Szabó Albert egykori szervezete, a Magyar Népjóléti Szövetség (MNSZ) a Horn-éra egyik legkeményebb, legharcosabb utcai ellenzéke volt. Szabó Albert elképzelése az volt, hogy az országban minél több alapszervezet legyen, vagyis szervezetileg épüljön fel a párt. Szabó – belátva, hogy ellenfeleink választottak térfelet – a „demokrácia” adta keretek között igyekezett a lehető legtöbbet elérni. Ehhez elsősorban szervezetépítés kellett.

Szabó ezt eredményesen végezte, hiszen az MNSZ-nek több száz szervezete volt, és több ezer taggal büszkélkedhetett. A szervezet jelentőségét – összehasonlítva mondjuk egy MNA-val – az is bizonyítja, hogy egy-egy megmozdulás vezető hírként került a híradókba, és a nyomtatott sajtó is hetekig foglalkozott az eseménnyel, míg az MNA a kutyát sem érdekelte. Szabó végig két dologra törekedett: az emigrációból érkező támogatást a lehető leghatékonyabban felhasználni – több, rendszeres megjelenésű, értékes, felvilágosító kiadványt adtak ki Magyartudat és Napkereszt néven, míg az MNA a ráeső részt öltözködésre és erdei festékpatronos lövöldözésre költötte. Szabó Albert végig törekedett arra, hogy a mozgalom egységét helyreállítsa. Többször próbált tárgyalásokat kezdeményezni a politikai dilettáns Györkössel. Ennek egyik legszembetűnőbb kudarca az volt, amikor az (ha jól emlékszem) 1996-os esztergomi MNSZ-táborba Györkös nem személyesen jött el, hanem a Borda és a Borczi nevű „keményfiúkat” küldte, akik hát – finoman szólva – nem voltak a megfelelő szellemi képességek birtokában ahhoz, hogy bármilyen tárgyalásban részt vegyenek, viszont botrányba fullasztották az egyébként igen színvonalas rendezvényt.

Az MNSZ és az MNA közötti ellentétek ezután mélyedtek el. Györkösék mocskolva, piszkolva nem csak Szabót nevezték zsidónak, hanem mindenkit, aki az MNSZ sorait gyarapította.

A történet másik szereplője Csurka István volt, aki riválisát látta Szabóban, mivel a MIÉP merev, öreges, betokosodott hangvételét megelégelő fiatalok özönlöttek az MNSZ soraiba. Csurka volt az, aki Szabó zsidó származását próbálta „bizonyítani”, kétes eredetű dokumentumokkal. Szabó – aki természetesen semmiféle lehetőséget nem kapott arra, hogy cáfolja a vádakat – saját lapjában, a Magyartudatban hozta le családi dokumentumait, melyek szerint édesapjának testvére a csendőrség kötelékében szolgált. (Ahol – mint köztudott – zsidóknak semmi keresnivalójuk nem volt.) Erre már Csurka sem tudott mit mondani, ezért „született zsidóból” Szabó „zsidó ügynökké” avanzsált a Magyar Fórum hasábjain.

E sorok írója egyébként többször járt Szabó Albert lakásán, és meglehetősen jól ismerte Szabó életkörülményeit. Ha Moszad-ügynök lett volna, nos annak meglehetősen rosszul fizetett. Szegény, sőt, bizonyos időszakokban kifejezetten nyomorult életkörülmények között élt. Mivel mozgalmi tevékenysége miatt sehol nem kapott munkát, így hol az MNSZ utalt ki számára egyfajta „fizetést”, hol Ausztráliában élő kapcsolatai támogatták. Rendszeresen diákmenzák hús nélküli ételeit fogyasztotta, mivel vegetáriánus és emellett antialkoholista volt. Életkörülményei csak akkor javultak, mikor összekerült Ildikóval, akivel élettársi kapcsolatban élt, és így az ő szüleinek Monor környéki házába költöztek. Itt született közös gyermekük, Szabó Albert Kadosa. (Ugye tipikus zsidó név?)

De mit is tanított Szabó Albert az MNSZ-ben?

