Az iszlám az elmúlt évek alatt Európa-szerte a figyelem középpontjába került. Az európai államok közül Franciaország ad otthont a legtöbb muszlim vallású polgárnak, így a választások alatt jogosan kíváncsi mindenki arra, hogy ez a csoport mégis mit gondol az elnökjelöltekről, és kinek szavaz majd bizalmat az első és második választási fordulóban – írja elemzésében az al-Dzsazíra szerzője.

Öt százalék lelkes újfrancia szavazó is döntő tényező lehet (fotó: Michel Euler/AP)

Az iszlám Franciaország második legnagyobb vallása. A muzulmánok a francia választók körülbelül öt százalékát alkotják, a teljes népességnek pedig a nyolc százalékát. Ezek az arányok ugyan nem tűnnek számottevőnek, de a születési mutatókat figyelembe véve nem árt, ha komolyabban vesszük az ország jövőjére gyakorolt hatásukat.

Pár nappal a hétvégi első forduló előtt megpróbáltak felmérést készíteni a muszlim lakosság elnökjelölti preferenciájáról, de ehhez pár jól bevált trükkhöz kellett folyamodniuk a közvélemény-kutatóknak. A francia jogrendszer ugyanis tiltja a szavazók vallásán, bőrszínén vagy származásán alapuló felmérések készítését, így a szakemberek a legtöbb alkalommal az apai vezetéknevekből és az anya származási hátteréből nyerték az adatokat.

Ezt főként Párizs, Lyon és Marseille külvárosi részén élő lakók köreiben végezték, mivel ott kimagasló az észak-afrikai származású francia állampolgárok aránya.

A French Institute of Public Opinion francia közvélemény-kutató intézet is így tett.

Ők már egy 2012-ben végzett felmérésen kimutatták, hogy a francia muzulmánok 86 százaléka Francois Hollande-ra szavazott, aki végül a voksok 51 százalékával nyerte meg az elnökválasztást. Mivel már akkor is az öt százalékát tették ki a választásra jogosult franciáknak, a szocialista jelöltre adott szavazataiknak sorsdöntő hatásuk lehetett.

Nemcsak a muszlimok, a mindenféle színű liberráltak és a társadalom általuk behülyített tömegei is összezárnának a második fordulóban (fotó: Boris Horvat/AFP)

A muzulmán szavazókra viszont nem csupán az a jellemző, hogy túlnyomó többséggel “balra szavaznak”: ők tényleg elmennek voksolni. Öt éve Hollande választási kampánya tömegeket mozgatott meg a muzulmán közösségben, ahol nem csak a célszemély megválasztása éltette őket. Voksaikkal a "szélsőjobbos" Nicolas Sarkozy győzelmét próbálták megakadályozni, aki már akkor sem nézte jó szemmel az iszlám terjedését az országban, és nyíltan becsmérelte a muszlimokat.

Sokan nem is várnák a “muszlimvita” dübörgését a francia választásoknál, hiszen eddig ún. iszlamofób kijelentések nem sűrűn hangoztak el az idei kampányban, ráadásul az elnökjelölti vitában sem szántak rá túl sok időt az iszlám megvitatására. Már Fillon sem harsogja, hogy “az iszlámnak nincs helye Franciaországban”, ezt az irányt inkább más jelöltekre hagyja.

De a diskurzus rendhagyó okok miatt maradt el: a nemzeti- és világsajtó inkább a jobbközepes Fillon és az egykori szélsőjobbos Le Pen korrupciós botrányával és feltételezett visszaéléseivel volt elfoglalva. Ezt azonban nem folytathatják a második fordulóban – szögezi le a szerző. Meglátása szerint ha Le Pen bekerül a szerencsés jelöltek közé, biztosan tesz róla, hogy újra napirendre kerüljön az iszlám franciaországi helyzete.

Ekkor kezdődik majd az ígéretek kora. Riválisai a multikultúra és a nemzeti egység eszméi mögé próbálják majd beállítani a szavazókat, melyeket szociális fejlesztésekkel és diszkriminációellenes törvényjavaslatokkal egészítenek ki.

Köztudott, hogy a francia muzulmánok évtizedeken át a szocialista és kommunista jelöltekre szavaztak. De mára a helyzet már sokkal árnyaltabbá vált, a második és harmadik generációs bevándorlók politikai beállítottságát egyre nehezebb meghatározni. Mivel nincs saját pártjuk, tömeges politikai elkötelezettség helyett elvileg ugyanazokat a társadalmi és gazdasági kérdéseket tartják fontosnak, mint az “átlagos” francia szavazók. A munkavállalás, a juttatások és a diszkrimináció témája foglalkoztatja őket.

Le Pentől félnek mint a tűztől (fotó: Shafik Mandhai/Al Jazeera)

Ebből a szempontból szinte bármelyik olyan jelölt számításba jöhet – Marine Le Pen kivételével – , aki megkönnyítheti mindennapjaikat, muzulmán jelölt hiányán a vallásuk is háttérbe szorulhat egy kis időre. Egy dologra azonban számítani kell: az iszlamofóbia tömegesen megmozgathatja a muszlim lakosságot, és ezt a baloldali jelöltek is jól tudják.

Az említett 2012-es választásoknál is hasonló helyzet alakult ki. Hollande a diszkrimináció, a rasszizmus és az iszlamofóbia visszaszorításával kampányolt, és elsöprő sikert aratott a muzulmán szavazók köreiben.

Az idei elnöki kampányok épp ezért a pozitív üzenetekre koncentrálnak, kerülik az iszlamofób kijelentéseket. A cikk szerzője épp ezért úgy véli, hogy az első fordulóban a “muszlim voks” megoszlik majd a jelöltek között, de ha Marine Le Pen bejut a következő fordulóba, megingathatatlan muszlim összefogásra kell számítania. (Nemcsak a muszlimok, hanem a liberálissá herélt francia társadalom is összeállna a második fordulóban a "szélsőségesség" ellen - a szerk.)

A muzulmán franciák alaphelyzetben nem alkotnak egy egységes tömböt, mindenki a saját gazdasági és társadalmi érdekeit helyezi majd előtérbe vasárnap, de ha úgy látják, hogy vallásukat fenyegetik, akkor egy emberként fognak szavazni Marine Le Pen ellenfelére a második fordulóban – zárja írását a "francia" szociológus.

(Híradó nyomán)

Kapcsolódó: Az okok, melyek miatt milliók fognak a Le Pen-lányra szavazni