Tisztelt Szerkesztőség!
Köszönettel tartozom, hogy ma két cikkben is ("B-kategóriás állampolgárság – miért nem kell félni a határon túliak szavazati jogától?" és "Olvasónk 2004-ben még nemmel szavazott volna, most támogatja a szavazati jog megadását") foglalkoznak/napirenden tartják a határon túliak szavazati jogának kérdését.
Mielőtt mondanivalómba belekezdenék, előre elnézést kérek azoktól, akiket írásommal esetleg megbántok, ezért arra kérem azon olvasóimat, akik nem rendelkeznek önálló és kiforrott állásponttal, azok mindenféleképpen olvassák végig a témához kapcsolatos hozzászólásomat, talán ez segítségükre lesz, hogy saját maguk kialakítsák a saját önálló véleményüket, s nem egy kiragadott mondat alapján fognak dönteni.
A rövid bevezetőm után rátérnék a kérdésre magára. Határon túliak szavazati joga, kettős állampolgárok szavazati joga, Kárpát-medencei magyarok szavazati joga, trianoni határon belüliek szavazati joga stb. Ezek mind-mind szavazati jog fajták és típusok lehetnek, és a legelső probléma itt kezdődik. Ki, és hogyan is akarja értelmezni a határon túli magyarok szavazati jogát? Milyen feltétellel kapjon valaki szavazati jogot? (Bejelentett lakcím, adózás stb.) Úgy gondolom, hogy ezekre a kérdésekre helyesen válaszolni csak úgy lehetséges, ha az alapokhoz térünk vissza és onnan építkezünk, hiszen jelen pillanatban a kérdés a liberalizmus csapdájában vergődik, mert a minden irányba nyitó liberálisok ezt a nyitást elutasítják, míg a konzervatívok nagy része egy ilyen liberális lépésre szánnák magukat.
Azt tudatosan nem vettem figyelembe, hogy a magyarellenesség és a nemzet megmentése érdekében cselekszik mind a két fél tőle szokatlan módon, pusztán csak jelzésértéke van, hogy a liberális szellem még a magukat nemzetinek vallók körében is gyökeret vert. Éppen ezért szükségszerű, hogy a szavazati joggal kapcsolatos kérdések véglegesítése csak az alapoktól való újjáépítéssel kezdődhet.
Idézet:
"A belpolitikai nyugtalanságok egyik fő okát abban látom, hogy a nemzet akaratát nem nyilváníthatja szabadon. Ebből szükségszerűen következik, hogy országunk vezető politikusai a legjobb akarat és minden jószándék dacára sem tudhatják, hogy terveiket a nemzet önakaratából vagy szabad akaratmegnyilvánulásának megakadályozása miatt fogadta el. Ez végeredményben abban csúcsosodik, hogy a vezető politikus párttöbbséget igyekszik tervei számára megnyerni, mely párttöbbség azonban nem a nemzet szabad akaratmegnyilvánulása mellett jött létre. Végső kihatásaiban tehát a vezető politikus állami tervei, de különösen ezek belpolitikai részei pártérdekeken és nem a nemzet érdekein segítenek.
Nagy vita tárgya az is, hogy hoz-e egy új választási rendszer rendszerváltozást is magával. Sokan úgy vélik, sőt széles rétegekben el van terjedve és hintve a hiedelem, hogy igen. De nem!

Rendszerváltozáshoz vagy egy nagy férfiú kell, aki az idők intő szavát megérti és népét átvezeti az egyik fejlődési korszak hanyatló rendszeréből a következő fejlődési korszak helyesen felismert rendszerébe vagy pedig forradalom, melyben a tömeg erőszakosan dobja át magát az egyik rendszerből a másikba. Az első evolúciós, a másik revolúciós megrázkódtatásokkal jár. A nemzet akaratmegnyilvánulását tárgyaló törvény tehát tegye lehetővé, hogy az állam az egyik fejlődési fokról a másikra súlyos belső megrázkódtatások nélkül menjen át. Ennek első feltétele, hogy a nép cselekvően és határozottan tudja befolyásolni az állam ügyeinek intézését."
Ha a fenti mondatok igazságát megértjük, akkor igen könnyen rájöhetünk, hogy a kérdés nem az, hogy legyen-e a kettős állampolgároknak szavazati joga, hanem az, hogy a jelenlegi fülkeforradalmi 2/3-os többséggel rendelkező viktatúra alkalmas-e a nemzeti akarat megnyilvánulásának képviseletére vagy sem. Mindezek alapján úgy gondolom, hogy a jelenlegi kormány nem alkalmas arra, hogy a kettős állampolgársággal kapcsolatos kérdést megválaszolja, hiszen már az önkormányzati rendszer átalakításakor tapasztalható volt, hogy a törvénykezést pártérdekeknek vetették alá, nem pedig a nemzeti akaratnak.
D.Imre
(Kuruc.info)