan az országépítésnek is egyetlen útja a népszaporodás! Koszovó sem lehetett volna független, ha nem albánok lakják, ma már több mint 90%-ban.

Magyarország egyszer már talpra állt. A török hódoltság megszűnésével a magyar etnikum Nagy-Magyarországon nem érte el az 50%-ot, Ez a helyzet Trianonig jelentősen javult, azonban a területi elrendeződésben hibák voltak, (Felvidéken és Erdélyben kisebbségbe kerültünk).


Amikor szaporodott népességünk, akkor sem voltak a magyarok arra képesek, hogy belakják az országot. Nem voltunk elegen? Nem voltunk hajlandók Erdélyben letelepedni? Könnyen elűzhetők vagyunk? Megalkuvók?

Nagy-Magyarország, örökölt hazánk visszaszerzése csak egyetlen módon lehetséges: be kell lakni! Szaporodnunk kell. Be kell költöznünk Erdélybe, a Felvidékre (hiszen az EU-n belül maradunk). Ott kell letelepedni, vállalkozni, szaporodni. Más lehetőség nincs! Nem menekülni kell ősi földünkről, mint tették oly sokan Trianon után, elhagyva szülőhazájukat, beköltözve a gúnyhatáron belülre. Vajon lenne-e ma független Koszova, ha az albánok a szerb nyomás hatására átköltöztek volna Albániába? Őket nem lehetett elűzni szülőföldjükről.

Erdély elrománosodott – mondják, a Felvidék eltótosodott. Soha sehol Nagy-Magyarország területén nem mondhatta senki, hogy valamelyik vidék elmagyarosodott volna. Ezen kell elgondolkodni. Esetleg neki kellene látni az elmagyarosításnak, mint a trianoni revízió egyetlen lehetséges megoldásának. Vajon képes erre a magyar etnikum, ha eddig minden az ellenkezőjét bizonyította?

Ma megint ennek az ellenkezője tapasztalható. Békésben román éttermek nyílnak. Lehet, hogy Békés megye lesz a következő Romániához csatolandó terület? Mosonmagyaróváron, Dunakilitiben szlovákok vesznek házakat. Ez lesz az újabb „ószláv” terület? Költöznek magyarok a gúnyhatáron túlra – esetleg – Csángóföldre? – egyértelműen NEM!

Nézzük, hogy más népek hogyan terjeszkedtek. Az oroszok egy földrésznyi területet laktak be úgy, hogy a Csendes óceán partján élők és a moszkvaiak nyelvében még jelentősebb eltérés sincs (jelesen kisebb, mint a magyar tájszólások között 100 km-en belül). Senki ne jöjjön azzal, hogy persze, az oroszok erőszakkal terjeszkedtek. Nem ez a lényeg. A lényeg a területek megtartása. Ehhez oroszoknak kellett költözniük a Távol-Keletre. Be kellett lakni egy földrésznyi területet. (Némileg nagyobbat, mint a Kárpát-medence).

A románok a középkorban szinte még nem is léteztek, de ma már húszmillióan vannak, belakták és elvették országunk egyharmadát.

De nézzük a tótokat. Egy kis hegyi (gurál) törzsből, a tátrai tutajosokból egy 4 milliós nép lett, akik még Komáromot is belakták. De vehetjük példának a szlovénokat is, akik 1000 éven át megmaradtak, hol osztrák, hol olasz fennhatóság alatt, de mára önállóak. Belakták a gyönyörű volt olasz városkákat Piranot (Piran) és Capodistriát (Koper).

Vajon mi a különbség? Mi az, amit meg kellene tanulni ahhoz, hogy ne írhassa meg egyszer egy meseíró az utolsó mohikán mintájára az utolsó magyart?

A helyzet komoly elemzésére van szükség. Meg kell tervezni az új honfoglalást. (Ahogy azt a koszovai albánok tették, mintegy száz évvel ezelőtt), majd a tervet fegyelmezetten és pontosan végre kell hajtani. Ez persze kemény tabu lesz az elkövetkezendő időkben. Azonban vegyük észre, hogy a szép trianoni megemlékezések csak azért nem tartoznak ma már a tabuk közé, mert csak érzelmi jelentésük van, és így nem jelentenek semmi veszélyt a status quo megváltoztatására.