(Kapcsolódó cikk és levélváltás ITT)
Felhívnám figyelmüket, hogy a megszökött cigányvezérről és "seregéről" már 3 évvel ezelőtt is cikket jelentetett meg a Népszabadságnak csúfolt baloldali szennylap. ITT érhető el, melyből több információ is kiderül a cigányok szervezte magánhadseregek működéséről! Kérem közöljék, hogy több magyar honfitársunk is tisztán láthasson az ügyben és végre ráébredjen: etnikai alapon szerveződött, országos lefedettségű retkeshordáról (Kuruc.info: természetesen az etnikai vonatkozásról, a bandatagok és -vezetők származásáról mélyen hallgat a Néphazi) van szó! Bezzeg a Magyar Gárda fegyvertelen egységeit szétverik, tagjait elhurcolják, pénzbírságra ítélik. Ezzel párhuzamosan más "hadseregek" nyugodtan létezhetnek és tevékenykedhetnek... na, nem homokzsákot pakolnak a Hernádon vagy Bodrogon.... de nem is a viharkárokat enyhítik Zalában vagy Szabolcsban... nem, ők nem keltenek félelmet senkiben. Ők csak a megélhetésükért küzdenek...
Valakinek lépnie kell, de nagyon gyorsan! Addig amíg nem késő...
Üdv, egy felháborodott bölcsész hallgató
A cikk:
A fekete sereg
Népszabadság - Fekete Gy. Attila - 2006. november 25.
Bűnözői körökben hamar híre ment, hogy M. Robi le tud állítani olyan nehézfiúkat is, akiknek még soha, senki nem mert nemet mondani. A vádirat szerint csak Budapesten száz, országosan legalább ezer fegyverest tudott mozgósítani, ha szükség volt rá.
Az edelényi kötődésű M. Róbert 2002. július 15-én kedvezménnyel szabadult utolsó, négy és fél éves börtönbüntetéséből, amit 2000 februárjában szabott ki rá a Miskolci Városi Bíróság mint különös visszaesőre, zsarolás, önbíráskodás és kábítószerrel való visszaélés bűntettének elkövetéséért. A fénykorában sikeresnek tartott kick-boxer tekintélyes bűnözőként lépett ki a fegyintézet kapuján. Rabtársai, ismerősei szerint hírhedt volt agresszív és kíméletlen természete. Azt tartották róla: ha az érdeke úgy kívánja, fegyverrel, késsel, de akár puszta kézzel is bárkit kész megölni.
Szabadulása után a fővárosban telepedett le, de korábbi edelényi és börtönkapcsolatait is megtartotta, sőt folyamatosan bővítette. Kereste az ismert, befolyásos, a legális gazdaságban elismert emberek társaságát. Nem egészen két év alatt megszervezett egy minden korábbinál erősebb bűnszervezetet. A Fővárosi Főügyészség október 31-én benyújtott vádirata szerint csak a fővárosban száz fegyveres "katonát" tudott mozgósítani. Miskolci, nyíregyházi, debreceni, szolnoki, pécsi, érdi kapcsolatai révén további kilencszázat. A rendőrség által ismert alvilági - vagy annak tartott - vezérek egyikének sem volt ekkora magánhadserege. Volt, aki félelemből csatlakozott hozzá, volt, aki a lekötelezettje volt, mert az együtt töltött börtönévek alatt M. megvédte őket mások kellemetlenkedéseitől.
"Emberei" többnyire csak becenévről ismerték egymást; Medve, Kettes, Béka, Jackson, Fefe, Jézus - és így tovább. A katonák - akiknek nem ritkán egy ebéddel és "a munkával összefüggésben felmerült benzinköltségeik megtérítésével" fizetett az aktuális ellenfél "megregulázásáért" - gyakran nem is tudták, hogy valójában kinek dolgoznak. Az utasításokat általában áttételeken keresztül kapták, M. bizalmasainak a bizalmasaitól. M. kizárólag a számára legfontosabb, személyes ügyekben irányította kézi vezérléssel a szervezetét. Ez lett a veszte.
Szervezete - a nyomozás adatai szerint - örömlányok futtatására szakosodott, prostituáltakat közvetített külföldi bárokba (Kuruc.info: ez is tipikus cigány meló – lásd pl. az amszterdami striciket, akik 100%-ban orkok!), szórakozóhelyeket működtetett, őrző-védő feladatokat vállalt, továbbá tisztes jutalék ellenében tartozások, vélt és valóságos követelések behajtását vállalta. Ha kellett, elsimította a különböző bűnözői csoportok közötti konfliktusokat, máskor "megrendszabályozta azokat, akik nem tudták, hol a helyük".
Az ügyében eljáró nyomozók és ügyészek sem tudják pontosan, hány bűncselekményt követett el valójában M. Róbert bűnszervezete, amelyet az alvilágban csak "A fekete sereg" néven emlegettek. Nem tudni, kiktől követeltek védelmi pénzeket, kiket félemlítettek meg. Mint ahogy abban sem lehetnek biztosak a nyomozók, hogy maradéktalanul igazak-e azok a szóbeszédek, amelyeket M. és csapata rémtetteiről szólnak. A maffiaügyek egyik sajátossága, hogy a bűnszervezet és annak vezetője számtalan soha meg nem történt bűncselekmény hírének terjesztésével (is) igyekszik öregbíteni hírnevét és megfélemlíteni potenciális ellenfeleit. Korábban nem egy esetben előfordult, hogy a rendőrség lecsapott az efféle legendákra, s csak hosszas nyomozás után derült ki, hogy árnyékra vetődtek. A nyomozás kezdetén letartóztatott"keresztapát" szabadon engedték, amivel akaratuk ellenére tovább növelték érinthetetlenségének nimbuszát.
Bűnözői körökben hamar híre ment, hogy M. Robi le tud állítani olyan nehézfiúkat is, akiknek még soha, senki nem mert nemet mondani. K. István is egy ilyen megbízással kereste meg őt 2003 augusztusában, miután H. Antal, alvilági nevén Ragyás Tóni többször megverte és megalázta unokatestvérét, a "cigány Petit". Amikor Ragyás rasszista szitkokat szórva a nyakánál fogva dobta ki a békásmegyeri Senator Póker Clubból a fiatalembert, K. István M. Robi segítségét kérte.
M. másnap találkozott Ragyással, aki két testőrrel érkezett a megbeszélésre. M. a feleségével és négy megbízható emberével jött. A békésnek indult beszélgetésnek azonban hirtelen vége szakadt, amikor M. pénzt követelt Ragyástól azért, hogy a jövőben békén hagyja.
Ragyás, ha lehet, még agresszívabb, kegyetlenebb és kötekedőbb volt, mint M. Halála után egy nyomozó úgy fogalmazott róla: "Könnyebb lenne összegyűjteni azokat, akiknek egyszer sem fordult meg a fejükben, hogy hidegre tegyék Ragyást, mint azokat, akik már komolyan készültek a kivégzésére". M. Róbert ajánlatára válaszul Ragyás fegyvert rántott. Hirtelen több fegyver is előkerült, végül azonban mégiscsak M.-éknek kellett menekülőre fogniuk. Csakhogy Ragyás utolérte tetemre hívóját: földre vitte M. Róbertet, fegyverét néhány centiről rászegezte, s kétszer el is sütötte, de a pisztoly mindkétszer csütörtököt mondott.
Akik ismerték, tudták, hogy ezt M. nem hagyhatja megtorlatlanul. Még aznap felhívta J. Jánost, aki a sándorházi börtönben vált a lekötelezettjévé. Ragyás Tóni sorsa megpecsételődött.
J. János és a később sofőrként mellé ültetett L. Rafael (Kuruc.info: milyen szííííp magyar név…) az elkövetkező napokban folyamatosan Ragyás két törzshelye, a pilisvörösvári Joker Bár és az óbudai Vihar utcában lévő Aréna Biliárd terem között ingázott. Augusztus 27-re virradóra végül Óbudán rátaláltak a célpontjukra. Órákig vártak rá a biliárdterem bejáratától tíz-egynéhány méterre parkoló autójukban. Ragyás azonban csak hajnali egy órakor lépett ki az utcára egy bizonyos Sz. Róbert társaságában. Mindketten beültek Ragyás Hondájába. A következő pillanatban a kocsi mellé lépett egy símaszkos férfi és alig egy méterről tizenegy lövést adott le a bennülőkre.
