A VMSZ és Pásztor István asszisztálásával hamisítják meg a történelmet és teszik szerb emlékhellyé szakrális vallási emlékhelyünket, a délvidéki magyarság legismertebb jelképét - írja a Délhír.
Slovo ljubve címmel a Törökbecse melletti aracsi pusztatemplomnál díszülés keretében ünnepelték meg Lazarevics István (Stefan Lazarević) és Brankovics György (Đurađ Branković) szerb despotákat, akik Zsigmond király kegyéből és a neki fogadott hűségből földeket kaptak a magyar királyság területén. Ám az ünnepségen már történelemhamisító módon a keresztény apátság uraiként nevezték meg őket, és kijelentették, hogy az ő idejükhöz kapcsolódik Aracs aranykora. Teljesen kihagyva a pusztatemplom magyar vonatkozását, Szent István templomalapítását, vagy épp Erzsébet királyné szerepét a jelenlegi templom felépítésében.
A rendezvényen azt ünnepelték meg, hogy 640 éve született Lazarevics István Krusevácon, 640 éve született Brankovics György Pri±tinában, és hogy 590 éve halt meg Lazarevics Mladenovac közelében… Igen, egyik sem Aracs szomszédságában található.
A rendezvény főszervezője a Bánáti Kulturális Központ elnöke, Radovan Vlahović az RTV-nek nyilatkozva arról beszélt, hogy léteznek olyan legendák, miszerint Cirill és Metód is megszállt Aracson Morvaországba menet. A mocsaras vidéken Szent Metód elkapta a maláriát, és Aracson lábadozott ki a betegségből. A történetben azonban sántít, hogy Metód még 885-körül meghalt, az aracsi pusztatemplom elődjét viszont csak Szent István hatalmának megszilárdítása után a XI. században építették.
A rendezvény főszervezője ezután a kumáni nagyanyját is megemlíti történeti forrásként, aki gyermekkorában sokat emlegette Angyelinát, Brankovics György szentéletű feleségét, kinek tiszteletének hagyománya úgy is megmaradt, hogy a török uralom idején közel kétszáz évig szinte teljesen elnéptelenedett a táj. Nagyjából innen is érezhető, hogy milyen komoly történelmi alapokra helyezik az Aracs kisajátítására tett erőszakos kísérletet.
 Pásztor István és elvtársa, Radovan Vlahović |
Aracs nem lehetett a pravoszláv urak fennhatósága alatt, hiszen apátsági templom volt. A magyar királyhoz való hűségükért valóban szereztek falvakat Magyarország területén, így például Aracs település is ilyen volt, amely azonban nem azonos a mai pusztatemplommal.
A történelem mást mond mint a szerbek és bérenceik
Mint tudjuk, Lazarevics István elismerte a korona fennhatóságát, és hűségéért Zsigmond magyar király a szerb despotának adta többek között Nagybányát, Munkácsot, Szatmárnémetit vagy Debrecent is, ám ezeket a településeket sem a szerb történelem melegágyainak tekintjük, és valóban épp annyi közük van hozzá, mint az aracsi pusztatemplomnak is. Később utódja unokaöccse, Brankovics György lett, aki azért, hogy a magyar király őt fogadja el a szerb trón jogos örökösének, lemondott Nándorfehérvár és Galambóc váráról a magyar uralkodók javára. Miután pedig a törökök elfoglalták Szerbiát, Magyarországra menekülhetett. Majd később, amikor hűtlenségbe esett, 1441-ben elvették tőle a magyarországi birtokait, majd csak a királytól kapott kegyelem után kapta vissza azokat. Hunyadi Jánosnak a törökellenes hadjárata során sikerült Brankovics számára visszafoglalni Szerbia nagy részét, amit az 1444-ben kötött magyar-török béke is visszajuttatott a szerb uralkodónak. Ennek fejében Brankovics Hunyadinak adományozta magyarországi birtokait. Mivel Brankovics a szultántól kapta vissza várainak nagy részét, így elárulta a magyarokat, és nem volt hajlandó részt venni Hunyadi oldalán a hadjáratban. Sőt, amikor 1448-ban a magyar kormányzó, Hunyadi Rigómezőnél vereséget szenvedett, hazafele jövet Brankovics elfogta. Szorított helyzetében Hunyadit arra kényszerítette zsarolással, hogy többek között magyarországi birtokait is visszaszolgáltassa neki. Ezt az időszakot nevezték Aracs aranykorának a megemlékezésen.
“Aracs szerb, jobban mondva szláv és szerb, valamint magyar emlékhely” – mondta a helyszínen Neboj±a Kuzmanović, tartományi titkárhelyettes.
Ez persze már nem az első eset, amikor Aracsból szláv templomot csinálnának, hiszen az egyik legelismertebb délvidéki magyar régész, a törökbecsei származású Nagy Sándor is hasonlókról számolt be. Nagy Sándor tagja, és egyik vezetője volt azoknak a kutatócsoportoknak, amelyek az 1946-os, illetve az 1970-es években hosszabb ásatásokat és feltárásokat végeztek a templom területén és annak környékén.
Nagy Sándor az ásatásokról és azok eredményeiről évtizedekkel később nyugdíjas korában mesélt Matuska Mártonnak a Magyar Szó akkori újságírójának, akinek azt is elmondta, hogy az 1970-es években kifejezett utasítást kaptak a régészek arra, hogy találjanak tárgyi bizonyítékot a lelőhely ószláv jellegének bizonyítására. „Hát én sok mindent találtam, de ószláv templomra vonatkozó bizonyítékot egyet sem” – mondta Nagy Sándor.
Pásztor hazafias tettnek hazudja a nemzetárulást
Az viszont először történt meg, hogy az aracsi pusztatemplom szerb történelembe való átrablásában magyar emberek, vezető politikusok is asszisztáljanak.
Ez az, amit most megtett a Vajdasági Magyar Szövetség azzal, hogy az ünnepségen megjelent többek között Pásztor István, a VMSZ elnöke, de jelen volt Ilija László, a párt törökbecsei községi elnöke, Báló Tibor, a törökbecsei helyi szervezet elnöke és Molnár Viktor a párt Óbecse községi elnöke is.
Pásztor István maga is érezte, hogy közvetlen nemzetárulást követ el, és magyarellenes történelemhamisítást legitimál jelenlétével, ezért ki is emelte, hogy ez nem így van:
„Abban az időben magyarok és szerbek egy oldalon álltak. Azt gondolom, azzal, hogy itt voltam, nemhogy elárultam Aracsot, hanem megerősítettem, annál is inkább, mert meggyőződésem, hogy a történelmet nem lehet fölülírni, nem lehet átírni, meghamisítani, a történelmet objektíven kell nézni, azzal szembesülni kell.”
A megemlékezéshez való asszisztálás a VMSZ számára azért is ironikus, mivel a színpadot nem messze emelték fel onnan, ahol korábban a VMSZ által állíttatott harangláb állt, ahol az emlékmisék alkalmával egy, a VMSZ pártlogójával díszített harangot kongattak meg, a VMSZ által szervezett buszokon a helyszínre érkezett magyar híveknek. A Szent Koronánkon látható ferde keresztre emlékeztető haranglábat azonban tájidegenségre hivatkozva elbontották, a helyszínen található kopjafákkal együtt, és az máig nem került vissza.
 |
Kapcsolódó:
