Vannak cselekvőképes emberek a magyar jobboldalon. A dunaszerdahelyi gyalázat után több tüntetés zajlott, némelyik zászlóégetéssel tarkítva; futballszurkolók tiltakozó petíciót adtak át a Miniszterelnöki Hivatal (!) egyik munkatársának, szinte az összes magyar nemzeti radikális szervezet hallatta szavát, és megtörtént a szívet melengető csoda: egymást pár hónapja még agyonütni akaró, ellentétes táborbeli szurkolók kart karba öltve, zászlót zászlóba fonva, közösen lépnek fel a szlovákiai magyargyűlölet ellen.
Vannak tehát cselekvőképes emberek a magyar jobboldalon.
Gondolkodóképes emberek azonban jóval kevesebben vannak a magyar jobboldalon.
Kétségtelen, hogy ami a közelmúltbeli DAC – Slovan meccsen történt, az gyalázatos, magyarellenes és felháborító. Nekünk, magyaroknak történelmi okunk van tiltakozni a Benes-i dekrétumok és a Felvidék hovatartozása miatt.
A jelenlegi politikai-közéleti szituáció azonban úgy fest, hogy a legtöbb magyar nemzeti radikális azt kívánja: Szlovákia az összes lakosával együtt azonnal tűnjön el a föld színéről.
Ám világosan kell látni, hogy a magyar nemzetnek nem a szlovák átlagember az ellensége. Viszont a radikális szlovákellenes demonstrációk (melyek a történtek után kétségkívül jogosnak és indokoltnak tűnhetnek) a Felvidéken élő, és onnan elköltözni nem tudó, nem akaró, szlovák állampolgárságú magyar testvéreinknek ártanak, közvetlenül, vagy közvetve.
Valóban ellenségünk Jan Slota szélsőséges pártelnök, ellenségünk Robert Fico miniszterelnök, és ellenségünk a Malina Hedviget bántalmazó gazember.
De a szlovák és a magyar nép nem egymás ellenségei. Viszont amíg a magyar jobboldal (sőt, látszólag olykor és kötelező mértékben a kormány is) permanensen a dunaszerdahelyi eseményekkel és azok utóéletével foglalkozik, addig is elterelődik a figyelem a magyar belpolitika és gazdaság szánalmas állapotáról, illetve a parlamenti elit ezekkel kapcsolatos tehetetlenségéről.
Fontosnak tartom, hogy a magyar nemzeti radikális oldal cselekvőképes embereinek élére gondolkodóképes és felelős vezetők álljanak, akiket az ellenállásnak, az ellenség elsöprésének szándékán túl az építésnek, a régi keresztény-konzervatív alapokon nyugvó új haza és új nemzeti szellem létrehozásának motivál. Ne csak akkor valósuljon meg igazi összefogás magyar és magyar, fradista és Újpest-drukker, mérsékelt és radikális jobboldali között, amikor egy vélt vagy valós, „közös” ellenség bukkan fel.
Ajánlom mindenki figyelmébe Barkai Rolandnak, a Magyar Nemzeti Arcvonal tisztségviselőjének idevágó cikkét:
http://barikad.hu/node/20134
Münzberg Mihály
Nyíregyháza
2008. november 10.
