Se szeri, se száma azoknak a híreknek, amelyek szerint a cigányok új házaira százmilliókat költenek. (Egyik legutolsó, egy „bagatell” 800 milliós segítségről, ITT; a barcsi 215 milliós esetről a pár nappal (!) ezelőtti anyagunk ITT) Természetesen a mi pénzünkből. Miközben, talán mondanunk sem kell, a fehéreket meg sorban lakoltatják ki. Az ő sorsuk nem érdekel senkit a kormányoldalon, még akkor sem, ha világéletében rendesen dolgozó, adót fizető, még csak véletlenül sem bűnöző emberekről van szó.
Nem úgy a cigányok. A Népszabadság alábbi cikkének főszereplőiről ugyanis azt kell tudni, hogy, amellett, hogy világéletükben munkakerülők voltak (mint a cigányok – a legfrissebb statisztikák szerint – 85-90%-a), önmaguk felelősek jelenlegi ingatlanjaik lakhatatlanná válásáért, ami az ITT idézett cikkekből is kiderül. Miközben munkára, vagy akár a kertjük gondozására „nincs idejük”, – ahogy az a hivatkozott anyagokból is kiviláglik – játékgépezésre van. (Ez utóbbi, természetesen, szintén a mi zsebünkből.)
Mikor lesz már vége ennek a balliberális ámokfutásnak? Miért kell egy ilyen munkakerülő, élősködő csürhének párévenként új házat vennünk, miközben már személyesen ők maguk is ezerszer bizonyították (pl. előző ingatlanjaik tönkrevágásával, ill. azzal, hogy ugyan volt kertjük, de azt nem művelték), hogy nem érdemesek erre? Miért nem azokat támogatjuk, segítjük ki, akik a társadalom számára hasznosak, miért egy ilyen deviáns szub”kultúrába” öntjük a pénzt? Miért kellene elhinnünk a fogadkozásukat, hogy most, hogy új ingatlant kapnak, megváltoznak, és rendesen karban tartják majd azt? Miért nem követelünk meg biztosítékokat (pl. örökös segíly- vagy akár állampolgárság-megvonás az egész érintett családtól, vagy akár 10-15 év börtön) arra az esetre, ha nem így történne (ami, ismerve az érintettek előéletét, előre borítékolható)?
A romatelep putrijai eltűnnek, a feszültségek maradnak
Napokon belül beköltözhetnek új otthonaikba a zákányi romatelep családjai
Végéhez közeledik Zákányban – az ősszel heves vitákat kiváltott – romatelep-felszámolási program. Az érintett családok napokon belül hátrahagyhatják a nyomorúságos telepet, és felújított házakba költözhetnek. A somogyi községben újra felszínre kerültek az ellentétek a költözés közeledtével.
Az utolsó simításokat végzik a zákányi Jókai utcában az egyik családi ház felújításán dolgozó munkások: a falakat, az ablakkereteket átfestették, a kéményt újrarakták, már csak a fürdőszoba burkolása van hátra. Néhány nap alatt ezzel is végeznek, s kezdődhet a költözés. Az új lakók csupán néhány kilométerről, mégis messziről, egy „más világból” érkeznek: a falu szélén lévő romatelep egyik életveszélyes, düledező, víz, gáz, csatorna nélküli épületéből költöznek – várhatóan napokon belül – az állami támogatásból megvásárolt, felújított házba.
A Somogy megyei Zákány 50 millió forintot nyert a múlt nyáron a szociális minisztérium pályázatán arra, hogy felszámolja a helyi romatelepet, s az ott élő huszonhárom lakót a faluban vásárolt házakba költöztesse. A pályázati győzelmet sikerként értékelte a község akkori vezetése, ám kiderült: a zákányiak többsége ellenzi a programot, attól tartva, hogy ha romákat költöztetnek a faluba, akkor romlik a közbiztonság, odavész a nyugalom, elértéktelenednek a házak. Az akkori viták hevességét jelzi: lemondott a polgármester, megrongálták a telepfelszámolás felelősének autóját, s volt, aki népszavazással próbálta leállítani a programot. Mindezek ellenére a testület és az időközben megválasztott új polgármester nem adta fel a projektet.