Ott hallottuk először, hogy „Magyarországot nem a tankok, hanem a bankok fogják elfoglalni.” Ott hallottunk először a szabadkőműves mozgalmak világuralmi terveiről, ennek eszközeiről, hogy milyen módon adósítanak el népeket, majd „követelésbehajtás” címén milyen módon veszik el a gazdanép életterét. Világosan, kertelés nélkül rántotta le a leplet az SZDSZ szabadkőműves kapcsolatairól, sőt (1995-96-ban!) felhívta a figyelmet az MDF-es Boross Péter ilyen irányú kapcsolataira is. Kongatta a vészharangot a kábítószerek és a homoszexualitás terjedése miatt, de beszélt cionista kultúrterrorról és a lakóparkok népének terjeszkedéséről is. Szabó Albert széles látókörű, olvasott, tájékozott ember, aki – bizony – kb. 10 évvel előzött meg mindenki mást abban, hogy ezekre a ma már sajnos begyűrűzött dolgokra felhívja a figyelmet. Talán ez volt a bűne: Csurka, Györkös, az egykori Horn-éra politikai kommisszárjai és médiacsicskái kart karba öltve szidták, átkozták Szabó Albertet és mozgalmát. Mert arról beszélt, amiről akkor még senki más.

Mi lett a párt sorsa?

Az 1998-as Fidesz-győzelem következtében fellépő narancsköd miatt sokan elveszítették érdeklődésüket a radikális mozgalom iránt. Többen úgy gondolták, hogy megbuktak a komcsik, nincs szükség az MNSZ-re. Ugyanakkor beérett a Györkös-Csurka-féle rágalmazási kampány, sokan elhitték a Szabóról terjesztett dolgokat, így távoztak az MNSZ-ből. Ezzel párhuzamosan az MNSZ vezetőségét szó szerint életkörülményeikben lehetetlenítették el, vagyis nem kaptak munkát, megélhetést. Ez vezetett oda, hogy Szabó Albert és a szervezet egyik társelnöke, az MNSZ Biztonsági Gárdájának vezetője, S. Viktor is Ausztráliába távoztak. Szabó Albert egy szállítmányozási cégnél helyezkedett el, S. Viktor pedig – értesüléseim szerint – rendőrnek állt.

Több régi MNSZ-es találta meg helyét néhány évvel később a Jobbikban, ahol azóta is értékes, felvilágosító munkát végeznek.

Bízom benne, hogy sikerült tovább árnyalnom a ’90-es évek egyik legérdekesebb mozgalmáról és ellehetetlenítésének körülményeiről alkotott képet.

Tisztelettel:

egy volt MNSZ-es

Florian Geyer magánvéleménye:
Abban az időben pont nem a Szabó Alberthez köthető csoportok körében tevékenykedtem, s magam is elhittem a róla szóló pletykákat. Az ember fiatal, naiv, és könnyen manipulálható. Szabó Albert nevének tisztára mosása becsületbeli ügy számomra és a nemzetiszocialisták számára is. Egy más ügyben folytatott nyomozásom során merült fel az ő neve, és kíváncsiságból utánajártam az ügynek. Így derült ki, hogy Szabó Albert lejáratása mögött az akkori szélsőjobboldal vezető figurái: Györkös István, Csurka István és néhány hozzájuk köthető pecsenyesütögető állt, féltékenységből. A bűnük annyival nagyobb, hogy a nyilas emigráció tagjaival kapcsolatban álltak, így ők ketten minden bizonnyal tudták, hogy a Szabó Albert ellen felhozott ügynökvádak hamisak.

Novák Előd magánvéleménye:


Kedves Kurucok, Tisztelt "Magyar WikiLeaks" Szerkesztősége!
Adok szavatokra, készséggel elhiszem, hogy Szabó Albert nem volt pl. ügynök. (Magam Bácsfi Diánát sem tartom annak.) De a becsületbeli tisztázásnak szánt cikkek hitelességét megkérdőjelezi, mikor ilyeneket olvasok: "az MNSZ-nek több száz szervezete volt, és több ezer taggal büszkélkedhetett." (Jelezzük, ez nem a mi állításunk, hanem a fenti olvasói levélben szerepel - a szerk.) Egy volt MNSZ-esnek az idő megszépítheti a múltat, de az előbbi számok erős túlzásnak minősíthetők.
Budapesten is tán csak egy központi alapszervezete volt, választásokon emlékeim szerint kizárólag 1998-ban, egyetlen választókerületben indult a párt (www.valasztas.hu/v98din2/ejk1414.htm), 0,3%-ot (76 szavazat) ért el Szabó Albert, holott igazolással minden fanatikus MNSZ-es átjelentkezhetett oda szavazni.
Ez is túlzás: "A történet másik szereplője Csurka István volt, aki riválisát látta Szabóban, mivel a MIÉP merev, öreges, betokosodott hangvételét megelégelő fiatalok özönlöttek az MNSZ soraiba." Bár Raszkolnyikov sok mindenkiben riválist látott (s azokat ki is záratta a MIÉP-ből), de Szabó Alberttől legfeljebb akkor félt, amikor az MNSZ tán '97-ben néhány kopasszal megpróbálta "elfoglalni" a MIÉP egyik Hősök terei rendezvényén annak színpadát.
Florian Geyer témanyitó cikkében is volt egy túlzás: "Csurka pedig, köszönte szépen, pártja begyűjtötte az MNA-ról lepattanó szkinhedeket, a rendkívüli munkabírásukról és bátorságukról ismert kopaszok pedig ingyen végezték el az öreg drámaírónak azt, amiért valószínűleg vagyonokat kellett volna fizetnie: az 1998-as választok utcai kampányát." Voltak közreműködők, de a kampányt inkább a klasszikus MIÉP-esek végezték, akik közül előbb kéne kiemelni az ifjúsági tagozat tagjait, mint "az MNA-ról lepattanó szkinhedeket", bár, mielőtt szembeállítanánk a kettőt: a MIÉP IT-sek közt is voltak kopaszok.

Két újabb olvasó levele:

Sziasztok!

A Szabó Albertről szóló olvasói levélben megjelent Novák Előd-reagálást szeretném kiegészíteni.

Az ominózus „színpadfoglaláson” magam is ott voltam. Vidéki fiatal révén elsősorban a MIÉP-rendezvényre voltam kíváncsi, de aztán véletlenül a Szabó Albert-féle MNSZ-rendezvényre is odakeveredtem, ami több órával még a MIÉP rendezvény előtt kezdődött el. Ez 1996. március 15-én volt, és nem a Hősök terén, hanem a Szabadság téren.
Az MNSZ tagjai egy elektromos kézi tölcséren (megafon) beszéltek a mintegy 300 fős hallgatósághoz egy köztéri padról az amerikai követség elől. A tér másik - Bank utca felőli - felén a már állt a MIÉP színpada. Javában tartott a rendezvény, amikor egy hang a MIÉP-színpadról elkezdett „melegíteni”. Hozzáteszem, ekkor még vagy 5 óra volt hátra a MIÉP-rendezvény kezdetéig. A hangolás során a színpad felől giga hangerőn jövő: „egy-egy-egy-kettőőőő” természetesen elnyomta a megafonon elhangzó beszédet. Szabó Albert ekkor indulatosan felszólította a hallgatóságot, hogy irány a MIÉP-színpad. A közönség átment a tér másik felére, mire egyesek már bontani kezdték a színpad berendezéseit. Ezt az MNSZ-es szervezők természetesen gyorsan megakadályozták. Szabó Albert elmondta, hogy Csurka Istvánnal úgy kötött egyezséget, hogy nem akadályozzák egymás rendezvényét, amit ezzel Csuresz gátlástalanul felrúgott. Néhány percig folyt az előadás immár a MIÉP-színpadon. Vicces volt, ahogy a MIÉP logóit az MNSZ-esek saját zászlóikkal takarták el, azonban a beszédek tényleg sokkal jobban szóltak egy profi színpadon, mint kézi megafonon. Kb. 10 perc beszéd után az MNSZ levonult a színpadról, és mindenki visszatért a tér másik felére, s a továbbiakban ugyanúgy a kezdetleges megafonos megemlékezés folyt tovább. Ennyi volt a történet, amiről jelenleg is van egy VHS kazettám, amit a cikket olvasva már kedvem lenne bedigitalizálni.

