Csíksomlyón, amint korábban beszámoltunk róla, közel három esztendővel ezelőtt, 2010 augusztusában a Csíkszeredai Önkormányzat kezdeményezésére, illetve a somlyói kegytemplomot és kolostort őrző ferences atyák asszisztálása mellett ledöntötték a templom előtti ligetes térségen 1940 novemberében fölállított országzászló-talapzatot. A nemzeti értéket képviselő építmény díszeitől megfosztva bár, de átvészelte az 1944-es szovjet-román megszállást, majd a kemény Ceausescu-uralmat, ám képtelen volt ellenállni a világi vezetés "városrendezési" terveinek és a jobb sorsra érdemes ferences atyák szolgalelkűségének. A nemzeti jelkép ledöntésekor, három esztendővel ezelőtt a kegyhely ferences őrei igyekeztek igazolni a magyarellenes cselekedetet, miközben arról beszéltek, hogy a búcsújárók és a helybeli székelyek által nagy becsben tartott országzászló-talapzatot, vagy legalábbis annak egyes részeit a templom közelében építik újjá.

Az idei pünkösdszombati csíksomlyói búcsút megjárt zarándokok beszámolói szerint egyelőre semmi jelen nincs a ferencesek és a csíkszeredai városvezetés három évvel ezelőtti ígérete teljesítésének, mert a ledöntött talapzat sehol nem látható. De ha mi tudjuk rosszul, és az országzászló-talapzat, vagy annak egyes részei időközben méltó helyre kerültek, akkor megkövetjük a somlyói ferenceseket. A talapzat sorsáról ugyanis manapság már mindenki hallgat, egyesek talán azt remélik, hogy a három évvel ezelőtti tiltakozók majd szép lassan kihalnak, vagy elfelejtik a nemzetellenes tettet. De hogy ne felejtsük el, ne hagyjuk feledésbe merülni a csíksomlyói országzászló-talapzatot, az újraállítására vonatkozó ígéreteket, a rendelkezésünkre álló elég kevés ismeretanyagból röviden megpróbáljuk föleleveníteni ennek a nemzeti jelképnek a történetét, a létrehozásáért hajdanán cselekvő személyek, szervezetek emlékét.

Csíksomlyón, a kegytemplom előtti térségen, Babba Mária színe előtt, rögtön Észak-Erdély visszatérte után kezdeményezte az országzászló-talapzat fölállítását a Székely Egyetemista és Főiskolai Hallgatók Egyesületének (SZEFHE) Csíki Nemzetsége a felszabadító Magyar Királyi Honvédség műszakai alakulatának hathatós segítségével. A SZEFHE-ről tudni kell, hogy azt mások mellett 1921-ben alapította Csanády György költő, író, újságíró, a Székely himnusz szövegének írója és Kolosváry-Borcsa Mihály, a gyűlölködő győztesek bosszújának 1946-ban halálos áldozatává lett erdélyi újságíró, sajtópolitikus. A budapesti Liszt Ferenc téren székházzal is rendelkezett SZEFHE Új Élet címmel kétheti újságot jelentetett meg, nemzeti szempontból nézve igen színvonalas könyveket adott ki.

A Csíki Néplap korabeli tudósítása szerint Csíksomlyó községben (amely több más, környékbeli faluhoz hasonlóan akkor még nem tartozott Csíkszeredához - H. J.) 1940. november 17-én, vasárnap leplezték le, szentelték föl a településen állomásozó Magyar Királyi Honvédség műszaki alakulata által adományozott országzászlót, illetve az alakulat segítségével fölállított "emlékoszlopot". A ceremónia előtt a kegytemplomban Gaál Tamás csíksomlyói esperes szentmisét celebrált. A hívek ezután kivonultak a templom előtti térségre, ahol az esperes megáldotta az országzászlót és a talapzatot. A Csíki Néplap által csak "Topolánszki hadnagyként" említett magyar honvéd (valószínűleg a már említett műszaki alakulat egyik tisztje volt - H. J.) ünnepélyesen átadta a zászlót és a talapzatot Csíksomlyó székelységének. A hírlapi tudósításból megtudjuk azt is, hogy dr. Ábrahám József ügyvéd, csíksomlyói lakos, Csík vármegyei közigazgatási előadó mondott szép, gyújtó hangú ünnepi beszédet, amelyet szavalatok és énekek követtek, míg végül megkoszorúzták a fölavatott országzászlót. Aznap este Csíksomlyó fiatalsága táncmulatsággal tette még emlékezetesebbé az országzászló-avatás eseményét, számol be az 1944 végén megszüntetett Csíki Néplap.