Közben felgyorsultak az események.
– A pályázati pénz kétharmadából megvettünk öt házat, s ezek az épületek az önkormányzat tulajdonába kerültek. A fennmaradó pénzből fizetjük az épületek felújítását, a telep lebontását, s a beköltöző aktív korúak egy részének foglalkoztatását, képzését. Az érintett roma családok bérlőként lakhatnak a házakban, és szerződésben vállalják, hogy teljesítik kötelezettségeiket, fi zetik a számlákat, gyerekeiket iskolába, óvodába járatják, dolgoznak vagy tanulnak – mondja Novográdecz Antalné, a telepfelszámolás projektvezetője, aki megemlíti, időközben további állami támogatásokért pályáztak. A szociális földprogramon csaknem egymillió forintot nyertek, így a családokat egyebek mellett vetőmaggal láthatják el, hogy művelhessék kertjüket. Egy másik pályázattól 10 milliót remélnek, amiből újabb közmunkaprogramot és szakképesítést adó tanfolyamot indítanak.
Bár az elmúlt hónapokban úgy tűnt, hogy elcsitulnak a projekt körül kirobbant viták, a házak megvásárlása, felújítása és a roma családok költözésének közeledte újra a felszínre hozta Zákányban az őszi feszültségeket. Egy nemrégiben tartott falugyűlésen például szabálytalansággal vádolták meg a projektvezetőt, aki erre rágalmazás, becsületsértés miatt feljelentést tett a rendőrségen. Novográdecz Antalné így vélekedik az esetről:
– A program bírálói már nem a telepfelszámolást támadják, hiszen annak befejezését nem tudják megakadályozni. Most engem vettek össztűz alá.
A feszült helyzetet jelzi az is: Merész István, a község polgármestere – azért, hogy megelőzze a további vádaskodásokat – felkéri a szociális tárcát a projekt szakmai és pénzügyi átvilágítására.
– Sajnos újra felerősödtek a roma családok beköltöztetését ellenző hangok. Őszintén remélem azonban, hogy az érintett roma családok rácáfolnak az aggodalmakra, s hamar beilleszkednek – mondja Merész István.
A polgármester szavait alátámasztják a faluban tapasztaltak: az általunk megkérdezettek ugyanis szinte kivétel nélkül ma is ellenzik a telepfelszámolást –ráadásul előítéletekből sincs hiány. Egy a Jókai utcai ház közelében élő, névtelenséget kérő asszony így fogalmaz:
– Ez békés utca volt eddig, még az ajtót sem zártam kulcsra, ha elmentem a boltba. Félek, most minden megváltozik, s az új szomszédokkal ricsajt, bűzt, tolvajokat kapunk a nyakunkba. Ráadásul az uram hirtelen haragú ember, attól tartok, hogy ha ez a beköltöző család nem embereli meg magát, akkor itt előbb-utóbb vér fog folyni.
Kollár Sándornénak is egy telepi család lesz az új szomszédja, ám az idős asszony hangjában indulat nem, csak aggodalom érződik:
– Én is elleneztem a telepfelszámolást, ma sem értek egyet ezzel a módszerrel. Meggyőződésem, hogy az, aki keményen dolgozik, tisztességesen él, nem szorul ilyen segítségre. Ennek ellenére tudomásul veszem a történteket, elfogadom új szomszédaimat. Amíg a mellénk költöző család tisztességesen viselkedik, addig én nem leszek az ellenségük.