És most jön a folytatás. Este a MIÉP „kormánykergető nagygyűlésén” (ismerős?) Győri Béla azzal nyitott, hogy „délelőtt Szabó Albert fasiszta provokátorai megrohamozták és elfoglalták a MIÉP színpadot”. Ez volt amúgy az az ominózus tüntetés (mellesleg a legvadabb Bokros-korszakban) amikor a MIÉP küldöttei petíciót kívántak átadni az MTV hírigazgatójának azzal, hogy olvassák be a nép követeléseit. A petíció átvételét az MTV dolgozói szimplán megtagadták. Ezt a kitörésben akadályozott forradalmat Istvánék úgy reagálták le, hogy szépen mindenkit hazaküldtek! Bizony, ekkora különbség van/volt Toroczkai Laci és Csurka István között… Emlékszem arra, hogy milyen felháborodott volt a tömeg, és természetesen fiatal ellenállóként én is, mert azért utaztam Pestre, hogy történjen végre valami, ha már Pista bá' forradalmat ígért. Csurka már akkor is becsapott mindenkit! Az MNSZ-színpadfoglalási hazugságuk is annyira felkavaró volt, hogy megfogadtam: soha többet nem érdekel Csurka és a Magyar Fórum. Szabó Albert és az MNSZ felszólalói (köztük S. Viktor és Z. László) viszont olyan újdonságot és őszinte szókimondást jelentettek akkor, amire korábban mindig is vártam. 1996-ban egy MNSZ-tüntetés beszédei ugyanolyanok voltak, mint amilyenek manapság egy harcosabb HVIM-rendezvényen elhangzanak! Sajnos 1998 engem is elkábított. Elfelejtettem a hazugságokat, és 2000 környékén újra bízni kezdtem a MIÉP-ben, és a hittem a Magyar Fórum szavának. A Szabó Albertről szóló hazugságokat természetesen azóta sem hittem el. Csurka István 2006 óta ismét bizonyította, hogy egy hazug, feszültség-levezető szelepként üzemeltetett ál-hazafi. Jó példa volt nekem arra, hogy ne hagyjam magam többször becsapni, és inkább higgyek a szememnek, mint a naiv vágyaimnak. Hittem abban, hogy az 5%-os MIÉP parlamenti jelenléte majd önmagától megmenti az országot a karvalytőkétől. Ezt a kényelmes megoldást még egyszer nem szabad elfogadnunk, és nem szabad elkényelmesednünk!

Szabó Albert amúgy nem taxisofőr Izraelben. Jelenleg szállítmányozási cége van Ausztráliában. A cég nevét nem írom le. Az interneten is megtalálhatók, és - bár angol nyelvű honlapja van és, elsősorban Ausztráliában tevékenykednek - magyar rovásírással is fel van tüntetve a cég neve, illetve egy rovásírásos G betű a cég logója! Gondolom, sok zsidó használ rovásos céglogót akkor, mikor már elvileg semmi érdeke nem fűződik ehhez, és még csak nem is üzletel Magyarországon.
*********
Kitartás!

Örömmel olvastam cikketeket az MNSZ-ről, melyről most már csak nosztalgikusan, történelmi megemlékezésben lehet szót ejteni, hála a judeokrácia tevékenységének.

Küldök 3 képet, mely adalékul szolgálhat a tényekhez. Az egyik az említett Magyar tudat c. újságból a származási igazolvány. A másik kép pedig a Blaha L. és Széna tér közötti felvonulásról készült, ahol Bokros bábuját égetve-felakasztva a Dunába hajítottuk. Itt kb. 2000 ember volt jelen, ami a Jobbiknak jelenleg is becsületére válik. Azért értem Novák Előd hozzászólását, úgymond védi a radikális párt tömegmozgató erejét, azt jelezve, hogy eddig nem létezett ilyen mozgalom. Novák Előd sajnos akkor még /1994-5/ fiatal volt és – bár tisztelem az elmúlt évtizedbeli munkásságát – ellent kell mondanom az alábbi állításának: „De a becsületbeli tisztázásnak szánt cikkek hitelességét megkérdőjelezi, mikor ilyeneket olvasok: "az MNSZ-nek több száz szervezete volt, és több ezer taggal büszkélkedhetett."
Számszerűen is lehetett és volt is több száz alapszervezet, csak Budapesten 19 db. Alapszervezetenként pedig elég volt 10 fő a létrehozásához, mint mostanság is, pl. a Jobbikban.
Novák egyébként csak a 2. fordulót linkelte be. Az első fordulóban 252 szavazat és 1,09 % -ot értünk el:
http://www.valasztas.hu/v98din1/ejk1414.htm

Remélem, segítettem a tények tisztázásában.

Szebb jövőt!

Ui.: A rendszerátmentés után az elsőként foganatosítottuk a Kitartás és Szebb jövőt köszöntéseket. Néhány vádiratban vádpontként fel is hozták ellenünk.
Ex-VNP- és MNSZ-tag

A fent említett képek: