Giraldi cikkében a következőket írta: “Az árulásnak az USA-ban általános meghatározásával az a probléma, hogy nem alkalmazható arra, amit napjainkban tapasztalunk. Az alapító atyák nem számíthattak arra, ami manapság történik. Arról van szó, hogy választott amerikai kormányzati tisztviselők egy csoportja nyíltan olyan politikát folytat, amely egy idegen állam érdekeit szolgálja. Képviselők és szenátorok sorakoznak fel Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök mögött, és mindent megtesznek azért, hogy a Fehér Ház ne legyen képes egy tisztességes megállapodást kötni Iránnal a 35 éve tartó ellenségeskedés beszüntetése céljából. A Washingtonban zajló viták arról a vélhetően teljesen alaptalan állításról folynak, amely szerint Irán nukleáris fegyverekre akar szert tenni. A valóságban azonban az Izraelre (állítólag) veszélyt jelentő iráni katonai és gazdasági erőről van szó. A szóban forgó törvényhozók körébe tartozik szinte az összes republikánus, és nagyon sok vezető demokrata is, akik hosszú idő óta Izrael érdekében tevékenykednek. Céljuk most az, hogy új szankciókat léptessenek életbe Iránnal szemben. Teherán korábban ugyanis jelezte, hogy ha az USA újabb korlátozó intézkedéseket léptet életbe, akkor nem lesz lehetséges a megállapodás.”

A cionista Noam Neusner, George W. Bush egykori beszédírója, nem is oly rég egy cikkében arról írt, hogy ugyan „az lenne a normális, ha egy párt vezetése kiállna a saját elnöke mögött, amikor egy fontos küzdelmet megnyert a diplomácia frontján”. De, mint hozzáteszi, “most nem ez a helyzet”. Mint rámutatott, a demokraták azért nem mernek kiállni a saját elnökük iráni politikájának védelmében, mert „szeretnék megőrizni pozíciójukat Obama távozása után is”.

Az elmúlt héten 26 szenátor kezdeményezte egy olyan törvény elfogadását, melynek értelmében további szankciókat vezetnének be a perzsa állammal szemben abban az esetben, ha Teherán – Washington (pontosabban Tel-Aviv) megítélése szerint - nem teljesítené a nagyhatalmakkal kötött ideiglenes megegyezés előírásait. Vlagyimir Putyin orosz államfő „kontraproduktívnak” nevezte a készülő új szankciókat, Irán pedig világossá tette, hogy a zsarolás és fenyegetés árnyékában lehetetlen tisztességes megállapodásra jutni az iránt nukleáris program ügyében.

A cionizmus igazi arcát és valós szándékait mi sem mutatja meg jobban, mint hogy éppen akkor igyekeznek megtorpedózni a formálódó megegyezést, amikor a perzsa állam irányítója számos gesztust tesz a Nyugat felé, és hajlandó a béke érdekében akár a legsúlyosabb engedményekre is. Érdemes továbbá emlékezetben tartani, hogy az amerikai cionista lobbi (az AIPAC, az ADL, az AJC stb.) volt az egyik legfőbb ösztönzője az Afganisztán, Irak, Líbia elleni agressziónak, valamint az erőteljesebb amerikai szerepvállalásnak (beleértve a dróntámadások kiterjesztését) Szíriában, Pakisztánban, Jemenben, Libanonban és Szudánban.

Perge Ottó - Kuruc.info