Az érintett család nevében Orsós Imre szólal meg, aki feleségével, lányával, vejével és unokájával költözik majd Kollárék mellé:
– Mi legalább annyira tartunk a költözéstől, mint a falubeliek, mert az elmúlt hónapokban sok mindent a fejünkhöz vágtak, volt, aki még a fenyegetéstől sem riadt vissza. Ennek ellenére nagy az izgalom a családban, várjuk a költözést. Már csak azért is, mert földet is kapunk a házhoz.Most már itt lenne az ideje a veteményezésnek.
Nem úgy a cigányok. A Népszabadság alábbi cikkének főszereplőiről ugyanis azt kell tudni, hogy, amellett, hogy világéletükben munkakerülők voltak (mint a cigányok – a legfrissebb statisztikák szerint – 85-90%-a), önmaguk felelősek jelenlegi ingatlanjaik lakhatatlanná válásáért, ami az ITT idézett cikkekből is kiderül. Miközben munkára, vagy akár a kertjük gondozására „nincs idejük”, – ahogy az a hivatkozott anyagokból is kiviláglik – játékgépezésre van. (Ez utóbbi, természetesen, szintén a mi zsebünkből.)
Mikor lesz már vége ennek a balliberális ámokfutásnak? Miért kell egy ilyen munkakerülő, élősködő csürhének párévenként új házat vennünk, miközben már személyesen ők maguk is ezerszer bizonyították (pl. előző ingatlanjaik tönkrevágásával, ill. azzal, hogy ugyan volt kertjük, de azt nem művelték), hogy nem érdemesek erre? Miért nem azokat támogatjuk, segítjük ki, akik a társadalom számára hasznosak, miért egy ilyen deviáns szub”kultúrába” öntjük a pénzt? Miért kellene elhinnünk a fogadkozásukat, hogy most, hogy új ingatlant kapnak, megváltoznak, és rendesen karban tartják majd azt? Miért nem követelünk meg biztosítékokat (pl. örökös segíly- vagy akár állampolgárság-megvonás az egész érintett családtól, vagy akár 10-15 év börtön) arra az esetre, ha nem így történne (ami, ismerve az érintettek előéletét, előre borítékolható)?
A romatelep putrijai eltűnnek, a feszültségek maradnak
Napokon belül beköltözhetnek új otthonaikba a zákányi romatelep családjai
Végéhez közeledik Zákányban – az ősszel heves vitákat kiváltott – romatelep-felszámolási program. Az érintett családok napokon belül hátrahagyhatják a nyomorúságos telepet, és felújított házakba költözhetnek. A somogyi községben újra felszínre kerültek az ellentétek a költözés közeledtével.
Az utolsó simításokat végzik a zákányi Jókai utcában az egyik családi ház felújításán dolgozó munkások: a falakat, az ablakkereteket átfestették, a kéményt újrarakták, már csak a fürdőszoba burkolása van hátra. Néhány nap alatt ezzel is végeznek, s kezdődhet a költözés. Az új lakók csupán néhány kilométerről, mégis messziről, egy „más világból” érkeznek: a falu szélén lévő romatelep egyik életveszélyes, düledező, víz, gáz, csatorna nélküli épületéből költöznek – várhatóan napokon belül – az állami támogatásból megvásárolt, felújított házba.
A Somogy megyei Zákány 50 millió forintot nyert a múlt nyáron a szociális minisztérium pályázatán arra, hogy felszámolja a helyi romatelepet, s az ott élő huszonhárom lakót a faluban vásárolt házakba költöztesse. A pályázati győzelmet sikerként értékelte a község akkori vezetése, ám kiderült: a zákányiak többsége ellenzi a programot, attól tartva, hogy ha romákat költöztetnek a faluba, akkor romlik a közbiztonság, odavész a nyugalom, elértéktelenednek a házak. Az akkori viták hevességét jelzi: lemondott a polgármester, megrongálták a telepfelszámolás felelősének autóját, s volt, aki népszavazással próbálta leállítani a programot. Mindezek ellenére a testület és az időközben megválasztott új polgármester nem adta fel a projektet.
Közben felgyorsultak az események.
– A pályázati pénz kétharmadából megvettünk öt házat, s ezek az épületek az önkormányzat tulajdonába kerültek. A fennmaradó pénzből fizetjük az épületek felújítását, a telep lebontását, s a beköltöző aktív korúak egy részének foglalkoztatását, képzését. Az érintett roma családok bérlőként lakhatnak a házakban, és szerződésben vállalják, hogy teljesítik kötelezettségeiket, fi zetik a számlákat, gyerekeiket iskolába, óvodába járatják, dolgoznak vagy tanulnak – mondja Novográdecz Antalné, a telepfelszámolás projektvezetője, aki megemlíti, időközben további állami támogatásokért pályáztak. A szociális földprogramon csaknem egymillió forintot nyertek, így a családokat egyebek mellett vetőmaggal láthatják el, hogy művelhessék kertjüket. Egy másik pályázattól 10 milliót remélnek, amiből újabb közmunkaprogramot és szakképesítést adó tanfolyamot indítanak.
Bár az elmúlt hónapokban úgy tűnt, hogy elcsitulnak a projekt körül kirobbant viták, a házak megvásárlása, felújítása és a roma családok költözésének közeledte újra a felszínre hozta Zákányban az őszi feszültségeket. Egy nemrégiben tartott falugyűlésen például szabálytalansággal vádolták meg a projektvezetőt, aki erre rágalmazás, becsületsértés miatt feljelentést tett a rendőrségen. Novográdecz Antalné így vélekedik az esetről:
– A program bírálói már nem a telepfelszámolást támadják, hiszen annak befejezését nem tudják megakadályozni. Most engem vettek össztűz alá.
A feszült helyzetet jelzi az is: Merész István, a község polgármestere – azért, hogy megelőzze a további vádaskodásokat – felkéri a szociális tárcát a projekt szakmai és pénzügyi átvilágítására.
– Sajnos újra felerősödtek a roma családok beköltöztetését ellenző hangok. Őszintén remélem azonban, hogy az érintett roma családok rácáfolnak az aggodalmakra, s hamar beilleszkednek – mondja Merész István.
A polgármester szavait alátámasztják a faluban tapasztaltak: az általunk megkérdezettek ugyanis szinte kivétel nélkül ma is ellenzik a telepfelszámolást –ráadásul előítéletekből sincs hiány. Egy a Jókai utcai ház közelében élő, névtelenséget kérő asszony így fogalmaz:
– Ez békés utca volt eddig, még az ajtót sem zártam kulcsra, ha elmentem a boltba. Félek, most minden megváltozik, s az új szomszédokkal ricsajt, bűzt, tolvajokat kapunk a nyakunkba. Ráadásul az uram hirtelen haragú ember, attól tartok, hogy ha ez a beköltöző család nem embereli meg magát, akkor itt előbb-utóbb vér fog folyni.
Kollár Sándornénak is egy telepi család lesz az új szomszédja, ám az idős asszony hangjában indulat nem, csak aggodalom érződik:
– Én is elleneztem a telepfelszámolást, ma sem értek egyet ezzel a módszerrel. Meggyőződésem, hogy az, aki keményen dolgozik, tisztességesen él, nem szorul ilyen segítségre. Ennek ellenére tudomásul veszem a történteket, elfogadom új szomszédaimat. Amíg a mellénk költöző család tisztességesen viselkedik, addig én nem leszek az ellenségük.
Az érintett család nevében Orsós Imre szólal meg, aki feleségével, lányával, vejével és unokájával költözik majd Kollárék mellé:
– Mi legalább annyira tartunk a költözéstől, mint a falubeliek, mert az elmúlt hónapokban sok mindent a fejünkhöz vágtak, volt, aki még a fenyegetéstől sem riadt vissza. Ennek ellenére nagy az izgalom a családban, várjuk a költözést. Már csak azért is, mert földet is kapunk a házhoz.Most már itt lenne az ideje a veteményezésnek.
