A budapesti Keleti pályaudvar közelében, a Fiumei út és a rövid Festetics György utca sarkán akarva, akaratlanul is az ember szemébe tűnik az impozáns saroktoronnyal díszített, két utcára néző szecessziós bérpalota, Fodor Gyula építőművész alkotása. Fodor Gyula sorsa hasonlatos a Fiumei úti művéhez, hiszen dacára annak, hogy a Millennium utáni két évtizedben Budapest egyik legmeghatározóbb, leginkább foglalkoztatott építésze volt, nevét nem találjuk a többi között a négykötetes Művészeti Lexikonban, a Fülep Lajos (!) főszerkesztette kétkötetes A magyarországi művészet történetében, a Rados Jenő-féle Magyar építészettörténetben, de még a Magyar Életrajzi Lexikonban sem. (A Magyar Életrajzi Lexikonban viszont kimerítő szócikket olvashatunk egy bizonyos Fodor Gyula kőművestanoncról, akiből 1946-ban építésügyi államtitkár lett...)

A Gerle János-Kovács Attila-Makovecz Imre szerzőhármas által írt, Budapesten 1990-ben napvilágot látott A századforduló magyar építészete (a XIX-XX. század fordulójáról van szó - H. J.) című igényes kötetből már több mindent megtudhatunk Fodor Gyuláról. Tanulmányai helyének a Budapesti Műszaki Egyetemet jelölik meg, s a diploma megszerzését a születési évének (1872) ismeretében a Millennium körüli esztendőkre teszik. Pályája kezdetén, 1904-1905-ig önállóan dolgozott, de az életművének legjelentősebb alkotásainak számító pesti bérpaloták tervezése előtt az Atlantica Tengerhajózási Részvénytársaság építésze is volt. Mindössze rövid egy évtizedig, 1903-tól az első világháború kitöréséig (1914) tervezte az épületeket Budapesten. Igaz, az első világégés után, 1931-ben még épített egy bérházat a pesti Vármegye utcában, ám ez már Fodor Gyula "hattyúdalának" számít. Az építész 1942-ben hunyt el Budapesten.

Fodor Gyula nevét, amint fentebb említettük, "kifelejtették" a lexikonokból, művészettörténeti kötetekből, pedig megérdemelné, hogy emlékét megőrizzük, munkásságát időnként fölemlegessük. Pest belső kerületeiben, leginkább a Teréz-, a József- és az Erzsébetvárosban legalább 25-30 nagyobb formátumú szecessziós bérházat épített. Az elfeledett Fodor Gyula nevezetesebb alkotásai a többi között az Operaház közelében, a Hajós utcában álló, Róth Miksa ólomüvegablakaival ékesített, úgynevezett Napóleon Udvar-bérház, az 1912-ben átadott Nagymező utcai Ernst-ház, amely előbb múzeumnak, majd a törzsanyag széthordása után mozinak és színháznak adott helyet. A művészettörténészek ez utóbbit, az Ernst Lajos megrendelte épületet tartják Fodor legértékesebb szecessziós alkotásának. Szintén neves alkotása az Üllői út 14. - Baross utca 11. szám alatti, úgynevezett Arany Sas Udvar-bérpalota, amelyet Fodor Gyula 1907-ben épített gróf Károlyi Lajos számára.

Ha a budapesti Keleti pályaudvar előtti Baross Gábor térről a Fiumei úton elindulunk a Nemzeti Sírkert irányába, nemsokára bal kéz felől, a Fiumei út 14. szám és a Festecsics György utca sarkán föltűnik egy omladozó, de romjaiban is pompás épület, a XX. század eleji magyar szecesszió egyik gyöngyszeme, minden valószínűség szerint Fodor Gyula alkotása. M. Szűcs Ilona Védett értékek a Józsefvárosban című munkájából megtudjuk a szecessziós épület 1910-ben épült és néhány esztendővel ezelőtt védetté lett nyilvánítva. Éppen a "védettség" miatt döbbenetes az a látvány, amely fogad bennünket: a háromemeletes bérház kívülről - meg nyilván a belülről is - elhanyagolt, civilizálatlan prolik lelakta épületnek látszik. Omladozó, lepergő, barbár módon szétvert geometriai, állati és növényi szecessziós díszítőmotívumok, a saroktorony két ablaka keretestől együtt ki van verve, levegőben lógó villanyvezetékek futnak be rajta a padlástérbe.

Fodor Gyula ornamentikai motívumrendszerében az épületek külső és belső terében több helyütt is föltűnik a madár. A fentebb említett Üllői úti bérpalotán a sas, míg itt, a Fiumei úton a számunkra kevésbé ismert marabu őrzi az építészeti alkotást. A gólyafélék családjába tartozó, jó másfél méter magas, hatalmas csőrű afrikai marabu a Fiumei úti bérpalota omladozó saroktornyának két kiugrójáról több mint egy évszázada őrzi a szomszédos temetőt és figyeli a főváros életterét, értékeit barbár tevékenységével tönkretevő embert. A saroktornyon kuporgó egyik marabu csőre le van törve, míg a Fiumei úti oldalfalon kettőnek a fejét vették, rajta keresztül vezették ki a gázkonvektor szellőzőjét az 1945 után valószínűleg nem a legmegfelelőbb helyen lakáshoz juttatott proletárok.

Így néz ki kívülről, így hagyják pusztulni Budapesten, a Józsefvárosban a magyar szecessziós építészet egyik "védett" gyöngyszemét, a méltatlanul elfelejtett Fodor Gyula építővész alkotását. Ebben az értékpusztításban az a legérdekesebb, hogy alig néhány méterre az omladozó szecessziós épülettől, meg az egész környéken szinte mindenütt, Budapest-Józsefváros Polgármesteri Hivatala hivalkodóan hirdeti: "Józsefváros újjáépül"...

Hering József - Kuruc.info