Ragyás Tónit kilenc lövés találta el és azonnal meghalt. Utasát két lőtt sebbel, életveszélyes állapotban vitték kórházba.
Minden úgy történt, akár a filmekben. J. még le sem adta az utolsó lövést, amikor L. Rafael beindította autója motorját. J. beugrott mellé és az Opel nagy sebességgel elhajtott. Senki nem látott semmit.
L. egy panzióba vitte J. Jánost, onnan jelentették M. Róbertnek a megbízás teljesítését. M. arra utasította őket, hogy maradjanak a panzióban, nehogy belefussanak egy efféle leszámolások után szokásos razziába. Másnap egy férfi jelentkezett J. gyilkosság idején viselt ruhájáért, s az autóért, amit elvitt egy megbízható helyre külső-belső mosásra.
A rendőrség rövid időn belül elfogott valakit, akiről azt hitték, hogy Ragyás gyilkosának felbujtója. Néhány nap alatt kiderült azonban, hogy nem ő az emberük. Az illető tervezgette Ragyás megölését, indítéka is volt rá, de valaki megelőzte.
Csak jóval később derült ki, hogy Ragyás Tóni megölésére M. Róbertnek is volt indítéka. Valakik fecsegni kezdtek a környezetében, s a római-parti megalázó futás híre a nyomozók fülébe jutott. Tóth Gábor, Budapest rendőrfőkapitányának bűnügyi helyettese M. Róbert elfogása után egy sajtótájékoztatón azt mondta: jó ideje megfigyelés alatt tartották már a férfit, lehallgatták az ismert telefonjait, de ő rendkívül óvatosan mozgott, jól konspirált. A főkapitány-helyettes elismerte: M. több bűncselekményt követett el akkor is, amikor már megfigyelés alatt állt.
Ez idő alatt kísérelték meg - egyebek között - hamis iratokkal "lenyúlni" egy német állampolgár üresen álló magyarországi családi házát, ami az ügyvédi segítség ellenére sem sikerült.
2004 nyarán egy, az éjszakában K1-es Marciként ismert kick-boxer ötmillió forintos kintlévőségének behajtására kérte M. segítségét. Adósa az M. Richárd és P. Róbert vezette budapesti bűnszervezet védelme alatt áll, egyedül esélye sincs velük szemben. Ám hiába ült le M. Róbert a rivális bűnbanda vezérével, hogy "beszéljék már meg a dolgot", az adós legfeljebb másfél milliót lett volna hajlandó fizetni. Ekkor bérgyilkosokat küldtek a férfi hatvani lakására, de miután nem találták otthon, a kivégzés elmaradt. Ezután M. Róbert M. Richárd "megfenyítésére" utasította embereit. A rivális banda feje egy alkalommal a zuglói rendőrkapitányság parkolójába menekült a rászabadított bérgyilkosok elől. A válasz nem is maradt el. M. Richárd embereivel 2004. június 23-án megtámadta a XV. kerületi Késmárk utcában lévő Colosseum Discót, ahol egy M. Róbert érdekeltségébe tartózó kaszinó is működött. A támadók nem tudták, hogy akkor már M. Róbert is készült a háborúra, aznapra 150-200 katonát rendelt a Colosseumba.
Éjjel tizenegy óta tájban dördült el az első lövés, melyet még tizenhat követett. M. Róbert egyik embere súlyosan megsérült, végül azonban mégis M. Richárd csapatának kellett visszavonulnia a túlerővel szemben.
M. Róbert néhány nappal később Székesfehérvárra küldte embereit, az Utcai harcosok találkozójára, mondván: ott van M. Richárd a kecskeméti maffiaperben nemrég elítélt Radnai László és az Energol-ügyből is ismert Ferencsik Attila társaságában. Öljék meg M. Richárdot, de ha úgy adódik Radnait és Ferencsiket is. Túl sok rendőr volt azonban a verseny helyszínén és a stadion közelében, így a bérgyilkosok végül feladták tervüket.
Megfutamodásra kényszerítette M. Róbert fekete seregét egy mátészalkai vállalkozó is. V. János - sokakhoz hasonlóan - cigarettacsempészettel foglalkozott a csengersimai határátkelőn, amiért egyik "konkurense" feljelentette őt M. Robinál. M. telefonon elmagyarázta V. Jánosnak, hogy őt károsítja meg, ha folytatja a cigarettacsempészetet. Személyes találkozásukkor a nyíregyházai Nyír Plázában (ahová mindketten több testőrrel érkeztek) M. javaslatot tett a piac felosztására. V. János színleg elfogadta az ajánlatot, de nem tartotta be. November 10-én megtorlásul M. utasítására Budapestről, Miskolcról, Szolnokról és Érdről tizenhárom "katona" indult Mátészalkára megölni V. Jánost.
A krimibe illő akció azonban csúfos véget ért. A katonák nem tudták betörni V. házának ajtaját, s bár egy üvegajtón keresztül többször is rálőttek (egy lövés súlyosan megsebesítette), felesége fenyegetődzésére (hogy tudniillik, ha nem tűnnek el azonnal, hívja a rendőrséget) a csapat elszelelt.
M. Róbertnek és 26 társának védői éppen ezekre a fiaskókra hivatkozva tartják túlzónak a hatóságok vádjait, hogy tudniillik, M. Róbert a rendszerváltozás óta létezett legveszedelmesebb maffiacsoportot szervezte meg és vezette. Ám, akik szembekerültek M.-mel vagy a fekete sereggel, másképp vélekednek róla. Köztük a Colosseum egyik alkalmazottja is, akit csak azért vertek össze, majd kényszerítettek egy ügyvéd által frissen szerkesztett tartozáselismerő okirat aláírására, mert valaki az ott lévő kaszinóban 11 milliót nyert a ruletten. Az alkalmazottnak az okirat szerint 14 milliót kellett volna visszafizetnie, de másnap már 45 milliót követeltek tőle. A férfi egy napig bujkált M. Róbert előtt, majd feljelentette a rendőrségen.
Miután a BRFK nyomozói őrizetbe vették a fekete sereg fejét, egykori bizalmasai és katonái közül többen beszélni kezdtek.
Felhívnám figyelmüket, hogy a megszökött cigányvezérről és "seregéről" már 3 évvel ezelőtt is cikket jelentetett meg a Népszabadságnak csúfolt baloldali szennylap. ITT érhető el, melyből több információ is kiderül a cigányok szervezte magánhadseregek működéséről! Kérem közöljék, hogy több magyar honfitársunk is tisztán láthasson az ügyben és végre ráébredjen: etnikai alapon szerveződött, országos lefedettségű retkeshordáról (Kuruc.info: természetesen az etnikai vonatkozásról, a bandatagok és -vezetők származásáról mélyen hallgat a Néphazi) van szó! Bezzeg a Magyar Gárda fegyvertelen egységeit szétverik, tagjait elhurcolják, pénzbírságra ítélik. Ezzel párhuzamosan más "hadseregek" nyugodtan létezhetnek és tevékenykedhetnek... na, nem homokzsákot pakolnak a Hernádon vagy Bodrogon.... de nem is a viharkárokat enyhítik Zalában vagy Szabolcsban... nem, ők nem keltenek félelmet senkiben. Ők csak a megélhetésükért küzdenek...
Valakinek lépnie kell, de nagyon gyorsan! Addig amíg nem késő...
Üdv, egy felháborodott bölcsész hallgató
A cikk:
A fekete sereg
Népszabadság - Fekete Gy. Attila - 2006. november 25.
Bűnözői körökben hamar híre ment, hogy M. Robi le tud állítani olyan nehézfiúkat is, akiknek még soha, senki nem mert nemet mondani. A vádirat szerint csak Budapesten száz, országosan legalább ezer fegyverest tudott mozgósítani, ha szükség volt rá.
Az edelényi kötődésű M. Róbert 2002. július 15-én kedvezménnyel szabadult utolsó, négy és fél éves börtönbüntetéséből, amit 2000 februárjában szabott ki rá a Miskolci Városi Bíróság mint különös visszaesőre, zsarolás, önbíráskodás és kábítószerrel való visszaélés bűntettének elkövetéséért. A fénykorában sikeresnek tartott kick-boxer tekintélyes bűnözőként lépett ki a fegyintézet kapuján. Rabtársai, ismerősei szerint hírhedt volt agresszív és kíméletlen természete. Azt tartották róla: ha az érdeke úgy kívánja, fegyverrel, késsel, de akár puszta kézzel is bárkit kész megölni.
