Hornyik Miklós irodalomtörténész, író és újságíró hamvasztás utáni búcsúztatójára a Budapest, Batthyány Lajos téri Szent Anna templomban került sor. A gyászmisét Jánosa Domokos plébános celebrálta a zsúfolásig megtelt templomban.

Hornyik Miklóstól végső búcsút vettek többi között a Magyar Televízió egykori Külpolitikai Főszerkesztősége, s azon belül a Panoráma című műsor még élő, nemzeti érzelmű munkatársai, így például Szaniszló Ferenc és Janovitz Attila.

Dudás Károly Szabadkáról

A gyászolók soraiban láttuk még Wittner Mária '56-os hőst, Szűrös Mátyás volt köztársasági elnököt, Faragó Laura énekművészt, Szakolczay Lajos József Attila-díjas irodalomtörténészt, Raffay Ernő történészt. Szabadkáról érkezett a budapesti búcsúztatóra Dudás Károly, a délvidéki kortárs magyar irodalom kiválósága, újságíró. A magyarságunkért és irodalmunkért oly sokat tett Hornyik Miklós tiszteletére a Szent Anna templomban a Szentszék és a piros-fehér-zöld lobogó között ott díszelgett az Árpád-sávos zászló is, amiért tisztelet jár a templom elöljáróinak.

Szersén Gyula, Jászai Mari-díjas színész a gyászmise után Hornyik Miklós hamvai fölött két verset szavalt. Elsőként Arany János Néma bú című költeményét mondta, amely kifejezően így kezdődik: „Halnak, halnak, / Egyre csak halnak, / Színe, lángja a magyarnak.” Második versként Szersén Gyula Weöres Sándor Hommage a Illyés című költeményét szavalta.

Szaniszló Ferenc

Szaniszló Ferenc, az egykori munkatárs, majd a legutóbbi időkig a magyar sorskérdésekről állandó beszélgetőtársa az egyik televízióban búcsúztatójának elején fölidézte Szent Lukács evangéliumát, amelyben a többi között azt olvashatjuk, hogy Jézus megfeszítése után, a hét első napján a Galileából érkezett asszonyok kimentek a sírhoz, de a kő el volt hengerítve. Bementek, de az Úr Jézus testét nem találták. Két ragyogó ruhájú férfi szinte megrovóan megkérdezte az asszonyoktól: mit keresitek az élőt a halottak között? S most itt vagyunk mi, megrótt tanítványok és keressük az élőt a holtak között, holott Hornyik Miklós bennünk van, örök életet nyert. Ha egy igaz ember meghal, mint amilyen Hornyik Miklós is volt, kihuny a lelke, de fénye tovább árad, eláraszt minket nemzedékről nemzedékre, mondta Szaniszló Ferenc, majd fölolvasta az elhunyt kedvenc költőjének, délvidéki földijének, Kosztolányi Dezsőnek a Halotti beszéd című versét.

Kedves Miklós, drága barátom, harcostársam, bajtársam, kérlek, emlékezzél meg a mi Urunk színe előtt rólunk, itt maradókról, s imádkozz értünk, szegény magyarokért, szegény nemzetedért, mondta Szaniszló Ferenc, majd beszédét így folytatta: nagyon hiányzol itt, az első csatasorban, nagy szükségünk lesz rád. Megüresedett helyedet az első csatasorban csak azért sem töltjük be, mert hadd lássák ellenségeink, hogy mi nem törtünk meg. E világban fogyunk, de odaát most egy újabb szövetségessel erősödtünk. Csak azért is magyar daccal, elszántsággal, amilyen daccal és elszántsággal te is küzdöttél, és küzdeni fogsz hazádért, nemzetedért most már az örökkévalóság hatalmas csatamezején. Drága Miklós, nyugodj békében, és adjon neked békességet a mi Istenünk! - fejezte be búcsúztatóját Szaniszló Ferenc.

Hornyik Miklós hamvait a Batthyány Lajos téri Szent Anna templom urnatemetőjében helyezték örök nyugalomra, miközben a szentélyben maradt tömeg a Szózatot énekelte.

Hering József – Kuruc.info