Az 1940. november 17-én fölavatott talapzat eredetileg tizenegy méter magas rúdján mindig félárbocra volt engedve az országzászló, annak jeleként, hogy Észak-Erdély visszatértével Magyarország még mindig csonka, hiszen például Dél-Erdély továbbra is román megszállás alatt maradt. A magas, tömzsi négyzetes építmény tetején van a hármashalom, rajta pedig a vaskoronára helyezett kettős kereszt mutat az ég felé. A talapzat északi oldalán 1944 őszéig, a szovjet-román betolakodók megérkezéséig Nagy-Magyarország határvonalai voltak megjelenítve, amelyet átlósan piros-fehér-zöld nemzetiszínnel festettek le. Olvasható volt a nevezetes mondat is: "Így volt, így lesz!". Öt lépcsőfok vezetett föl a térkép és a fölirat alá, ahol ünnepi alkalmakkor elhelyezték a kegyelet koszorúit.

A csíksomlyói országzászló-talapzatot a román megszállók 1944 vége felé megfosztották a főbb nemzeti díszeitől. Eltávolították róla az Így volt, így lesz! föliratot, a nemzetiszínnel ékesített Nagy-Magyarország térképét, ám sokáig megmaradt a zászlórúd, a hármashalom, a Szent Korona alsó gyűrűmaradványa és a kettős kereszt. Egészen az építmény 2010-ben történt lerombolásáig. Főleg az 1989-es változások utáni években zarándokok százezrei, milliói ismerték, szerették meg a kegytemplom előtti talapzatot, pihentek meg, fogyasztották el elemózsiájukat, bóbiskoltak a térség árnyas fái alatt, üldögéltek a talapzaton, vagy a mellette elhelyezett padokon. A kettős keresztre valaki mindig ráakasztott egy nemzetiszín szalaggal átfont koszorút, a zászlódra - legalábbis a búcsú idején - gyakorta került magyar zászló.

Ha a románok, vagy netán "magyar" cinkosaik lefeszítették a talapzat fémrúdját, a találékony búcsúsok beállítottak helyette egy farudat és arra vonták föl a zászlót. Ennek vetettek véget a városrendezési tervre és a műemlékvédelmi listára hivatkozva 2010 nyárutóján a megszállóknak mindenképpen megfelelni kívánó gazemberek. Arra is hivatkoznak, hogy az országzászló-talapzat nem volt rajta a védelmet élvező műemlékek listáján. Kit néznek ezek hülyének? Ki hinné el azt, hogy a románok egyáltalán fölvennének a listára egy magyar nemzeti ereklyét, a magyar nép történelmi jussát bizonyító jelképes építményt?

A Csíki Néplap korabeli írása szerint a Csíksomlyói Szűzanya lábai előtt 1940. november 17-én végbement országzászló-avatáson más neves személyek között jelent volt vitéz Horváth József tábornok, aki abban az időben Csík és Háromszék vármegye katonai közigazgatási parancsnoka volt. A Szakály Sándor szerkesztette A magyar katonai felső vezetés 1938-1945 című lexikon és adattár szerint a mára teljesen elfeledett, református vallású vitéz Horváth József tábornok 1881-ben született Sepsiszentgyörgyön Horváth György földműves és Demeter Mária gyermekeként. A katonai pálya választása után nőül vette a német nevű Windt Jolánt. Az első világháborúban a Magyar Királyi 18. Honvéd Gyalogezred százados zászlóaljparancsnokaként esett orosz hadifogságba.