Szabadulása után a fővárosban telepedett le, de korábbi edelényi és börtönkapcsolatait is megtartotta, sőt folyamatosan bővítette. Kereste az ismert, befolyásos, a legális gazdaságban elismert emberek társaságát. Nem egészen két év alatt megszervezett egy minden korábbinál erősebb bűnszervezetet. A Fővárosi Főügyészség október 31-én benyújtott vádirata szerint csak a fővárosban száz fegyveres "katonát" tudott mozgósítani. Miskolci, nyíregyházi, debreceni, szolnoki, pécsi, érdi kapcsolatai révén további kilencszázat. A rendőrség által ismert alvilági - vagy annak tartott - vezérek egyikének sem volt ekkora magánhadserege. Volt, aki félelemből csatlakozott hozzá, volt, aki a lekötelezettje volt, mert az együtt töltött börtönévek alatt M. megvédte őket mások kellemetlenkedéseitől.
"Emberei" többnyire csak becenévről ismerték egymást; Medve, Kettes, Béka, Jackson, Fefe, Jézus - és így tovább. A katonák - akiknek nem ritkán egy ebéddel és "a munkával összefüggésben felmerült benzinköltségeik megtérítésével" fizetett az aktuális ellenfél "megregulázásáért" - gyakran nem is tudták, hogy valójában kinek dolgoznak. Az utasításokat általában áttételeken keresztül kapták, M. bizalmasainak a bizalmasaitól. M. kizárólag a számára legfontosabb, személyes ügyekben irányította kézi vezérléssel a szervezetét. Ez lett a veszte.
Szervezete - a nyomozás adatai szerint - örömlányok futtatására szakosodott, prostituáltakat közvetített külföldi bárokba (Kuruc.info: ez is tipikus cigány meló – lásd pl. az amszterdami striciket, akik 100%-ban orkok!), szórakozóhelyeket működtetett, őrző-védő feladatokat vállalt, továbbá tisztes jutalék ellenében tartozások, vélt és valóságos követelések behajtását vállalta. Ha kellett, elsimította a különböző bűnözői csoportok közötti konfliktusokat, máskor "megrendszabályozta azokat, akik nem tudták, hol a helyük".
Az ügyében eljáró nyomozók és ügyészek sem tudják pontosan, hány bűncselekményt követett el valójában M. Róbert bűnszervezete, amelyet az alvilágban csak "A fekete sereg" néven emlegettek. Nem tudni, kiktől követeltek védelmi pénzeket, kiket félemlítettek meg. Mint ahogy abban sem lehetnek biztosak a nyomozók, hogy maradéktalanul igazak-e azok a szóbeszédek, amelyeket M. és csapata rémtetteiről szólnak. A maffiaügyek egyik sajátossága, hogy a bűnszervezet és annak vezetője számtalan soha meg nem történt bűncselekmény hírének terjesztésével (is) igyekszik öregbíteni hírnevét és megfélemlíteni potenciális ellenfeleit. Korábban nem egy esetben előfordult, hogy a rendőrség lecsapott az efféle legendákra, s csak hosszas nyomozás után derült ki, hogy árnyékra vetődtek. A nyomozás kezdetén letartóztatott"keresztapát" szabadon engedték, amivel akaratuk ellenére tovább növelték érinthetetlenségének nimbuszát.
Bűnözői körökben hamar híre ment, hogy M. Robi le tud állítani olyan nehézfiúkat is, akiknek még soha, senki nem mert nemet mondani. K. István is egy ilyen megbízással kereste meg őt 2003 augusztusában, miután H. Antal, alvilági nevén Ragyás Tóni többször megverte és megalázta unokatestvérét, a "cigány Petit". Amikor Ragyás rasszista szitkokat szórva a nyakánál fogva dobta ki a békásmegyeri Senator Póker Clubból a fiatalembert, K. István M. Robi segítségét kérte.
M. másnap találkozott Ragyással, aki két testőrrel érkezett a megbeszélésre. M. a feleségével és négy megbízható emberével jött. A békésnek indult beszélgetésnek azonban hirtelen vége szakadt, amikor M. pénzt követelt Ragyástól azért, hogy a jövőben békén hagyja.
Ragyás, ha lehet, még agresszívabb, kegyetlenebb és kötekedőbb volt, mint M. Halála után egy nyomozó úgy fogalmazott róla: "Könnyebb lenne összegyűjteni azokat, akiknek egyszer sem fordult meg a fejükben, hogy hidegre tegyék Ragyást, mint azokat, akik már komolyan készültek a kivégzésére". M. Róbert ajánlatára válaszul Ragyás fegyvert rántott. Hirtelen több fegyver is előkerült, végül azonban mégiscsak M.-éknek kellett menekülőre fogniuk. Csakhogy Ragyás utolérte tetemre hívóját: földre vitte M. Róbertet, fegyverét néhány centiről rászegezte, s kétszer el is sütötte, de a pisztoly mindkétszer csütörtököt mondott.
Akik ismerték, tudták, hogy ezt M. nem hagyhatja megtorlatlanul. Még aznap felhívta J. Jánost, aki a sándorházi börtönben vált a lekötelezettjévé. Ragyás Tóni sorsa megpecsételődött.
J. János és a később sofőrként mellé ültetett L. Rafael (Kuruc.info: milyen szííííp magyar név…) az elkövetkező napokban folyamatosan Ragyás két törzshelye, a pilisvörösvári Joker Bár és az óbudai Vihar utcában lévő Aréna Biliárd terem között ingázott. Augusztus 27-re virradóra végül Óbudán rátaláltak a célpontjukra. Órákig vártak rá a biliárdterem bejáratától tíz-egynéhány méterre parkoló autójukban. Ragyás azonban csak hajnali egy órakor lépett ki az utcára egy bizonyos Sz. Róbert társaságában. Mindketten beültek Ragyás Hondájába. A következő pillanatban a kocsi mellé lépett egy símaszkos férfi és alig egy méterről tizenegy lövést adott le a bennülőkre.
Ragyás Tónit kilenc lövés találta el és azonnal meghalt. Utasát két lőtt sebbel, életveszélyes állapotban vitték kórházba.
Minden úgy történt, akár a filmekben. J. még le sem adta az utolsó lövést, amikor L. Rafael beindította autója motorját. J. beugrott mellé és az Opel nagy sebességgel elhajtott. Senki nem látott semmit.
L. egy panzióba vitte J. Jánost, onnan jelentették M. Róbertnek a megbízás teljesítését. M. arra utasította őket, hogy maradjanak a panzióban, nehogy belefussanak egy efféle leszámolások után szokásos razziába. Másnap egy férfi jelentkezett J. gyilkosság idején viselt ruhájáért, s az autóért, amit elvitt egy megbízható helyre külső-belső mosásra.
A rendőrség rövid időn belül elfogott valakit, akiről azt hitték, hogy Ragyás gyilkosának felbujtója. Néhány nap alatt kiderült azonban, hogy nem ő az emberük. Az illető tervezgette Ragyás megölését, indítéka is volt rá, de valaki megelőzte.
Csak jóval később derült ki, hogy Ragyás Tóni megölésére M. Róbertnek is volt indítéka. Valakik fecsegni kezdtek a környezetében, s a római-parti megalázó futás híre a nyomozók fülébe jutott. Tóth Gábor, Budapest rendőrfőkapitányának bűnügyi helyettese M. Róbert elfogása után egy sajtótájékoztatón azt mondta: jó ideje megfigyelés alatt tartották már a férfit, lehallgatták az ismert telefonjait, de ő rendkívül óvatosan mozgott, jól konspirált. A főkapitány-helyettes elismerte: M. több bűncselekményt követett el akkor is, amikor már megfigyelés alatt állt.
Ez idő alatt kísérelték meg - egyebek között - hamis iratokkal "lenyúlni" egy német állampolgár üresen álló magyarországi családi házát, ami az ügyvédi segítség ellenére sem sikerült.
