A bíró nem mindenben adott igazat az ügyésznek, ezért kapott a vádlott csak 4,6 év büntetést, szexuális erőszak miatt.

A vádlott akkor nem tudta, hogy szifiliszes – bár azt, hogy valamilyen nemi betegsége van, vélhetően sejthette, hiszen nemi szerve fekélyes volt. R. István a nyomozás során még tagadta a bűnösségét, a tárgyaláson azonban elismerte tettét, bár nem tért ki minden részletre.

A rokonok azonban a nyomozás alatt terhelő vallomást tettek rá, plusz kiderült, a kislány mástól nem kaphatta el a betegséget. A gyerek egyébként egy rokonának - az ügyész szavai alapján a nagymamának - mesélte el a kórházban, mi történt vele. A gyereket kiemelték a családból, ideiglenesen nevelőszülőkhöz került, ott is beszélt a bántalmazásról. Pszichológus is megvizsgálta, és megállapította, hogy „élményszerű” történetet mondott el, bár ennek megállapításához speciális módszerekre volt szükség, mert a kislány beszédkészsége elmaradott volt.

Az eset tavalyelőtt nyáron történt, a rokon vallomásában az szerepel, a kislányon augusztusban észlelték a szifilisz tüneteit – bár akkor még nem tudták, hogy mi az -, és hosszas kezelés után októberben került kórházba, ahol beszámolt a történtekről. R. Istvánt tavaly júniusban vették őrizetbe, majd előzetesbe került.

A család egy házban élt, a kislány és szülei lakrészét fallal leválasztották, a bűncselekmény a másik oldalon történt. Kiderült az is, R. Istvánéknál voltak korábban nevelt gyerekek, 2 lány és 2 fiú, akiknek a nevére nem emlékszik.

A Budapest Környéki Törvényszék bírája a szakértők meghallgatása előtt azt mondta, „eléggé érthetetlen cselekmény történt”, az okokat nem sikerült tisztázni. Erről a témáról ugyanis nem nagyon akart beszélni a vádlott. Ez most a tárgyaláson is kiderült, nagyon sok részletre nem emlékezett, például elsőre arra sem, hogy hol történt a bűncselekmény.

Az egyik szakértő szerint R. István személyisége éretlen, ami a szexualitására is kihat. Ez az otthoni miliőre vezethető vissza: apját korán elveszítette, nevelőapjával nem volt belsőséges kapcsolata, többször el is ment otthonról, volt, hogy a barátnőjével lakott. A feszültséget nehezen tolerálja, vágyait nem tudja késeltetni, indulatvezérelt személyiség – mondta a szakértő.

„A cselekmény súlyát a várható büntetési tétel jelzi számára, nem az erkölcsi vonatkozásai” – tette hozzá.

Az ügyész szabadságvesztés kiszabását kérte, súlyosbító körülmény, hogy R. Istvánt korábban lopás miatt elítélték, 2 éves próbára bocsátást kapott, és ez alatt zaklatta unokahúgát. A beismerő vallomás elég, de az ügyész szerint egyébként is van annyi tény, ami alapján ki lehet mondani a vádlott bűnösségét.

Az ügyvéd azzal érvelt, ez egy egyszeri cselekmény volt, a vádlott nem vonzódott a kisgyerekekhez, illetve az ilyen jellegű bűncselekményekhez, és megbánta, ami történt. (Ez az utolsó tárgyaláson is szóba került, a szakértői vélemény alapján azonban nem egyértelmű, hogy csak az eljárás hatására bánta-e meg a tettét, vagy amúgy is, úgy tűnt, mintha az első lenne igaz – a szerk.)

Azt is mondta, a vádlott nem volt tudatában annak, miért tette, amit tett, az mondta, „hülye voltam, nem gondoltam végig, ez mivel jár.”

R. István az utolsó szó jogán bocsánatot kért, és fogadkozott, hogy új életet kezdene, iskolába járna és dolgozna.

Panaszkodott arra is, hogy zárkatársai „szanaszét verték” az egyik tárgyalás után – a bíró szerint erről nem a sajtó tehet, mert a neve és képe nem szerepelt sehol, tehát nem onnan tudták meg -, elmondása szerint az őrök dörömbölése ellenére csak 15-20 perc múlva értek a zárkához, az orvos pedig, aki megnézte a combját, azt mondta, nincs ott semmi.

A bíró azt mondta, erről tájékoztatja a büntetés-végrehajtás parancsnokát, hogy vizsgálják ki, valóban történt-e ilyen, mert nem híve a zárkán belüli igazságszolgáltatásnak.

(HVG)