Vitéz Horváth Józsefet 1940 májusában nyugállományba helyezték, ám Észak-Erdély visszatérésekor, 1940 szeptemberében ismét behívják, kinevezik Csík és Háromszék vármegye közigazgatási katonai parancsnokának. A Délvidék fölszabadítása (1941) után egy esztendővel a bukovinai székelyek és a csángók Délvidékre történő hazatelepítésének katonai parancsnoka. 1945 májusában szovjet hadifogságba esik, de a gyér életrajzi adatokból csak az olvasható ki, hogy két hónap múlva szabadult, s rá egy hónapra, 1945. augusztus 15-én pedig az 1954 óta Balatonfüredhez tartozó Balatonarácson elhunyt. A település ó-temetőjének református parcellájában nyugszik. Vitéz Horváth József tábornok még ezredesi rendfokozattal 1937-1940 között a Honvédelmi Minisztérium hadisírgondozással foglalkozó Hadigondozási Osztályának vezetője volt. Reméljük, valaki az ő sírját is gondozza a balatonarácsi temetőben.

Gaál Tamás csíksomlyói esperes, az országzászló-talapzat megszentelője elődje volt a nemzeti jelkép három évvel ezelőtti ledöntése fölött szemet hunyó, ellene nem tiltakozó, hanem inkább a cselekedetet megmagyarázni igyekező ferenceseknek. Gaál Tamás nemzeti elkötelezettségű esperes volt, talán ezért is nem találjuk nevét az egyébként minden jelentéktelen egyházfit, békepapot fölsoroló Magyar Katolikus Lexikonban. Csíkországban Gaál Tamás esperes, majd főesperes volt az egyik legkövetkezetesebb munkálkodója a székely katolikusság vallási és nemzeti ébresztésének. Ő szentelte föl 1941 végén a KALOT Székely Népfőiskola (KALOT = Katolikus Agrárifjúsági Legényegyletek Országos Titkársága - H. J.) átmeneti épületét, valamint ő hirdette ki 1941 februárjában az elemi iskola épületében meginduló agrárifjúsági tanfolyam kezdetét.

A csíksomlyói országzászló-talapzatot 2010 augusztusában városrendezési tervekre hivatkozva a Csíkszeredai Önkormányzat utasítására, a kegytemplomot őrző ferencesek teljes közönye köpette lerombolták, eltüntették a föld felszínéről. A gaztett után a Székelyhon hírportál tudósítója a helyszínre sietett, ahol P. Péter Arthur, akkori ferences rendházfőnök a cselekedetet magyarázva és igazolni igyekezvén kijelentette: "Az országzászló szimbóluma: a hármashalom meg a kettős kereszt meg fog jelenni a tervezett templom melletti parkoló szoborparkjában". A házfőnök három évvel ezelőtti elmondása szerint a parkolóban jeles ferencesek és magyar szentek szobrát állítják föl, és oda helyezik majd át a lerombolt országzászló-talapzat "jelképeit" is. Már mint azokat, amelyek megmaradtak. A barbár rombolás során ugyanis összetörött a talapzatot megkoronázó egyik "jelkép", a hármashalom és a belőle kinövő kettős kereszt. Közel három esztendő telt el a rombolás óta, időközben elkészült a templom melletti parkoló, ám a "szoborparknak", és az oda szánt országzászló-talapzatnak eddig se híre, se hamva.

A kegytemplom előtti országzászló-talapzatot a zarándokok százezrei ismerték, szerették meg és nemzeti ereklyeként tisztelték. P. Bőjte Mihály jelenlegi csíksomlyói ferences rendházfőnököt és Ráduly Róbert Kálmán csíkszeredai régi-új polgármestert, RMDSZ-es politikust tisztelettel kérdezzük: mi lesz a sorsa az 1940-ben fölállított, még a Ceausescu-időket is átvészelt, ám két évtizeddel a "szabadság" eljötte után ledöntött csíksomlyói országzászló-talapzatnak? A választ, ha van, kérjük eljuttatni portálunk szerkesztőségébe.

Hering József - Kuruc.info