2004 nyarán egy, az éjszakában K1-es Marciként ismert kick-boxer ötmillió forintos kintlévőségének behajtására kérte M. segítségét. Adósa az M. Richárd és P. Róbert vezette budapesti bűnszervezet védelme alatt áll, egyedül esélye sincs velük szemben. Ám hiába ült le M. Róbert a rivális bűnbanda vezérével, hogy "beszéljék már meg a dolgot", az adós legfeljebb másfél milliót lett volna hajlandó fizetni. Ekkor bérgyilkosokat küldtek a férfi hatvani lakására, de miután nem találták otthon, a kivégzés elmaradt. Ezután M. Róbert M. Richárd "megfenyítésére" utasította embereit. A rivális banda feje egy alkalommal a zuglói rendőrkapitányság parkolójába menekült a rászabadított bérgyilkosok elől. A válasz nem is maradt el. M. Richárd embereivel 2004. június 23-án megtámadta a XV. kerületi Késmárk utcában lévő Colosseum Discót, ahol egy M. Róbert érdekeltségébe tartózó kaszinó is működött. A támadók nem tudták, hogy akkor már M. Róbert is készült a háborúra, aznapra 150-200 katonát rendelt a Colosseumba.
Éjjel tizenegy óta tájban dördült el az első lövés, melyet még tizenhat követett. M. Róbert egyik embere súlyosan megsérült, végül azonban mégis M. Richárd csapatának kellett visszavonulnia a túlerővel szemben.
M. Róbert néhány nappal később Székesfehérvárra küldte embereit, az Utcai harcosok találkozójára, mondván: ott van M. Richárd a kecskeméti maffiaperben nemrég elítélt Radnai László és az Energol-ügyből is ismert Ferencsik Attila társaságában. Öljék meg M. Richárdot, de ha úgy adódik Radnait és Ferencsiket is. Túl sok rendőr volt azonban a verseny helyszínén és a stadion közelében, így a bérgyilkosok végül feladták tervüket.
Megfutamodásra kényszerítette M. Róbert fekete seregét egy mátészalkai vállalkozó is. V. János - sokakhoz hasonlóan - cigarettacsempészettel foglalkozott a csengersimai határátkelőn, amiért egyik "konkurense" feljelentette őt M. Robinál. M. telefonon elmagyarázta V. Jánosnak, hogy őt károsítja meg, ha folytatja a cigarettacsempészetet. Személyes találkozásukkor a nyíregyházai Nyír Plázában (ahová mindketten több testőrrel érkeztek) M. javaslatot tett a piac felosztására. V. János színleg elfogadta az ajánlatot, de nem tartotta be. November 10-én megtorlásul M. utasítására Budapestről, Miskolcról, Szolnokról és Érdről tizenhárom "katona" indult Mátészalkára megölni V. Jánost.
A krimibe illő akció azonban csúfos véget ért. A katonák nem tudták betörni V. házának ajtaját, s bár egy üvegajtón keresztül többször is rálőttek (egy lövés súlyosan megsebesítette), felesége fenyegetődzésére (hogy tudniillik, ha nem tűnnek el azonnal, hívja a rendőrséget) a csapat elszelelt.
M. Róbertnek és 26 társának védői éppen ezekre a fiaskókra hivatkozva tartják túlzónak a hatóságok vádjait, hogy tudniillik, M. Róbert a rendszerváltozás óta létezett legveszedelmesebb maffiacsoportot szervezte meg és vezette. Ám, akik szembekerültek M.-mel vagy a fekete sereggel, másképp vélekednek róla. Köztük a Colosseum egyik alkalmazottja is, akit csak azért vertek össze, majd kényszerítettek egy ügyvéd által frissen szerkesztett tartozáselismerő okirat aláírására, mert valaki az ott lévő kaszinóban 11 milliót nyert a ruletten. Az alkalmazottnak az okirat szerint 14 milliót kellett volna visszafizetnie, de másnap már 45 milliót követeltek tőle. A férfi egy napig bujkált M. Róbert előtt, majd feljelentette a rendőrségen.
Miután a BRFK nyomozói őrizetbe vették a fekete sereg fejét, egykori bizalmasai és katonái közül többen beszélni kezdtek.
